Kezdőlap Blog Oldal 648

Veszprém megyei lovasok

Veszprém megyei lovasok

Városlőd – Ugyan valamikor lovas nemzetnek tartották a magyarokat, azonban ez a megítélés már régen a múlté. Sokan vannak azonban, akik ebbe nem törődnek bele.

Közéjük tartozik Cseh Andrea, aki még a jelenlegi lehetőségeihez képest is mindent megtesz a lovassport egyik ágának, a díjlovaglásnak a fellendítéséért.

Honnan a lovaglás iránti szeretet? – kérdeztük a beszélgetés elején.

– Természetesen onnan, hogy már kicsi koromtól kezdve rajongtam a lovakért. Ezért aztán az ezredforduló táján néhány vállalkozó kedvű társammal és négy-öt hadra fogható lóval megalakítottuk a Hölgykővára SE elnevezésű klubot. Ebben az volt az elsődleges célunk, hogy ezt a roppant egészséges, teljes odaadást kívánó életmódot minél szélesebb réteg számára szimpatikussá és elérhetővé tegyük.

Az eltelt időszakban milyen eredményt sikerült e téren elérniük?

– Az akkori tízes létszámot sikerült megháromszoroznunk, s a rendelkezésre álló lóállomány is megfelelő a céljainknak. Hogy nem elérhetetlen célt tűztünk ki akkor, amikor valamennyi korosztály bevonását megcéloztuk, arra legyen elég bizonyíték, hogy a legfiatalabb tagunk, Narancsik Jancsika csupán másfél éves, de már bátran megüli a pónilovát. Legidősebb tagunk, Varga Sanyi bácsi viszont már a hatodik ikszét tapossa.

Az utóbbi idők versenyeredményeit olvasva, tagjaik nem csupán passzióból, a szabadidő hasznos eltöltése céljából ülnek nyeregbe…

– Ez annak a következménye, hogy mind többen érezték úgy, hogy akár versenyszerűen szintén meg kellene méretni magukat. Sajnos megfelelő alkalmak nem voltak, ezért az ügyben is lépni kellett, hogy legyen megfelelő versenyrendszer a számukra. Ebben a dologban nagy segítségünkre volt a Vas megyében élő, dolgozó szakember, Major Albert, akivel közösen kidolgoztunk egy felmenő rendszerű, később Wintermühle névre keresztelt kupát, amelyben hat megye alkot egy régiót. A mi esetünkben a közép-dunántúli térséget Veszprém mellett Győr-Moson-Sopron, Vas, Fejér, Komárom-Esztergom és Zala alkotja. Az éves versenykiírás értelmében mindenütt vannak versenyek, amelyeken az elért helyezések arányában pontokat lehet szerezni. Természetesen az ország többi régiójában is vannak hasonló, felmenő rendszerű vetélkedők. A szezon végén a legjobbak országos döntőben – idén Székesfehérvárott – mérik össze lovaglótudásukat, lovaik idomítottságát.

Hogyan szerepeltek idén a Veszprém megyei lovasok a Wintemühle-kupán?

A Vas megyei Pintérné mögött Bűbájos Meridián nevű lovammal a második helyen végeztem. De a dobogó harmadik fokára is megyei versenyző, a nagyvázsonyi Hockné állhatott fel. A fehérvári országos döntőben viszont egyéniben élen végeztem, csapatban pedig egy harmadik hely is jutott nekem.

Ezek szerint jó úton haladnak, az idei évben is sikerült eleget tenniük a lovassport népszerűsítése érdekében?

Úgy érzem, igen. És továbbra is mindenkit szívesen látunk köreinkben, akit, akiket érdekel a sportolásnak ez az ága. Mindenkit szívesenlátnak ennek az egészségessportágnak a keretei között

 Szerző: Kis Dezső
Forrás: Napló
2007-12-21
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.02.

Veszélyeztetve érzik a nóniusz szülőhazáját

Veszélyeztetve érzik a nóniusz szülőhazáját
Mi lesz a nemzeti ménesek sorsa?

 

Mezőhegyes neve ma is elválaszthatatlanul kötődik a lótenyésztéshez, éppen úgy, mint két évszázaddal ezelőtt. A Mezőhegyesi Császári és Királyi Ménesintézetet még II. József alapította, létrehozva a monarchia első állami ménesét. A ménes egyedülálló kincse lett Mezőhegyesnek és Magyarországnak, irányadója volt a Kárpát-medencei lótenyésztésnek. A mezőhegyesi ménes mindig az állam tulajdona volt, de egy hirtelen jött ötlet szerint most a kincstár külső vagyonkezelésbe akarja adni, a négy másik nemzeti ménessel együtt. Mezőhegyesen kerestük a választ a miértre.

Történelemmel és lófajtákkal teli város

Ligetek, fák, békebeli épületek, szinte ma is hallani a környéken a Radetzky-induló érces hangjait. Katonatelepülésként indult, majd jelentős mezővárossá nőtte ki magát az egykori pusztai majorság. A hírnevet a lovaknak, a tenyésztési sikereknek köszönheti: a két évszázad alatt három nagyon értékes genetikai állományú lovat sikerült kitenyészteni, másutt ennyi év alatt csupán egyet.

