Kezdőlap Blog Oldal 36

Parasztgyerek pesti szolgálatba

Parasztgyerek pesti szolgálatba

Idősebb testvér, illetve rokon, aki már évek óta Pesten dolgozott, helyet szerzett a kisebbiknek is. Ilyen rokoni beajánlással került Gyurka is a fővárosba …

Idősebb testvér, illetve rokon, aki már évek óta Pesten dolgozott, helyet szerzett a kisebbiknek is. Ilyen rokoni beajánlással került Gyurka is a fővárosba a piaristákhoz. No, nem diáknak, először mint kifutó dolgozott a konyhai személyzet mellett. Volt ezek között egy nagytudású főnökasszony, egy konyhalány, egy kávéslány, meg a Gyurka, a kifutó. Különben ebben a piarista házban igen sok személy élt, tanárok, diákok, háziszolgák, meg olyan férfiak is, akik lifttel szállították az ételt a konyhából az emeletre. Télen a fűtéshez a Felvidékről jöttek tót emberek, ilyenkor otthon nem volt munka, a pénz meg jól jött a népes családnak.

Gyurka tizenhárom éves korában került ide. Teltek-múltak a hónapok, évek, Gyurka igen szépen kifejlődött. A bőséges és igen jó koszttól tizenhat éves korára már kész legény formája volt. A főnökasszony illemre és jómodorra is tanítgatta a jótermetű, szép piros arcú legénykét. Szükség is volt erre, mert mint kifutó, a konyhai izenetekkel gyakran meg kellett jelennie a piarista főnök előtt is. Abban az időben nem voltak villamosok, autók, lófogatok szállították a népet. A piaristákat is. Nekik is voltak szép lovaik, elegáns hintójuk és egyenruhás kocsisuk. Egyik nap hallja ám Gyurka, hogy a nevét kiáltja a piarista főnök:

-Gyurkaa! Jöjjön fel gyorsan!

Gyurka fölsietett az emeleti irodába, illemtudóan köszönt, és szép egyenes tartással állt.

– Tessék parancsolni méltóságos úr.

– Gyurka fiam, ki az az idegen ember, aki az udvaron a kocsit mossa?!

– Méltóságos úr kérem, nem tudom ki az, nem ismerem, most látom először.

– A kocsis hol van?

– Méltóságos úr kérem, úgy tudom, a kocsis alszik.

– Alszik! Nappal! Gyurka, most azonnal küldje ide hozzám az irodába a kocsist is, meg a portást is!

Az történt, hogy a kocsis éjjel valahol mulatni volt, és nappalra lepénzelt egy embert a kocsimosásra. ő meg azalatt aludt. A portást a méltóságos piarista főnök lepirongatta, amiért idegen embert beengedett, a kocsist meg azonnal elbocsájtotta az állásából. Délután amikor a méltóságos úr a konyhai főnökasszonnyal beszélte meg a másnapi ebédet, ugyancsak nagy volt a gondja.

– Tessék hozzászólni főnökasszony kérem, olyan nagy bajban vagyok! A kocsist muszáj volt azonnal elküldenem, de hát a szögről nem akaszthatok le azonnal egy új kocsist! Honnét szerzek én most hamarosan egy rendes kocsist?!

Mindketten mélyen elgondolkodtak, aztán megszólalt a főnökasszony: – Méltóságos úr kérem, nekem eszembe jutott valami, ha megtetszik engedni, én ajánlanám kocsisnak a mi Gyurkánkat.

– Melyiket, kérem, a kifutót kocsisnak?

– Igen őt, a Gyurka parasztszülők gyermeke, Dunapenteléről jött Budapestre.

– A Gyurka? El se tudom képzelni kocsira, inkább katonatisztnek, igen csinos, fess!

– Nem szívesen válok meg tőle méltóságos úr kérem, de ajánlanám, szorgalmas, friss, tisztelettudó, sok hasznát veszem itt a konyhán, de hát, ha ilyen szükségben tetszik lenni, pillanatnyilag.

– Köszönöm, tessék felküldeni Gyurkát.

– Tessék parancsolni méltóságos úr.

– Gyurka fiam, azt hallom, maga vidékről került Pestre. Tudna lóval bánni, tisztogatni, abrakolni, lovat hajtani? Szóval, a bakon ülni.

– Méltóságos úr kérem, hát persze, mindent tudok én, amit kocsival, lóval kell bánni. Kilenc éves koromba már én fuvaroztam a susztert Pöntölérül Hercegfalvára. Mindent tudok a lóval!

– Figyeljen ide Gyurka fiam, tudja, a kocsist elküldtem, pillanatnyilag nincs senkim a lovakhoz, úgy gondoltam, ha maga vállalná.

– Nagyon szívesen, méltóságos úr kérem!

– Gyurka fiam, fölpróbálja azt a szép új kocsis egyenruhát, úgy látom, jó lesz magára. Reggel kilencre ideáll a ház elé a hintóval, teszünk egy próbautat a Városligetbe.

Nagyot néztek reggel a méltóságos úr is, meg a piarista tanár úr is. Ragyogott a kocsi, a lovak is. Az egyenruhát mintha rászabták volna a legénnyé fejlődött, jótermetű, széparcú Gyurkára. Kezét nyújtotta az uraknak a felszálláshoz.

– Édes fiam, hát akkor a városligetbe, a fasorba.

– Gyiiii! – lehelte Gyurka boldogan a lovak felé. A boldogságtól, hogy újra lovakat hajthat, könny szaladt a szemébe.

Később előreszólt a méltóságos úr: – Kocoghatnak. Aztán, egy idő múlva ezt mondta: – Szaladásra biztassa őket, fiam.

– Kitűnő, pompás! – mondta a két úr egymásnak. Beértek a fasorba, az urak sörözni mentek, de a kocsisról sem feledkeztek el, neki is küldtek egy korsóval. Ez aztán igen! Úriember lettem! Szép ruha, szép kocsi, Városliget, korsó sör! Pesten még a kocsis is úr!

Sétakocsizás után Gyurkát az irodába hívták.

– Hát kérem, Gyurka, gondolkodtam. Mondja, lenne kocsis nálunk? Szeretném magát megtartani. Elfogadja?

– Elfogadom, vállalom, méltóságos úr kérem.

– Jó! Legyen ezután is gondos, rendszerető.

– Úgy lesz, méltóságos úr kérem, igyekezni fogok.

