A ló, mint minden élőlény, anatómiailag aszimmetrikus.
A ló teste, gerincoszlopa születéstől fogva ferdén hajlított, ami a méhen belüli pozícióval, de sokak szerint még a lovakkal való emberi interakció évszázados szokásával is magyarázható: az ápoló és kiképző mindig balról közelíti meg az állatot. Ez a veleszületett, természetes ferdeség azt eredményezi, hogy a ló egyik oldala homorú (rövidebb, feszesebb, erősebb izomzattal), a másik oldala pedig domború (nyújtottabb, lazább, de gyengébb izomzattal) lesz.
A lovas számára ez a ferdeség azonnal érzékelhető: a ló nem dolgozik egyformán a két kézen. A homorú oldalon lévő izmok feszesek, és a ló nem akar támaszkodni ezen a kézen, erre az oldalra látszólag könnyebben hajlítható, de valójában csak “kifolyik” a hajlításból. Ezzel szemben a domború oldalon érezhető egy merev, erős kontaktus, mert a ló válla és teste kifelé “húz”.
Következményei
Ez az aszimmetria nem pusztán a hajlításokban jelentkezik. Egyenes vonalon haladva a ferde ló egész testét kissé ferdén tartja, és a lovas érzi, hogy a ló válla a domború oldal felé kiesik. A ferdeségnek köszönhetően a hátulsó lábak sem tudják pontosan követni az elülsők patanyomát. A domború oldalon lévő elülső láb a vele azonos oldali hátulsó láb nyomvonalát közelíti, míg a másik elülső a két hátulsó láb között mozog. Ez a disszimmetria a ló válla és csípője közötti folyamatos elcsúszást jelenti.
A ferdeség kihat a fordulatokra is: külső oldal felé való forduláskor a ló befelé sodródik, míg a belső, homorú oldal felé történő fordulásnál elmegy a vállán. Bár a homorú oldalra látszólag egyszerűbb a lovaglás és a hosszhajlítások (például a vállat be) végrehajtása, a domború oldalra viszont könnyebb az oldaljárásokat kivitelezni – de mindkét esetben a ló nem az izmaival, hanem a kényelmesebb szerkezeti elrendeződéssel dolgozik.
Az egyenesre igazítás
Ahogyan a lovas szakemberek évszázadok óta vitatkoznak azon, hogy a lovak többsége jobbra vagy balra ferdül-e (gondoljunk csak Antoine de Pluvinel, Gustav Steinbrecht és Philippe Karl balra ferdülést állító nézeteire, szemben Wilhelm Müseler és Reiner Klimke véleményével), a lényeg az elképzeléseken felül áll: minden lovat meg kell figyelnünk, kitapasztalnunk és testreszabott képzést igényelnek.
A ló egyenesre lovaglásának elhanyagolása nemcsak az idomítási munka színvonalát rontja, hanem súlyos képzési problémákhoz és egészségügyi kockázatokhoz vezet minden szakágban. A ferde ló egyenetlenül terheli az ízületeit, és például ugráskor szinte mindig a merev, domború oldal felé tér ki az akadály előtt. A valódi cél nem az erősebb oldal megtalálása és annak “könnyű” lovagolása, hanem a tényleges és relatív egyenesség kialakítása. Ezt az állapotot csak a ló erősebb oldalának nyújtásával és a gyengébb oldalának erősítésével lehet elérni.
Edzéseink során ennek legfontosabb része tehát az, hogy a lónak könnyebb, erősebb oldalára melegítünk be, az edzés során viszont a gyengébb oldalt terheljük többet, az erre megfelelő feladatokkal!
2026.05.26.
Lovasok.hu szerkesztőség
Jáger Dorka Anna
