Szakítás a hagyományokkal – 4. rész

A fém patkók használata a modern korokban egy állatorvos orvosi és etikai szemszögéből

Ma már értem, és nem tudom magamban tartani, mivel letettem az állatorvosi esküt kilenc évvel ezelőtt

Felvéve a hivatásos állatorvosok közé ünnepélyesen esküszöm, hogy tudományos ismereteimet és szakértelmemet a társadalom javára fordítom az állatok egészségének megőrzése által, enyhítem az állati szenvedést, megőrzöm az állatállományt, elősegítem általános egészségüket és az orvosi tudásfejlődését.

Lelkiismeretesen és méltósággal gyakorolom hivatásomat, összhangban az állatorvoslás etikájának alapjaival.

Elfogadom, hogy élethosszig tartó kötelezettségem fejleszteni szakmai tudásomat és szakértelmet.

(Adopted by the American Veterinary Medical Association House of Delegates, July, l969)

Egy szó (vagy több) a tapasztalati tudásban rejlő kikezdhetetlenségről és erőről

Először is, ez amolyan „életfilozófia”-szerű dolog, de egy valamiben biztos lehetsz: Soha nem fogom azt kérni, hogy akár csak gondolkodjanak el azon, hogy fém patkót rakassanak a lovuk lábára. Meggyőződésem ebben a hitemben megingathatatlan. Ha csalnék, és azt mondanám, „Nos, ez alkalommal azt hiszem…OK, gyerünk, szegeljük fel azt a patkót”, vagy „Azt hiszem, ez a ló nem fogja elviselni…”, ebben az esetben a becsületemmel játszanék. Nem tétlenkedem vagy beszélek mellé ebben a kérdésben. Fém patkó kárt okoz a lónak és ezt egyszerűen nem tűrhetem. Némelyek lehetnek szószólói egyszerre a patkolásnak és a mezítlábasságnak, de én nem tudok. Elolvastam és megértettem az Állatorvosi Esküt.

Néhány további gondolat és érzés

Kevesen buzgólkodnak, vagy egyáltalán nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy kifejezzék nézőpontjukat arról, amit igaznak tartanak, egyedül maradnak az állításaikkal, mely teljes meggyőződést mutat, így nem lehet azon csodálkozni, hogy ezek közül az emberek közül néhányan rossz ízűnek, durvának, vagy egoistának találják, amikor valaki azt hirdeti, hogy birtokukban van az igazság. Néhányan azt tanácsolják, „mindannyian együtt kéne boldogulnunk”, vagy „jogod van a véleményedhez, de tisztelted az enyémet is”, vagy „mindenkinek igaza van”, vagy leginkább „vagy egyetértünk, vagy nem”.

Néha találkozni fognak valakivel, akinek szikla szilárd meggyőződése és a hite, azt gyakorolja, amiben hisz, mert ez a hit tartja őt erősen. Az ilyen ember talán nem népszerű, nem kedvelik, vagy esetleg nevetség tárgya valószínűleg azért, mert felhívja a bizonytalanok, a félreinformáltak figyelmét, vagy azok figyelmét, akiknek nincs elegendő tudásuk és ismeretük a szóban forgó kérdésekről. Tapasztalatból tudom, hogy ez történik. Az ilyen ellenséges reakciók azért vannak, amikor valakinek szilárd meggyőződése van egy új megközelítésről és másképp csinálja a dolgokat, hajlandó erről beszélni és megpróbál erről másokat is meggyőzni, mert ez egyre inkább ritkaságszámba megy világunkban.

Tisztában vagyok vele, hogy bizonyos embereknek „mindentudó” benyomását keltem, vagy úgy tűnik, mintha „csak az én utam, vagy semmi” féle fickó lennék, de ez nem igaz. Megvetem a lovak patkolását, és ez egy olyan gyakorlat, mely sok emberhez közel áll és kedves. Megkérdőjelezem azokat a dolgokat, amiken egész eddigi életükben dolgoztak. Természetesen, az első reakciók általában negatívak, de gyakran, mikor lehetőségem van arra, hogy az első reakciójukon túljussak és mélyebb eszmecserét tudok folytatni ugyanezen emberekkel, bátorítom őket, néha meglehetősen erőteljesen, elmagyarázom nekik, hogy hitük és gyakorlatuk mire alapul. Ez fájdalmas folyamat lehet. Vannak barátaim és más emberek, akik évtizedekig patkoltatták lovukat és összetörtek, zokogtak, mikor megértették, mit tettek. Ez a valóság elsöprő ereje. Tudom: nem sokkal ezelőtt én is a vevő oldalán voltam ennek a folyamatnak. Rendkívül hálás vagyok, hogy megkaphattam ezt a tudást a lovak patájáról.

