Magyarok a Góbi-sivatagban
Tudományos kaland Mongóliában
Ezer kilométert tett meg, többnyire lóháton, miközben gasztronómiai, orientalista, orvostudományi és rádiós kutatást, megfigyelést végzett a hét fiatal férfiből álló Góbi-expedíció, amely pénteken számolt be a Magyar Nemzeti Múzeumban egyhónapos útjáról.
A csapatot Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója és Omboosuren Erdenechimeg asszony, Mongólia magyarországi nagykövete köszöntötte a múzeum dísztermében, majd Sipos Tamás, az expedíció vezetője számolt be lovas vonulásuk főbb állomásairól.
Felidézte, hogy nyolc hónapos felkészülés után június 8-án indultak útnak, hogy lóháton átnyergeljék a világ egyik legnagyobb pusztaságát. A Góbi-sivatag mongóliai szakaszán vonultak keresztül Dalanzadgad és Altaj település között. A csapatot szél- és homokvihar fogadta, és szembesülniük kellett az országot évtizedek óta sújtó aszállyal, ami számos tó, patak, folyó és vízgyűjtő eltűnéséhez vezetett. A lovak magas vízigénye miatt útvonalukat is meg kellett változtatniuk.
Vándorlásuk során ellátogattak az 1920-as dinoszauruszásatásokról híressé vált Bayanzagba, elhaladtak a Khongoriin Els 300 méter magas homokdűnéi mellett, valamint átkeltek kősivatagokon, ahol régészeti dokumentációt készítettek a különböző korszakokból származó kőoszlopokról, sírhelyekről és sziklarajzokról.
A sivatagi vonulás, a vízhiány megviselte a társaságot, mint ahogy az Altaj-hegység is, ahol orkán erejű vihar fogadta őket. A haladást tovább nehezítette az éjszakánként nulla fokhoz közelítő hideg és a magashegyi betegség is.
Július ötödikén érték el végcéljukat, Altaj települést, ahol paprikáscsirkével ünnepelték meg a sikeres expedíciót. A visszautat már autóval tették meg. Július hetedikén értek Ulánbátorba, ahol átadták a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát, egy digitális archív gyűjteményt a Mongol Nemzeti Múzeum igazgatóhelyettesének. Budapestre csütörtökön érkeztek meg.
Turóczi Gábor, az expedíció résztvevője, a Lucullus Baráti Társaság alelnöke gasztronómiai élményeiről mesélt. Elmondása szerint a mongolok ételeinek alapját a hús képezi. Főként kecskét fogyasztanak, amit néha úgy készítenek el, hogy a leölt állat hasába forró köveket tesznek, és így sütik meg húsát.
Étkezéseik fő eleme a tejtermék is, többféle módszerrel készített kumiszt, továbbá savanyú-sós ízű sajtokat fogyasztanak. Ugyancsak népszerű étel náluk a tésztagombóc, amelyet párolással készítenek el. Az expedíció tagjai azt tapasztalták, hogy a mongolok nagyon vendégszeretők. Teával, étellel kínálták az idegeneket, és csak később kérdezték meg tőlük, milyen céllal is érkeztek.
Varga Ferenc keletkutatói megfigyeléseket végzett, amelynek célja a nomád állattartás átalakulásának dokumentálása volt. Azt tapasztalta, hogy sokkal több a szamár, ami korábban a mongol vidékre nem volt jellemző. Ezzel szemben a nagyobb tápigényű állatok, mint a szarvasmarhák, lovak szinte teljesen kiszorultak a sivatagi és félsivatagi környezetből.
A Szilasfood-Lucullus Góbi-expedíció két orvosa, Ágoston Viktor és a mongol származású Batmunkh Enkhjargal az utazók egészségügyi ellátásáért felelt, ami rendkívül összetett és nehéz feladatnak bizonyult, hiszen sivatagi, magashegyi körülmények között, korlátozott ellátással, szinte csak érzékszervi megfigyelésre támaszkodva láthatták el feladatukat. Kisebb betegségek, a lovaglásból adódó sérülések előfordultak, de összességében jól viselték az utat.
A csapat energiaellátásáért, kommunikációs rendszerének működtetéséért Néher Márton felelt, a pénzügyi tervezés Jarabek Bence feladata volt.
Az expedíció tagjai láttak mongóliai esküvőt, tapasztalták, hogy szinte általánossá vált a napelem és a parabolaantenna használata. Elterjedt eszköz a DVD-lejátszó és a mobiltelefon is.
Mindezek dokumentálása a mongolisztika és a keletkutatás területein még sok segítséget jelenthet az aktuális terület szakkutatóinak.
A Magyar Nemzeti Múzeumnak pénteken az expedíció tagjai átadták a Mongol Nemzeti Múzeum ajándékát, az intézmény gyűjteményét tartalmazó CD-t és egy tudományos katalógust.
STOP
Forrás: Stop.hu 2007-07-13
Hazaért a magyar Góbi-expedíció
2007.07.13
Több mint 1000 kilométert tett meg lóháton 35 nap alatt a csütörtök délután hazatért magyar Szilasfood-Lucullus Góbi-expedíció. A héttagú csapat tagjai között kutatók, gasztronómusok, orvosok, rádiómérnökök és keletkutatók is voltak.
Az expedíció tagjai teljesen átszelték a Góbi sivatagot – mondta a Független Hírügynökségnek Turóczi Gábor, a csapat szóvivője. Az orvosok a szélsőséges időjárás emberre és állatra gyakorolt hatásait vizsgálták. Ezen a területen óriási a hőingadozás, a 3 ezer méteres hegyekben pedig 80 kilométeres óránkénti szél nehezíti a túrázók dolgát. A rádiótechnikus azt vizsgálta, hogyan lehet sivatagi körülmények között interkontinentális rövidhullámú rádiókapcsolatot létesíteni.