– Egyelőre harminc korona lesz a fizetése.

– Köszönöm szépen, méltóságos úr kérem.

Megjelenés dátuma: 2006-12-16
Forrás:  Dunaújvárosi hírlap
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.02.

Igaz történet alapján készült Az álmodó

Igaz történet alapján készült Az álmodó

Általánosan elfogadott vélemény, hogy a sors írja a legjobb forgatókönyveket. Az álmodó című filmre is igaz ez az állítás.

Ben Crane egy tapasztal lóidomár, akinek karrierje válságba kerül. Arra kényszerül, hogy leszerződjön az arrogáns, gazdag lótenyésztőhöz, Palmerhez, aki pénzhajhász életmódja miatt nem törődik a lovaival. Egy nap Sonador, az ígéretes fiatal kanca egy fontos versenyen a cél előtt eltöri a lábát. Palmer mindenképp meg akar szabadulni a lótól, hisz az már nem hoz hasznot neki. Bennek kellene lelőni az állatot, de nem képes megtenni. Egy parázs vita következményeként Bent kirúgják és fizetség fejében megkapja Sonadort is. Ezután a férfira sok nehézség vár, nem sikerül meggyőznie az embereket arról, hogy a sérült lónak van esélye a visszatérésre. A főszerepekben feltűnik egy régi ismerős, Kurt Russel, és a lányát alakító fiatal tehetség, Dakota Fanning, aki fiatal kora ellenére számtalan filmben megcsillogtatta már színészi képességeit.

Forrás: Tolnai Népújság,
Béri Balogh Ádám Gimnázium 11./b, Gyenge Alexandra
2007.06.14.
Kép: Canva
Frissítve: 2023.06.02.

Galopp-Kisokos: a lovak

Galopp-Kisokos: a lovak

Angol telivér

Beltenyésztett fajta. Valamennyiük vérvonala visszavezethető az 1793-as angol Méneskönyvre (General Stud Book). Három kiváló, a Közel-Keletről Angliába importált arab mén, Darley Arabian, Godolphin Arabian és Byerley Turk az összes angol telivér „ősatyja”. Bár ebben az első Méneskönyvben még 169 mén és 237 kanca leszármazottai szerepelnek, ám hármuk örökítő ereje olyan átütőnek bizonyult, hogy az azóta eltelt több mint két évszázad alatt a többi „ősmén” vérvonala gyakorlatilag kihalt.

A méneskönyveket már nem csak Angliában vezetik, hanem szinte valamennyi számottevő galoppsporttal rendelkező országban, így hazánkban is. Régebben, ha egy ló felmenői közül akár csak egy nem szerepelt a méneskönyvben, már csak félvérnek számított. Mára némileg enyhült a szabályozás: azt a lovat is elismerik telivérnek, amelyiknek a felmenői utolsó hat generációjában mindenki telivér, és csak a hetedikben akad egy olyan félvér, aki – és ez is lényeges feltétel – eredményesen futott versenyben.

Sok országban csak angol telivérek állhatnak rajthoz, de Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban és Németországban félvérek is. Őket a nevük utáni (FV) jelöléssel különböztetik meg a telivérektől. A rendszerváltás előtt Magyarországon (és más szocialista országokban) mesterséges megtermékenyítéssel született lovakat is felvettek a méneskönyvbe, de ezeket később a nemzetközi szabályoknak megfelelően utódaikkal együtt törölték.

A legnagyobb hatású apamén, Eclipse: Arról a napfogyatkozásról kapta a nevét, amely alatt született 1764-ben. Anyai dédapja Godolphin Arabian, apai dédnagyapja Darley Arabian. Csak ötéves korában kezdett versenyezni, második győzelme után megvette egy ír vállalkozó, aki mindig úgy ment a bukmékerekhez fogadni, hogy: „Eclipse győz, a többiek sehol”, de kötött olyan fogadást is, hogy mire a lova célba ér, a többiek még mind a távoszlop mögött lesznek (ami 200 méterre van onnan).

17 hónap alatt mind a 18 versenyét megnyerte (ebből 8-szor ún. „walk over” győzelmet aratott, azaz csak felvezették, mert ellenfelei kivétel nélkül visszaléptek), majd visszavonultatták, mert már nem is neveztek ellene más lovakat, és futamaiban a fogadók sem játszottak senki mást.

Ugyan 11 alkalommal is „csak” második lett az angol és ír apamének rangsorában (kinek az ivadékai nyerik egy évben a legtöbb versenyt), de hosszú távon az ő vérvonala bizonyult a legsikeresebbnek. 1970-ben az angol Királyi Állatorvosi Kollégium megállapította, hogy a versenylovak 80%-a Eclipse leszármazottja. 2011-ben tovább pontosítottak, eszerint a mai telivérek 95%-a (persze sok generáción keresztül) Eclipse-származék, így tulajdonképpen nem túlzás kijelenteni, hogy ő valamennyi mai versenyló őse.

Nemek

A mének és kancák mellett megkülönböztetnek herélteket is. Ők sok országban a klasszikus versenyekből ki vannak zárva, hiszen a futtatás célja kimondottan a legjobb továbbtenyésztendő lovak kiválasztása. Egy ló herélésének leggyakoribb oka az izgága természete, ha pedig ez hátráltatja a versenyzésben, akkor úgysem képes olyan eredményeket elérni, amelyekkel a tenyésztésben hasznot termelne a tulajdonosának. Ha viszont kiherélik, sok versenydíjat hozhat még. Herélt többek között Overdose egyik nagy riválisa, a francia Marchand d’Or is. A paripa a herélt szinonimája, ezt a jelzőt sokszor tévesen alkalmazzák Overdose-ra (valószínűleg a mesékben szereplő táltos paripákra asszociálva), holott ő mén, és az is marad.

Évjárat

A lovakat a konkrét születésnapjuktól függetlenül évjáratokba sorolják. Azaz egy versenyló mindig december 31-éről január 1-jére öregszik egy-egy évet. Egy- és kétéves koruk között yearlingnek hívják őket, általában ekkor kerülnek árverésre, majd tréningbe. A kétéves 900-1000 méteren kezd versenyezni, majd fokozatosan megy fel a táv a hároméves korában sorra kerülő Derbyig 2400 méterre.

Szín

A szőrzet határozza meg. Bármilyen lehet, a tarkát kivéve. Jellemzően pej (azaz a lábvégek feketék, a testszín barnás), sötétpej, sárga, fekete vagy szürke (hivatalosan fehér ló nem létezik, csak a mesékben).

