Kezdőlap Blog

Hamarosan érkezik a Tavaszi-nyári védelem a lovainknak nyereményjáték!

Írta:
Frisch Andrea

A jó idő megérkezésével a legelőszezon és a meleg napok nemcsak örömet, hanem kemény kihívásokat is hoznak a lovasok mindennapjaiba. A bosszantó rovarok, a tűző nap és a nyári bőrirritációk mind-mind extra odafigyelést igényelnek.

Mi, a Lovasok.hu-nál elkötelezettek vagyunk amellett, hogy segítsünk neked megóvni kedvenced egészségét és komfortját a legmelegebb hónapokban is.

A következő 2 hétben tehát egy pörgős villámakció keretében nemcsak hasznos tippeket osztunk meg Veled a tavaszi-nyári vérszívók elleni védelemről, hanem Partnereinknek köszönhetően a leglelkesebb kommentelők között értékes, prémium minőségű nyereményeket sorsolunk ki!

A játékhoz kapcsolódó kérdések ezúttal is a közösségi média bejegyzéseinkben lesznek fellelhetőek, tehát, ha eddig nem tetted,érdemes bekövetned a Lovasok.hu Facebook oldalát! Ha az aktuális posztok valamelyike alatt válaszolsz a feltett kérdésre, már versenyben is vagy!

Tehát mit kell tenned, hogy nyerj?

  • Válaszolj az érkező kérdésekre Facebook oldalunkon az aktuális poszt alatt kommentben, és máris részt veszel a nyereményjátékban!
  • 2 hét alatt kétszer sorsolunk, és ne feledd: egy játékos akár több alkalommal is nyerhet!

Partnereink és az általuk felajánlott nyeremények:

    • Hevesi Lovasbolt Újfehértó:
        • Ekcéma takaró (155 cm, barna)
        • Légy elleni ínvédő (Full méret)
        • Légymaszk (XL méret)

    • Ferro Horse Kft.:
        • Waldhausen légytakaró (145 cm) – 21.300 Ft értékben
        • Waldhausen pataolaj – 7.400 Ft értékben
        • Stiefel rovarriasztó gél – 9.300 Ft értékben
        • Leovet Propolis gél – 8.700 Ft értékben
        • Bense & Eicke ezüst spray – 4.600 Ft értékben
        • Bense & Eicke Sampon – 3.200 Ft értékben

Óvjuk meg együtt lovaink egészségét a nyári szezonban is!
A nyereményjáték jövő hétfőn, 2026.06.08-án indul, amikor az első kérdést kiposztoljuk! Légy résen, és nyerj!
2026.06.02.
Lovasok.hu szerkesztőség
a kép forrása: pexels.com

A féreghajtás modern szemlélete

Írta:
jager.dorka

A lovak belső paraziták elleni védelme az elmúlt évtizedben radikális szemléletváltáson ment keresztül a lótudományban. Korábban a „naptári” volt az irányadó, amely során válogatás nélkül, negyedévente adagoltak féreghajtó pasztákat az állomány minden egyedjének.

A modern állatorvosi protokollok azonban ma már határozottan elvetik ezt a gyakorlatot, mivel a túlzott és szakszerűtlen hatóanyag–használat globális gyógyszerrezisztenciához vezetett. Bizonyos parazitafajok mára számos elterjedt hatóanyaggal szemben ellenállóvá váltak, ami közvetlen életveszélyt jelenthet a súlyosan fertőzött egyedekre. A felelős lótartás alapja ma már a szelektív féreghajtás, amelynek lényege, hogy a kezelést nem naptárhoz, hanem vizsgálathoz, pontosabban a bélsárvizsgálat során megállapított peteszámhoz kötjük!

A szelektív védekezés alapja az a biológiai felismerés, miszerint egy stabil ménesben a lovak nagyjából 20%-a felelős a környezet parazitaterhelésének 80%-áért. Ezek az úgynevezett „magas ürítők” azok az egyedek, amelyeknek az immunrendszere kevésbé hatékonyan kontrollálja a paraziták jelenlétét, így ők folyamatosan nagy mennyiségű petét juttatnak a legelőre.

A bélsárvizsgálat segítségével pontosan azonosítható, mely lovak szorulnak intenzív kezelésre, és melyek azok az „alacsony ürítők”, amelyeknél elegendő évente csupán egy-két megszokott, rutinszerű féreghajtás.

Ezzel a módszerrel csökkenthető a lovak szervezetének vegyi terhelése, miközben megőrizzük a gyógyszerek hatékonyságát a valóban rászoruló állatok számára.

A gyógyszeres kezelés mellett a féreghajtási stratégia másik, gyakran elhanyagolt pillére a legelőmenedzsment. Egyetlen féreghajtó paszta sem képes hosszú távú megoldást nyújtani, ha a ló a kezelés után azonnal újrafertőződik a parazitákkal teli legelőn.

A lárvák elleni küzdelem leghatékonyabb módja a trágya rendszeres – legalább heti két alkalommal történő – eltávolítása a karámokból és legelőkről, ami bizonyítottan hatékonyabb védekezés, mint bármilyen vegyszeres beavatkozás.