Az orientalisták, vagyis keletkutatók a helyi néprajzot, a jurta felállításának szokásait és a sírokat térképezték fel. A csapat szóvivője úgy fogalmazott: ezen a környéken “fehér ember” még ilyen körülmények között, ennyi ideig és ilyen nagy távolságra nem jutott el.
A magyar Góbi-expedíció múlt pénteken érte el a végső célállomását, a mongóliai Altaj városát, ahol megfőzték az ünnepi paprikás csirkét.
Az expedíció június 8-án indult Budapestről, hogy a 35 napos lovas út során megismerje a Mongóliában élő nomád népek életét, kultúráját és gasztronómiáját. Az út során átszelték a sivatag kő- és homokpusztáit, a sós tavak vidékét, valamint az Altaj-hegység háromezer méteres hágóit.
Forrás: UNO
2007-07-13
Mongóliába ért a Nemzeti Múzeum ajándéka
2007. július 12.
A paprikás csirke közös megfőzése után a Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció átadta a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát a a Mongol Történeti Múzeumnak Ulánbátorban.
A Magyar Nemzeti Múzeum azzal bízta meg a csapat tagjait, hogy a Dzsingisz kán kiállítás ajándékaként vigyék el az ázsiai ország múzeumába Radnóti Andor magyar származású volt mongol egészségügyi főbiztosnak a húszas évekbeli Mongóliában készített és nemrégiben digitalizált képeit.
Az ajándékot a múzeum főigazgató-helyettese vette át, aki elmondta: nagyon hálásak az expedíciónak és a Magyar Nemzeti Múzeumnak az ajándékért. A CD ugyanis olyan fotódokumentációt tartalmaz, amely sokat segít a húszas évek néprajzának a feltérképezésében.
A Góbi-expedíció ma indult vissza és pénteken tart Budapesten élménybeszámolót útjáról. A hét fiatal sikeresen teljesítette az egy hónappal ezelőtt megkezdett lovas vonulását, amely során átszelte a Góbi-sivatag kő- és homokpusztáit, a sivatagi sós tavak vidékét, valamint az Altáj-hegység háromezer méteres hágóit.
Az expedíció gasztronómiai, orvosi, rádiótechnikai megfigyeléseket végzett, valamint egyedülálló tudományos dokumentációt készített a Kelet-kutatás különböző területein, feltérképezett több tucat hun-, türk-, és mongol korból származó sírhelyet és dokumentálta az elmúlt 5000 év mindennapjaiba betekintést nyújtó Bayangiin Nuruu-i sziklarajzokat.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
Paprikás csirkét főztek Mongóliában
2007. július 8.
Mongóliában úticéljához érkezett a magyar Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció. A csapat ebből az alkalomból paprikás csirkét is főzött, amellyel Altajban megkínálták a helyi elöljáróságokat is.
Sipos Tamás, az expedíció vezetője a vacsora közben beszélt az MTI munkatársával, telefonon. Elmondása szerint háromnapos keresés után találtak csirkét, amelyet megfőzhettek, ugyanis a mongolok nem nagyon esznek levegőben repülő és víz alatt úszó állatot, így elég nehezen tudtak baromfit találni. Végül megoldódott a probléma és elkészíthették a paprikás csirkét, amelyhez magyar fűszereket használtak.
Korábban még teát főztek.
Az étellel hét mongol elöljárót kínáltak meg, akik azon csodálkoztak miért kell ilyen sokáig – két óra hosszat – főzni egy ebédet, ők általában egy óra alatt lebonyolítják azt. Egyébként nagyon ízlett nekik az étel. Sipos Tamás sikeresnek értékelte expedíciójukat. “Gazdagabb kutatási anyaggal térünk haza, mint gondoltuk” – mondta.
A hét tagú csapat arra vállalkozott, hogy Góbi-sivatag mongóliai szakaszán, Dalanzadgad és Altaj település között lóháton tesz meg mintegy 1000 kilométert 30 nap alatt. Eközben gasztronómiai, egészségügyi, rádiótechnikai és más kutatásokat végeztek.
Az expedícióban részt vett a Lucullus Baráti Társaság több tagja, akik arról váltak híressé, hogy tavaly az Északi-sarkon főztek paprikás csirkét, majd idén a Budapest-Bamaco ralin tevehúsos tarhonyát készítettek. A paprikás csirke már-már szimbolikus ételükké válik, hiszen most Mongóliában főzték meg.
Az expedíció pénteken autóval utazik Ulánbátorba, ahol átadja a Magyar Nemzeti Múzeum ajándékát a Mongol Történeti Múzeumnak. A Magyar Nemzeti Múzeum Radnóti Andor, magyar származású volt mongol egészségügyi főbiztos fényképeinek digitális változatát, valamint a múzeum üzenetét küldte el az expedíció tagjaival. A magyar csapat július 12-én érkezik meg Budapestre.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
Forrás: Múlt-kor
Jégviharral küzd a Góbi-expedíció
2007. július 4.
A Góbi-expedíció tagjai több száz kilométeres útjuk során eddig is számos izgalmas kalandot éltek át, jég- és homokvigarba kerültek, és a több éve tartó aszály miatt meg kellett változtatniuk útirányukat.
A hét résztvevős Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció a sivatag mongóliai szakaszán vonul keresztül Dalanzadgad és Altaj település között azzal a céllal, hogy gasztronómiai, egészségügyi, rádiótechnikai és más kutatásokat végezzen. Az egyhónapos út jórészét lóháton teszik meg.
