Az NLSF program több szakágat is támogat, közte a díjlovaglást is. A program lovasai Szokola Csaba, Komjáthy-Losonczy Anikó, Yom-Tov Jázmin, Pachl Benedek elsősorban csapatként, míg Fonyódi Ildikó para-díjlovasként tűzték ki maguknak az olimpiai kvalifikációt.
Az NLSF program már az előző években is támogatott ebből a szakágból versenyzőket, többek között a nagyobb nemzetközi versenyzések finanszírozásával. Idén pedig az eredetileg meghatározott kereten felül egy komolyabb összeget szavazott meg a díjlovagló szakágnak a bizottság.
Az NLSF program -többlépcsős, teljesítményarányú elszámolásban- versenyzési hozzájárulást ad a fent írt sportolóknak, mely nagyban megsegíti a komoly nemzetközi megmérettetésekre való kijutást és az olimpiai kvalifikációra való felkészülést. Ezen kívül pedig az olimpiai kvalifikációs versenyrendezési költségekhez-mely idén nyáron hazánkban lesz- járul hozzá nagy mértékben. Díjlovaglásban a „C” csoport olimpiai kvalifikációs versenye Magyarországon, Pilisjászfalun zajlik majd 2023. június 7-11.között. Ez a siker Arie Yom-Tov úrnak köszönhető.
Komjáthy-Losonczy Anikóval készült interjúnkat olvashatjátok:
Sikeres versenyző, lókereskedő és versenyrendező… Komjáthy-Losonczy Anikó igazán tevékeny hölgy. Már kisgyermekkora óta a lovak bűvöletében élt, 10 évesen már lovagolt. Bár az első időkben a díjugratás felé kacsintgatott, Hézső Emese, akkori edzője hamar érdekesebbé tette számára díjlovaglást. 1997-től tagja volt a junior válogatottnak, 2000-ben megszerezte a Fiatal lovas magyar bajnoki címet. 2006-tól nemzetközi Nagydíj kategóriákban versenyzett. 1999-től a nyarakat a németországi Wintermühle istállóban töltötte, 2002-től pedig, mint belovagló, 2011-től pedig, mint kereskedelmi manager dolgozott ott. 2015-óta Máriakálnokon saját istállót üzemeltet.
Nem volt furcsa újra itthon?
Amíg a Wintermühle istállóban dolgoztam sem szakadt meg a kapcsolatom a magyar sportolókkal. Rendszeresen segítettem őket lóvásárlásban, illetve Németországban tréning lehetőségeket szerveztem a magyar utánpótlás lovasoknak. Természetesen a családom is Magyarországon él és rendszeresen látogattam haza, így nem volt nehéz újra visszaköltözni.
Miért pont Máriakálnok?
Máriakálnokon 2015-ben egyszer véletlenszerűen egy kényszerpihenőt kellett beiktatnunk a bábolnai Magyar Bajnokságra való hazautazás során és az itt eltöltött három nap alatt annyira beleszerettünk akkori élettársammal, hogy nem sokkal később megalapítottuk saját cégünket és hazaköltöztünk.
Kereskedő, menedzser és lovas aktivitásaid mellett még nemzetközi versenyeket, Világkupa fordulót is rendezel, hogyan tudod mindezt összeegyeztetni?
Alapjába véve elég aktív vagyok és mindig szükség van egy célra, illetve feladatra. Az elmúlt évek során megtanultam, hogy egyszerre mindent nem lehet tökéletesen csinálni, így az életemet projektszerűen élem, vannak időszakaim, amikor a versenyrendezés áll a fókuszban van, amikor a versenysport és van, amikor a kereskedelem.
Mikor versenyrendező vagyok és Világkupát rendezek, akkor természetesen az élvez elsőbbséget, így már előfordult olyan is, hogy a saját rendezvényemen visszaléptem a starttól, mert éreztem, hogy nem tudnék 100 %-ot nyújtani.