Kovácsnak lenni nehéz munka. Fiatal éveimben néhány lovamat pár hetente patkoltattam, így tisztában vagyok azzal, hogy fájdalmas és megterhelő, amit ez a munka megkíván: a részletekre való odafigyelés, megfelelő kézügyesség, a természetéből adódóan félénk, ám erőteljes állattal dolgozni, a törődő hozzáállás. De amikor eljön „az igazság pillanata” nem számít, milyen keményen tanultál, hogyan kell egy lovat megpatkolni, nem számít, milyen nehéz munka ez, nem számít, mennyi pénzt költöttél arra, hogy ezt a tudást megszerezd, nem számít a hagyomány, sem ezek, sem semmi más nem teszi indokolttá egy ló patkolását. Ha valami rossz, akkor az rossz! A fém károsítja a ló lábát, ennyi!

Napról napra egyre több kovács ébred rá, hogy jobb opciónk van. Néhányan közülük már arra bátorítják az embereket, hogy engedjék lovaikat mezítláb lenni annyira, amennyire csak lehetséges. De sem ők, sem a tulajdonosok még nincsenek teljesen meggyőződve és felkészítve, és még mindig azt a hagyományos utat járják, mely szerint a lónak szüksége van felszegelt patkóra „védelem”, vagy „segítség” céljából, vagy, mikor olyan tevékenységet végeznek, mint pl. ugratás, díjlovaglás, verseny tereplovaglás, vagy egyéb megterhelő sporttevékenység, használat. De ma már tudjuk, hogy bármilyen patkó, mely a patára van felszegelve, károsítja a patát. Mindig, mindenkor, az idő 100%-ában, minden pillanatban, mikor a fém érintkezik a ló lábával, károsodás keletkezik. A fém patkó nem védi a patát, és a patának nincs szüksége „segítség”-re, akkor sem, ha ez távolról úgy tűnhet, közelről megvizsgálva azonban szó sincs ilyesmiről.

Valójában, minél extrémebb lovas sportban veszünk részt, annál fontosabb a lónak, hogy természetes, ellenálló, megfelelően funkcionáló lába legyen… gondolkodjanak el rajta.

Elérni céljainkat a lovunkkal… a partnerünkkel

A tapasztalt ellenállás ellenére eltökélt vagyok, hogy segítsek az embereknek felébredni. Úgy érzem, a kovácsoknak, állatorvosoknak, trénereknek és lovasembereknek mindenhol meg kell tanulniuk az igazat és el kell mondaniuk az ügyfeleiknek, barátaiknak, kollégáiknak, hogy a patkolás kárt okoz a lónak és évekkel megrövidíti az életüket. Azt szeretném, ha mindenki tudná, hogy a fém egy ló lábán nem elfogadható. A lovak azok, akik a legjobban akarják, és akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy ez a tudás elterjedjen.
Különösen szeretném, ha a kovácsok meglátnák az igazságot és számolnának annak romboló hatásával, amit azzal okoznak, ha nem mondják el ügyfeleiknek, hogy a patkolás nem szükséges. Meg kell tanulniuk, hogy mi történik a ló lábán belül és meg kell tanulniuk, hogyan tudják úgy körmölni a lovakat, hogy egészséges alakot kapjanak. Szükséges, hogy tájékoztassák a lótulajdonosokat, akik bíznak bennük, hogy hogyan segíthetnek lovaikon, hogy azok egészségesebbek legyenek és ez által hosszabb ideig tudjanak teljesíteni egy jobb pataápolás következtében. Tudniuk kell, hogy hogyan lehet a patacipőket megfontoltan használni és ezt el is kell tudniuk mondani, hogy a tulajdonosok tudják, hogyan tudnak valódi patavédelmet biztosítani anélkül, hogy károsítanák a lovak lábát. A kovácsok fontos szakemberei a lovas világnak és a lovak és tulajdonosaik számítanak rájuk.
A kovácsok vannak abban az ideális helyzetben, hogy tanuljanak a természetes pataformáról és annak funkciójáról: nekik vannak lovas ügyfeleik, a lovak iránti szeretetük és ők tudják, hogyan kell a szaruszabályozáshoz használt eszközöket használni. Ami ezen felül szükséges, az a szándék és az eltökéltség, hogy még többet tudjanak, alkalmazzák a természetes szaruszabályozást, fejlesszék tudásukat a lóápolás és lótartás természetesebb módjáról, hogy tanácsot adhassanak ügyfeleiknek: hogy vigyék ki lovaikat az istállókból, etessenek kevesebb tápot és több szénát, hogy a lovakat ménesben tartsák, ahogy az természetes. Egy kovács számára nyugdíjazni az üllőt és szögre akasztani a kalapácsot azt jelenti, hogy részesévé válik egy elkerülhetetlen változásnak – támogatni és győzelemre vinni egy nemes ügyet -, és nyugodtan hátradőlhetnek annak tudatában, hogy amit tenni fognak, az szilárd tudáson alapul, mely a ló biológiájának és fiziológiájának alapos tanulmányozásából származik.

