Interjú: Sven Rothenberger, Négyszög és galopp

Interjú: Sven Rothenberger, Négyszög és galopp

(A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2003. augusztusi számában.)

Az elmúlt évtized egyik legeredményesebb díjlovasát, Sven Rothenbergert a Nemzetközi Lovas Magazin stábja Frankfurthoz közeli otthonában kereste fel. Az otthon az egykor Európa egyik legeredményesebb telivérménesnek számító Gestüt Erlenhof. Lapunk Sven Rothenbergert a díjlovaglásról, a galoppsporthoz fűződő viszonyáról és arról kérdezte, hogy miért nem láthatjuk őt manapság versenyzőként a négyszögben.

Lovas Magazin: A díjlovaglást nyilván fiatalon kezdte…
Sven Rothenberger: Pontosan. Szüleimnek voltak lovai, hogy miért éppen erre a szakágra esett a választásom, azt elég nehéz lenne megmondani. Mindenesetre szerencsésnek mondhatom magam, hiszen meg volt a lehetőségem arra, hogy a legjobb lovakon, a legjobb edzőktől tanuljak.

LM: Melyik eredményére a legbüszkébb?
SR: Arra vagyok a legbüszkébb, hogy 5 különböző lóval sikerült eredményesen szerepelnem a világ élvonalában. Én voltam az első Kür Európa-bajnok, nyertem Világkupákat, de azt hiszem, hogy legkedvesebb emlékem az atlantai olimpiához fűződik. Itt versenyzőként és edzőként is sikerült érmet szereznem. Feleségemet, Gonnelient felkészítettem az olimpiára.

LM: Melyik volt a legjobb lova?
SR: Nem tudom. Minden lovam más-más személyiség volt. Igazságtalan lenne, ha kiemelném Bot, vagy Ideaalt, esetleg Dondolot. Mindenesetre úgy gondolom, hogy képesség tekintetében Weyden volt a legjobb. Ő egyébként most Hollandiában fedez, míg Bo és Ideaal itt élik nyugdíjas éveiket a birtokon. Ideaal 29 éves.

LM: Ha saját lovak között nem is tud dönteni, azért az “egyetemes” díjlovaglósportban nyilván vannak kedvencei. Halljuk a legjobb lovasok és lovak neveit!
SR: Lovasként… Talán én… (nevet) persze ez csak vicc volt. Mindig tisztelettel tekintettem az olyan tudású lovasokra, mint Reiner Klimke, vagy Josef Neckermann. A maiak közül Anky van Grunsvent tartom a legjobbnak. Mindig az a legjobb, akinek a legjobb lova van. Lóban a kedvencem Corlandus volt (Margit Otto-Crepin lovagolta – a szerk.)

Egyébként szerintem a ló kiválasztásánál a karakter a legfontosabb. Jó, persze mozgás nélkül nincs díjló, de a jó díjlónak éreznie kell, hogy mikor fordul komolyra a “játék”. Ha 10.00-kor lovagolok be a négyszögbe, akkor a lónak 10.00-kor kell tudása legjobbját adnia. Nem hiszek a melegítőnégyszög bajnokaiban. A verseny a lényeg! Fontos a kisugárzás! Emlékezzen vissza Bonfirere. Kevés lónak volt rosszabb lépése és külleme is távol állt az ideálistól. Mégis milliók kedvence és a világ talán legjobb lova volt.

LM: Mostanában nem nagyon láthatjuk önt versenyezni.
SR: Mostanában főleg az üzlettel foglalkozom. Az is alaptörvénnyé vált, hogy a legjobb lovat is el kell adni, mégpedig akkor, amikor kérik. Persze nekem sem ártana egy jó szponzor.

LM: Magyar lovasok?
SR: Mind Dallos Gyulát, mind pedig Dallos Zsófit kitűnő lovasnak tartom. Mindig csodáltam Turi Józsefet, megdöbbentem halálhíre hallatán. Fantasztikus lovas volt.

LM: Hogy kerül egy díjlovas a galoppversenyzés világába?
SR: Tíz évvel ezelőtt családom megvásárolta ezt a birtokot, az Erlenhof ménest. Építettünk fedeles lovardát, istállót a díjlovaknak, de itt tulajdonképpen minden a telivértenyésztésről szólt. Ebben a ménesben valaha olyan lovak látták meg a napvilágot, mint Neckar, Orsini vagy Ticino. A lakóépületek régen mind istállók voltak. A ház, amelyben most vagyunk, nem más, mint az valamikori törzsmén istálló. A mai konyhánk például Orsini egykori boxa volt. A szalon pedig régen, mint fedeztetőhelység szolgált. Vettünk néhány kancát és futnak lovaink a pályákon.

LM: Van hasonlóság a díjló és a telivér kiválasztásában?
SR: Mindkettőnek atlétának kell lennie. A telivért más szemmel nézem és nagyon sokat tanulmányozom a pedigrét is. Az egész pénz, idő és menedzselés, na meg persze szerencse kérdése. A lónál gyakran minden egy pillanaton múlik. Mondok egy példát: volt egy Master Player nevű lovunk. Jól futott, és a hamburgi derby előtt vevő jelentkezett a lóra, én pedig úgy döntöttem, hogy eladom a felét. A családom óriási patáliát csapott! Master Player jó esély volt a derbyben, minden családtagom csak azt hajtogatta reggeltől estig, hogy a ló győzni fog, akkor pedig a fedeztetési díja az égbe szökik majd, ha egészen a miénk maradt volna, akkor ez milyen sok pénzt jelentene stb.

Eljött a derby napja, én olyan ideges voltam, hogy el sem mentem a versenypályára. Enyhe fejfájással küzdve a tv-n néztem a futamot, Master Player végig kitűnő pozícióban futott, úgy tűnt, hogy nyerni fog. Az utolsó kanyarban egy picit megcsúszott, és az így keletkezett hátrányát már nem tudta behozni. Harmadik lett nyakhosszal. Az utolsó pár méteren úgy jött előre, hogy csak 50 méter kellett volna a győzelemhez. A család hazajött és rögtön a hihetetlen érzékemet kezdték dicsérni, hiszen sok pénzt kaptunk a ló feléért, a társtulajdonossal osztoztunk a helyezésért járó pénzdíjon, viszont a ló, mint majdani fedezőmén már nem jött számításba. Mi mint tenyésztők egyébként a német “telivéripar” “Bundesligájához” tartozunk. A “Superliga” máshol van, az ahhoz való csatlakozás nem is célunk. A telivér nálunk csak passzió. Inkább a díjlovaglásnál maradunk, ahhoz talán jobban értünk.

Szebényi Dániel
Frissítve: 2023.07.13.
Fotók: Canva

Hozzászólások