Emellett a szakaszos legeltetés, a területek pihentetése mechanikusan szakítja meg a paraziták életciklusát. A stratégia részeként kiemelt figyelmet kell fordítani az időzítésre is: a galandférgek és a bagócslegyek lárvái elleni specifikus kezeléseket (például prazikvantel és ivermektin kombinációjával) jellemzően a késő őszi, első fagyok utáni időszakra kell ütemezni.

2026.05.26.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

A nyári takarmányozás fókuszában; az elektrolitok

Írta:
jager.dorka

Amint az időjárás drasztikusan változik, nekünk is, akik lovunk jóllétéért felelősek, szintén változtatnunk kell (ha nem is drasztikusan, de kellőképpen). Változtatnunk kell az edzések idején, a pályakarbantartáson, a rovarok elleni védekezésben, a karámozás idején és legfőképp a takarmányozáson is!

Amint a hőfok 25-30 °C fölé kúszik, a ló anyagcseréje megváltozik. A leglátványosabb jelenség az izzadás, amely a ló elsődleges hűtési technikája. Azonban az izzadsággal nemcsak vizet, hanem létfontosságú ásványi sókat is veszít az állat, amiket egyszerű abrakolással nem lehet pótolni.

Bár banálisan hangzik, a nyári takarmányozás alapja a folyamatosan elérhető, friss és tiszta ivóvíz. Egy átlagos, 500 kg-os ló nyugalmi állapotban is elfogyaszt napi 30-50 liter vizet, de komoly munka és hőség esetén ez a mennyiség a 80-100 litert is elérheti.

Sokan tartanak tőle, hogy a felhevült lónak vizet adjanak. Valójában a kiszáradás sokkal veszélyesebb. A munka utáni visszaléptetés után (amikor a légzés már normalizálódott) nyugodtan kaphat a ló néhány korty vizet, de a teljes adaggal várjuk meg, amíg a ló testhőmérséklete visszaáll a normál tartományba.

Elektrolitok

Az elektrolitok (nátrium, kálium, klorid, magnézium és kalcium) olyan ásványi anyagok, amelyek elektromos töltéssel rendelkeznek, és elengedhetetlenek az idegrendszeri impulzusok továbbításához és az izommunkához. A ló izzadtsága hipertóniás, ami azt jelenti, hogy koncentráltabban tartalmaz sókat, mint a vérplazma.

Mikor és hogyan pótoljuk?

  • Könnyű munka mellett: Egy jó minőségű nyalósó (fehér, tiszta nátrium-klorid) általában elegendő.

  • Intenzív edzés esetén: Ilyenkor már speciális elektrolit-pótlásra van szükség, amelyeket por, folyadék vagy paszta formájában adhatunk.

  • Fontos: Elektrolitot csak akkor adjunk, ha a ló utána képes és akar is inni! Víz nélkül az elektrolit-koncentrátum tovább súlyosbíthatja a dehidratációt.

Az abrakolás időzítése és összetétele

A rostok emésztése során jelentős mennyiségű hő termelődik a ló vastagbelében. Ez télen előny, nyáron viszont extra hőterhelés.

  1. Hajnali és késő esti etetés: Az abrakadagot (szemes takarmány, táp) érdemes a nap leghűvösebb óráira időzíteni. A déli forróságban a ló emésztőrendszere is lassabb, ilyenkor jobb nem terhelni nehéz takarmányokkal.

  2. A legelő veszélyei: A nyári aszályban és tavasszal, amikor hirtelen beköszönt a jó idő, a fű nagy hőnek van kitéve, ami miatt megnőhet benne a fruktán (összetett cukor) tartalom. Ez az érzékenyebb lovaknál savasodáshoz vagy akár savós patairha-gyulladáshoz is vezethet. Az első legeltetést is a kora reggeli órákra érdemes korlátozni, valamint fokozatosan hozzászoktatni lovunkat. Kiemelten fontos a hőségben a legelőn fellelhető vízforrások rendszeres töltése, tisztítása és ellenőrzése.

A nyári takarmányozás lényege tehát a tudatosság és odafigyelés. Fordítsunk nagy figyelmet mindarra, amit lovunk az izzadással veszíthet, és ha szükség van rá, pótoljuk!

2026.05.26.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

Ha azt hinnéd már nincs min dolgozni – a ferdeség kérdése lovaknál

Írta:
jager.dorka

A ló, mint minden élőlény, anatómiailag aszimmetrikus.

A ló teste, gerincoszlopa születéstől fogva ferdén hajlított, ami a méhen belüli pozícióval, de sokak szerint még a lovakkal való emberi interakció évszázados szokásával is magyarázható: az ápoló és kiképző mindig balról közelíti meg az állatot. Ez a veleszületett, természetes ferdeség azt eredményezi, hogy a ló egyik oldala homorú (rövidebb, feszesebb, erősebb izomzattal), a másik oldala pedig domború (nyújtottabb, lazább, de gyengébb izomzattal) lesz.

A lovas számára ez a ferdeség azonnal érzékelhető: a ló nem dolgozik egyformán a két kézen. A homorú oldalon lévő izmok feszesek, és a ló nem akar támaszkodni ezen a kézen, erre az oldalra látszólag könnyebben hajlítható, de valójában csak “kifolyik” a hajlításból. Ezzel szemben a domború oldalon érezhető egy merev, erős kontaktus, mert a ló válla és teste kifelé “húz”.