„A mezőhegyesi ménes kiemelkedő jelentősége vitathatatlan, hiszen itt született három magyar lófajta az 1800-as években: a nóniusz, a furioso-north star (mezőhegyesi félvér) és a gidrán. A nóniusz az első nemzetközileg is elismert és leginkább ismert magyar ló, mely Mezőhegyes mindmáig legnagyobb értéke és büszkesége. Az 1961-től elkezdődött sportlótenyésztés eredményeként az 1980-as moszkvai olimpián a magyar csapat negyedik helyezett lett, a csapat mindhárom lova mezőhegyesi tenyésztésű volt. A fajta 1984-ben állami fajtaelismerést nyert mint mezőhegyesi sportló” – meséli Papp István tenyésztési vezető, miközben a karámok között sétálgatunk.

A ménes több mint két évszázados történelme alatt Mezőhegyesen szinte az összes Magyarországon tenyésztett lófajta megfordult. Napjainkban a Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. a ménesintézet utódja, kétszázhúsz év után ismét csak és kizárólag lótenyésztéssel foglalkozik. „Ma a központi ménesudvarban és két külterületi ménesben több mint kétszáz lovat tartunk és nevelünk, melyek a nóniusz, a magyar sportló és csekély számban az ügetőfajtákból tevődnek össze” – mutat körbe Papp István.

A tenyésztési vezető az alapító okirat másolatát is megmutatta: „Végzés, melyet a most szerencsésen országló felséges Király és Császár, II. József hozott, hogy Magyarországban és az ahhoz tartozó tartományokban (…), a jobb fajtából eredett és magasabb méretű lovaknak száma jövendő időkre nézve is minden kitalálható móddal gyarapíttathassék. Tetszett őfelségének kegyesen elvégezni, hogy Magyarországban tulajdon császári, királyi ménes, mely mintegy magvető helye legyen a jelesebb természetű és tartósabb erejű lovaknak, minden időhalasztás nélkül felállíttassék, arra rendelvén amaz Mezőhegyes nevű alkalmatos pusztát. 1784. december 20.”

Változó idők, változó célok

A motorizáció fejlődésével a hatvanas években már nem volt szükség annyi lóra a magyar földeken, úgyhogy váltani kellett, így Mezőhegyesen a modern sportlovak kitenyésztése felé mozdultak, persze minisztériumi utasításra. Majd jött a rendszerváltás és a privatizáció, és a ménesbirtokból kiválva a Mezőhegyesi Állami Ménes Lótenyésztő és Értékesítő Kft. 2004. szeptember 1-jén átalakult önálló, de állami tulajdonú céggé, éppen a Császári és Királyi Ménesintézet alapításának kétszáz-huszadik évfordulóján.

A ménesbirtok privatizációja kapcsán született meg a kormány döntése, mely szerint a ménest megtartja, és megőrzi tartós állami tulajdonban, ami egészen napjainkig megmaradt. Bár a ménesnél senki nem kívánt a jövőről beszélni, de a faluban az a pletyka járja, hogy valaki a magyar „agrároligarchák” közül szemet vetett a lótenyésztésre, mert ha jelenleg nem is túl jövedelmező az állattenyésztés, de a jövő agrárcéljai között az állattenyésztés felfuttatása hangsúlyozott szerepet kap. Féltik is ezért a település gyöngyszemét a bizonytalan jövőtől.

Területi felépítés

Az idelátogatók a lóállományt három telepen találják: a központi ménesudvarban, ahol a lovak betanítása és sportkipróbálása folyik; a húszas majori kancaménesben található a törzskancaállomány, ahol a csikók születnek, és ugyanebben a ménesben tartják a csikókat féléves korukig.

A negyvennyolcas majori csikóménesben nevelik a csikókat féléves koruktól hároméves korukig, amíg a központi ménesbe kerülnek kiképzésre. A Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. tulajdonába került a kiállítási terület és a lovaspálya. Ez Magyarország egyik legjobb adottságú lovaspályája, mely kiváló létesítmény bármilyen lovasrendezvényhez – folytatta az idegenvezetést a tenyésztési vezető. A telepen és a ménesekben harmincan dolgoznak, ők látják el a több mint kétszáz ló gondozását, kiképzését és kipróbálását.

A kft. ezerkétszáz hektár különböző minőségű és elhelyezkedésű földterülettel rendelkezik, ami nem sok, de ennyit adott a kincstár, ebből kell gazdálkodniuk.