Nemzetiség

Két nemzetiséget is nyilvántartanak. A tenyésztés helyét (azaz mely országban született és törzskönyvezték) a ló neve után tett zárójelben jelzik, pl.: Overdose (GB). A ló neve minden hivatalos kiadványban élete végéig így, a tenyésztés helyének jelölésével együtt jelenik meg. Igazi nemzetiségének azonban az számít, hogy a ló mely országban áll idomításban.

A nemzetközi szabályok szerint egy ló akkor vált nemzetiséget, ha három hónapig folyamatosan egy másik országban idomítják. Ezért nem tölthet Overdose folyamatosan háromhónapnyi időt egyetlen más országban sem, hiszen akkor már nem a magyar színeket képviselné. (A gyógykezelésre ez a szabály nem vonatkozik, csak arra, ha versenyre készítik fel.) A nagyversenyek végén, amennyiben sor kerül rá, a díjátadáson játszott himnuszt vagy a felvont zászlót is az idomítás helye határozza meg, nem pedig a tenyésztésé vagy a tulajdonos nemzetisége. Ha pl. egy francia tulajdonos Angliában tenyésztett lova Németországban áll idomításban, akkor az német színekben fut. A logika egyszerű: azt a nemzetet ismerik el, amelynek szakemberei (és infrastruktúrája) készíti fel a lovat versenyre.

Névadás

A név kiválasztásának igazából csak a jó ízlés szab határt, de tilos bármilyen politikai utalás vagy kereskedelmi márkanév, és Magyarországon a híres közéleti személyiségek nevei is kötelezően kerülendők (pedig Angliában nagy dicsőség, ha valakiről lovat neveznek el). Hivatalosan a tulajdonos csak javaslatot tesz lova nevére, amit a Méneskönyv vezetősége szinte minden esetben elfogad. A legjobb verseny- és tenyészlovak nevei nemzetközileg is védettek (e listán már több mint háromezer név szerepel), tehát másnak már nem adhatók. A védelemről a Lóversenyszervezők Nemzetközi Szövetségének (IFHA) egy bizottsága dönt, de néhány nagyverseny nyerőjének automatikusan jár. A listán a magyarok közül Kincsem, Imperiál és Kisbér is megtalálható.

1972-ig az volt a hagyomány, hogy a ló nevének kezdőbetűje méncsikó esetén apja, kancacsikó esetén anyja nevének első betűjével kezdődjön (pl.: Intermezzo II > Imi > Imperiál > Immer), azóta a külföldről behozott, még névtelen csikók esetében is az az elvárás, hogy neve az anyakanca nevének első betűjével kezdődjön. Mivel sokan szeretnének olyan nevet választani, amiből csak egy van, és korábban más nem viselte, mára gyakorivá váltak a többszavas nevek, hiszen az egyszavasak lényegében „elfogytak”. A név maximum 18 karakter hosszú lehet (szóközökkel együtt). Bizonyos ideig minden név védett, a méneké születésük után 35 évvel, vagy a halálukat/utolsó fedezési szezonjukat követő 15 év letelte után adható ki újra. Kancáknál ugyanez 25 és 10 év.

Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.31.

Galopp-Kisokos: a pályák

Galopp-Kisokos: a pályák

Talaj

Európában a versenyek legnagyobb részét füvön rendezik, bár télen néhány országban (pl. Angliában és Németországban) tartanak téli, homokpályás versenyszezont is. A homok egy leegyszerűsítő elnevezés, mert valójában egy speciális keverékről van szó, ami többek között gumikeveréket is tartalmaz (tehát nem olyan, mint a strand homokja). Amerikában a legelterjedtebb talaj a „dirt”-nek nevezett sötét, agyagos föld, de az utóbbi években néhány szintetikus futófelületű pályát is építettek. Egyes európai pályákon, így a budapesti Kincsem Parkban, vagy az ausztriai Ebreichsdorfban homokpálya is található a füves mellett. Az alagi tréningtelepen a nyári pálya gyep, a téli pedig homokborítású. Svájcban, St. Moritzban minden évben rendeznek pár versenyt havon, ám ezek sportértéke csekély.

Hossz, méret, ív

Nincs megkötés a galopp-pályák formájára. A hosszabb versenyeket általában egy ellipszis formájú íven, vagy annak egy részén futják. A rövidtávú, ezer méter körüli futamokat – a pályától függően – egyenes, ívelt vagy félköríves pályán. Pozsonyban például 180 fokban fordulnak a lovak, Baden-Badenben egy enyhén ívelt egyenesen, a budapesti Kincsem Parkban pedig teljesen egyenes pályán futnak.

Vannak egészen rendhagyó formájú pályák is. Az ascoti háromszög alakú, alsó egyenese pedig 1600 méteres, így mérföldes futamokat is rendezhetnek rajta.

Longchampban (Párizs) viszont nem elég hosszú a tribün előtti befutó, így ott az attól távolabbi, „túloldali” egyenesben rendezik az ezerméteres futamokat.

Arra sincsen szabály, hogy az ellipszis alakú pályán a lovak az óramutató járása szerint, vagy azzal ellentétes irányban fussanak. A forduló sugara is változó, a kanyarban törések, lejtő/emelkedő is lehet, és a pálya szélessége sem egyforma mindenütt. Egyes pályákon emelkedők és kisebb dombok is vannak, ami komoly nehézséget jelenthet az azt nem ismerő lovaknak/lovasoknak. Például Epsomban a célegyenesre vezető kanyar lejtős, majd közvetlenül a befutó előtt emelkedik az egyenes (sokan ekkor fáradnak el). Vannak pályaspecialista lovak, amelyek csak egy-egy sajátos karakterisztikájú pálya egyedi körülményei között képesek eredményesen szerepelni (mint a teniszben a salakspecialisták). Néhol az is nehezíti a futást, hogy az ívek keresztezhetik egymást, így például a füves pályát néhány méteren metszheti a homokpálya (Baden-Baden).

Rekordok

A pályák eltérő karakterisztikája miatt világcsúcsokat nem tartanak nyilván, csupán az adott pályára vagy pályaívre vonatkozó rekordokat. Ráadásul az azonos helyen futott idők is csak rátartással hasonlíthatók össze, mivel a versenyek lefutási idejét a pálya talajának állapota (szárazabb, azaz keményebb / nedvesebb, azaz puhább) és egy erősebb szél is befolyásolhatja – ezek együttesen bőven több másodperces különbségeket eredményezhetnek. Ahol füves és homokos pálya is található, rekordjaikat is külön tartják nyilván.