Következményei

Ez az aszimmetria nem pusztán a hajlításokban jelentkezik. Egyenes vonalon haladva a ferde ló egész testét kissé ferdén tartja, és a lovas érzi, hogy a ló válla a domború oldal felé kiesik. A ferdeségnek köszönhetően a hátulsó lábak sem tudják pontosan követni az elülsők patanyomát. A domború oldalon lévő elülső láb a vele azonos oldali hátulsó láb nyomvonalát közelíti, míg a másik elülső a két hátulsó láb között mozog. Ez a disszimmetria a ló válla és csípője közötti folyamatos elcsúszást jelenti.

A ferdeség kihat a fordulatokra is: külső oldal felé való forduláskor a ló befelé sodródik, míg a belső, homorú oldal felé történő fordulásnál elmegy a vállán. Bár a homorú oldalra látszólag egyszerűbb a lovaglás és a hosszhajlítások (például a vállat be) végrehajtása, a domború oldalra viszont könnyebb az oldaljárásokat kivitelezni – de mindkét esetben a ló nem az izmaival, hanem a kényelmesebb szerkezeti elrendeződéssel dolgozik.

Az egyenesre igazítás

Ahogyan a lovas szakemberek évszázadok óta vitatkoznak azon, hogy a lovak többsége jobbra vagy balra ferdül-e (gondoljunk csak Antoine de Pluvinel, Gustav Steinbrecht és Philippe Karl balra ferdülést állító nézeteire, szemben Wilhelm Müseler és Reiner Klimke véleményével), a lényeg az elképzeléseken felül áll: minden lovat meg kell figyelnünk, kitapasztalnunk és testreszabott képzést igényelnek.

A ló egyenesre lovaglásának elhanyagolása nemcsak az idomítási munka színvonalát rontja, hanem súlyos képzési problémákhoz és egészségügyi kockázatokhoz vezet minden szakágban. A ferde ló egyenetlenül terheli az ízületeit, és például ugráskor szinte mindig a merev, domború oldal felé tér ki az akadály előtt. A valódi cél nem az erősebb oldal megtalálása és annak “könnyű” lovagolása, hanem a tényleges és relatív egyenesség kialakítása. Ezt az állapotot csak a ló erősebb oldalának nyújtásával és a gyengébb oldalának erősítésével lehet elérni.

Edzéseink során ennek legfontosabb része tehát az, hogy a lónak könnyebb, erősebb oldalára melegítünk be, az edzés során viszont a gyengébb oldalt terheljük többet, az erre megfelelő feladatokkal!

2026.05.26.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

A sántaság kezelése

Írta:
jager.dorka

A sántaság a lovasok és lótulajdonosok egyik legrettegettebb szava, hiszen nem tudhatjuk elsőre, hogy mennyire komoly esetről van szó. A gyógyuláshoz vezető út első lépése annak az elfogadása, hogy nem a gyógyszeres doboz kinyitása fog egyedül megoldást hozni, hanem a pontos diagnózis és a türelem, hiszen a lovak mozgásszervi rehabilitációja gyakran nem napokban, hanem hónapokban mérhető.

Az első lépések

A sántaság felismerése nem mindig egyszerű, különösen a nem feltünő, „nem tiszta” mozgások esetén. A legalapvetőbb jelzés az ütemhibás mozgás, ahol a ló igyekszik tehermentesíteni a fájdalmas lábat. Első láb sántasága esetén a legfeltűnőbb a „bólintás”: a ló felemeli a fejét, amikor a fájós lába földet ér, és mélyre ejti, amikor az egészségesre lép. Hátulsó láb esetén a csípő mozgása árulkodik: a sérült oldali csípőjét a ló magasabbra emeli és rövidebbet lép vele. Amint észleljük a bajt, az első és legfontosabb teendő a munka azonnali megállítása. A „majd kijárja a sántaságot” elve a lovasvilág egyik legveszélyesebb tévhite, amely egy kisebb húzódásból is maradandó károsodást okozhat!

Mielőtt az állatorvos megérkezik, érdemes elvégezni egy alapos ellenőrzést. Gyakran a probléma forrása nem az ízületekben, hanem a patában rejlik. Egy beszorult kő, bármilyen kezdődő patabetegség vagy egy túl szoros patkó is okozhat sántaságot. Érdemes ellenőrizni a lábak hőmérsékletét és akár a pulzációt is: a meleg lábvég vagy az erős lüktetés gyulladás jele lehet!

A diagnózis

A modern állatorvostudomány ma már lenyűgöző eszköztárral rendelkezik a sántaság okának felderítésére. A folyamat általában a sántaságvizsgálattal kezdődik, ahol a lovat különböző talajon, egyenes vonalon és körön is megmozgatják, majd végeznek hajlítási próbákat is. Ha a fájdalom helye nem egyértelmű, az állatorvos diagnosztikai érzéstelenítést alkalmaz. Ennek során lentről felfelé haladva, szakaszosan érzéstelenítik a láb idegeit. Amikor a ló a beadott injekció után hirtelen tisztán kezd járni, tudhatjuk, hogy az utoljára kiiktatott területen van a probléma forrása.

A pontos diagnózishoz elengedhetetlen a képalkotó diagnosztika. A röntgen a csontos részekről ad képet, míg az ultrahang a lágyrészek, inak és szalagok állapotát mutatja meg. A legbonyolultabb esetekben, ahol a hagyományos módszerek nem vezetnek eredményre, az MRI vagy a csontszcintigráfia nyújthat végső választ.