Az itt dolgozók sajnos nem tudnak hosszú távon gondolkodni, mert a tulajdonos nem fektetett le hosszú távú célokat – ez már az egyik gondozóval beszélgetve derül ki. Papp úr is csak fanyalogva javítja ki a célokra vonatkozó állítást: „A Mezőhegyesi Állami Ménes Kft. elsődleges feladata megőrizni a ménest mint egyedülálló történelmi és agrártörténeti emlékünket, a nóniusz fajtát mint az első és legjelentősebb magyar lófajtát, itt Mezőhegyesen, abban a ménesben, ahol a fajta született.” Igaz, ezt úgy mondta, mint a kisiskolások a leckét – kényszer alatt. Pedig ötlet az volna, és szerintük remek idegenforgalmi központot lehetne kialakítani a ménes körül, de a kincstár a vagyon gondozója, az ő ötletei vagy éppen ötlettelensége a mérvadó a helyzetükben. Addig is teszik a dolgukat, őrzik a nóniuszt, és a többi állami méneshez hasonlóan várják a szebb jövőt.

 

2007.06.26. Hajdú Sándor
Forrás: Hetek
Frissítve: 2023.03.01.
Fotók: Canva

Krucsó az egyik nagy tehetségünk

Krucsó az egyik nagy tehetségünk

Székesfehérvár (pb) – A Krucsó, ismert és elismert név a díjugratásban. Krucsó Ferenc háromszoros magyar bajnoki címmel és olimpiai részvétellel büszkélkedhet, míg fia Szabolcs több Világkupát is nyert.

Krucsó Szabolcs járja az országot. Télvíz idején Székesfehérvár mellett a kecskeméti fedeles versenyeken indul. Élete a lovaglás körül forog, ahogy ő fogalmaz, gyakorlatilag beleszületett a díjugrató sportba.

– Tulajdonképpen életem eddigi 29 éve csak a lovaglásról szólt. – mesélte a Baracskán lovardával is rendelkező mezőhegyesi fiatalember. – Édesapám rajongott a lovakért, háromszoros magyar bajnok volt, sőt az 1980-as moszkvai olimpián is részt vett. Jelenleg bíráskodik, gyakran találkozunk egy-egy versenyen. De mielőtt felvetné, amikor én megyek, nem pontoz, hiszen egy-egy gyakorlat megítélése eléggé szubjektív.

Melyik a fő száma?

– Nincs ilyen. Abban a versenyszámban indulok, ahol van lovam. Általában 9-10 lóval érkezem egy versenyre. Viszont egyik sem az enyém, én hivatásszerűen, úgymond profiként mások lovaival versenyzem. Hogy miért jó ez a tulajdonosoknak? Azért mert, minél eredményesebb a ló, annál nagyobb az értéke. Én pedig legalább öt kategóriában ott vagyok az első háromban, 2004, 2005-ben vezettem a magyar ranglistát. Három Világkupát nyertem, a kelet-európai ranglistán pedig 3 évig az első tízben voltam.

Ezek elég nyomós érvek ahhoz, hogy önre bízzák a lovukat. Akadnak hazánkban más profi versenyzők is?

Négyen-öten. Ők hozzám hasonlóan szinte egész évben úton vannak. Télen általában itthon, azaz Székesfehérváron, Kecskeméten versenyzem, viszont tavasztól őszig külföldre járok. Ausztriában, Olaszországban ugyanis jóval magasabbak a pénzdíjak, átlagban 3-4 ezer eurót lehet nyerni. De nemcsak ebből származik bevételem, kereskedem is a lovakkal, egy évben átlagban negyven ló megfordul a kezem alatt. De az igazság az, hogy bármilyen jó is vagy itthon, Európa élmezőnyébe férkőzni megfelelő ló nélkül lehetetlen. Márpedig nálunk egyszerűen nincs a legmagasabb nemzetközi szintnek is megfelelő állat.

Forrás: Békés Megyei Hírlap
2007-02-13
Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.31.

Magyar fogathajtók sikerei

Magyar fogathajtók sikerei

 

A Világkupa magyar fordulóján az egyes fogatoknál a mélykúti Farkas József, a ketteseknél Lázár Vilmos, míg a négyeseknél a svájci Daniel Würgler nyerte a fogathajtó országos bajnokság első, Fábiánsebestyénben rendezett fordulóját, amely egyben Világkupa-forduló is volt.

Az öt ország 59 fogatát felvonultató verseny a ketteshajtóknak egyben válogató volt az idei világbajnokságra. Ebben a számban a hatszoros vb-aranyérmes Lázár Vilmos sikere papírforma, ugyanakkor meglepetésnek számít, hogy a második Hódi Károly mögé még a dobogóra sem fért fel Nyúl Zoltán, aki két éve egyéniben és csapatban is második lett a vb-n. Őt a bugaci színekben versenyző ifjabb Juhász László szorította ki az első háromból. Az elitkategóriában a díj- és maratonhajtás után még élen álló, testvéréhez hasonlóan hatszoros világbajnok Lázár Zoltán az akadályhajtásban időtúllépés miatt végül a svájci Würgler mögé szorult. Harmadik helyen – meglepetésre – Váczi Csaba végzett, megelőzve a csapatvilágbajnok Dobrovitz Józsefet.

 

2007.05.03.
Forrás: Petőfi Népe
Frissítve: 2023.07.17.
Fotó: Canva

Krucsó fenomenális volt

Krucsó fenomenális volt

A hét végén országos díjugrató bajnoki fordulót rendeztek a székesfehérvári Kunos lovardában. Az A és B kategóriás, háromnapos maratoni versenyre közel hatszázan érkeztek.

