Nem az a kérdés, hogy miért érdemes vagy nem érdemes elvégezni a Lovastúra-vezető képzést, hanem hogy nincs más lehetőség. A lovasok számára kiadott 14/2008 ÖM rendelet rendelkezik a szolgáltatói tevékenységről. A rendelet azért nagyon fontos, mert ez rögzíti, hogy jogszerűen hogyan tudunk lovas szolgáltatással foglalkozni, milyen munkakörökben milyen végzettséggel kell rendelkezni!
Ebben a rendeletben több fontos pont is meg van határozva. Az egyik, hogy minden egyes lovas szolgáltatónak rendelkeznie kell egy szakmai vezetővel, akinek a rendelet előírja, hogy milyen végzettséggel kell, hogy rendelkezzen. Ez a rendeletben megnézhető, de jelen pillanatban, ami a piacon a felnőttképzésben egyedüli elérhető végzettség, az a lovastúra vezető képzés.
Ezen kívül természetesen rendelkezésre áll továbbra is a Sportoktató és a Sportedzői képzés, amit a régi OKJ rendszerében rengetegen végeztek el. Viszont ez a kettő képzés teljesen átalakult az új képzési rendszerben és nagyon szigorú lett a beiratkozási feltétel, amelyhez kimondottan a Magyar Lovassport Szövetség ragaszkodott.
Ezen kívül természetesen rendelkezésre áll továbbra is a Sportoktató és a Sportedzői képzés, amit a régi OKJ rendszerében rengetegen végeztek el. Viszont ez a kettő képzés teljesen átalakult az új képzési rendszerben, elment a Sportoktató, Sportedző képzés egy olyan irányba, ami valóban sportolók képzésével foglalkozik és a beiratkozás feltétele például a rajtengedélyvizsga és a versenytapasztalat is. Ezeknek az új feltételeknek nagyon kevesen felelnek meg, ezért szinte nincs is a piacon induló képzés, a képzők nem tudják összetoborozni a megfelelő létszámot!
Ugyanúgy ez az ÖM rendelet rögzíti azt is, hogy ki végezhet oktatói munkát. Akár lovagoltatás, lovasoktatás, terep vagy túra lovagoltatás, de még a lovas bemutatókhoz is végzettség szükséges! Ami továbbra is elérhető képzés az átalakult oktatási rendszerben, az a lovastúra vezető képzés.
A lovasoknak szóló 14/2008 ÖM rendelet szerint bármilyen lovas tevékenység végezhető vele (lovasoktatás, tereplovagoltatás, szakmai vezető, lovardavezető, lovas bemutatók,…), és a beiratkozási feltétel is olyan, amelynek a legtöbb lovas meg tud felelni: érettségi és stabil lovastudás.
Egyetlen mondatban összefoglalva: aki ma lovardát szeretne vezetni, szakmai vezetője lenne egy lovardának vagy bármilyen szolgáltatást végezne lovasoktatásban, legyen az sportoktató, túra lovagoltató, lovas bemutató, annak az egyedüli piacon elérhető felnőttképzés, a lovastúra vezető képzés.
Milyen hosszú a képzés?
A lovastúra vezető képzés néhány hónap alatt elvégezhető. Úgy néz ki a képzés menete, hogy a jelentkező részt vesz egy próbalovagláson, ahol megnézik mennyire stabilan ül a lovon, mennyire stabil a lovastudása (L7-es díjlovagló program). A jelentkezés további feltétele a már említett érettségi bizonyítvány és a betöltött 18. életév, valamint egy erkölcsi bizonyítvány.
Gyakorlat, jelenlét
A képzés korszerű módszerekkel zajlik, személyesen csak a gyakorlati oktatáson kell megjelenni, az elméleti oktatás általában online zajlik, ami bármikor, tetszőleges időpontban megtanulható és elsajátítható. Hétvégente egyik napon gyakorlati képzés van, amikor meg kell jelenni személyesen a lovardában. Ha valaki valamelyik gyakorlati alkalmon nem tud részt venni, akkor azt pótolhatja.
Mennyibe kerül?
A képzés költsége nagyjából egy nyereg árából (pár százezer forintból) elvégezhető, általában lehetséges a részletfizetés is.
Tereplovaglásra lehetőleg ne menjünk egyedül, fiatal csikóval pedig soha. Bármikor történhet olyan esemény, kisebb (netán nagyobb) baleset a legtapasztaltabb lovassal és a legmegbízhatóbb lóval is, amikor segítségre lenne szükség, ami esetleg életet is menthetne.
Ha országutat kell kereszteznünk, rendkívül nagy figyelemmel és határozottan, gyorsan tegyük meg. Szükség esetén az éllovas karjelzéssel kérje a forgalom leállását, amíg a csapat áthalad. Ha egy-egy szakaszon közúton kell lovagolnunk, akkor a Kresz szabályai érvényesek ránk is. Ilyenkor az út jobb szélén, egyes oszlopban kell lovagolni. Ha vélhető, hogy esetleg nem érünk vissza a terepről sötétedés előtt, feltétlenül legyen a bal lábszárunkon a kerékpárosokéhoz hasonló villogó, hátrafelé piros, előrefelé fehér, és szürkület kezdetekor kapcsoljuk is be. Ha autó közeledik a csapathoz, akkor a vezető oldalra kinyújtott karjának lassú le-fel mozgatásával kéri az autóst, hogy lassítson, amit a legtöbbjük megért, és megáll vagy lelassít. Sajnos kivételek is vannak, ami veszélyes a lóra és a lovasra nézve is, de a karosszériásnak is okozhat komoly munkát.