Kezelés

A sántaság kezelése mindig egyénre szabott, és több részből áll. A gyógyszeres terápia során leggyakrabban nem-szteroid gyulladáscsökkentőket alkalmaznak a fájdalom és az ödéma mérséklésére. Ízületi gyulladások esetén az orvos közvetlenül az ízületbe is adhat injekciót, amely hialuronsavat vagy szteroidot tartalmaz a kenés javítása és a gyulladás megállítása érdekében.

Az elmúlt évtizedben a regeneratív medicina forradalmasította a kezeléseket. Az olyan eljárások, mint a PRP (vérlemezke-gazdag plazma) vagy az IRAP-terápia, a ló saját véréből előállított szérumot használnak a gyógyulás felgyorsítására. Az inak és szalagok sérüléseinél a őssejtterápia nyújt reményt, amely segít abban, hogy a sérült rész ne rugalmatlan hegszövettel, hanem funkcionális szövetekkel gyógyuljon, csökkentve az újrasérülés kockázatát. Ezek természetesen már nagyon magas szinteken, nagyon nagy eszmei és vagyoni értékű lovaknál az elterjedtek.

A gyógyulás sok esetben nem halad a patkolókovács közreműködése nélkül. A gyógypatkolás célja a fájdalmas területek tehermentesítése: egy jól megválasztott speciális patkó vagy alátét képes megváltoztatni a lábállást, ami azonnali megkönnyebbülést hozhat például egy gyulladás vagy ízületi porckopás esetén.

A rehabilitáció

A sántaság kezelésének legnehezebb része mégsem az orvosi beavatkozás, hanem az azt követő rehabilitáció. A kontrollált mozgás – gyakran hetekig tartó, kézen történő sétáltatás és boksznyugalom – alapvető fontosságú. A túl korai munkába állás szinte garantálja a visszaesést. Ebben az időszakban nagy segítséget jelenthetnek a kiegészítő terápiák, mint a fizioterápia, a mágnesterápia vagy a lézer-kezelés, amelyek javítják a szövetek vérellátását és segítik a regenerációt!

A legfontosabb tanulság természetesen minden eset után az, hogy a megelőzés – a megfelelő talajon való munka, a fokozatos terhelés, megfelelő bemelegítés és visszahűtés, és a rendszeres pataápolás – sokkal kifizetődőbb, mint a leghatékonyabb kezelés! A ló lába a munkaképessége; vigyázni rá kötelességünk, hiszen használjuk!

2026.05.25.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

A csikó kötőfékhez szoktatása

Írta:
jager.dorka

A csikó kötőfékhez szoktatása a nevelés legelső, egyik legfontosabb lépése, ami meghatározza a csikónk emberrel való kapcsolatát. A cél nem csak az, hogy a csikó tűrje a felszerelést, hanem az is, hogy elfogadja az embert vezetőként, megtanulja, hogy a nyomásba bele kell engednie.

A folyamatot a lehető legkorábban, ideális esetben a csikó életének első heteiben ideális kezdeni, amikor a legfogékonyabb a tanulásra, de természetesen minden csikó más. A kulcs a türelem, a rövid foglalkozások és a pozitív megerősítés.

A megfelelő idő: 

A csikót általában az ellés utáni első 12-24 órában kezdi el a tenyésztő kézhez szoktatni, amikor még könnyen befolyásolható. Az igazi kötőfékhez szoktatás általában a csikó életének első heteiben kezdődik, amikor már stabilan tud állni, de még szorosan kötődik az anyjához.

A kötőfék:

Használjunk puha, könnyű, állítható méretű kötőféket, amelynek vastagsága nem nagyobb, mint a csikó fejméretéhez illő (gyakran nylonból készült csikókötőfék a legmegfelelőbb).

  • Fontos: A kötőféknek kényelmesen, de feszesen kell ülnie a csikó orrán és tarkóján. Egy laza kötőfék könnyen lecsúszhat, vagy a csikó beleakaszthatja a lábát, ami pánikot és baleseteket is okozhat.

  • Ne használjunk csomózott kötőféket a kezdetekkor!

A csikóval való munka ideális esetben mindig a kanca jelenlétében, de kettesben zajlik, a kanca boxában vagy egy kisebb, zárt karámban.

A kötőfék bevezetése a mindennapokba: 

Először szoktassuk hozzá a csikót ahhoz, hogy megérintjük és megfogjuk a fejét, a nyakát és a tarkóját. Ezt végezzük a kanca boxában, amikor a csikó is nyugodt, szopás után. Ezután, amikor már a fejfogás megy:

  • Simogassuk meg a csikó fejét, majd gyorsan, de nyugodtan helyezzük fel a kötőféket.

  • Amint a kötőfék a fején van, azonnal dicsérjük meg, és vegyük le. A kezdeti foglalkozások célja csak a fel- és levétel elfogadása.

Nyomásra engedés

Miután a csikó nyugodtan tűri a kötőfék viselését (amit rövid ideig, 10−15 percig hagyhatunk rajta, majd levesszük, nehogy valahová beakadjon), csatoljunk rá egy puha vezetőszárat.