Maratoni versenyre készülünk, de az országos döntőre csak ezeken a viadalokon kvalifikálhatják magukat a lovasok, ezért pedig szenvedni kellmondta még a verseny előtt Kunos Attila versenybíró.

Hát amit a három nap alatt a baracskai lovarda tulajdonos Krucsó Szabolcs művelt, az tényleg emberfeletti. A Toll 96 Lovas Kft. profi lovasa tizenegy helyezést gyűjtött. Mondhatni, amelyik számban elindult, ott érmes lett. A rend kedvéért: az 5 éves lovak kategóriában 1, 2, a B2 nyitott számban 1. és kétszeres 2., a 6 éves lovak versenyében 1., az A/1 és A/2 nyitott számokban egy-egy 1., az A/2 kategóriában egy 1., egy 2. és egy 3. helyezést szerzett.

Rajta kívül Illyés Tímea (Viktória SE) szerepelt még jól, ő a B/2 ifjúsági versenyszámot megnyerte, a B/3-ban pedig második lett Detti nevű lováva. Németh István (Kings Gold LSE) is halmozta az érmeket, a nyitó napon a kezdő lovak stílusversenyében Carmannel első, King Gold Olympiával második, Matilddal pedig a 6 éves lovak között harmadik lett. Tarsolyban volt még a 7 éves Heléna, aki saját számában az első és második helyre vitte Némethet. A Lovasakadémia versenyzője, Szabó Anita is jól ment, a B/2 nyitott kategóriában Very N-nel 2., az A/1 nyitottban Ronaldoval 3. lett. Vasárnap Motra ment a B/2 nyitottban, a duó Krucsót megelőzve az élen végzett. Ezután Anita az A/1 nyitottban ismét Ronaldóra szállt, és 2. lett.

A megyeiek közül Herczog Emil teljesített jól. Az 5 éves lovak versenyében két harmadik, az A/1 nyitott kategóriában egy 1., egy 2., a B/3 nyitott számban pedig az első helyezéssel büszkélkedhet.

Szerző: Parall Bálint
Forrás: FMH.hu
2007.05.30.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.02.23.

Emlékezés a huszárokra

Emlékezés a huszárokra

Lovas huszárok vonultak fel a város utcáin szombat délután. A korhű egyenruhába öltözött lovasok az egykor a Szombathelyen állomásozó 11-es Huszár ezred katonáinak tiszteletére rendezték a megemlékezést.

A hagyományokhoz híven a Vasi Lovasturisztikai és Lovaskultúra Hagyományőrző Egyesület díszmenetét a szombathelyi fúvósok és a városlakók kísérték a 11-es Huszár úti laktanyához, ahol az elesett katonák emlékművét koszorúzták meg. 

Patadobogástól és a szombathelyi fúvósok zenéjétől voltak hangosak a szombathelyi utcák szombaton. A lovashuszárok és a lovaskocsi a Batthyány térről indult az egykori laktanyához, ahol 1898-tól 1918-ig állomásozott a 11-es Huszár ezred. A hagyományőrző bandériumot legközelebb a nemzeti ünnepen láthatják a városlakók.

Forrás: Szombathely.hu
2007-02-13
Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.26.

Világhírű lovas akrobata Szegeden

Világhírű lovas akrobata Szegeden

Flórián tehetségét igazolja, hogy 2003-ban Hortobágyi Károly díjat kapott, a 2004-es monte-carlói cirkuszfesztiválon pedig Ezüstbohóc-díjjal jutalmazták mutatványát.

A kép illusztráció

– A cirkusz világába születtem, de ez nem jelentette azt, hogy mindenképpen ezt az életet kell választanom. Ékes bizonyíték erre, hogy az öcsém teljesen más utakon jár, ő ugyanis teniszező – mondja Richter Flórián, a Magyar Nemzeti Cirkusz alapítójának legidősebb fia. A kis Flóri a cirkuszsátorban cseperedett fel. Tanulmányait magántanulóként végezte.

– Nem jártam iskolába, az iskola jött hozzám. Mivel a társulatban különböző nemzetiségű művészek élnek, több nyelven is megtanultam. Beszélek olaszul, németül, angolul és románul is – mondja a lovas akrobata, aki Japánban lépett először porondra. Édesanyja eltörte a lábát, így őt kellett helyettesítenie a produkcióban. – A családom az állatidomítás mellett akrobataszámokkal lép színpadra, én is ezeket a produkciókat csiszolgatom tovább – mondja Flórián, akinek a tehetségét igazolja, hogy 2003-ban Hortobágyi Károly díjat kapott, a 2004-es monte-carlói cirkuszfesztiválon pedig Ezüstbohóc-díjjal jutalmazták mutatványát. Ekkor a világon először mutatott be lovon fordítva, háttal a menetiránynak flikk-flakk szaltót, ráadásul egy tempóra hármat is ugrott.