A csapat június elején indult el Budapestről Mongólia fővárosába, Ulánbátorba, ahonnan teherautóval Dalanzadgadba utazott, majd lóhátra ült. Az expedíció tagjai, miután áthaladtak a kő- és homoksivatagon, átkeltek az Ikh Bogd hegység kétezer méteres hágóin, majd a sós tavak vidékén, és június 26-án érkeztek meg az Altaj-hegység délkeleti vonulatához, ahol három napot töltöttek el tudományos kutatásokkal és megfigyelésekkel.
Június 29-én indultak újra útnak az Altaj háromezer méteres hágói felé. Útjukon jég- és homokviharba kerültek, amelyben órákon keresztül haladtak, míg el nem érték vonulásuk utolsó szakaszának alaptáborát 2820 méter magasságban, ahol jelenleg is tartózkodnak. Az Altaj hegységig vezető, több száz kilométeres utazás során rendkívüli nehézségeket okozott az aszály is. A helyi vezetőkkel eredetileg tervezett útvonal itatóhelyei és legelői kiszáradtak, ezért mintegy 150 kilométeres kitérőre kényszerült a társaság – áll az expedíció közleményében.
A sivatag és az időjárás támasztotta nehézségek ellenére az expedíció tagjai folyamatosan végzik kutatásaikat, például nomád családoktól sajátítják el a tejtermékek feldolgozásának, a hús konzerválásának, valamint a főtt, sült, párolt ételek elkészítésének mesterfogásait. Varga Ferenc vezetésével orientalista kutatásokat végeznek, amelyek többnyire a nomád állattartás régiónkénti különbségére fókuszálnak. A keletkutatási program különleges fejezetének számít az elmúlt ötezer év mindennapjaiba betekintést nyújtó türk, tibeti és mongol sziklarajzok fotódokumentációjának az elkészítése.
Ágoston Viktor és Batmunkh Enkhjargal, a Semmelweis Egyetem hallgatói az expedíció egészségügyi problémáira koncentrálnak, és folyamatosan dokumentálják a csapat egészségi állapotát. Az energiaellátási és rádiókommunikációs feladatokat a csapat rádiótechnikusa, Néher Márton, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója végzi.
A Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció további, közel 300 kilométert tesz meg lóháton az Altaj hegység 3000 méter magas hágóin ahhoz, hogy július 5-én elérje a régió legnagyobb települését és az utazás célállomását, Altaj települést.
(Múlt-kor/MTI-Panoráma)
2007-07-12
Góbi-túra lovas magyarokkal
2007-06-19
A Góbi sivatag legdurvább részein jár a Magyarországról indult lovas csapat, de már túl vannak az út egyharmadán. A Szilasfood-Lucullus Góbi-expedíció 2007. június 11-én indult és Dalandzagdadból vágott neki a Góbi-sivatagnak.
A csapat Dalandzagdadból vágott neki a Góbi-sivatagnak, kelet felől. Először a „Keselyűk Völgyét” hagyták el, ahol óriási sziklák között több méter vastag jégpáncéllal találkoztak. Eztán elérkeztek Bayanzag-ba, amit a világ egyik leggazdagabb dinoszaurusz-csont lelőhelyeként tartanak számon. Majd következett az expedíció legdurvább része az út Khongoriin Els, szinte „égig érő” homokdűnéi felé vezetett, amit ember és állat egyaránt nagyon nehezen viselt.
A össztáv egyharmadát már megtették az expedíció sajtóközleménye szerint. A tavalyi Északi-sarki paprikás csirke elkövetője Turóczi Gábor, és társa, Jarabek Bence is elindult a csapat után a Góbi-sivatagba – ők eddig az expedíció kommunikációs rendszerének kialakítását és sajtószóvivői feladatok ellátását intézték itthon.
Ételek a lótrágyával fűtött árvaganéj-tűzhelyen:
Az expedíción több helyi specialitást is megkóstoltak már az utazók. Ilyenek a BOOZ, azaz darált birkahúsos tésztatáska, sült kecskehús BORCOG-gal – azaz egyszerű helyi különlegességgel, amit lisztből, vízből, sóból és cukorból készítenek, majd marhafaggyúban kisütnek.
Egy másik mongol specialitás a COJVAN volt, ami egy száraz egytálétel tésztából, krumpliból és friss juhhúsból. A csapat megalkotta az első magyar-mongol fúziós ételt is, ami egy helyi, szárított birkahúsból készült magyar gulyásleves volt MANZSINNAL (mongol karalábé-szerű gyökérrel) és Lucullus édes-nemes pirospaprikával. Egy helyi nomád család néhány róluk készített fotóért cserébe elkészített a csapatnak egy egész vacsorát, ami a helyi lótrágyával fűtött árvaganéj-tűzhely fölött készült.
Az expedícióról:
A Szilasfood-Lucullus Góbi-expedíció 2007. – melyet tudományos expedícióvá minősített a Magyar Földrajzi Társaság – a Góbi-sivatag mongóliai szakaszán vonul keresztül, Dalanzadgad és Altáj települések között.
Az út első, mintegy 400 kilométeres része kősivatagokon, a Khongoriin Els homokdűnéin és az Ikh Bogd hegység sziklás szirtjein vonul át. Ezután a csapat a sós tavak vidékére jut el, amelyet az egykori nomád birodalmak szent hegységének, az Altájnak a füves lankái követnek.
A mintegy 1000 kilométeres utat lóháton tervezi megtenni az expedíció, amely július 12-én ér haza.
Az expedíció Magyar Nemzeti Múzeum Dzsingisz Kán kiállítása megbízásából különleges kulturális missziót hajt végre a magyar-mongol barátság jegyében, tanulmányozza a nagy, nomád lovásbirodalmak gasztronómiai különlegességeit és mindennapjait, emellett tudományos igényességű – orvosi, rádiós és mongolisztikai – kutatásokat hajt végre.