  • Nyomás-engedés elve: A csikók (és a lovak) a nyomásra adott engedéssel tanulnak. Finom, de határozott nyomást alkalmazunk a vezetőszáron abba az irányba, amerre szeretnénk, hogy a csikó menjen.

  • Amint a csikó megtesz egy lépést a kért irányba, azonnal szüntessük meg a nyomást. Ez a pillanatnyi enyhülés jelenti a csikó számára a jutalmat és a megértést: “Akkor szűnik meg a kényelmetlenség, ha ebbe az irányba lépek.”

A csikó vezetése

A csikó természeténél fogva követi az anyját. Ezt használjuk ki:

  • Először a kanca mellett,  vezetőszáron vezessük a csikót, mellettünk haladva. Így a csikó könnyebben megtanulja, hogy mit is szeretnénk tőle kérni.

  • Csak azután próbáljuk meg a kancától egyedül elvezetni a csikót, amikor már rutinszerűen követ minket. Kezdjük a kanca közelében, majd fokozatosan növeljük a távolságot (pl. vezessük a box túlsó végébe, majd vissza).

Tanácsok:

  1. A csikók figyelme rövid ideig tart. Egy-egy foglalkozás ne legyen hosszabb 10−15 percnél, de végezzük el naponta többször. A kimerült vagy unatkozó csikó csak ellenállni fog.

  2. Ha a csikó ellenáll, ne rángassuk és ne essünk pánikba. Enyhén, finoman, de következetesen tartsuk fenn a nyomást, amíg a csikó bele nem enged. Soha ne engedjük, hogy a csikó nyerje meg a küzdelmet a kötőfékkel, különben nagyobb korában kicsit nehezebb dolgunk lesz.

  3. A csikóval való foglalkozás részeként szoktassuk hozzá, hogy finoman megfogjuk a lábát is. Ez a későbbi körmölés és állatorvosi kezelések miatt elengedhetetlen. A láb emelése is a nyomás-engedés elvével történik.

  4. A ló érzékeli az emberi stresszt. A csikó akkor fog bízni a kötőfékben és az emberben, ha a vezető maga is nyugodt, határozott és következetes. A legfontosabb, hogy minden foglalkozást sikeres és pozitív megerősítéssel zárjunk!

2026.05.24.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

A félfelvétel

Írta:
jager.dorka

Szakmai szempontból kulcsfontosságú megérteni, hogy a félfelvétel hatékonysága egyenesen arányos a ló átengedőségével. Ha a ló testében bárhol – a tarkóban, a vállakban vagy a hátban, lábakban –  merevség van, a félfelvétel energiája nem tud végighaladni a ló testén. Emiatt úgy tartják, hogy a félfelvétel nemcsak előkészítő eszköz a következő feladatra, vagy egy gyakorlat ami a pillanatnyi egyensúlyi és figyelmi állapot megteremtésére szolgál, hanem a legfőbb tükör és visszajelzés is egyben: azonnal megmutatja a lovasnak, hogy a ló az adott pillanatban mennyire merev vagy elengedett!

Röviden: A félfelvétel a ló energia-áramlásának rövid ideig tartó összegyűjtő eszköze.

A célja

A félfelvétel elsődleges célja mindig az előkészítés és az egyensúly javítása:

  1. A ló figyelmét a lovasra irányítja, felszólítja a koncentrációra.

  2. Átmenetileg a testsúly súlypontját hátrafelé, a hátsó lábak felé helyezi. Ezáltal a ló mellső része könnyebbé válik.

  3. Arra ösztönzi a lovat, hogy jobban lépjen a súlypontja alá, vagyis “összeszedje” magát.

  4. Elengedhetetlen bármilyen átmenet (pl. vágtából ügetésbe, vagy ügetésből állásba) vagy nehezebb feladat (pl. combravaló engedés, ugrás előtt, stb) végrehajtása előtt.

Végrehajtása

A félfelvétel végrehajtása során a három alapvető segítségadás összehangolt, szinte egyidejű és rendkívül rövid ideig tartó alkalmazására van szükség.

A folyamat alapja a testsúlysegítség, amely során a lovas a medencéjét kissé hátradönti, ezzel egy leheletnyit megnehezítve a ló hátát. A törzsizmok megfeszítésével aktivizálja a ló hasizmait, ami a hátsó lábak súlypont alá lépését eredményezi.

Ezzel párhuzamosan lép működésbe a csizmasegítség: a lovas mindkét csizmával (vagy szükség esetén csak a belsővel) egy rövid, pulzáló nyomást ad, amely áthajtja az energiát hátulról előre, egészen a zabláig. A csizma határozottan előre hajt, és arra kéri a lovat, hogy a felvétel ellenére se lassuljon le.

Végül a szársegítség keretbe foglalja ezt a mozgást. A testsúly és a kéz elölről felfogja, majd visszatükrözi a csizma által generált előrehajtó energiát. A lovas nagyon rövid ideig, finoman megfeszíti a szárat, majd azonnal el is engedi azt, egyfajta pulzáló mozgást végezve. A kéz ilyenkor sohasem húz hátrafelé, csupán egy pillanatra megtart, majd rögtön enged a nyomáson, ezzel azonnali dicséretben részesítve a lovat a helyes reakcióért.