Ma már szerencsére ennek nem kell előfordulnia, hisz a nyolc év alatt sikerült felállítanom egy olyan csapatot, akik rengeteg terhet le tudnak venni a vállamról, mind a cégen mind az istállón belül, így most több energiát és időt tudok a versenysportra fordítani.
2014-ben egy pár év kihagyás után kezdtél el újra aktívan versenyezni.
Igen, volt egy nagyon komoly lovas balesetem, amely miatt egy időre teljesen abba kellett hagynom a lovaglást. 2014-ben pedig volt egy fiatal lovam, mellyel újra motivációt kaptam a versenyzéshez, de elsősorban csak kisebb számokban és hobbiból csináltam.
Igazán komolyan 2016-ban szántam rá magam erre, mikor is lovas klubunkból és lovardánkból Ács Róbert és Szalai Nikolett is megszerezték a minősülést a 2017-es Európa-bajnokságra. A kitűzött cél egy magyar csapat minősülése volt, melyhez még egy ló lovas páros hiányzott. Ezeket szem előtt tartva találtuk meg 2003-as születésű kancámat, Mysteryt. Vele fél év alatt sikerült megszerezni a minősülést. Ezzel hazánk 36 év után újra magyar csapatot tudott kiállítani az Európa-bajnokságra és mindhárom lovas a máriakálnoki istállóból az Ács József Lovas-Sport Egyesületből került ki. A cél a tisztességes helytállás volt és, hogy megmutassuk magunkat. Úgy gondolom a szereplés, mint csapat, jól sikerült, a saját teljesítményemmel pedig maximálisan elégedett voltam, azt a szintet, amit vártunk, bőven felülmúltam, a középmezőny első felében végeztem.
Ez volt 2017. Hogy folytatódott? Akkor rákaptál ennek a versenyzési módnak az ízére?
Az Európa-bajnokság előtt nagyon izgultam és féltem, hogy kudarcot vallok majd, hisz nagyon rövid idő alatt viszonylag kevés rutinnal szereztem meg a minősülést, de minden másképp alakult, mint ahogy azt előre elképzeltem. A helyszín, a hatalmas aréna a rengeteg sztárlovas, annyira magával ragadott, hogy megnőtt az önbizalmam és sokkal jobban tudtam teljesíteni, mint addig bármikor.
Rájöttem, hogy ezek a nagy versenyek azok, ahol otthon érzem magam, itt fogalmazódott meg bennem, hogy célom a minél több Európa-bajnokság, világbajnokság és remélhetőleg olimpiai részvétel.
Vissza a hétköznapokba?
Amikor 2020-ban Mysteryt elbúcsúztattuk a versenysporttól nem volt megfelelő utánpótlás lovam és úgy gondoltam hátrébb lépek a versenysporttól, céljaim újra inkább a menedzselés, versenyrendezés és kereskedés felé fordítom.
Két nappal ezután az élet másképp gondolta és hozzám sodorta Diort, akinek japán tulajdonosa felkért, hogy képezzem és versenyezzek vele. Első versenyünk már kiemelkedően jól sikerült, itt már éreztem, vele komoly eredményeket érhetek el.
Mit lehet tudni Diorról?
Dior japán tulajdonban van, gazdáját már régóta ismerem, még Németországból. Mikor hozzám került az én feladatom főként a ló hétköznapi képzése volt, tulajdonosa versenyzett vele, akit én, mint edző kísértem. Célja a tokiói olimpia volt. A COVID-ra viszont senki sem számított és mivel a tulajdonos egy roppant fontos üzletember, nem kockáztathatta az országától ilyen messzire való utazást, mert Japánban nagyon szigorúak és hosszú ideig tartanak a karanténfeltételek. Így ő lemondott az olimpiai álmáról, viszont azt nem szerette volna, hogy a lovak csak otthoni munkában legyenek, ezáltal lehetőségem nyílt, hogy versenyezzek.
