Tartalmas könyv, amelyet az edzők nyugodt szívvel ajánlhatnak tanítványaiknak

A könyv bemutatja, hogy az ugratás a megfelelő alapokkal mindenki számára elsajátítható. A kötet színes oldalai az első rudaktól a komoly pályák lovaglásáig kísérik az ugrani vágyó lovast, hasznos tanácsokat, gyakorlatokat kínálva a tapasztaltabbak számára is.

A Díjugratás c. könyv a Bioenergetic kiadótól rendelhető meg >>

A tartalomból:

• Amit a díjugratáshoz tudni kell…
• Kezdjünk neki! – Az első ugrások
• A pályalovaglás felé vezető úton – pályarészletek lovaglása
• Mire vár még? – Az első pálya
• Díjugrató versenyek – fontos tudnivalók
• Felkészülés az első versenyre

A szerző nemzetközileg is elismert, hivatásos díjugrató-edző. Németországban saját lovasiskolával rendelkezik, ahol utánpótlás lovasokkal és ígéretes lovakkal foglalkozik.

Az ugratásról sokan úgy gondolják, hogy csak a nagyon tapasztalt lovasok kiváltsága. Ez azonban természetesen nem így van, hiszen a legjobb lovasok is az alapoktól indultak egyszer. Még ha nem is jut el mindegyikünk a Hamburgi Ugróderbyre vagy az aacheni CHIO-ra, egy közeli lovardában rendezett területi versenyen való részvétel is életre szóló élményt jelenthet, de egy színvonalas versenyre akár nézőként is megéri ellátogatni.

A következőkben megpróbáljuk áttekinteni, hogyan kezdjünk bele a díjugrató sportba, megnézzük többek között, hogy ehhez milyen feltételeknek kell a lovasnak és lovának megfelelnie, milyen gyakorlatok alkalmasak a kezdők számára, és mihez kezdjünk, ha a lovunk megtagadja az együttműködést.

Az ugratásnál az elsődleges szempont, hogy lovunk örömét lelje a munkában. Alapvetően minden lóval ugrathatunk, érdemes azonban figyelembe venni a ló fizikai adottságait is. Egy fríz lónak inkább nehezére esik az ugrás, mint egy holsteininek. Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs olyan fríz ló, aki ne élvezné a dolgot. A lényeg, hogy figyeljünk oda a ló jelzéseire, és így biztosan észrevesszük majd, hogy öröme van-e az ugrásban vagy sem. Fontos feltétel emellett az is, hogy a lónak legyen tehetsége az ugráshoz, és akarja is ezt megmutatni. Ha kedvetlenül végzi feladatát, az egyikőtöknek sem okoz sok örömet. Ezért mindenekelőtt az állat karakterbeli tulajdonságai a döntőek. Gyakran látunk lovakat, amelyek első ránézésre akár a méretük, akár ugrótechnikájuk miatt alkalmatlannak tűnnek az ugratásra, mégis nagyszerű teljesítményt nyújtanak. A bátorság és a jó szándék gyakran kompenzálja a testi hiányosságokat.

Mivel az ugratás komoly bizalmat feltételez ló és lovasa között, nem szabad, hogy félj, vagy túlzottan óvatos legyél. Lovad valószínűleg többet tud, mint amennyit feltételezel róla, ezért ha összhangban vagytok és rendelkezel a megfelelő önbizalommal, örömmel támogat majd a közös munkátok során. A lónak meg kell bíznia lovasában, különösen, ha a ló még tapasztalatlan. Mivel a lovak menekülő állatok, első alkalommal a színes rudak, virágok és a kerítések félelmet kelthetnek bennük. Az ilyen helyzetekben a lovason a sor, hogy biztonságot és támogatást nyújtson. Ezért az egészséges önbizalom mind a nyeregben, mind a lóval való egyéb foglalkozás során elengedhetetlen.