Magyar pályák

Hazánkban a Kincsem Parkon kívül az Alagi Tréningközpont nyári pályáján rendeztek korábban évente egy-egy versenynapot. Amikor a Kincsem Parkot átépítették, valamennyi versenyt ott tartották.

Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.31.

Boer

Boer

A kép illusztráció

A fajta története a fehér ember Dél-afrikai megjelenésénél kezdődött. A fajta kitenyésztése és szaporítása párhuzamos és elválaszthatatlan folyamat volt a fehér ember dél-afrikai tevékenységeitől.

A fajta tenyésztése röviddel Jan van Riebeeck Cape-beli(1652) megérkezése után kezdődött.

A fajta története három alosztályra osztható fel, név szerint: Jan van Riebeeck-től a Great Trek-ig (1652-1836), a Great Trek-től a Boer-háború kezdetéig (1863-1899), a Boer-háborútól napjainkig(1899- 1995).

Az első rész (Jan van Riebeeck megérkezésétől a Great Trek-ig (1652- 1863)): Az első lovakat Jávából importálták van Riebeeck Cape-beli uralma idején. A Holland Kelet-Indiai Társaság adta el az első lovakat a köztársaságoknak 1665-ben.

Habár a Perzsa-arab fajta lovakat importáltak, és körülbelül 150 évig tenyésztették őket a keleti lovakkal. Így egy határozott típusú lófajta keletkezett, amely a “Cape-ló” néven vált ismertté, és ezen a néven is tenyésztették őket.

1793-ban Andalusian és Isabella fajták kerültek Cape-be. Habár valószínűtlen, hogy jelentős hatással lettek volna a Boer fajtára.

Már 1750 és 1800 között a Cape-beli lovak a kitartásukról, értelmükről voltak híresek, és keresett fajta volt különböző katonaságok által is.

Lord Charles Somerset tovább fejlesztette a fajtát, fajtiszta lovak importálása által. Ebben a időben körülbelül 200.000 ló volt Cape-ben. Röviden azt lehetne mondani, hogy ez alatt a 150 év alatt a Cape- lovak speciális fajtává lettek kitenyésztve és váltak világszerte keresett katonai lovakká.

A második rész (a Great Trek-től a Boer háború kezdetéig(1836-1899): A Great Trek első évei alatt a Cape-lovak nem változtak. A század második felében különböző fajta lovakat importáltak Cape-be és a köztársaságokba, és ezeknek a lovaknak volt talán némi hatásuk a Cape-fajtára, de inkább Cape-ben mint a felette levő régiókban. Néhány ezen fajták közül: a Flemish fajta Hollandiából, Hackney, Norfolk Trotter, Cleveland Bay.

1870-ben sok ló halt meg egy ló-járvány miatt. Habár fennt említett okok nem voltak hatással a lótenyésztési programra a köztársaságokban, a fajta tenyésztése tovább folytatódott.

A harmadik rész (A Boer háború kezdetétől a napjainkig(1899-): A háború ismét bizonyította a Boer lovak és a Botho pónik kitartását, szívósságát, mozgékonyságát. Kemény körülmények között kellett élniük a Dél-afrikai prérin, és több ezren meg is haltak közülük. Az első világháború is hozzájárult ahhoz a tényhez, hogy a Boer fajta a farmokon szinte teljesen eltűnt.

A Calvinia fajta a Boer fajtából eredeztethető.

Fordította: Tyr
Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.31.

 VISSZA A LÓFAJTÁKHOZ

Árvay Marika – Dorka karácsonya

Árvay Mária – Dorka karácsonya

 – Az alábbi történet szereplői nem valós személyek – csupán a szívükben rejlő gondolatokat szeretnék tolmácsolni az olvasóknak! –

A 14 éves, születése óta vak lány élete gyökeresen megváltozott, amikor elkezdett lovagolni. Szülei a televízióban látták több alkalommal is, milyen boldogságot ad a lovaglás egészséges és sérült embereknek egyaránt, s Dorka gyenge önbizalmára, kudarcokkal teli életére, igazán jó hatással lenne már, hogy bekopogtasson hozzá a siker, a boldogság!

Hosszas keresgélés után, a szülők rátaláltak egy csendes, nyugodt, szép környékre, ahol az oktató vállalta a vak lány lovagoltatását:

„Próbáljuk csak meg, ismerjük meg egymást, a lovaglás öröme mindenkié, a lehetőséget mindenkinek meg kell kapnia!” Közben Dorka vállán nyugtatta a kezét, s megsimogatta. A kislány mosolygott – talán itt még szeretni is fogják?

– Hogy hívnak? – kérdezte a kedves női hang a kislánytól.
– Kovács Dóra, Dorka vagyok.
– Micsoda egybeesés! – kiáltotta az oktató. – Én is Dóri vagyok, de nem ez az érdekes. A lovacska, akit kiválasztottam neked, szintén, Dóri! – Tehát, Dóri, Dórival lovagol Dórin, de jó! Mégis, a névazonosság elkerülése végett, legyen a lovacska Dóri, az oktató Dóra, s a kis lovasunk Dorka. Megállapodtak abban is, hogy tegeződhetnek, látta Dóra, hogy a kislánynak szüksége van erre a közvetlenségre, valami feszültséget látott a gyerek arcán, majd kideríti, mitől!

Másnapra beszélték meg az első óra időpontját. Az oktató már messziről köszöntötte a kislányt:
– Szia, Dorka, már vártalak!
– Igazán? – gondolta a kislány, de jó ezt hallani!
– Gyere, bemutatom neked Dórit, a négylábú pajtásodat!

A ló, egy 19 éves, sötétpej, kisbéri kanca, nyugodtan állt, megérezte, hogy most valami különös dolog történik. Az oktató gyengéden végigfuttatta a kislány kezét a ló nyakán, oldalán, sőt, még az orrát is megmutatta neki, ahonnan kellemes, meleg levegő áradt.

– Milyen érdekes, gondolta a ló, ennek a kislánynak az érintése más, mint a többieké, milyen kedves és gyengéd. Majd, ha a hátamra ül, nagyon vigyázok rá, mert érzem, hogy szeret!”
– Milyen jó puha és bársonyos a szőre, olyan dajkálnivaló! – mondta Dorka!
– Majd meglátod, nagyon jó barátok lesztek, – mondta kedvesen az oktató.