Forrás: Hajdú Online
Mi az a hiperbár kezelés?
Törések, rehabilitáció, potenciazavarok, migrén: ezek olyan állapotok, amelyek kezelésében egyre jelentősebb szerepet játszhat a hiperbár kezelés.
Egészségügyi kihívások a Góbi-expedícióban:
Három nap múlva magyar tudományos expedíció indul a Góbi-sivatagba, hogy keletkutatói, rádiótechnikai és egészségügyi kutatásokat végezzen, miközben 30 nap alatt 1000 kilométert tesz meg lóháton a világ egyik legnagyobb pusztaságában. A 2007 június 8-án induló Szilasfood-Lucullus Góbi expedíció különleges egészségügyi és orvosi kérdések egész sorát veti fel. Ezek megoldásában a Semmelweis Egyetem Phd hallgatói, dr. Ágoston Viktor Antal és dr. Batmunkh Enkhjargal játszották a főszerepet, akik egyben az ex-pedíció orvosai is.
Egészségügyi ellátás extrém körülmények között:
Az expedíció egyik legjelentősebb orvosi kihívását a hét fős csapat egészségének a felügyelete jelenti. A Góbi-expedíció szélsőséges környezeti viszonyok között valósul meg, amelyre rendkívüli, akár 60 fokos hőingadozás, valamint marginálisan alacsony páratartalom jellemző. Ebben a környezetben a környezeti behatásokon túl is extrém fizikai megterhelésnek lesz kitéve a csapat, amelynek esetleges sürgősségi ellátására nem áll rendelkezésre megfelelő kórházi háttér, nem is beszélve a diagnosztikai és terápiás lehetőségek hiányáról. Külön kihívást jelentenek a sebfertőzések, valamint a gasztrointernális megbetegedések, amelyek megelőzése és kezelése egyaránt rend-kívüli felelősséget ró a csapat orvosai számára (alapvető, mindennapos feladatot jelent például a megfelelő minőségű ivóvíz előállítása, valamint az ételhigiénia biztosítása), nem is beszélve a Mongóliában még ma is előforduló egzotikus betegségek diagnosztizálásáról és a fertőzöttek megfelelő ellátásáról (pestis, anthrax).
Megelőzés az expedíció előtt és a sivatagi mindennapokban:
Közhely, hogy az egészségügyi problémák kialakulásának veszélyét jelentősen lehet csökkenteni a megfelelő megelőzéssel, de ennek a közhelynek a kezelése a sivatagban élet-halál kérdése lehet. Ennek megfelelően alapos mentális és fizikai felkészítő programon esett át a csapat, amelynek részét képezték kondícionáló és lovas edzések, túlélőtúrák, csapatépítő tréningek és folyamatos tesztek. Minden egyes csapattag kötelező oltásokban részesült (tetanus, Hepatitis A), valamint probiotikus kezelésen vesz részt. Kiemelkedő szerepe lesz az expedíció során a körültekintő étkezés biztosításának, amivel tiszta tápanyagok kerülnek a szervezetbe, megfelelő minőségű és mennyiségű víz, vitamin és ásványianyag bevitelével. Külön jelentőséggel bír a megfelelő napvédelem biztosítása (hosszú ujjú ruhák, megfelelő napkrém, napszemüveg).
Egészségügyi ellátás az expedíció felkészülési időszakában: hiperbár kezelés
Már a magyarországi felkészülési időszak is jelentős kihívás elé állította az Expedíció orvosait: a nem veszélytelen felkészülések során folyamatos sérülések, zúzódások, vércukor- és vérnyomás problémák, dehidrációs tünetek sokasága merült fel.
Mindezeken belül a legnagyobb kihívást az expedíció vezetőjének a lovas balesete jelentette, amelyben öt héttel az indulás előtt mindkét kezét eltörte, ami gyakorlatilag lehetetlenné tette volna a részvételét az úton. A gyógyulás felgyorsítása végett az expedícióvezető a Baromedical Zrt.-nek köszönhetően Magyarországon egyedülálló hiperbár kezelésben részesült, amelynek fő működési mechanizmusa következőképp jellemezhető: magas nyomású kamrában a páciensek 100%-s oxigént szívnak. A magas nyomás hatására az oxigén fizikálisan oldódik a plazmában, olyan területeket is elérve, ahol a vérellátás elégtelen (pl. cukorbetegek lába, érszűkületek, fülcsengés), vagy ahol -pl. sebgyógyulásnál- nagyobb az oxigén felhasználás. A magasabb oxigén koncentráció felgyorsítja a sejtek működését, sokszorosára nő a sebgyógyulás sebessége. Olyan kór-képekben, ahol sejtek pusztulnak el – pl. agyvérzés, SM – pedig a kezelés hatására a halálra ítélt sejtek jelentős része megmenthető. Zúzódások, ízületi sérülések és egyéb olyan kórképek kezelé-sében jelentős ödéma csökkentő hatást fejt ki a kezelés.
Az expedícióvezető csonttörésének hiperbár kezelésével csökkent az érintett területen a szövetek duzzanata, javult a vérkeringés, a magas szöveti oxigén koncentráció felgyorsította az új csont képződését. A mintegy kéthetes kezelés eredményeképpen nem alakult ki jelentős izomsorvadás, és a kéz szorítóereje is az egészségeshez hasonló állapotba került (ami szokásos esetben csak hosszú hetek után következhetett volna be).