Flórián újdonságként páncélba öltöztette két arab telivérjét és egészen sajátos koreográfiát tervezett a világszámhoz. Négy-öt évébe került, míg elkészült a különleges produkcióval. A porondon a felesége, a Folco cirkuszdinasztiából származó Edit volt a partnere, akivel ’95 óta dolgoznak együtt. A házaspár az utánpótlásról is gondoskodott. Bár kislányuk, a tizennyolc hónapos Angelina még nem, de fiuk, a hatéves Kevin már gyakorolgatja az artistamutatványokat.

Bobkó Anna

Forrás: Délmagyar.hu

2007.05.17.

Frissítve: 2023.10.29.
Fotó: Canva

 

Fogathajtás magyarosan

FOGATHAJTÁS MAGYAROSAN
Csillagos négyesek

A Sportarénában a hétvégi lovas világkupán a hazai nagyérdemű testközelből kaphat ízelítőt a magyar hajtóiskola kunsztjaiból, amelyek okán e stílus fél évszázada meghatározója a nemzetközi fogatsportnak.

Igaz, hogy mi nyertük a két aranyat, de hajtani a magyarok tudnak! – ismerte el 1982-ben Beatrix holland királynő a németalföldi Appeldornban megrendezett négyesfogathajtó-világbajnokságon, amikor a hazaiak egyéniben és csapatban is elsők lettek ugyan, de a közönség a magyarok bravúrjain ámult igazán. Az öblös kurjantásai és jovialitása miatt az 1970-es-1980-as években valóságos médiasztárnak számító Bárdos György négy lipicai ménjével például – az előtte indulókkal ellentétben – huszáros vágtában dübörgött végig az akadálypályán, a már akkor is csak tizedmásodpercekben mérhető különbség helyett másodperceket verve a szám másodikjára. Az előző két világbajnokságon diadalmaskodó Bárdos briliáns technikával végrehajtott mutatványa a három számból álló bajnokságon csak az ezüstre volt elég (a harmadik Juhász László előtt), s a három négyes fogatból álló válogatott is “csak” második lett. “Akkorra már mindenki ránk utazott” – magyarázta az eredményeket Várady Jenő szövetségi kapitány az Aranyúton című, 1999-ben megjelent sportágtörténeti könyvében.

A magyar fogathajtókat nem minden előzmény nélkül rettegték az idő tájt a nemzetközi porondon. “Mint egy csodálatos festmény (…) Ez a magyar fogat a leghűbb kifejezője volt a teremtés legtökéletesebb teremtményében, a lóban talált kedvtelésnek, a pompában, színben, könnyed előrehaladásban, lendületben és temperamentumban talált igazi örömnek” – áradozott már 1930-ban a német Sankt Georg című (ma is megjelenő) szaklap Pettkó-Szandtner Tibor méneskari őrnagy bábolnai arabfogatának aacheni produkciója láttán. (Az állami tulajdonú magyar ménesek a hadsereg, közelebbről a méneskar felügyelete alá tartoztak.) A Lajtán túli hajtóderbyken 1928 és 1939 között 35 első díjat nyerő lovastiszt fektette le a magyar hajtóstílus alapjait – a pár évvel korábban a brit mintát követő germán metódust elméleti és gyakorlati keretbe foglaló német Benno von Achenbach inspirálására. A nemzetközi fogatsport azóta is e két irányzat variációinak csatájáról szól.

Az 1931-ben megjelent, A magyar kocsizás című – máig fogathajtó-bibliaként emlegetett – könyvében Pettkó-Szandtner a kerékmarasztaló útviszonyokhoz alakított könnyű szekérkocsi (a homokfutók őse) és a “lóbarát” szügyhám használatán alapuló, középkori eredetű, Kárpát-medencei fogatolási megoldásokból, valamint az ezekhez igazított hajtóstílusokból kreált új minőséget. Ehhez tudni kell, hogy Európa más tájain a magyaroknál már akkor is sokkal jobb minőségű utakra való, magas építésű batárok voltak használatban, amelyekhez a négylábúak nyakát és vállát terhelő úgynevezett kumethámokkal fogták a lovakat, ezek pedig eltérő hajtóstílust feltételeztek. Mai hasonlattal ez olyan, mint a kisbusz és a fürge, kicsi személyautók vezetése közti különbség.

“A könnyű magyar szerszám és a lovakkal az információk javát közlő szárak mifelénk honos csatolása révén jóval gyorsabban tudtunk reagálni mindenre, ráadásul ehhez nem kell feszítőzabla és egyéb kínzóeszköz” – visz közelebb a lényeghez Bárdos György. A szakma a már-már közhelyszerűen emlegetett virtus és a veleszületett érzék (no meg az említett szerszámozási technika) mellett abban látja a magyar stílus titkát, hogy az e szerint hajtók már a szárat is másképp tartják. Az ujjak és a csukló szabad mozgását lehetővé tevő speciális “szárkezeléssel” – ellentétben az Achenbach-módival – a lovak rezdülései jóval könnyebben követhetők és befolyásolhatók. Nem véletlen, hogy a magyar versenyzők már az 1970-es évektől beszámoltak arról, hogy ellenfeleik filmre vették az ő “kézmunkájukat”. Az elmúlt két évtizedben a világelit suttyomban át is tért a magyarhoz hasonló lószerszámokra és szárakra.

