Csak nem egy újabb könyv a megfelelő ülésről? Pedig a helyes ülés nem is olyan nagy művészet, hiszen napközben a legkülönbözőbb helyzetekben ezt tesszük: Egyébként a ló minden jármódja más és más testtartást kíván, lehet így egyáltalán egyféle „helyes ülés”-ről beszélni?

A helyes ülés c. könyv a Bioenergetic kiadótól rendelhető meg >>

Az igazi lovas olyan, mint a jó pap: holtig tanul! Vannak, akik azt gondolják, hogy ha már túljutottak a futószáras órákon, tudnak ügetni és vágtázni, gyakorlatilag megtanultak lovagolni. A profi lovasok a megmondhatói, milyen hosszú és kitartó munkát igényel egy-egy mozdulat, készség tökéletes elsajátítása.

Abban talán mindenki egyetért, hogy a lovaglás alapja, a lóra gyakorolt helyes befolyás elengedhetetlen feltétele a megfelelő ülés. Hogy ez pontosan milyen, annak tekintetében már megoszlanak a vélemények. Érthető, hiszen nincs sem két egyforma lovas, sem két egyforma ló. Vannak azonban olyan alapszabályok, amelyeket alkalmazva biztosak lehetünk abban, hogy jó úton járunk, azaz ülünk. Ez a könyv színes képekkel, ábrákkal, legfőképp pedig praktikus gyakorlatokkal  segít a lovasnak, hogy ráérezzen a helyes pozícióra, és ezt az érzést minél gyakrabban fel is tudja idézni.

A független ülés nem egy bizonyos testtartás, hanem a lovas egyéni feltételeinek függvénye, mely minden pillanatban változhat. A megfelelő ülésben a lovas aktív: cselekszik és reagál, a ló mozgását felvéve uralja a lovat, testi síkon megtanulja a lovat befolyásolni, saját akaratát érvényesíteni. A helyes ülés elsajátítása állandó figyelmet igényel a lovastól, egyfajta koncentrációs feladattá válik. Ebben a fizikai és mentális állapotban a lovas azonnal, szinte előre megérzi a ló apró mozdulatait és reagál is rájuk: akár a megriadt állat oldalirányú kitörését kell kompenzálni, akár az ugrás előtt kell őt támogatni.

Ez a fajta összpontosítás amúgy a félelem legjobb ellenszere: a fejünk és a szívünk ezernyi információval van tele, melyek minden pillanatban változnak; így nem marad időnk a félelemre. Ugyanakkor a félelem az emberi természet mélyéről fakad. Nem lehet egyszerűen letagadni vagy pozitív gondolkodással elvarázsolni, enyhíteni. Ha nem számolunk vele, minden egyes alkalommal szabotálni fogja a helyes ülés érdekében végzett összes fáradozásunkat, elszívja energiánkat és akadályozza fejlődésünket. Ez a folyamat megegyezik a lovak kiképzése során jelentkező feladatokkal: a csikónak le kell győznie a menekülési ösztönét, hogy megtanulja ott hordozni az embert, ahol egyébként egy ragadozó megtámadná. Lépésenként kell a lovat az új feladatára rávezetni, bizalmát elnyerni, hogy megtanuljon a lovasra figyelni és vele együttműködni.

Ahhoz, hogy lovasként is átéljük az „elengedettséget”, önbizalomra kell szert tennünk. Fontos, hogy mozgékonyságunkat és egyensúlyérzékünket fejlesszük, saját érzéseinket megtapasztaljuk és megtanuljunk azokra megfelelően reagálni. A biztonság, amit eközben nyerünk, rögtön kifizetődik: lovunk reagál ránk, és más élethelyzetekben is megerősít minket. Mindehhez azonban elengedhetetlen, hogy foglalkozzunk érzéseinkkel testi és érzelmi szinten egyaránt, továbbá fizikai és mentális tréninggel fejlesszük magunkat.

A megfelelő ülés elsajátítása elnyűhetetlen téma, ezért érdemes akár még a lovon töltött órákon kívül is gyakorolni. Figyeld meg, mikor, hogy ülsz, akár a munkahelyeden az irodai széken, otthon, a kanapén vagy az autóban: milyen szöget zár be a felsőtested a lábaddal, mennyi súlyt tart a combod, lábfejed?

A megfigyelések azt mutatják, hogy az ülésről alkotott hagyományos elképzelésünk a lovaglással összeegyeztethetetlen. Az ülés ugyanis izomzatunk szempontjából passzív testtartást jelent, a test tengelye ilyenkor többé-kevésbé meghajlik, a súlypont a függőleges mögé kerül, és a fenék támasztja meg. Amíg a ló nyugodtan áll, egy kis gyakorlattal vissza tudunk egyenesedni, így közelebb kerülünk ahhoz a helyes üléshez, amit a lovasoktatás megkövetel. Amint azonban a ló elkezd mozogni, a test reflexszerűen és nehezen kontrollálható módon maga gondoskodik a biztonságról: az izmok megfeszülnek, a kar és a láb kapaszkodni próbál. Számos üléshibának ez a valódi oka.

Az alábbi egyszerű gyakorlat során megtapasztalhatja, hogy a passzív ülés csak addig tartható, amíg nem kell megmozdulnia. Ülj zsámolyra és kezdjetek labdázni. Dobáljátok a labdát egyre gyorsabban és egyre kiszámíthatatlanabbul. Meddig tudtok ülve maradni, miközben igyekeztek elkapni a labdát? Érzékelhetjük tehát, hogy ha valamire hirtelen reagálva gyorsan mozdulunk, önkéntelenül is felállunk. Ahhoz, hogy a lóval együttműködni képes, annak mozdulataira reagálni tudó, aktív testtartásunk legyen a lovon, a megoldás az, hogy képzeletben nem ülünk, hanem állunk a nyeregben. Ebből a testhelyzetből, ha a ló hirtelen eltűnne alólad, két lábbal, biztonsággal kellene a talajra érkezned, és szilárdan megállnod.

A lovas tartását, a „nyeregben állást” hagyományosan tehát ülésnek hívjuk, így a továbbiakban ezt a fogalmat használjuk. A módszer lényege, hogy az “elsődleges vezérlőmű programját módosítjuk”, azaz a fejünkben lévő elképzelést változtatjuk meg, hogy bizonyos helyzetekben mit kell a lovon csinálnunk. Elképzeljük, hogy a csípőnk kacsalábként követi a ló mozgását ügetésben, hogy vágtában egy nagy kerék mozog a csípőcsontunk helyén. Minden változat helyes, ha megkönnyíti a lovaglást, továbbá a testben olyan segítő automatizmusokat ébreszt, melyek segítenek, hogy minél hamarabb elsajátíthassuk a megfelelő tartást.

Tovább a könyv hivatalos oldalára >>

Dr. Ina G. Sommermeier: A helyes ülés

2014.06.03.
Bioenergetic Kiadó