Annak ellenére, hogy Nyugat-Európában több száz hiperbár kamra működik, és a terápiát több mint hét évtizede használják különböző kórképek kezelésére világszerte, Magyarországon egyelőre csak egy ilyen eszköz üzemel. A remények szerint hamarosan hazánkban is számtalan kórkép kezelésében értékes önálló-/ kiegészítő terápia lesz a hiperbár kezelés. Cukorbetegek lába, sportsérülések, baleseti ellátás, törések, rehabilitáció, agyi funkciózavarok ellátása felnőttekben és gyermekekben, potenciazavarok, migrén: ezek olyan állapotok, amelyek gyógyításában több millió beteg érintett országunkban, és amelyek kezelésében egyre jelentősebb szerepet játszhat a hiperbár kezelés.
További információt dr. Ágoston Viktor Antaltól, az expedíció orvosától kaphatnak a +36 30 6595-611-es telefonszámon és az agoston.viktor@gmail.com e-mail címen.
Forrás: Galenus
2007.06.08.
Enni és kutatni mennek a lovas magyarok a Góbi-sivatagba
Magyar expedíció indul június 10-én a Góbi-sivatagba. Kalandos kedvű tudósaink és ínyenceink harminc nap alatt tesznek majd meg ezer kilométert lóháton Belső-Ázsiában, és egy nemrégiben feltárt hun temetkezési helyet is érinteni fognak. Az út végén, egy hónap elteltével Ulánbátorban, hatalmas üst paprikás csirkével kínálják majd meg a magyarok a kedves mongolokat. A projektet a Nemzeti Múzeumban mutatták be, ahol az expedíció szerencsés tagjai mindenkitől kaptak ajándékot. Lőrincz L. Lászlótól is.
Vannak kutatók, akik szerint a nem túl távoli jövőben Magyarország elsivatagosodik. Hét fiatal, köztük egy mongol orvos, XXI. századi technológiával felszerelkezve szervez lovas expedíciót a Góbi-sivatagba, amelyen távközlési méréseket, gasztronómiai-, valamint antropológiai kutatásokat is fognak végezni, hogy megismerjék az elkövetkező nemzedékekre váró kihívásokat. Az expedíció másodlagos, ám egyáltalán nem titkolt célja az is, hogy paprikás csirkét készítsenek a mongol sivatagban.
Hasznos tudnivalók a Góbi-sivatagban:
A Nemzeti Múzeumban tartott sajtótájékoztatón az expedíció résztvevőin, a mongol nagykövetasszonyon, a múzeumigazgatón és sok mindenki máson kívül megjelent a mongol-szakértő kalandregényszerző, Leslile L. “Lőrincz L. László” Lawrence tanár úr is, aki elmondása szerint 1962-ben járt először Mongóliában, azóta második hazájának tartja azt. Az utazók lelkére kötötte, hogy mindenképpen mondják el a vendégszerető mongol népnek, hogy ők magyarok; hogy lovaikkal vigyázzanak a jurták közelében, mert a mongol kutyák köztudottan nagyok; hogy ne lépjenek a küszöbre, mert az valójában egy mongol szellem feje búbja; valamint hogy vendégségben ne fordítsák villájuk hegyét a mongolok felé. Lőrincz L. László ezután jó utat kívánt az expedíció tagjainak, majd átnyújtott nekik két példányt legújabb könyvéből.
Paprikás csirke az Északi-sarkon
Magyarország legnagyobb gasztronómiai egyesülete, a 2003-ban alakult Lucullus Baráti Társaság – melynek három tagja is részt vesz az expedíción (így Sipos Tamás elnök és Turóczi Gábor alelnök) – tavaly áprilisban is szervezett egy hasonló túrát, méghozzá az Északi-sarkra, ahol az expedíció csúcspontjaként a vállalkozó kedvű ínyencek paprikás csirkét készítettek, majd jóízűen elfogyasztották azt. A résztvevőket Fábry Sándor is meghívta az Esti Showderba.
A Góbi-expedíció tagjai és Kovács Tibor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója.
A sajtótájékoztató közben érkezett a hír, hogy az 1872-ben alapított Magyar Földrajzi Társaság hivatalosan is tudományos expedíciónak minősítette a Góbi-projektet.
“Két évig nyújtottam a rétestésztát Mongóliában”
A jelenlevők közül felszólalt a Magyar Gasztronómiai Szövetség elnöke is, aki elárulta, hogy annak idején hét évet töltött szakácsként Mongóliában, és a rétestésztanyújtásnál kellemesebb élményeket kívánt az utazóknak, akiknek aztán a mongol kultúrához kapcsolódó emléktárgyakat nyújtott át.
Utójáték tatárokkal, csokival
Omne animal post coitum triste, azaz minden állat szomorú a közösülés után: minden bizonnyal tudta ezt a múzeum vezetősége is, épp ezért a sajtótájékoztató befejeztével, elegáns módon, meghívta a jelenlevőket a Tatárjárás, illetve a Dzsingisz Kán című kiállításokra. Utóbbira, a rendkívül feszes munkaidő miatt sajnos nem maradt időnk, de mindkét kiállítást, illetve azok tárlatvezetését csak ajánlani tudjuk. A muhi csatáról szóló dokumentumfilmet a jelenlévő kisiskolás csoport is őszinte érdeklődéssel követte.
(Végül hadd említsem meg azt a felejthetetlenül idillikus pillanatot, melynek a múzeum napsütötte kijáratánál lehettem szerencsés tanúja, ahol egy lelkes duci fiúcska mutogatta csokitól fénylő ujját “Nézd, szaros!” felkiáltással újonnan szerzett kis pajtásának.)
Szerző: Puskár Krisztián
Forrás: Index.hu
2007.06.05.
Óvodások közt a Látható Légió
Ezer kilométer, hatvan fokos hőingadozás vár a kalandorokra
A pénteken a Góbi sivatagba induló expedíció, a Látható Légió tegnap edzései helyszínén, Bőnyben tartott bemutatót iskolásoknak, óvodásoknak. A tudományos kalandra vállalkozók így is meg akarták hálálni felkészítőjük, a helyi háziorvos önkéntes munkáját.