Kovácsok, ha tudatják az emberekkel, hogy eltökéltek a lovak jóléte irányába, elnyerik méltó jutalmukat. Az anyagi ellenszolgáltatás nem változik, valójában még nőhet is, kevesebb megterhelő munkával. A jóérzésű emberek mindenhol boldogok lesznek és boldogan fizetnek a megfelelő szaruszabályozásért és azokért az útmutatásokért, hogy hogyan tudják lovaikat egészségesebben tartani. A kellő tudás és gyakorlat megszerzése után képesek lesznek számtalan pataproblémával rendelkező ló életét megmenteni, pataproblémából adódó fájdalmakkal rendelkező lovakat kezelni, akik soha nem lennének egészségesek, ha csak a hagyományos eljárás szerint kezelnék őket, mint az úgynevezett „terápiás” patkolás. A pénzt félretéve, a személyes jutalom felbecsülhetetlen.

A „mezítlábas-barát” állatorvos szintén ritka; sokkal több kellene. Napjainkban, nagyszámú lógyógyászatra specializálódott állatorvosi iskola oktatja és képzi a világot, miközben a rendkívül hatékony természetes életmódról és a pata természetes szabályzásáról még csak említés sem esik, mint alternatív kezelés a sánta, vagy patagyulladással rendelkező lovak számára. Ez elfogadhatatlan és szeretett lovainknak egyenesen kárt okoz. Ez mulasztás és azok ego-ját szolgálja, akik a lovakat sokkal inkább eszköznek tekintik és nem odaadó szolgálatot nyújtó társnak.

Az idő múlásával az állatorvosok és más lovas szakemberek nem lesznek képesek többé figyelmen kívül hagyni a klinikai és tudományos adatok hatalmas mennyiségét azzal a káros hatással kapcsolatban, melyet a patkó használata okoz, és azzal kapcsolatban, hogy a természetes életmódnak és természetes pataápolásnak milyen meglepő előnyei vannak. Néhányuk már kész elfogadni ezt, de még mindig ott vannak azok akik, képtelenek segíteni magukon és verik a szöget a lovak koporsójába, még az után is, hogy tájékoztatva lettek, hogy amit tesznek, az kárt okoz. Ez az ismeretanyag egyszer széles körűen ismert lesz ezen a világon és akkor, akik a lovak megpatkolását űzték makacs tudatlanságból, a fém megmunkáláshoz való kötődésből, vagy bármi oknál fogva, a felelősségre vonást nem kerülhetik el. Egyre több és több állatorvos lesz, aki ezt az ismeretanyag magáénak vallja és a világ lovai egészségesebbek, boldogabbak és elnyűhetetlenebbek lesznek, mint bármikor. Visszatekintve a jövőből ezen lovakra, úgy látjuk majd őket, ahogy valójában megszülettek: az erő csodálatos megtestesítői. Azok, akik ezen ismeretanyag birtokában vannak, tisztelik és szeretik a lovakat, nem mennek el kritikai megjegyzés nélkül a megvasalt lovak mellett, ha ilyet látnak.

(folytatása következik)

2017.12.05., Írta: Tomas G. Teskey D.V.M. Hereford, AZ, U.S.A., 2004. június

Forrás: Tomas G. Teskey D.V.M. – Breaking Traditions – A Veterinary Medical and Ethical Perspective On the Modern Day Usage of Steel Horseshoes

Fordította: Boros Sarolta és Kádár Róbert

Hozzászólások