Nem volt könnyű Dorkának nyeregbe szállni, de a szülők és az oktató segítségével, no meg Dóri mozdulatlan ácsorgásának köszönhetően, sikerült! A helyes ülés és az egyensúly megtartása végett, különböző gyakorlatokat kellett végezni, s Dorka ekkor esett kétségbe, de nem sokáig. Az oktató malomkörzést kért tőle.

– Barátság, nesze neked, itt a vége! Gondolta Dorka. Fogalmam sincs, hogy kell csinálni, milyen mozdulatot kérnek tőlem! Ismét rám förmednek majd, mint annyiszor a tornaórákon, ha nem tudok valamit—megint jön a kiabálás, a méltatlankodás, a szidás. „Már megint mit szerencsétlenkedsz!” – hangzik majd, s a könnyek- mint annyiszor – újból kibuggyannak majd szegény kislány szeméből, mert már megint ügyetlennek, esetlennek tartják. – S valóban amint ezeket végiggondolta, a könnyek ott csillogtak Dorka szemében.

– Mi a baj, kincsem? – kérdezte meglepetten az oktató.
– Nem tudom, hogy kell csinálni a malomkörzést, de kérlek, ne kiabálj velem!
– Kiabálni, én?! – De szívem! Eszem ágában sincs. Megmutatom neked, ahányszor csak kell, s majd meglátod, menni fog! – Ez így is történt, sok más mozdulatot is megmutogatott neki Dóra, s türelemmel, végtelen szeretettel magyarázott, s amint valamit jól csinált Dorka, rögtön dicsérte is!

– Jaj de szép! – „Azaz! Azaz!” – „Nagyon ügyes vagy, gratulálok!”
– Ezek szerint tényleg jól csinálom? De jó! Nem is vagyok annyira buta és ügyetlen, ezek szerint! – gondolta Dorka. – Közben a kislány feszültsége oldódott, elmesélte a tornaórákon átélt kudarcokat.

– Sajnos a tanárod viselkedésén változtatni nem tudok, viszont Dóri segítségével meglátod, nagyon sok mindent megtanulsz majd, s lesznek sikerélményeid, amik segítenek legyőzni a félelmedet, szorongásaidat!

Dóra cserébe elmesélte a lovacska történetét. Dóri régebben sok versenyen vett részt, méghozzá, díjugratáson, akadályokat ugrott át, sok érmet szerzett gazdájának. Miután a versenyből kiöregedett, s már nem tudták hasznát venni, elhanyagolták, nem gondozták már olyan gyöngéden és odafigyeléssel, szeretettel, mint azelőtt. Ezt szegény Dóri is megérezte, bánatos volt, alig evett. – „Ennyit ért a sok vidám együttlét, a siker, az érmek, hányszor jártam a gazdám kedvében, ez a hála? Most már rám semmi szükség?!” – Végül is hirdetést adott fel a gazdája, hogy eladná, ha lesz, aki megveszi.

– Amikor megláttam – mesélte Dóra, rögtön megszerettem. Megéreztem benne azt a vágyat, hogy szeretetért, élelemért, menedékért cserébe, a kedvemet keresi majd, s adni akar valamit az embereknek, hiszen ő „Isten ajándéka”, ahogyan ezt a neve is mutatja!

Ez így is történt, sok szeretgetés, gondoskodás, odafigyelés után Dóri ismét rátalált a régi önmagára. Most kisgyerekek, vagy olyan kezdő lovasok lovagolják, akiknek óriási szükségük van a ló finom mozgására, nyugodt vérmérsékletére. Érzi, hogy szükség van rá, fontos másoknak, hogy szeretik.

– Dorka, mindenkire szükség van, Rád is, mert mindannyian tudunk adni a másiknak olyan értékeket, ami a másikból hiányzik- mondta az oktató.
– Értékeket, én?
– Persze! Például, azt a belülről fakadó szeretetet, rajongást és lelkesedést, ahogyan itt lovagolsz! Te belülről látod szépnek a dolgokat, látom rajtad. Az alatt az idő alatt, amit együtt töltöttünk, mindezt észrevettem rajtad, arra születtél, hogy keresd a szépet, a belső szépet, a jót!
–  Köszönöm! – mondta meghatottan a kislány.

Sok részlet most nem érdekes, mert az elbeszélésből regény kerekedne. Lényeg az, hogy Dorka egyre ügyesebben lovagolt Dóri hátán, már lépés közben nem is kellett kapaszkodnia. Dóri, pedig annyira figyelt kis lovasára, hogy rögtön megállt, ha a kislány megbillent a nyeregben, s nagyon óvatosan lépkedett, figyelte lovasát, füleit felé fordítva.

Karácsony előtt pedig már elkezdték tanulni az ügetést, ami teljesen más mozdulatsort kívánt a lovastól. Dorka már nem esett kétségbe, tudta, hogy oktatója segít neki, vigyáz rá, megbízhat benne és drága négylábú barátjában. Ha érez is félelmet időnként ügetés közben, lesz majd elég bátorsága, s a végén már élvezni is fogja, ami be is következett.
Dóra így dicsérte: „Nagyon szép volt, az arcod kisimult, látszik, hogy most már élvezed, szemmel jó nézni!”

Itt a karácsony, s Dorka azon gondolkodott, hogyan tudná meghálálni mindazt a sok jót, amit itt kapott. Törte a fejét, szüleivel járta az üzleteket, nézegették a karácsonyi ajándékokat. Mit is adhatna kedves oktatójának? Édesanyja egyszer csak a kezébe adott valamit.

– Na, mi ez? – kérdezte.
– De ismerős! Mintha egy lovacska lenne, csak kicsiben.
– Bizony, méghozzá kulcstartó! – mondta az édesanyja. Dóra biztosan fog neki örülni, praktikus és szép.
– Remek! – mondta Dorka, de még nem az igazi.
– Tudod mit? Veszünk egy szép képeslapot is, Braille-be (a vakok írásával) ráírsz valami szép idézetet, s majd én fölé írom, hogy el tudja olvasni, s a kulcstartóval együtt odaadod neki, jó?
– De jó lesz, anya! – Majd kérlek, figyeld az arcát, mit szól hozzá.
– Rendben.