Homok- és szélviharnak ellenálló sátor, hálózsák, ami mínuszokban is tartja a meleget, több mint ötméteres rádióantenna és gázmelegítő túrázólábossal. Tegnap ezeket is megmutatták felszerelésükből a bőnyi gyerekeknek a Góbi sivatagba készülő expedíció tagjai. Azért éppen ebben a megyénkbeli faluban tartottak előadást pár nappal az indulás előtt, mert korábban itt edzettek az egy hónapos erőpróbára. A Vöröskereszt szakembereként dr. Menyhárt Miklós háziorvos vállalta a héttagú csapat kiképzését a szélsőséges körülményekre.
Ugyan a Mongóliában az expedícióra váró, az éjszakai mínusz tízfokos hidegből nappal ötvenfokos melegre váltó hőingadozáshoz nem hasonlít a bőnyi klíma, a környékbeli, néhol homokos terep elég nehéznek bizonyult ahhoz, hogy fizikailag felkészüljenek az ezer kilométeres táv megtételére, az egy hónapos lovaglásra.
A lovas életmód, amit az íjászatban ügyes, jurtában élő mongolok megőriztek, hasonlít őseink, a magyarok korai hagyományaihoz, ezért a történelem tananyagához több ponton is kapcsolható az expedíció egyik célja, a nomád szokások megismerése – mondta el lapunknak Balogh Zsolt iskolaigazgató annak okát, miért örült a különleges bemutató lehetőségének, amit Muraközi László polgármesterrel együtt megszervezett. Úgy véli, a diákok jobban megjegyzik, amit látnak és meg is foghatnak, ráadásul a túrára készülők előadása arról szólt, hogy a múlt ismeretét hogyan hasznosíthatja a ma embere.
Emellett a fiatalok számára vonzó modern technikát, a műholdas összeköttetést biztosító, modern berendezéseket is bemutatta a gyerekeknek a csapat rádiósa, a győri Néher Márton és az expedíciót szervező Lucullus Baráti Társaság alelnöke, Turóczi Gábor.
Szerző: Rimányi Zita
Forrás: Kisalföld.hu
2007.06.05.
Lóháton a Góbi-sivatagban
Ismét különleges túrára készül Turóczi Gábor és csapata. A jászberényi, gasztronómiával foglalkozó fiatalember életében az Északi-sarkon főzött csirkepaprikás után egy kis kitérő következett. A Budapest-Bamakó rallyverseny végén afrikai tevetarhonyát főztek. Most azonban ismét a csirkepaprikás következik, mégpedig a Góbi-sivatagban.
Turóczi Gábor és világjáró gasztronómiai csapata ezúttal Ázsiában tesz egy 1000 kilométeres túrát, mégpedig a világ egyik legnagyobb sivatagában, a Góbiban. Ráadásul lóháton terveznek 30 napot Belső-Ázsiában, a turisták által nem látogatott történelmi vidékeken. A Lucullus Baráti Társaság – és a legnagyobb támogató, a Szilasfood – célja az expedícióval az is, hogy a betekintést nyerjenek a nomád népek gasztronómiai rejtelmeibe, és tudományos kutatást is végezzenek. Ebben partnerük a Budapesti Műszaki Egyetem, a Semmelweis Egyetem és az ELTE orientalista és pszichológus hallgatói.
A héttagú csapat június 8-án indul Ázsiába Budapestről, repülőgéppel. A lovas útszakaszt a Góbi-sivatag mongóliai részén, Dalanzadgad és Altaj települések között teszik meg. Az út első 400 kilométeres szakasza kősivatagon, hegyes, sziklás vidéken át vezet, így jutnak majd el a sós tavak vidékére, melyet az egykori nomád birodalmak szent hegységének, az Altajnak füves lankái követnek. A tervezett program szerint július 10-e körül érik el a célt, s Altaj településen lesz az a bizonyos paprikás csirke főzés.
Turóczi Gábortól – aki jászberényi származása kapcsán mindig hírt ad magáról – megtudtuk, hogy hónapok óta készülnek szellemileg is, fizikailag is erre az expedícióra. Az alapos, 8 hónapja tartó felkészülés során lovas edzéseket is vettek, hiszen 30 nap nem lesz egyszerű lóháton. Az expedíció a Nemzeti Múzeum jelenlegi nagyszabású Dzsingisz kán kiállítása megbízásából kulturális missziót is vállalt, a magyar-mongol barátság ápolása jegyében.
Az expedíció kalandjait több hazai tv- és rádiócsatorna követi figyelemmel, s az internetes kapcsolat is állandóan élő lesz. Az érdeklődők a www.gobi.hu weboldalon máris tájékozódhatnak az előkészületekről.
Kiss Erika
Forrás: Helyi lapok
2007.05.31.
Paprikás csirke az Altaj lábánál
Következő gasztronómiai kalandja egészen a mongóliai Góbi-sivatagig viszi a Lucullus BT-t: hétfős expedíciójuk június 8-án indul Budapestről, a mintegy 1000 kilométeres utat pedig lóháton teszik majd meg.
A Szilasfood-Lucullus Expedíció július 10-éri el célját, Altáj települést, ahol paprikás csirkét főznek a sikert megünneplendő. Az expedíció fő célja a mongol lovasnomádok gasztronómiájának megismerése: ezek az emberek ugyanis hasonló körülmények közt élnek, mint őseink.
A napi 30 kilométeres távot 10 ló és egy teve, valamint helyi lovasnomádok segítségével és kíséretében teszik majd meg. Az események a www.gobi.hu weboldalon is követhetők, illetve hazatérésük után az expedíció tagjai a Westend City Centerben fotókiállítással is bemutatják élményeiket. Az A látható légió névre keresztelt csapat sivatagi túrája alatt a Duna TV és a Danubius rádió adásaiba is több ízben bejelentkezik.