Van egy mindenképp megemlítendő rész, a megfelelő időzítés! A félfelvételt mindig a ló mozgásfázisához, a jármód ritmusához kell időzíteni. Ügetésben és vágtában akkor a leghatékonyabb, amikor a ló belső hátulsó lába éppen elhagyja a talajt és elindul előre, mert a ló ekkor képes a leginkább reagálni a testsúlyra és a csizmára.

Ha a segítségadás nem a megfelelő mozgásfázisban érkezik, a ló kiesik az ütemből, és a félfelvétel mechanikus fékezéssé torzul. Az elengedés fázisa (a jutalmazás) pedig nem jelentheti a kontaktus teljes elvesztését; a szárak puha, rugalmas összeköttetésben maradnak a ló szájával, csupán a nyomás szűnik meg, fenntartva a folyamatos, finom támaszkodást.

A félfelvétel hatása a lóra

A helyesen kivitelezett félfelvétel nem látható a mozgáson kívülről, csak a ló viselkedésén és egyensúlyán érzékelhető:

  • A hátsó lábak aktivizálódnak és jobban a súlypont alá lépnek.

  • A hát megemelkedik.

  • A ló tarkója a legmagasabb ponttá válik, a ló pedig támaszkodik.

  • A mozgás hirtelen energetikusabbá, rövidebbé és rugalmasabbá válik, de a ló nem lassul le.

A félfelvétel többször is megismételhető sorozatban a ló fokozatos összeszedésére, vagy egyszeri, diszkrét jelzésként az átmenetek előtt.

2026.05.23.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

A homokos pálya nyári használata és karbantartása

Írta:
jager.dorka

A homokos lovaspályák nyári üzemeltetése és karbantartása komolyabb szakmai hozzáállást igényel, mert a meleg és a szárazság alapvetően megváltoztatja a talaj fizikai tulajdonságait és viselkedését.

Egy elhanyagolt, kiszáradt homokos pálya nem csupán porfelhőt áraszt, ami károsítja a lovak és lovasok légutait és tüdejét, hanem bár sokan erre nem gondolnak, de  szerkezetileg is instabillá válik, jelentősen növelve az ín- és szalagsérülések kockázatát!

A homokos talaj egyik legfontosabb tulajdonsága a víztartalom és a stabilitás közötti szoros összefüggés. Amikor a homokszemcsék közötti nedvesség elpárolog, nincs ami összetartsa a talajt. A “száraz homok” mélyebbé válik, a ló lába instabilan süllyed bele, ami rendkívüli módon megterheli a mély ujjhajlító inat és a csüdfüggesztőt! 

A nyári pályakarbantartás elsődleges célja tehát a nedvességtartalom szabályozása és a talajszerkezet tömörségének megőrzése.

A nyári karbantartási rutin alapköve az öntözés, amit megfelelően kell időzíteni. A legoptimálisabb az éjszakai vagy a kora hajnali öntözés, amikor a párolgási veszteség minimális, és a víznek van ideje mélyebben beszivárogni a homokrétegek közé. A napközbeni, tűző napon végzett locsolás gyakran hatástalan, mivel a víz nagy része elpárolog, mielőtt elérné az alsóbb rétegeket, sőt, a felszínen kemény, kérges réteg alakulhat ki. Egy megfelelően előkészített pálya nedvességtartalma akkor ideális, ha a homokot a kezünkbe fogva össze tudjuk nyomni egy gombóccá, de az nem ragad a tenyerünkhöz, és nem válik sárrá.

A megmunkálás, azaz a pálya elhúzása vagy boronálása nyáron ritkább, de célzottabb kell, hogy legyen. Száraz talajt soha ne boronáljunk mélyen, mert ezzel csak még jobban felverjük a port.

A nyári időszakban a cél a patanyomok eldolgozása. Érdemes olyan pályalehúzót alkalmazni, amely hengerrel is rendelkezik, így a lazítás után azonnal vissza is tömöríti a felszínt.

A lovaglási technika és a pálya használata is odafigyelést igényel a hőségben. Kerülni kell a túlzottan hosszú ideig tartó munkát ugyanazon a körön, mert a homok elmozdulása ilyenkor sokkal intenzívebb, és hamar kialakulnak a mély, “kijárt” részek. A pálya széleit, a fal melletti patanyomot nyáron gyakrabban kell visszahúzni a belső területek felé, mert a száraz homok könnyebben kisodródik a szélekre. Ha a pálya porzik, a munka szüneteltetése az egyetlen felelős döntés, ugyanis a szálló por maradandó tüdőkárosodást okozhat mind az állatnál, mind az embernél. Ezt próbáljuk meg megelőzni a megfelelő időben végzett pályalocsolással, vagy esetleg automata, időzített locsolóberendezésekkel.

Korszerű megoldásként alkalmazhatók speciális talajjavító adalékanyagok is. A textil- vagy filcdarabkák keverése a homokhoz segít a nedvesség megtartásában és stabilabb támaszt nyújt a lónak. Vannak olyan higroszkópos sók is (például magnézium-klorid), amelyek megkötik a levegő páratartalmát, így csökkentve a por képződését, bár ezeket már inkább csak magasabb szintű versenyistállókban alkalmazzák, mert ezek használata mellett ügyelni kell a lovak patájának ápolására is.