A képeslapra, az alábbi írás, és idézet került: „Oktatómnak szeretettel Dorkától, 2010. december”
„Aki a lovakat szereti és tiszteli, minden bizonnyal jó ember. De akit a lovak szeretnek és tisztelnek, az biztosan az…”  (Kovács Zsuzsa)

Karácsony előtti utolsó alkalommal Dorka izgatottan adta oda az ajándékokat oktatójának azzal a kéréssel, hogy a borítékban lévő meglepetést csak szenteste nézze meg. A kulcstartó nagyon tetszett Dórának, mosolyogva köszönte meg a kislánynak, egy puszi kíséretében. – Nekem is van ám egy meglepetésem a számodra! – s Dorka kezébe adott egy csomagot. Ezt majd 24-én, este bontsd csak ki, jó?

Eljött a várva várt pillanat: Dorka szüleitől sok szép ajándékot kapott: meleg pulóvert, egy szép hajdíszt, s mindenekelőtt egy lovas DVD-t, Fekete szépség címmel, amit tudták, a kislány, nagyon megszeret majd, így is lett, kedvenc filmjei közé tartozik. Dorka illedelmesen megköszönt mindent, még énekeltek is együtt karácsonyi dalokat, de már alig várta, hogy oktatója ajándékát kibonthassa.
Amikor végre megszabadította a sok csomagolópapírtól, felkiáltott örömében:
– „Kazetta!!!”
Szaladt be vele a szobájába, gyors mozdulatokkal rakta be a magnójába, s elindította a készüléket. Meglepetésében nagyot kiáltott, mikor oktatója hangját hallotta meg a kazettáról:

„Szia, Dorka!  Gondoltam, kazettára beszélek neked, mert érzem és tudom, a hangok milyen fontosak neked! Az a két–három hónap, amit együtt töltöttünk sok mindenre ráébresztett. Először is a lovardám nélküled már nem lenne ugyanaz, mint eddig volt!
Sőt, azt gondolom, sok-sok ember tanulhat Tőled. Sok, gyerek és felnőtt jelentkezik, hogy szeretne lovagolni tanulni, látom, hogy félelmüket hogyan próbálják leküzdeni. Mellettük látlak Téged és mindig azt érzem: csodálatos az, ahogyan tudod élvezni a lovaglást, a szabadságot.  Soha ne felejtsd el: a lovaglás nem a hallás, a látás művészete, hanem a lóval való minél tökéletesebb együttmozgás művészete. Ebben nem a látásnak van nagy szerepe, hanem a kifinomult érzésnek, amellyel rá tud a lovas hangolódni lovának mozgására, érzéseire. Úgy gondolod ebben is lemaradásod van? Pont ellenkezőleg látom: a Te együtt léted a lóval, sokkal látványosabb számomra, s azt látom, hogy nem csak Neked, de a lónak is élményt szerez. Meglátod, sokat leszünk még együtt, s nagyszerű dolgokat csinálunk majd, a 3 Dóri!
Nagyon büszke vagyok rád! Legyél magadra te is az!”

Még sok minden elhangzott a kazettán, de az utolsó mondat Dorka szívéig hatolt. Valaki büszke rá! Pont őrá, fontos valakinek? Rá is szükség van, vele is lehet dicsekedni? Majd, ha ismét valaki rámordul valamiért, ha újból ráripakodnának, nem törik el a mécses, hanem kigyullad a szívében és ezt sugározza felé:

„Nagyon büszke vagyok rád! Legyél magadra Te is az!” Ez ad majd neki erőt a hétköznapi akadályok leküzdésére.
Könnyes szemmel, de boldogan hallgatta meg újra és újra a kazettát, másnap reggel ezzel ébredt, s szívébe beköltözött a boldogság.

Karácsonyeste ígéretéhez híven, Dóra, bár izgatott volt, nem nyitotta ki a borítékot, csak a többi ajándékkal együtt. Meghatottan forgatta a kezében a képeslapot, még sohasem látott Braille-írást, s a könnyeivel küszködve olvasta a nyomtatott betűkkel írt idézetet.

– Valóban olyan jó lennék? Egyedül nem lennék képes ilyesmire! Szaladt ki Dórihoz az istállóba. Nyakát simogatva beszélni kezdett hozzá: – „Drágaságom! Pontosan egy éve volt karácsonykor, hogy ide kerültél hozzám! Azóta olyan ajándékot adtál a lovasoknak, ami nem mindennapi dolog: a mozgás örömét, az összekapcsolódás szoros kötelékét ló és lovas között, a belőled áradó szeretetet, nyugalmat és békességet, s most az utolsó pár hónapban, visszaadtad egy vak kislánynak az önbizalmát, az önmagába vetett hitét. Neked, annak idején oxerekkel, meredekkel, hármas kombinációkkal kellett megküzdened, neki pedig az élet adta akadályokkal, de most már sikeresen veszi majd, ha továbbra is segítünk neki, igaz Paci Doki!? Dóri a gazdáját bökdöste orrával, megértően horkantott, gyengéden a hajába fújt, s közben valami finomságot várt.

– Jól van, nem felejtkeztem meg rólad, Dorka nevében is adok neked valami finomságot, mert a lelkemre kötötte, hogy feltétlenül kívánjak neked a nevében is boldog ünnepeket valami csemegével.

A ló elégedetten ropogtatta a feléje nyújtott almaszeleteket, s az oktatónak az jutott eszébe, hogy a kislány, ugyanúgy vágyik a dicséretre, szeretetre, mint a ló a jutalomfalatokra. Hogy csillog Dorka szeme, akárhányszor csak egy kicsit is buzdítja, biztatja, s ez így van jól. Dorka a lovaglás örömét tapasztalja meg így, s ezáltal, egy másik világ nyílik meg előtte, ahol megnő az önbecsülése, ahol azt érzi, szükség van rá, emberszámba veszik.  Felidézte magában, hogy örült Dorka egy-egy simogatásnak, futó érintésnek. Hát persze, Dorka életéből hiányoznak a szemkontaktusok, a bizalmas tekintetváltások, a kedves, vagy éppen pajkos nézések. Csupán a hangok maradtak meg neki, s az érintés, persze nem tolakodóan, csak lazán, természetesen. A kettejük kapcsolata valahogy ettől még meghittebbé vált. Mintha Dóri ezt igazolni akarná, ismét gazdájához dörzsölődött, s simogatást kért tőle, amit meg is kapott!

