A pári polgármester szerint a lovas sport szerelem
Pári község a Dunántúli-dombság festői lankái között megbúvó, Tolna megyei zsáktelepülés. Polgármestere, Gere Zoltán szerint aki egyszer idetéved, bizonyosan visszatér. Visszavonzzák a természeti adottságok – a csodás dombok és erdők, a gyaloglásra és lovaglásra csábító földutak – a szíve meg visszahúzza az itt élő, vendégszerető emberekhez.
Így ír erről a falu első embere a település honlapján: „Mindig örömet jelent számunkra, ha vendégeket fogadhatunk, hisz így számunkra is kinyílik a világ. Kapcsolatok, barátságok szövődhetnek, ugyanakkor megismertethetjük községünket, értékeinket, hagyományainkat, az itt élő embereket az ide látogatókkal. Erről nemrégiben a Kassai lovastúra résztvevői is meggyőződhettek, ugyanis útjuk során Párin töltöttek el egy éjszakát.”
Az ismeretség az első Nyeregszemle idejére datálódik, ahová Magyarország területéről a páriak érkeztek a legmesszebbről lóháton: 220 kilométert tettek meg öt nap alatt. Az alig 700 lelket számláló település ráadásul mindjárt két csapattal is képviseltette magát, külön útvonalon érkezve a férfiak és a nők. A pári lovasok és a rendezvény főszervezője, Solymosi Bertold között hamar barátság szövődött, így szinte természetes volt, hogy a Kassai túrán útba ejtik a falut.
Hogy érezték magukat a Nyeregszemlén ötnapi lovaglás után?
– Ez a rendezvény kicsit más volt, mint a többi. Elsősorban talán attól, hogy nem profikat, hanem lelkes amatőröket szólított meg. Voltak western-, hobbi- és túralovasok csakúgy, mint a szabadidomítás hívei, s a három nap alatt kiderült, hogy bár különbözőek vagyunk, mégis van mit mondanunk egymásnak. Ettől olyan sajátos atmoszférája volt a rendezvénynek, ami – az egyébként nagyon jó programok és bemutatók mellett – a legnagyobb értékévé vált: olyan volt, mintha a megjelent több száz ember kivétel nélkül egymás régi ismerőse lenne. Ez az, amit a szervezők nagyon jól elcsíptek, és amit mindenki visszavár. Ezért gondolom, hogy a rendezvény iránt a következő években folyamatosan növekszik majd az érdeklődés.
– Hogy telt a viszontlátás?
– Három lóval és egy kísérő autóval jöttek a néhány nappal korábban Ópusztaszerről útra induló Solymosi Bertoldék, s alig egy órával később befutott a Várpalotáról lóháton érkező Csepin Péter is, a Bakonyi Poroszkálókat képviselő két kísérőjével. Nálunk találkozott tehát a hat lovas és a nyolc ló. Az állatokat két külön istállóban tudtuk elhelyezni, lovas barátainkat pedig egy pincepörköltre láttuk vendégül fent, a hegyen. A csapat meglehetősen fáradt volt már, ennek ellenére még éjfél után is megetettük és megitattuk a lovakat, hogy mielőbb új erőre kapjanak. Reggel 6 órakor már mindenki talpon volt s a két csapat innen közösen folytatta útját Kassai Lajoshoz.
– Honnan ered a pári emberek lószeretete?
– Az, hogy arányait tekintve sok a lovas a faluban, az utóbbi 10-12 év termése, amikor kinevelődött egy hobbilovas generáció. Pári vonzza e téren a környékbelieket is, ugyanis kiváló körülmények vannak a tereplovagláshoz. Erdő vesz körül bennünket, nagyon jók a földesútjaink, és a Koppány patak is itt folyik. Zsákfaluról lévén szó egyetlen kövesút vezet be, így teljesen zavartalanul lehet lovagolni és bárhova el lehet jutni a földesutakon keresztül. Szerencsére egyre többen fertőződnek meg a fiatalok közül is a lovas sportok szeretetével. Márpedig aki egyszer megfertőződik, nem szabadul többé. A tavalyi, Ópusztaszerig tartó túra – három lovasbaleset után – számomra a lovaglás méltó zárása volt, de örömömre szolgált, hogy láthattam: többeknek egy szerelem méltó kezdete. Egy biztos: errefelé már mindenki készül a tavaszi Nyeregszemlére. A tervek szerint én leszek a csapat autós kísérője, de még azt sem tartom kizártnak, hogy belevágok még egy „utolsó utáni” lovas túrába. A lényeg, hogy a ló szag körülvegyen!
– Három lovas baleset dacára?
– A szerelem szerelem marad, még ha az embert sárba is tiporják…
Kép: Canva
Frissítve: 2023.08.07.