A szitálás az, amikor a ló a boxban vagy az állásban állva egyik első lábáról áll a másikra, dülöngél. Ez azért nagyon káros, mert az első lábak idő előtti elhasználódását segíti. Kialakulásában nagy szerepe van a tulajdonosnak, mert általában ezt a szokást is unalmában veszi fel a ló. Mindenesetre nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utal. Kialakulása után roppant nehéz leszoktatni róla a lovat, szoktak próbálkozni a ló előtti fal csíkosra festésével, hogy hátha elszédül és abbahagyja, vagy a béklyóval. Ezekkel lehet kísérletezni, de jobb megelőzni a kialakulását. A rossz szokásokat a lovak igen hamar eltanulják egymástól, ezért nem célszerű ilyen lovat társas istállóban tartani.
Hátrányai is vannak persze. Időigényes a lóhoz kijárni, mert lehet, hogy csak kissé messzebb találunk megfelelő helyet lovunk tartására. Vegyük alapul, hogy egy rendes lovaglás öltözéssel, ápolással, nyergeléssel együtt legalább 2 óra, és ha mondjuk a lovarda, ahol a lovunkat tarjuk nem a közvetlen közelünkben van, akkor az odaút és a visszaút újabb egy óra, azaz 3 órányi egybefüggő szabadidőre van szükségünk egy-egy lovagláshoz. Nem mindig egyszerű megtalálni a megfelelő helyet sem, ahol a szolgáltatás minősége megfelel a lovunknak, az ára pedig nekünk.
Másrészt ne legyen balesetveszélyes éles széle, illetőleg belül se legyen sarka, hogy a ló “tisztára tudja nyalni”, és ne maradjon takarmány benne. A legkülönbözőbb alakú, sarokba és egyenes falra felszerelhető etetőcsészéket gyártanak már különböző anyagból (műanyag, fém, beton, műkő), ezek általában jól beváltak. Kiválóan megfelel viszont egy kiselejtezett mosogató is, aminek alakja és mérete is pont a fenti célt szolgálja, és igen olcsó megoldás. Természetesen a lefolyó helyét be kell dugni úgy, hogy a ló a dugót ne tudja kihúzni (a dugó karika-tartó kiálló részét levágjuk, így egy síkba kerül az edény aljával.) Azoknál a lovaknál, amelyek hajlamosak az abrakot kiszórni az etetőt be szokták pálcázni olyan sűrűn, hogy az orrát közzé tudja dugni, és tudjon enni, de ne tudja oldalirányba kilökni a tápot vagy abrakot. Az etetőcsészék elhelyezésénél fontos szempont, hogy azok egymástól minél távolabb legyenek, és a lovak ne zavarják egymást evés közben.
Világrekordnak a hatvankét esztendő számít: Egy Old Billy nevű ló állította. Az 1760-tól 1822-ig élt Billy keresztezett fajtájú volt, a lancashire-i Warrington táján vontatott bárkákat a csatornákon. S ha a régi feljegyzéseknek hihetünk, dolgozott még ötvenkilenc esztendős korában is, bár alighanem tiszteletbeli munkákat bíztak rá csupán – hiszen ilyen korú lovat megdolgoztatni olyan, mintha 150 esztendős aggastyánt hajszolnánk. A Vén Billy mindenképpen párját ritkítja – ha ugyan nem két Vén Billyből tettek a feljegyzések egyet, hogy a csoda nagyobb legyen.
A régi görögök lovaglására rávilágítanak Xenophón írásai, amelyekben egyebek közt ezt tanácsolja a lovasnak: “…üljön peckesen, lábát szétvetve, mert így a combja jobban szorít, egyenes ültéből pedig a dárdáját… nagyobb erővel veti”. A comb szorításából következik, hogy nyereg és kengyel híján igen jó formában és nagy hozzáértéssel kellett küzdenie, hogy a ló hátán megmaradhasson a csatában. Mozgásának lehetőségei erősen korlátozottak voltak. Lóra pattanni, majd leugrani sem volt oly egyszerű. Megérteni bajos, hogy az ókor sok ezer lovasa közt nem akadt egy találékony szellem, aki bőrből ülőkét s hozzá hágcsót tákolt volna lova hátára. Talán éppen a katonai nevelés szigorúsága állta útját a találékonyságnak, és kényszerítette arra a régi görögöket és rómaiakat, hogy az ismert világot kínos kényelmetlenség árán hajtsák igájuk alá.
A rovarok nemcsak a mi életünket, hanem állatainkét is megkeserítik. Tavasszal, a természet ébredésével, majd az egyre forróbb nyár megérkezésével együtt a rovarok is felkerekednek, szaporodnak és sokasodnak, majd üldözőbe vesznek minden élőlényt. Ez nem csak bosszantó, de még egészségtelen is, mert a szúrólegyek és a vérszívó böglyök (például a Tabanus bovinus) különböző érdekes és fertőző betegségek köztesgazdái és terjesztői lehetnek, így az ellenük való védekezés kiemelten fontos.
Természetes rovarriasztók és védelem