A helyes ülés természetesen az ugratás során is fontos. Az idomítóüléshez hasonlóan, a könnyített ülésnek is vannak feltételei, amelyeket ideális esetben be kell tartanunk. Természetesen minden lovas más fizikai adottságokkal rendelkezik, esetleg az átlagosnál hosszabb a lába, kicsit vékonyabb vagy akár testesebb. Ezért mindenkinek magának kell megtalálnia a neki megfelelő helyes ülést. A lényeg az, hogy egyensúlyban tudj ülni anélkül, hogy a szárba kapaszkodnál, és a lábaddal sem szabad görcsösen szorítanod a lovat, így nem akadályozod majd az ugrás fölött. Mivel ilyenkor alig érintkezel a nyereg ülőfelületével és a kezedet is előretolod, fontos, hogy a napi idomító munkában is követni tudd a ló mozgását. A kisebb bakolások, váratlan irányváltoztatások esetén is meg kell tudnod őrizni az egyensúlyodat és a nyugalmadat.

Az ugrás fölötti ülésnek a biztos és kiegyensúlyozott könnyített ülés az előfeltétele. Könnyített ülésben általában az akadályok között vagy terepen, vágtában lovagolunk. Ebben az ülésben hosszabb távolságokat tehetünk meg élénk tempóban, úgy, hogy a saját hátunkat is, de főleg a lóét tehermentesítjük. Ehhez emeld fel kissé az fenekedet a nyeregből, a felsőtestedet pedig döntsd enyhén előre. Ha csak felállsz a kengyelben, az éppoly rossz, mintha ráhajolsz a ló nyakára. Inkább maradj a fenekeddel közel a nyereghez, így meg tudod őrizni az egyensúlyodat. A szármértéket igazítsd az előre döntött felsőtestedhez, a szárakat tehát rövidítsd az idomító ülésben használtakhoz képest. Mivel a tested és annak súlya előrébb kerül, a szárat tartó öklöd a ló nyakához közelítve, a száj irányába mozdul. Ügyelj rá, hogy a tekinteted továbbra is előre irányuljon. Segít megtartani a stabilitásodat, ha zárod a térdedet, ez azt jelenti, hogy a térded fölfekszik a nyergen. A kengyeleket ilyenkor érdemes 3-4 lyukkal megrövidíteni, hogy megfelelően fölvehesd a könnyített ülést. Azáltal, hogy felsőtested előre dől, a lábszárad a sarokkal, mint a legmélyebb ponttal egy kicsit a heveder mögé kerül, sarkad pedig bokában rugózva fogja fel a súlyt. A könnyített ülést gyakran alkalmazzuk nagyon fiatal lovak lovaglásakor is, hogy a ló még izomszegény hátát ne terheljük a teljes súlyunkkal.

A ló egyensúlyozáshoz a nyakát használja, így erre az ugrás fölött különösen nagy szüksége van. Az első ugrások során észre fogod venni, hogy a lovad annyi szárat visz magával, amennyire szüksége van. Mindenképpen engedj neki azáltal, hogy a kezed a ló szájának irányába tolod. Eldobni sem szabad a szárat, mert fontos, hogy megmaradjon a kapcsolat, így a ló nem érzi magát magára hagyva. Amikor ismeretlen dolgok vagy helyek mellett lovagol el, a ló szájával való összekötetés biztonságot ad az állatnak. Így működik ez az akadályok felett is. Ha bizonytalanságból visszatartasz a szárakon, a ló nem tudja kinyújtani a nyakát, ezért csúnyán megránthatja a száját. Ha sorozatosan nem adsz szárat a lónak, az idomulni fog a kerethez, és baszkül nélkül ugrik, tehát anélkül, hogy lehajtaná a nyakát és földomborítaná a hátát. A szárakon való engedés azonban automatikusan megtörténik, ha az ugrás fölött előrehajolsz és fenekedet a nyeregből fölemelve a ló hátát megfelelően tehermentesíted. Gyakori hiba a felsőtest előrehajlásakor, hogy a két lábszár hátra csúszik. Fontos, hogy a lábszárad egy tenyérnyire a heveder mögött maradjon, és hogy a lovat a hátrafelé csapódó lábszáraddal ne bizonytalanítsd el.

2014.08.06.
Bioenergetic Kiadó