A Pettkó-Szandtner által írásban rögzített irányzat sportértéke egyébként csak az 1960-as évektől vált nyilvánvalóvá, miközben a díj- és ugrólovasok már korábban is arattak babérokat (HVG, 2005. október 8.). A hátország ugyanis korántsem volt támogató. “A második világháború után a »csizsmások«, ahogy kommunista pártberkekben a lovassportokat űzőket, így a fogathajtókat is emlegették, reakciós horthysta elemeknek számítottak, külföldre vagy belső emigrációba kényszerítették, kitelepítették, de legalábbis partvonalon túlra szorították őket. Mindezt azért, mert szinte egytől egyig a hadsereg kötelékében, a méneskarnál, az örkénytábori lovaglótanár-képzőben, esetleg a tüzéreknél sajátították el tudományukat” – mondja Pál János, a lovasszövetség egykori elnöke, aki agrármérnökként került 1952-ben a mezőgazdasági tárca lótenyésztési osztályára.

Az úri huncutság kategóriájából a szakágnak a mezőgazdaságban magát korábban csupán a padláslesöprésekkel észrevétető Nagy Imre miniszterelnöksége idején sikerült kitörnie. Az 1954-ben Budapesten megrendezett országos mezőgazdasági kiállítás a szocialista agrárium világra szóló eredményeit volt hivatott bemutatni. A nemzetközi delegációk szórakoztatása végett “a minisztérium ukázba kapta, hogy szervezzen nagyszabású lovasparádét, a pénz nem számított” – emlékszik vissza Pál. Az állami lótenyésztésben hozzáértésük miatt, ám legtöbbször segédmunkásként, legfeljebb brigádvezetőként megtartott egykori méneskari tisztek segítségével – és a már említett Pettkó-Szandtner-alapmű sorvezetésével – sikerült előkeríteni a Rákosi-érában sutba dobott díszes lószerszámokat és “parádés” kocsikat s pár hónap leforgása alatt “behajtani” a lovakat. Így a nyár végi mezőgazdasági vásáron – a csikósokon, díjugratókon túl – több mint félszáz “szekeres” is mulattathatta a nagyérdeműt. Akkora sikerrel, hogy a dolognak a határokon túl is híre ment. Az 1959-ben Lipcsében magyar mintára megrendezett keletnémet agrárdzsemborira külön meghívták a magyar fogatosokat az NDK vezetői, “ahol viszont a nyugatnémetek figyeltek fel ránk, hiszen nekik szabad volt emlékezniük az 1920-as-1930-as évek magyar hajtósikereire” – így Pál.

Épp jókor, mivel addigra kristályosodtak ki a háromnapos fogatversenyek szabályai is. Az eleganciát és az idomítottságot felmérő díj-, az állóképességet és az ügyességet próbára tevő, árkon-bokron zajló maraton-, valamint a precíziós “vezetést” megkövetelő akadályhajtás hármasa azóta sem változott alapvetően. A már e szabályok szerint megrendezett, ma is a legnívósabbnak tartott aacheni lovas világjátékokra 1960-ban az NSZK-kormány meghívására utazhatott ki egy – a versenyek szünetében bemutatókra is felkért – magyar fogatkülönítmény. A németek azonban törököt fogtak a magyarokkal, mert az akkorra bocsánatot nyert egykori méneskari altiszt, Kádár László minden számot elnyert előlük lipicai csődöreivel. A Münchenben élő Pettkó-Szandtner még megélte az első sikert. A szekér azonban csak az iskolaalapító egy évvel későbbi halála után indult be igazán.

Az 1960-as évek elején a magyar fogatosok visszajáró vendégek lettek az NSZK-ban. Kádár mellett a második világháborúban huszár zászlósként szolgáló Abonyi Imre lett a favorit, aki 1968-tól zsinórban háromszor nyerte meg a mai világkupák elődjeként számon tartott hamburgi hajtóderbyt, de győzött Aachenban is. Pál János szerint a csapat utaztatása akkor már azért sem okozott különösebb gondot, mert a sportsikereken kívül a magyar tenyésztésű lovak eladásából is egyre több valuta folyt be a népgazdaság kasszájába. Igaz, “a vételárból igen kevés csepegett vissza a lótenyésztőkhöz” – állítja a sportágban az 1970-es évek elejétől meghatározó egyéniséggé előlépő Bárdos.

A fogathajtást 1969-ben minősítette hivatalos szakágává a Nemzetközi Lovasszövetség. Ebben jelentős szerepet játszott a hajtóként a nemzetközi porondon is jeleskedő Fülöp herceg, II. Erzsébet angol királynő férje, aki abban az évben lett a grémium elnöke. Róla tudott volt, hogy sportbarátságot ápol a magyarokkal, és nem veti meg a barackpálinkát sem. A szimpátia elnyerésében valószínűleg a magyarok vakmerőségig fajuló hidegvére is jelentős szerepet játszott. A ma a kettes- és négyesfogat-világbajnok, Kecskeméti László vagy az 1990-es évek hullámvölgyéből a magyar stílust újra a csúcsig röpítő Lázár fivérek által képviselt virtus egyik legszebb példája Juhász László célba érkezése volt az 1980-as windsori világbajnokságon. A kőkemény terepszakaszon ugyanis elvesztette kocsija két hátsó kerekét, de feladás helyett a tengelyen szánkázva robogott a célig. A következő évtől aztán a szabályok szerint már csak a négy keréken célba érő fogatok teljesítménye számított bele a versenybe.