A Lucullus BT három tagja, Sipos Tamás elnök, Turóczi Gábor szóvivő és Jarabek Bence mellett a csoport tagja lesz Néher Márton rádiótechnikus, dr Batmunkh Enkhjargal és dr. Ágoston Viktor Antal orvosok, valamint Varga Ferenc mongolista is. A csapatot kísérők valamennyien kutatásokat is végeznek az expedícióhoz kapcsolódóan többek közt a mongolok életmódját, az ott beszélt nyelvjárásokat illetően. Az út során az expedíció 3 járásközpontot érint, illetve több kisebb-nagyobb nomád sátortábort is érintenek.
A Lucullus szóvivője, Turóczi Gábor a Metrónak elmondta: körülbelül nyolc hónapja tart a felkészülés az expedícióra, ez idő alatt sokan lemorzsolódtak a csapatból – orvosból pédául eleinte ötvenen is vállalkoztak volna arra, hogy elkísérjék őket.
– A lovas felkészülés mellett fizikailag is fel kellett készülnünk az expedícióra: ebben a túrázás, a túlélőtréning is benne volt. Ezen túl lelkileg is tréningeztünk: stresszmentesen kell tudnunk kezelni a kint adódó helyzeteket.
Az északi-sarkot megjárt Turóczi azt is elmondta: kősivatagban, 2000 méteren fekvő tóvidéken és porsivatagon is átkelnek majd.
Krezinger Szonja
Forrás: Metro
2007-05-22
Ők azok, akik lóháton hódítják meg a Góbi-sivatagot !
Nagyszabású kalandra készül a Lucullus Baráti Társaság: a gasztronómiai egyesület két hét múlva expedíciót indít a Góbi-sivatagba.
A Szilasfood-Lucullus Góbi Expedíció hét főből álló csapata 1000 kilométert tervez megtenni lóháton 30 nap alatt Belső-Ázsia legendás, Európa számára szinte teljesen ismeretlen történelmi vidékein, hogy betekintést nyerjen a nomád gasztronómia rejtelmeibe, és tudományos kutatásokat végezzen.
A Szilasfood-Lucullus Expedíció mintegy nyolchónapos fizikai, lovas, szakmai felkészülést követően indul útnak, amelyben a csapat orvosi, katasztrófahelyzet-kezelési felkészítését a Magyar Vöröskereszt Győri Elnöksége felügyelte.
Célba éréskor, július 10. körül a délnyugat-mongóliai Altáj településen paprikás csirkével ünnepli meg a sikert a Társaság. Az expedíció kalandjait a Danubius Rádióban, a Duna TV Reggeli műsorában, valamint a www.gobi.hu weboldalon lehet majd nyomon követni. Július első hetében az érdeklődők nyilvános beszélgetés keretében, személyesen tehetnek fel kérdéseket műholdas kapcsolaton keresztül az Expedíciónak az Alexandra Pódiumon, majd rögtön a hazaérkezést követően a Magyar Nemzeti Múzeumban.
Történelmi legendák vidéke: a Góbi-sivatag
A Góbi a Dél-Magyarországnak és Vajdaságnak megfelelő Északi szélesség 40. és 46. foka között helyezkedik el, a sivatagot kettészeli a mongol-kínai határ. A közhiedelemmel ellentétben a sivatagnak csak mintegy 3%-t képezik homoksivatagok, a többi területet homokdűnék, sziklamezők, kanyonok, holdbéli hegységek, sós tavak határozzák meg. A nem túl távoli múltban dús növényzet, és gazdag állatvilág népesítette be ezt a tájat, amiről a világ legnagyobb dinoszaurusz ásatásai, több ezer éves sziklarajzok és ősi települések romjai tanúskodnak. Az elsivatagosodást követően is meghatározó világtörténelmi epizódok sora zajlott ezen a vidéken. Itt vonultak végig a hunok és Dzsingisz kán mongoljainak kínai hadiösvényei, erre vezettek át a Selyemút karavánjai, és számos magyar Belső-Ázsia kutató – többek között Kőrösi Csoma Sándor, Vámbéry Ármin és Stein Aurél – ezen a vidéken vélte felfedezni őseink hazáját. A Góbiban több ezer éve élnek nomádok, akik megtanultak alkalmazkodni a sivatag szélsőséges klímájához, és a napi akár 80 fok hőingadozáshoz.
A Góbi expedíció útvonala
Mongol területen végigvonuló expedíciónk a Góbi keleti kapujából, Dalanzadgad településről indul. Az út első, mintegy 400 kilométeres része kősivatagokon, a Khongoriin Els homokdűnéin és az Ikh Bogd hegység sziklás szirtjein vonul át. Ezután a csapat a sós tavak vidékére jut el (érintve az Orog Nuur és a Boon Tsagaan Nuur tavakat), amelyet az egykori nomád birodalmak szent hegységének, az Altájnak a füves lankái követnek. Útvonalunkat úgy terveztük, hogy után-pótlásunk valamint az esetleges légi mentés biztosított legyen.
Az expedíció időzítéséről
A Góbi-sivatag időjárására szélsőséges kontinentális klíma a jellemző. A hosszú télen akár mínusz ötven fokos fagyok alakulhatnak ki, míg tavasszal és ősszel homokviharok söpörnek végig a tájon, ami kevés lehetőséget ad az állatok regenerálódására. Egyedül a nyári hónapok alkalmasak hosszabb sivatagi tartózkodásra. Expedíciónkat ennek megfelelően időzítettük.