A távolból, halkan egy dalfoszlány hallatszik ígéretesen:

„Glória szálljon a mennybe fel,
Jöjjön a Földre a béke!
És az emberi szívbe a jóakarat!
Ámen!”

Árvay Mária
Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.30.

Temerin lovasa nyerte meg a Vajdasági Vágtát

A címvédő Földes Luca Temerin színeiben nyerte meg szombaton a tizenegyedik alkalommal megrendezett Vajdasági Vágtát Fantázia nevű lovával Szabadkán.

Második a Cékus Árpád lett Déva Szándékkal, harmadikként pedig Cékus Noémi ért célba Szabadka színeiben My Boy Lakáj hátán.

Ismét megszervezték a Kishuszár Vágtát is, amelyen a 10-16 éves gyerekek vettek részt kisebb növésű, maximum 138 centiméter magas lovakon. A futamot Mátyus Ivett nyerte meg Juka nevű lován Zombor lovasaként.

A Nemzeti Vágta délvidéki előfutamára tizenhárom felnőtt és hét kishuszár nevezett be.
A Vajdasági Vágta a Nemzeti Vágta előfutama, a továbbjutók októberben állhatnak rajthoz Budapesten, a Hősök terén. A Nemzeti Vágtát eddig négy alkalommal nyerte meg vajdasági lovas.

A futamok mellett lovasbemutatót, díjugrató- és díjlovagló bemutatót, csikósbemutatót, néptáncprodukciókat, régi mesterségek vásárát és főzőversenyt is rendeztek, valamint széles körű gasztronómiai- és kézműves kínálat várta a látogatókat. A nap zárásaként a Budapesti Operettszínház művészei léptek fel a vajdasági eseményen.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke, a Vajdasági Vágta fővédnöke a helyszínen elmondta: “az ötletből ilyen ennyi idő alatt már közösségi programmá vált a rendezvény. Hozzátette: véleménye szerint sikerült közelebb hozni a lovassportokat a közönséghez.”

A Vajdaságban elsősorban az ügetősportnak van hagyománya, de egyre népszerűbb a fogathajtás és az akadályugratás is.

Forrás: MTI

Kép: Canva
2023.05.29.

Lett győzelem a Szerencsejáték ZRT. nagydíjában, Czékus, Kövy és Szentirmai hibátlan

A vasárnapi nap fénypontja a CSI***-W Szerencsejáték Zrt. Grand Prix volt. A pályán 155 centiméteres magasságú akadályok várták a 36 versenyzőt.

Az egyszeri összevetéssel megrendezett számban a lovasok Longines díjugrató világranglista pontokat gyűjthettek és minősülést szerezhettek az idén Milánóban megrendezésre kerülő Európa-bajnokságra, illetve a jövő évi olimpiára.

A MER minősülést több magyar párosnak sikerült megszereznie, ennek a hibátlan lovaglás nem volt feltétele. Ifj. Szabó Gábor és Mezőhegyes Chabala mostani szereplésével harmadik MER minősülését is megszerezte, de ifj. Szentirmai Ferenc és Tailormade Carem Sandy, valamint ifj. Kövy András és E-UP is egy ugrással közelebb jutott az olimpiához második MER minősülésével.

Alaposan megszűrte a mezőnyt Werner Deeg nemzetközi pályaépítő alappályája, mindössze öt lovasnak, köztük három magyar párosnak sikerült hibátlanul teljesítenie, így őket várta az összevetés. A feladat továbbra sem volt egyszerű, a rövidített pályán is visszaköszöntek azok az akadályok, amelyek korábban a legtöbb fejtörést okozták a lovasoknak.

Az első összevető, a lett Kristaps Neretnieks és Palladium KJV magasra tette a lécet egy rendkívül gyors hibátlannal.

Az osztrák Christoph Obernauer és Kleons Renegade ugyan próbálták felvenni az iramot, de a nagy tempó és szűk fordulók végül egy verőhibához vezettek.

Ifj. Szentirmai Ferenc elegáns, megfontolt lovaglással a biztos hibátlant célozta meg Tailormade Carem Sandy nyergében, de végül egy verőhibával zárta a versenyt.

Czékus Zoltán is ezt a taktikát követte Ricolával, és hibátlanul sikerült átvágtatniuk a célvonalon a közönség nagy örömére.

Utolsó összevetőként lovagolt a pályára ifj. Kövy András. Lova, E-UP még az alappálya teljesítése előtt, a bemelegítés közben elveszítette egy patkóját, így azt pótolni kellett, majd újra bemelegíteni. A páros így már a harmadik bemelegítésen volt túl az összevetés előtt és végül két verőhibát vétettek a rövidített pályán.

A végeredmény:

1. Kristaps Neretnieks – Palladium KJV
2. Czékus Zoltán – Ricola
3. Christoph Obernauer – Kleons Renegade
4. Ifj. Szentirmai Ferenc – Tailormade Carem Sandy
5. Ifj. Kövy András – E-UP
6. Vladimir Tretera – Gangster V/H Noddevelt
6. Jiri Hruska – Reiky
8. Mouda Zeyada – If Looks Could Kill O.H.

A helyezetteknek Schlezák Melinda, a nemzetközi versenybíróság elnöke, Bánhegyi Zsófia a Szerencsejáték Zrt. kereskedelmi igazgatója, Lázár Vilmos, a Magyar Lovassport Szövetség elnöke, valamint prof. dr. Sótonyi Péter, Széchenyi Díjas professzor, az Állatorvostudományi Egyetem rektora, a Magyar Lovassport Szövetség alelnöke gratulált. A Zsolnay Porcelánmanufaktúra Zrt. díjait Bachar Najari, a manufaktúra tulajdonosa nyújtotta át a dobogósoknak.


Helena Cassir nyerte a CSI* Big Tour döntőjét

140 centiméteres magasságon egyszeri összevetéssel az Alpexavit díjáért zajlott a Big Tour döntője 23 lovas részvételével, az összevetésben tíz lovaglást láthatott a közönség.

Az összevetés első indulójának sosincs könnyű dolga, hiszen nem tudhatja, a többi lovas milyen tempót lovagol majd. Így Tina Larysova is elsősorban a biztos hibátlanra törekedhetett, ami sikerült is neki. A következő összevető, Katrin Pfingstl No Mercyvel nem sietett, de egy kicsivel jobb időt ment. A Tobias Pfingstl – Equitron Junior párosnál kockázatbecslési probléma merült fel, a lovas ugyanis több kockázatot tervezett vállalni a győzelem érdekében, mint lova. A rövidített pálya elején ez csak egy még menthető ugrást, az utolsó akadálynál azonban verőhibát eredményezett. Szintén egy verőhibával zárta az összevetést a szlovák Dominika Gaalova és Phenyo van het Keysersbos.