VAJNA TAMÁS
Forrás: HVG 2007-12-05
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva

Partiumi Huszártalálkozó

Szent Imre ma is összeköt – Partiumi Huszártalálkozó 

A püspökladányi vegyeskar  Szalárd községben tartották a Partiumi Huszártalálkozót szombaton, ezzel zárult a több mint 500 kilométeres Szent Imre-emléktúra, melynek során magyarországi és erdélyi illetve partiumi hagyományőrző huszárok lovagoltak Szentimrebüdösfürdőtől Hegyközszentimréig.

Szombaton délben a derecskei fúvószenekar vezetésével Jákóhodoson, Szalárd központján és Hegyközszentimrén vonultak fel a lovas illetve gyalogos huszárok, a hagyományőrző íjászegyesületek képviselői és a helybéli hajtók. A huszárok a hegyközszentimrei református templom előtt sorakoztak fel, ahol Csontos János magyar országgyűlési képviselő röviden ismertette a több mint egy hónapig tartó emléktúra útvonalát. Augusztus elején Szentegyházán gyűltek össze a hagyományőrzők, majd 6-án indultak Szentimrebüdösfürdőből, átlovagoltak többek között Zetelakán és Farkaslakán, Korondon, Parajdon, Szovátán, Nyárádszentimrén, Marossárpatakon, Mezőpaniton, Kalotaszentkirályon, Krasznán, Szilágynagyfalun, megyénkben pedig Bályok, Micske és Szentjobb érintésével érkeztek meg Hegyközszentimrére. Itt a templom kertjében lévő Szent Imre-szobrot koszorúzták meg a huszárok, majd a felvonulás befejeztével érkeztek vissza a Berettyó töltése mellé, ahol az aznapi rendezvényeket bonyolították. A felvonulás kissé hosszúra sikeredett, ezért a hivatalos megnyitót bő másfél órás késéssel tartották meg a meghirdetetthez képest. A késést azonban sikerült „behozni”, a beharangozott néptánccsoportok bemutatója ugyanis elmaradt.

Nagy Miklós, Szalárd község polgármestere köszöntötte először az egybegyűlteket, közöttük több, Szent Imre nevét viselő település polgármesterét vagy képviselőit. Utána Cseke Attila államtitkár kapott szót, aki egyebek mellett a hagyományőrzés fontosságáról is szólt, majd Pete István szenátor az együtt ünneplés örömeit méltatta, Szabó Ödön, az RMDSZ ügyvezető elnöke amúgy huszárruhásan beszélt, hiszen a felvonulást a szentjobbi hagyományőrző huszárok egyenruhájába bújva, lóháton tette meg. A személyes példaadást és a múlt vállalását egyaránt hangsúlyozta. őt Jónás Sándor, Szalárd testvértelepülése, Tiszacsege polgármestere követte a szónokok sorában, majd Mester László, Budapest XVIII. Kerületéne, Pestszentlőrinc–Pestszentimre polgármestere a kapcsolatok erősítésének fontosságáról ejtett szót. Gyenizse Lajosné, Imrehegy polgármestere a Szilágy megyei Krasznával2003-ban létre hozott testvértelepülési kapcsolatot is említette, majd a Mátraszentimrét képviselő Stuller András szólt, őt Soltszentimre polgármestere, Kádár Német István követte, majd Tiszaszentimre és Csíkszentimre küldöttei egyaránt köszöntötték az egybegyűlteket. Máté Imre festőművész, a herceg szentimrei szobrát elkészítő Lantos Györgyi férje egy Szent Imre-domborművet ajándékozott a majdani Szent Imre-kápolna részére, és azt is vállalta, hogy a herceg életének epizódjait megjelenítő üvegablakokat készít a kápolnának.