2007. június 8-án indul el Budapestről, ahonnan Moszkván keresztül repülővel jut el Ulánbátorba. A sivatagi menet június 11-én indul, majd a tervek szerint július első hetében ér véget Altájban. Az expedíció július 10. környékén ér vissza Ulánbátorba. Magyarországra 2007. július 12-én érkezik vissza.
Technikai megvalósítás
Expedíciónkat lóháton hajtjuk végre annak érdekében, hogy minél közelebbi élményekhez jussunk a nomád kultúrák mindennapjaival kapcsolatban, és valódi fizikai benyomásokat szerezzünk a nagy távolságok legyőzéséről. Az expedíciót Ulánbátorból egy UAZ kisteherautóval szállítjuk Dalanzadgad településre. Itt mintegy 10 ló, 2 teve, 2 helyi lovas vezető várja csapatunkat. A teherautó a gyors előrehaladást és a költséghatékonyságot szolgálja: a csapat élelmiszer-ellátmányát, a vizet, a tábori felszerelést valamint a távközlési berendezéseket és egyéb technikai eszközöket szállítja. Lóváltásra kétszer kerül sor az út során, 10 napos intervallumokban (Bayanlig-Orog Nuur, valamint a Boon Tsagaan Nuur környékén). Az expedíció főbb mérföldköveinek a közelében járási központok és repülőterek vannak, amelyekről szükség esetén igényelhető légi mentés.
Forrás: Életforma.hu
2007.05.23.
Magyarok a Góbi-sivatagban
Azért mennek, hogy a helyieket megkínálhassák magyaros csirkepaprikással, cserébe szeretnék feltérképezni a nomád törzsek étkezési szokásait. A hét fős társaság lóháton vág neki a világ legnagyobb pusztaságának, 1000 kilométert tesznek meg egy hónap alatt, erre még eddig senki sem vállalkozott a világon.
Paprikás-csirkézés az északi sarkon. Ez volt a tavalyi, első-extrém főzés. A baráti társaság missziónak tekinti, hogy népszerűsítse a magyar konyhát és közben feltérképezze a különös étkezési szokásokat. Idén a mongol nomádok jönnek.
„Magyar ember még a Góbi-sivatagot ilyen hosszú távon, lóháton nem járta be. Az igazi célja az expedíciónknak az, hogy feltérképezzük azokat a fogásokat, azokat az ételeket, amelyeket eleink fogyaszthattak”– mondta Sipos András, az expedíció vezetője.
Rózsaszín sapkában jól esik a nomád-ételkóstoló. A hétfős csapat 1000 kilométert szeretne megtenni lóháton, a világ legnagyobb pusztaságában. Nomád-receptgyűjtés ez, csak előbb nomádokat kell találniuk a sivatagban.
„Több száz kilométert teszünk meg anélkül, hogy bárkivel is találkozzunk. A sivatag környékén kevesen vannak. Egy helyen van egy nomád család, amely másik napra el is költözik”– mondta Dr. Batmunkkh Enkhjargal, orvos.
A harminc napos túra alatt több száz évet visszautaznak az időben. 10 ló és 2 teve kíséri majd útjukat. A legfontosabb, hogy kijöjjenek a mongol lovakkal, különben az egész akció sikertelen lehet. Természetesen az út végén a nomádok is kapnak egy kiadós paprikást, igaz csak a fűszer lesz magyar.
Forrás: RTL Klub
2007.05.22.
Kép: canva
Frissítve: 2024.02.19.
Az ország elsőként megalakult nemzeti parkjában a parkért felelős természetvédők és a térségben működő állami gazdaságok között mindennaposak voltak az ütközések. Nem is lehetett ez másként, hiszen a gazdálkodóknak a haszon, a nemzeti parknak pedig a természet megőrzése volt a célja.
A Valkűr robbanásos jelenetét, amiben Ön is repült, már a YouTube-on is megnézhetjük. Mennyire volt veszélyes jelenet?
Utólag visszagondolva, így vall Szabó Sándor, a Sarkadi Szabadidő-, Sport- és Lovasklub elnöke: “Borbély Laci bácsi, az utcánkban lakott kocsis a bűnös, amiért egy életre megszerettem a lovat”. Már kisgyermekkorában az iskola utáni időszakot – ha csak tehette – mindig az öreg kocsisnál töltötte, s ma is nosztalgiával említi, hogy: “…bármennyi dolga is volt Borbély Laci bácsinak, mindig megállt, s felvette a kocsira a gyerekeket…” Bár Debreczeni dédapjának, Szabó nagyapjának még voltak lovai, a téeszesített világban a család olyan szegény lett, hogy a disznó és a kecske volt a legnagyobb jószág náluk.
A lovak egy végtelenített futószalagra állnak, amely elindul, a ló pedig kénytelen futni. Mozgás közben gyógyvizet pumpálnak a kádba. Tetszőleges magasságba. Olyan ez, mint a vízitorna. Ahogy mozog a ló, gyógyul a sérülése. Vizsgálják a porc- vagy csontelvátozásokat, az izmok működését.
Tudatosan nem luxuscikként említjük négylábú barátainkat, jóllehet nem tartozik az olcsó kikapcsolódási formák közé a lovaglás. Az utóbbi években azonban az egyre népszerűbbé váló tevékenységnek hála, a lélekszám tekintetében még mindig siralmas lóállományunk javuló tendenciát mutat.Ma már számtalan lovaglási formára van lehetőség, legyen az túralovaglás, vadászlovaglás, lóverseny, fogattúra, fogathajtás, lovasoktatás vagy éppen – gyógylovaglás. Az állattal való szoros kapcsolat ugyanis pozitív pszichés hatást fejt ki a lovasra, aki harmónikusabb nyugodtabb lelki állapotba kerül. A belső nyugalom kialakulása egyébként minden állatfajtával való szoros kapcsolat következménye.