Zamora, szintén az övék, vele a belovaglóm Katsiaryna Bialevich ment az U25 Európa-bajnokságon Pilisjászfalun. Diorral pedig egyre jobban kezdtünk összeérni és versenyről versenyre jobban teljesítettünk. A 2021-es hageni világbajnokságon döntőbe kerültünk, ezután volt egy kis megingás. Nagyon sok ajánlat érkezett komoly összegekkel Diorra. Abban az időszakban már volt szó az NLSF részéről, hogy esetleg résztulajdont vagy sportjogot vásárolnak rá, de végül erre nem kellett, hogy sor kerüljön, mert a tulajdonos amellett döntött, hogy marad a ló és én versenyezhetek vele tovább, úgyhogy hála Istennek abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy minden maradt úgy, ahogy van, illetve kötöttünk egy egyességet a versenyköltségek elosztásáról. Az NLSF programból ez utóbbira kapok jelentősebb anyagi támogatást is.
Mennyire vagy motivált, illetve mik a távlati céljaid?
Alapból könnyen motiválható és optimista vagyok, de szerencsémre a jelenlegi helyzetben nem is lehetek más. Diorral már 3 éve alkotunk egy párost, sikerült jól kiismernünk egymást és mindig pozitívan áll a munkához. Tavasz óta Cristall is az istállóban van, akit a Sprehe ménestől vettem át, vele már indultam Nagydíj szintű versenyeken és bízom benne, hogy a 2023-as szezonban mindkettőjükkel utazhatom a nemzetközi versenyekre.
Utánpótlásként van egy saját tenyésztésű kancám, aki az idei fiatal díjló magyar bajnok lett és van még egy 5 éves nagy reménységem is. Velük készülök, őket lovagolom és velük tervezek hosszú távra, így nemcsak a 2024-es, hanem a 2028-as olimpia is cél.
Hogy sikerült a tavalyi szezonod, arról mesélj nekem, légyszíves!
A 2022-es versenyszezont leginkább hullámzónak jellemezném.
Februárban nagyon jól indult, hisz meghívást kaptam az ötcsillagos versenyre Dohába, ahol Diorral az 5. helyet sikerült megszereznünk, illetve a máriakálnoki Világkupán megnyertük a Nagydíjat és a Zenés Kűrt is.
A Világbajnokság sajnos nem a tervezetteknek megfelelően alakult, hisz másoktól, illetve saját magammal szemben is nagyobb volt a nyomás, mint eddig bármikor. Nyilván, ha az ember már elér egy bizonyos szintű eredményt, nem szeretne rosszabbul teljesíteni, vagy kevésbé jó helyezést elérni, ezáltal én is nagyon magasra tettem a lécet. A versenyen Diornak a körülmények sem voltak annyira kedvezőek, mint Haagenben, így én egy kicsit túlizgultam. Sajnos magunkhoz képest nem túl jól teljesítettünk, ami miatt el is voltam keseredve és jócskán visszavette az önbizalmamat.
Szerencsére azóta már sikerült ezt edzőimmel Iryna Lissel, Ton de Ridderrel és Richard Whitetal kielemeznünk illetve feldolgoznunk és már egy teljesen új személettel és felfogással kezdem a 2023-as évet.
Mik az idei terveid?
A 2023-as fő cél az olimpiai kvótaszerzés mind egyéniben mind csapatban. A csapat kvótaszerzéshez a pilisjászfalui nemzetek díján magyar csapattal nyernünk kell, hogy megszerezzük a csapat kvótát. Az egyéni kvóta szerzéshez pedig havonta pedig legalább egy nemzetközi versenyen kell részt vennem, hogy az olimpiai ranking-en minél jobb helyen végezzek. Ezeken felül pedig szeptemberben a riesenbecki Európa-bajnokságon szeretnék ismét döntőbe kerülni. Ide a minősülést már 2022-ben sikerült megszereznem.
Gratulálunk ehhez a nem mindennapi eredményhez!
Forrás: dijlovasok.hu
Kép: Canva
2023.01.09.