Ezt követően egy villámgyors magyar sikersorozatot láthatott a közönség: a piros-fehér zöld színeket képviselő versenyzők sorra átvették a vezetést. Először Eszes Ferenc – Kansas VL, majd ifj. Kövy András – Casallandia PS, utána pedig Bohák-Debreczeni Éva – Cortez állt az élen.

A soron következő Helena Cassir Puickly VD Bisschop nevű lovával azonban egy tempós, de nem sietős lovaglással így is javítani tudott az időn, és az összevetés leggyorsabb hibátlanját teljesítette.

Az eredményhirdetésre így a következő sorrendben szólították a lovasokat:

  1. Helena Cassir – Puickly VD Bisschop
  2. Kovács Roland – Kánaán
  3. Bohák-Debreczeni Éva – Cortez
  4. Ifj. Kövy András – Casallandia PS
  5. Eszes Ferenc – Kansas VL
  6. Tina Larysova – Ibsen
  7. Katrin Pfingstl – Mercy
  8. Tobias Pfingstl – Equitron Junior

Forrás: nemzetilovarda.hu
Kép: Canva
2023.05.22.

Hugyecz Mariann és Krucsó Szabolcs nyerte Bábolnán a Varga József Emlékversenyt

Közel ezer starttal rendezték csütörtöktől szombatig a Bábolnai Ménesbirtok versenypályáján a háromnapos országos díjugrató versenyt, amely Varga József emlékét őrizte.

A korábban közel öt évtizedig Bábolnán szolgáló kitűnő lovas szakember Varga Józsefről elnevezett díjugrató verseny csúcspontja a szombat délutáni 135 cm-es versenyszám volt. A Fodor István nemzetközi pályaépítő által épített alappályát két lovas tudta hibapont nélkül teljesíteni, akik visszalépve az összevetéstől közösen ünnepelhették a győzelmet. A hetényegyházi, Hugyecz Mariann Chandrával és a baracskai, Krucsó Szabolcs Chocolate Brown-nal állhattak első helyen az eredményhirdetésnél, akiknek Varga József családja gratulált.

Az emlékverseny harmadik helyén a leggyorsabb négy hibapontos teljesítménnyel Carola nyergében Ács-Heibl Ágnes végzett.

Folytatás jövő héten a bábolnai nemzetközi versenyen rekord induló létszámmal!

Forrás: dijugratoszakag.hu
Kép: Canva
2023.05.29.

Lovak a görög történelemben

Lovak a görög mitológiában

Gyakran találkozunk lovakkal Poszeidón körében: a büszke sörényű, száguldó paripa nemcsak a hullámok merész előretörését, hanem a fodrozódó hullámtörést, a tarajos habok szökdelő játékát is plasztikus képben foglalja össze. Hippos a. m. “ló”; ezért Poszeidón egyik mellékneve hippios. Ő ajándékozza Bellerophontésnak a Pégasost, de az aranyos fék, amellyel a hős a szárnyas paripát a maga szolgálatába állítja, már Pallas Athénétől való, mint ahogyan a tenger hullámain is csak az a hajó halad biztosan, amelynek kormányosát Pallas Athéné látja el bölcs tanácsokkal, józan megfontolással.

Poszeidón lovai különböző mítoszokban a tenger pusztító hatalmát és az embert segítő jótékony erejét egyaránt kifejezik. A mostohaanyja, Phaidra által ártatlanul vádolt Hippolytosra atyjának, Théseusznak elhamarkodott átkai idézik fel Poszeidón bosszúját. A tenger váratlanul háborogni kezd, a hullámok az égig tornyosodnak, irtózatosan bőgő bika lép ki a tengerből, ettől megvadulnak Hippolytos lovai, és az ártatlan ifjút halálba ragadják; egy eredetibb változat szerint alighanem egyenesen a tengerből felbukkanó lovak sodorták el őt.

Abban a mítoszban viszont, amelyben a görögök a híres olympiai versenyjátékok mitológiai előképét látták, kedveltjét, Pelopsot Poszeidón szárnyas lovai viszik diadalra.

Az élisi Pisa királya, Oinomaos, Arész isten fia, annak ígérte leánya, Hippodameia kezét, aki őt kocsiversenyben legyőzi, de a vesztesre kegyetlen halál várt. Oinomaos már tizenhárom kérő koponyáját helyezte el Arés templomában. Tantalos fia, Pelops a tenger partján Poszeidónhoz imádkozott előbb, s az isten aranyszekeret és szárnyas lovakat küldött fel neki a tengerből. Már az isten ajándékának birtokában nyerte meg Hippodameia szerelmét és Oinomaos hűtlen kocsisának, Myrtilosnak a segítségét is, ez gazdájának a szekeréből kivette a kerékszöget, így a gonosz király elmaradt mögötte, míg Pelopsot az isteni lovak biztosan röpítették a cél felé, az Alpheios folyó partján, ott, ahol utóbb az olympiai játékokat tartották, s ahol mint e játékok megalapítóját a Pelopion nevű szentélyben isteni hősnek, hérosnak kijáró tiszteletben részesítették.

A tenger különböző istenségei, így a néreisek, és maga Poszeidón is gyakran jelennek meg lovon vagy lovak – halfarokban végződő lovak – által vont szekéren.
Ha reng a föld, az ő kocsija robog a föld alatt. Mert a föld a régi elképzelés szerint a tengeren nyugszik, ezért Poszeidón gaiéokhos, a “földet tartó” isten is, de ha háborog a mély ben a tenger, a föld is megrázkódik.

Forrás: Trencsényi-Waldapfel Imre: Mitológia


Kis ógörög szótár

Hippos: ló.
Hippopotamus: viziló
Hippoterápia: lóterápia.
Hetairiké hippos: a nemesi származású makedón hetairosokból álló nehézfegyverzetű lovasság.
Hipparchos: lovassági parancsnok, évente kettőt választottak Athénban.
Hippeus: lovag, az athéni timokratikus berendezkedés második vagyoni kategóriája. Legalább háromszáz medimnos évi jövedelemmel rendelkezett.

Kép: Canva
Frissítve: 2023.05.26.

Hiba bejelentés