Vitéz Szoboszlai Endre törzskapitány tartott érdekfeszítő előadást a huszárság történetéről, majd Csontos Jánossal bemutatták a Debrceni 2. Honvéd Huszárezred egyenruháját. Cseppentő Attila, a Szent Imre millenniumi emléktúra szakmai vezetője a lovakról is szót ejtett. Hozzáértőként beszélt, hiszen jómaga Ópusztaszeren ménestulajdonos. A lovaglás alapfogalmait magyarázta el, melyet a lovasok szemléltettek is. Ménesének egyik érdekessége egyébként az akhal-tekke lófajta, amely régészek és genetikusok kutatásai alapján a legközelebbi rokonságban van a honfoglaló őseink egykori lovaival. Látványos bemutatót tartottak még a Kabai Nyári Színház csikósai, pattogtak a karikás ostorok, nyereggel és nyereg nélkül egyaránt megülték a lovat a legények. A hagyományőrzésből az íjászok is kivették a részüket, nemcsak bemutatót tartottak, hanem a kíváncsiakat megpróbálták beavatni az íjászat rejtelmeibe. A szalárdi gyermekek népi gyermekjátékokat mutattak be, majd a püspökladányi id. Csenki Imre Vegyeskar dicsőítette István királyt. Zsigmond József nyugalmazott lelkipásztor Imre herceg életét ismertette, majd a Hegyközszentimrére ismerősként érkező Dévai Nagy Kamilla szórakoztatta a közönséget a Krónikás Zenede hallgatóival. Miután lenyugodott a nap, a Kabai Nyári Színház társulata az István, a Király című rockoperát adta elő. Bár műszaki gondok adódtak, remek hangulatot teremtettek a kabaiak, majd tűzijátékkal zárultak a szombati események.

Fried Noémi Lujza, Reggeli Újság
Forrás: Erdély ma 2007-09-03
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva

Éltető hagyományok a jurtatáborban

Éltető hagyományok – a IX. Kárpátaljai Jurtatáborban

Szarukürt mély hangja hívja egybe a jurtákban és a sátrak körül tartózkodó táborlakókat. A csapatok felsorakoznak. A varázsló, táncot lejt a sámánfa körül, szól a dob. Kezdetét veszi a XI. Kárpátaljai Hagyományőrző Jurtatábor, amely egyúttal a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő képzőművészet tábornak is helyet biztosít.

A kép illusztráció

Kovács Katalin, a táborvezető köszönti a 140 résztvevőt és a vendégeket. A táborvezető azt hangsúlyozza, hogy nemzeti hagyományaink ápolásán, történelmünk jobb megértésén túl, a tíz napos együttlét a nemzetek közötti megértés és közeledés ügyét is jól szolgálja. Bejelenti, hogy ezúttal nem csupán a megyéből, de Kijevből és Lembergből is fogadtak ukrán gyerekeket. Köszönti az egybegyűlteket Varga Attila ungvári konzul, aki a tábort Kárpátalja egyik fontos magyarság-intézményének nevezi. Illés István, Péterfalva polgármestere és Dupka György a MÉKK elnöke annak a reményüknek adnak hangot, hogy jövőre talán már több turnusban fogadhatja a tábor a gyerekeket. Ünnepélyes pillanatok következnek: megnevezik a történelmi esszé- és rajzpályázat győzteseit, valamennyien ajándékokban részesülnek. Az ezt követő kulturális program során fellép a nagy-paládi citerazenekar, a bökény tánccsoport. Kricsfalusi Miklós szólóban legényest mutat be.

A megnyitó után a tábor élete visszazökken a mindennapi kerékvágásba. Egy csapat fiú és lány – ezúttal vendégektől kísérve – arra a tisztásra vonul, ahol az íjászatot lehet gyakorolni. A lovászok körül is népes csapat verődik össze: a legtöbben ma sem akarják kihagyni a lovaglási alkalmat. A lóhoz szoktatás fokozatosan történik: először a lovassal kötőféken és lépésben vezetik a lovakat, majd kötélen fogják ügetőre, csak aztán jöhet a szabad lovaglás.

Az első jurtában a lakók jelenetet próbálnak. Tudni kell, hogy mind a hét csapat már első nap megkapta feladatát: ennek lényege, hogy meg kell jeleníteni a magyar történelem valamely fontos epizódját. Íly módon lehet leginkább emberközelbe hozni, megérteni régmúlt korok történéseit, vallják a tábor szervezői. Kint a szabadban felállított iskolatáblán különböző pajzsok rajza látható, némelyikük szabályos mezőkre van osztva. Marinics Sándor, nagyszőlősi művésztől megtudom, a táborlakók tegnap a címertan és a címerfestés alapjait vették át. A későbbiek során pedig gótikus írással és rovásírással is megismerkednek. Emellett az elkövetkező napok során gyöngyfűzést, nemezelést, korongozást, fafaragást, suskafonást is tanulnak majd. Közösen kopjafát is készítenek. Esténként táncház várja a fiatalokat. A talpalávalót a vidék határain túl is jól ismert Tiszaháti Együttes húzza

– Egyre ismertebbek, népszerűbbek vagyunk, állapítja meg mosolyogva Kovács Katalin; idén már magyarországi csoportok is jöttek (ők Hatvanból, illetve Apcról érkeztek hozzánk). Örülök annak, hogy idén a korábbiaknál gazdagabb és színesebb programot sikerült biztosítani. Ide várjuk Dévay Nagy Kamillát és az általa vezetett Krónikásének Zeneiskola tanítványait. Kirándulást szervezünk a nevickei várba és a vereckei-hágóra. Művészettörténeti előadást Horváth Anna szobrászművész tart majd, korongozni pedig ezúttal Hidi Endre nagydobronyi keramikus tanítja a táborlakókat.

Forrás: Kárpátalja Kultura

2007.05.14.

 

Frissítve: 2024.01.16.
Fotó: Canva

Hiba bejelentés