2026.05.22.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

A lovak hőérzete – mélyebben

Írta:
jager.dorka

A lovak termoregulációja, azaz hőháztartásuknak szabályozása egy rendkívül összetett élettani folyamat, amely alapvetően határozza meg az állat jólétét, egészségi állapotát és sportteljesítményét.

A modern lótartás egyik legnagyobb szakmai kihívása a lovak és lófélék sajátos igényeinek összehangolása a humán szempontú komfortérzettel. Gyakori hiba, hogy a lovas saját hőérzetét vetíti ki az állatra, figyelmen kívül hagyva, hogy a lovak evolúciókon keresztül a hideg mérsékelt égöv nyílt sztyeppéin éltek, így hőszabályozó rendszerük alapvetően a hideg elleni védekezésre és a belső hő megőrzésére optimalizálódott.

A ló homeosztázisának, vagyis belső környezeti állandóságának kulcsfogalma a termoneutrális zóna (TNZ). Ez az a környezeti hőmérsékleti tartomány, amelyben az egyed képes testhőmérsékletét tisztán fizikai hőleadással vagy hővisszatartással (például az erek tágulásával vagy összehúzódásával) fenntartani, anélkül, hogy többlet energiát kellene fordítania metabolikus hőtermelésre vagy aktív hűtésre.

Felnőtt, egészséges lovak esetében ez a zóna jellemzően 5∘C és 25∘C közé esik. Fontos hangsúlyozni, hogy ez az intervallum jóval alacsonyabb az emberi komfortzónánál, ami azt jelenti, hogy a lovak számára a számunkra hűvösnek tűnő időjárás jelenti az élettani optimumot.

Amikor a környezeti hőmérséklet a számukra alsó kritikus hőmérséklet alá süllyed, a ló szervezete kénytelen növelni a belső hőtermelést. Ennek legfontosabb eszköze a vastagbélben zajló mikrobiális fermentáció. A strukturális rostok (széna, szalma) lebontása során jelentős mennyiségű hő szabadul fel melléktermékként, amely hatékonyabban fűti az állatot, mint bármilyen abrak.

Emiatt a téli időszakban a korlátlan hozzáférésű, jó minőségű szálastakarmány az elsődleges védelmi vonal a hideg ellen.

A fizikai védekezés formája részükről a piloerekció, vagyis a szőrszálak felmeresztése. A szőrtüszőkhöz kapcsolódó izmok segítségével a ló képes megnövelni szőrzete térfogatát, ezzel egy vastag, álló levegőréteget csapdába ejtve, amely kiváló szigetelőként funkcionál. Ezt a természetes szigetelőréteget a túlzott ápolás (a faggyúréteg eltávolítása) vagy a túl korán felhelyezett takarók drasztikusan ronthatják, mivel ellapítják a szőrszálakat és megakadályozzák a levegőréteg kialakulását.

A hőség elleni védekezés, amelyről szó lehet most, a nyár közeledtével, a felső kritikus hőmérséklet átlépésekor válik aktívvá, evolúciós szempontból nagyobb megterhelést jelent a lónak.

A hőleadás négy fizikai úton történik: radiáció (hősugárzás), kondukció (hővezetés érintkezéssel), konvekció (hőátadás a levegő áramlásával) és evaporáció (párolgás).

A lovak számára a párologtatás a leghatékonyabb módszer, amelyet az intenzív izzadás tesz lehetővé. A lovak izzadtsága egy speciális proteint, a latherint tartalmazza, amely felületaktív anyagként segíti a nedvesség szétterülését a szőrzeten, gyorsítva a párolgást.

Azonban a hőség kezelését jelentősen nehezíti a környezet relatív páratartalma. Magas páratartalom mellett a párolgás hatékonysága csökken, a ló nem tudja leadni a felesleges hőt, ami a maghőmérséklet veszélyes emelkedéséhez, hőkimerüléshez vagy hőgutához is vezethet, akkor is, ha lovunk nem áll kint a napon!

Szakmailag nézve, ha a Celsiusban mért hőmérséklet és a relatív páratartalom százalékos értékének összege meghaladja a 130-150-es értéket, a munkavégzés intenzitását jelentősen csökkenteni kell!

A lótartási technológia során alkalmazott takarózás kérdésköre szintén tudományos megközelítést igényel. A takaró nem csupán egy védőréteg, hanem egy olyan eszköz, amely közvetlenül beavatkozik a ló termoregulációs folyamataiba. Ha egy lovat feleslegesen takarózunk, megakadályozzuk az adaptációs képességeinek fejlődését, sőt, a takaró alatt felhalmozódó hő és pára bőrbetegségek kialakulásához vezethet.

Ezzel szemben a sportlovak nyírása bár mesterségesen csökkenti a hideg elleni védelmet, megkönnyíti a munka során keletkező extra hő leadását és felgyorsítja a száradást, megelőzve a megfázást. Ebben az esetben a lovas felelőssége a hiányzó természetes szigetelés pótlása a hőmérsékletnek megfelelő grammsúlyú takarókkal.

Tehát, a szakszerű lótartás alapja a 10∘C körüli hőmérséklet preferálása, a bőséges rostbevitel biztosítása a hidegben, valamint a megfelelő szellőzés és hűtés segítése a hőségben. A lovak természetes hőháztartásának tiszteletben tartása etikai kötelessége minden lovasnak!

