Legendás lovak
/részlet/
Jó hatvanmillió évvel ezelőtt, amikor a ló története elkezdődött, az embernek még híre-hamva se volt. Hatezer évvel ezelőtt azonban – megőrizve büszkeségét és megvesztegethetetlen jellemét – hagyja magát megszelídíteni, és elkezdődik az ember és a ló közös története.
Íme néhány csodálatos gebe és paripa – akár valóságos, akár az ember álmodta, mindegyiknek maradandó patanyomát őrzi a történelem, a sport vagy a művészet. A téren és időn túli utazásra hívó, színes és változatos, gondos munkával készült kötet arra csábítja a lovak régi rajongóit, hogy elmélyítsék ismereteiket, a többieket pedig arra, hogy örömmel engedjenek a kísértésnek.
Gélinotte
A szép kisasszony
Szakadó esô szaggatja Modena egét. Az egymás elôl futó, egymással versenyző, ügető lovak úgy suhannak, mint megannyi kísérteties látomás. Egy árny hamarosan kiválik a bolyból, s átrepül a célvonalon – ebben a pillanatban pompás szivárvány ragyog fel körülötte. Gélinotte-ot hirtelen dicsfény övezi, legendává válik. A fogadók ezentúl Szivárvány kisasszonynak becézik. Ez a csinos ügető pej 54 versenyen gyôzött a 87 közül, amelyen rajthoz állt, egymilliárd régi franknyi (mai pénzben kifejezve 1,525 millió eurónyi) hasznot hozott tulajdonosának. Világszerte számtalan rajongója volt, százszámra kapta a szerelmes leveleket, valamennyit Gélinotte kisasszonynak címezve. Virágokat, haute couture modelleket neveztek el róla, sôt, még egy camembert sajtot is – normandiait, elvégre odavalósi volt. Ám ez a csábító szépség, amely annyi szívet megdobogtatott, a magáét egyedül a hajtójának, Charlie Millsnek adta, akit Boszorkánymester néven emlegettek.
A ló négyéves, és egyre-másra nyeri a versenyeket, amikor a hajtó ágynak esik. Gélinotte pedig meglepô következetességgel elveszít minden futamot. Imbolyog, elköveti ugyanazokat a hibákat, amelyek miatt diszkvalifikálták pályafutása elején, visszahőköl a startnál, szembefordul a mezőnnyel, nem várja ki az indítást. Amint visszatér boszorkányos hajtója, rögvest zsinórban nyeri a versenyeket. Nemhiába mondják, hogy a szerelem szárnyakat ad… Gélinotte úgy repül a pályán, akár egy kocsiba fogott Pegazus. Meg kell vallanunk, Charlie Mills értette a dolgát. Szeretet, türelem, figyelem és alkalmazkodás – elsősorban ezekkel a szavakkal jellemezhetjük idomári módszereit.
A legnevesebb európai ügetőpályákon töltött nyolc ragyogó év után a kanca – amelyet a hálókocsik madonnájának is becéztek, annyi kilométert utazott éjszakai vonatokon – lassan háttérbe szorult. Gélinotte visszatért a ménesbe, amelyből származott, és pályát változtatott: tenyészkancává vált. Ritkaságszámba megy a versenyek bajnokai között, hogy egy négylábú ugyanolyan kitűnô tenyészállat legyen, mint amilyen remek ügető volt. Egyik utóda volt a híres Ourasi majdani nagyapja is. 1970 márciusában, tizedik ellése során a csikó rosszul feküdt, és Gélinotte szörnyű szenvedések közepette elpusztult. Charlie Mills megsiratta lovát, amelyet világéletében magázott, és szép kisasszonyának szólított.
Bukephalosz
A zabolázhatatlan zabolázott
Bukephalosz Nagy Sándor (III. Alexandrosz) lova. A hadurat – aki huszonkét éves korában leigázta a perzsákat – és a lovát összekapcsoló szenvedélyes szeretet a világ egyik legszebb története. És az egyik legvarázslatosabb. Mindketten nagyjából egyidősek, és mindkettôjüket a harmincas éveik elején éri el a végzet. Együtt hódítják meg a világot. A tekintélyes hátas a legjobb thesszáliai fajtából, azaz abból a görög tartományból származott, amely a kentaurok, az ősi mondabeli, félig ember, félig ló testû teremtmények szülőhazája is. Bukephalosznál és lovasánál, Nagy Sándornál senki sem testesíthette meg tökéletesebben ezeket a méltóságos, csodás, ritka lényeket.
Bukephalosz nevének jelentése: ökörfej, ez talán széles, csontos homlokára, illetve rövid, tág orrlyukaira utalt. Hatalmas, fekete ló volt, a homlokán fehér csillaggal. Íriszét fehér szaruhártya övezte, és tüzes szeme jóval nagyobb volt, mint általában a korabeli lovaké. Nagy Sándor időszámításunk elôtt 356-ban született, és görög származású, akárcsak tüzes hátasa. Mélységesen hitt abban, hogy isteni eredetû. Anyai oldalról Akhilleusz egyenes ági leszármazottjának vallotta magát. Egyébként soha nem tért nyugovóra anélkül, hogy Homérosz híres eposzának, az Iliásznak egy másolata ne lett volna a keze ügyében.
Bukephalosz olyan vad volt, hogy senkinek sem sikerült meglovagolnia. Nagy Sándor akkoriban csupán tizenkét éves, de már megjárta a csatamezőt, és kiváló lovas, így hát vállalta a kihívást. Elôször türelmesen tanulmányozta a fekete ló viselkedését, hogy rájöjjön, mi a gyenge pontja. Észrevette, hogy az állat megijed a saját és a hozzá közelítô ember árnyékától. A fiatal uralkodó szelíden, becézgetve rávette a lovat, hogy forduljon szembe a nappal, felpattant rá, és keresztül-kasul vágtatott vele. Ettôl a naptól fogva Bukephalosz hagyta, hogy az apródok szôrén megüljék, de ha királyi módra felszerszámozták, akkor csak Sándort tûrte meg a hátán. Még le is térdelt, hogy gazdája könnyebben nyeregbe szállhasson. Nagy Sándor és Bukephalosz csaknem húsz esztendeig harcolt együtt.
Szerző: Myriam Baran
Forrás: www.interpressmagazin.hu (2007. november)
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.24.