2026.05.22.
Lovasok.hu szerkesztőség
Jáger Dorka Anna

Allergiás lovakkal nyáron

Írta:
jager.dorka

A nyár a lovasok többsége számára a hosszú terepek és a versenyek főszezonja, ám az allergiás lovak tulajdonosainak ez az időszak gyakran a küzdelemről szól. Legyen szó a rovarcsípés okozta nyári ekcémáról vagy a légúti allergiáról (kehesség), a meleg, a por és a rovarok jelenléte egyszerre nagy figyelmet és alaposabb gondozást igényel. Az allergiás ló ellátása nem csupán a tünetek kezelése, hanem egy megelőző életmód kialakítása.

A nyáriekcéma

A leggyakoribb nyári probléma a nyári ekcéma, amely valójában a törpeszúnyogok nyálára adott heves immunválasz. Az érintett lovaknál a szügy, a sörényél, a faroktő és a hasalj bőre begyullad, iszonyatos viszketést okozva. Az ápolás itt a fizikai védelem és a bőrnyugtatás kettősén alapul.

Az allergiás ló tartásának első és legfontosabb lépése a megelőzés, azaz a mechanikai védelem. A hagyományos légytakarók gyakran kevésnek bizonyulnak; az ekcémás lovak számára a speciális, sűrű szövésű, „zsákszerű” ekcématakaró használata ajánlott, amely a nyakat és a hasaljat is teljesen fedi. Ezt a takarót a nap 24 órájában (kivéve munka közben) viseli sok ló a kritikus időszakban. Fontos szabály, hogy a takarót legalább hetente mossuk, mert a szövet pólusaiban felgyűlő izzadság és por tovább irritálhatja a sérült bőrt!

A takarmányozással itt is rengeteget segíthetünk, hiszen lovunk immunrendszerének erősítése és felkészítése a rovar szezonra nagyban hozzájárulhat akkori állapotához! Ajánlott allergiás lovak esetében az erre kifejlesztett gyógynövénykeverékek etetése. Az Omega-3 zsírsavakban gazdag kiegészítők (például a hidegen sajtolt lenmagolaj) bizonyítottan erős gyulladáscsökkentő hatással bírnak, segítve a bőr regenerálódását és az immunrendszer normális működését.

A napi higiénia szintén kulcsfontosságú. Az ekcémás területeket rendszeresen tisztítani kell, hogy eltávolítsuk az allergén anyagokat (a rovarok beszáradt nyálát) és a korpát. Használjunk speciális, kénes vagy zabkivonatos sampont, amelyek csillapítják a viszketést, nyugtatják a bőrt és fertőtlenítenek. A mosás után azonban a bőrt nem szabad védtelenül hagyni: a nedvesség visszapótlására és a rovarok távoltartására alkalmazzunk lovaknál használható bőrnyugtató krémeket és légy/szúnyogriasztó szereket.  Vigyázzunk azonban a zsíros krémekkel a tűző napon, mert ezek “megsüthetik” a bőrt; a nehéz krémeket inkább estére időzítsük.

A törpeszúnyogok hajnalban és alkonyatkor a legaktívabbak. Az allergiás lovakat ilyenkor érdemes az istállóban tartani, mivel így valamelyest megakadályozható a gyenge röptű rovarok támadása.

A légutak védelme

A nyári szárazság a légúti allergiás (kehes) lovaknak is nehézséget okoz. A porzó karámok és a pollenkoncentráció súlyosbíthatják a tüneteket. Az ápolás itt a környezeti higiéniára is értendő.

Az egyik legfontosabb teendő a széna áztatása. Erősen kehes lónak soha ne adjunk száraz szénát, mert a benne lévő por és gombaspórák belélegzése azonnali hörgőgörcsöt válthat ki. Az áztatást közvetlenül etetés előtt végezzük, de ne hagyjuk a vízben állni a szénát órákig, mert erjedésnek indulhat! Erősen kehes lovak esetében ajánlott lehet az abrak kis mértékű vizezése is!

Az ápolás része a munka előtti előkészület is: a lovardát vagy a pályát használat előtt alaposan fel kell locsolni, hogy a ló ne a saját lába által felvert port lélegezze be munka közben. Lovaglás után a lovat ajánlott azonnal, szakszerűen lemosni vagy szivaccsal áttörölni, hogy a testhőmérsékletét csökkentsük, és lemossuk róla az izzadtságot és a rátapadt port, pollent.

Az istállófolyosókat ebben az esetben érdemes akkor seperni mikor lovunk a legelőn van, vagy ha ez nem megoldható akkor mindenképpen fellocsolni az istállófolyosót sepregetés előtt! Komolyabb esetekben mindenképp ajánlott a ridegtartás, vagy ha az nem megoldható (esetleg folyamatos megfigyelésre szorul lovunk) akkor az istálló fellocsolása naponta több alkalommal, a portörlés és az etetők, itatók rendszeres mosása, amikor a ló a legelőn tartózkodik.

Az allergiás ló ápolása tehát folyamatos odafigyelést igényel: a speciális takaró, a gyógysamponos mosás és a pormentesítés nem csupán extra feladat, hanem a ló életminőségének fenntartásaként be kell épüljön a mindennapokba!

2026.05.22.

Lovasok.hu szerkesztőség

Jáger Dorka Anna

123...7071. oldal a 707-ból
© Lovasok.hu
Hiba bejelentés