A magyar lovaskultúra és a XVII-XVIII. század európai könnyűlovassága
A holland-huszárság megszervezése
– részlet –
írta: BEVILAQUA-BORSODY BÉLA dr.
“A magyar lóra és lovasra vonatkozó tanulmánysorozattal igazolni óhajtottuk, hogy – a magyar ló és lovas mögött egy, az egész európai művelődéstörténetben egyedülálló gazdagsági történelmi fejlődés áll.
A magyar ló kultúrája nem nyugat-európai, hanem színmagyar, minden nyugat- európaiságtól merőben különböző keleti dolog. Ezt mélyen átérzetten, tehát tudatosan kellene minden magyar lovasnak éreznie, lovában – a magyar kultúra e pompás jelenségében – osztályos társat kell látnia.
A magyar lovasnak a maga magyar lovas kultúráját legalább is úgy kell megbecsülnie, mint azt Nyugat Európa tette, amikor a XVII-XVIII. század folyamán könnyűlovasságát magyar lovas úriemberekkel szerveztetve meg, a magyar lovas szellemet kívánta átvenni.
A magyar huszárság történetének szakszerű és kritikai összefoglalása eleddig még – sajnos – meg nem íratott. Ez égető hiány a magyar katonai művelődéstörténetünknek. Az az irodalom, mely ezzel a kérdéssel foglalkozik, általában elemi kiindulópontjaiban hibás, mert főleg az elfogult és osztrák katonai irodalom nyomán s annak forrásszerű felfogásával a magyar huszárság történetét csak a “huszár” szó teljesen hibás magyarázgatásával, de meg a huszárság viselettörténetének ugyan – csak hibás magyarázatával gondolja megoldani.
A magyar lovas szellemmel viszont nem foglalkoznak azok a valóban kritikai és komoly tudományosságú írások, melyek a magyar lovasság történetével foglalkozva ugyan a történelmi forráskritika magaslatán állanak, ámde nem mutatják a művelődéstörténetnek azt az erős és átütő súlyú magyar irányzatát, mely nélkül magyar művelődéstörténet elképzelhetetlen.
Mindez áll a huszárság, illetőleg a magyar lovaglás; a magyar ló, a magyar könnyűlovasság, a magyar lovas történelmi irodalmára nézve.
Elsősorban azért, mert a huszárt azonosítja a magyar lovasság egyetemével. A huszárság a magyar lovas kultúra legragyogóbb jelensége, azonban kialakulása késői dolog, hiszen a XVI-XVII. századi hajdú lovasság – jobban mondva lovas hajdúság – még nem huszárság. A huszárság nagyszerű múltja mögött hatalmas régi lovas kultúra áll, melyből a huszárság alakult ki.
Másodszor a “huszár” szó nem magyar eredetű, tehát a magyar könnyűlovasságnak csak elnevezése, de nem igazi kifejezése. E szó – mint legközelebb látni fogjuk – latin eredetű, a “Cursor”-ból ered, ami futót, gyorsan lovaglót, könnyű, “sebes lovast” jelent. A magyar huszárság európai jelentősége azonban nem nevének magyar vagy latin voltától függ, bár jellemző, hogy a külföld ezzel a névvel nevezte el a világ leghíresebb és legjobb könnyű lovasságát.
Harmadszor a huszár viselete sem szigorúan és mindenben magyar eredetű, ámde itt sem a köntös színmagyar vagy török és olasz viselettörténeti motívumokkal kevert vagy nem kevert volta, hanem a lényeg, lovas szellem magyar volta a fontos. Viszont tény, hogy a XVII-XVIII. század óta az egész világ mint magyart ismeri a jellegzetes és a XVII. század végén tényleg teljesen magyarrá kialakult huszárviseletet.
Nem a név s a ruha a fontos. Az, aki csak azt látja, hogy a holland, a dán, a francia, a bajor, a porosz, olasz és a többi európai hadsereg a” Huszár” név fenti nyelvű változataival (Husar, Huzar, Hussard, Ussard, Ussaro) nevezte el magyar viseletbe öltöztetett könnyűlovasságát, az semmit sem lát a magyar huszárság, illetőleg a magyar lovasság abszolut európai katonai jelentőségéből lovasszelleméből és lovasstilusából. Főleg, ha a Teuber-Ottenfeld-féle könnyű olvasmányszerű képeskönyvet és a történelmi módszer ismerete nélkül összeállított népszerű ezredtörténeteket veszi” forrásul”.
Nyugateurópa a magyar lovasszellemet és lovas stílust, nem pedig csak a huszár nevet és uniformist akarta átgyökeresíteni hadseregeibe. Hogy e szellemet kézzelfoghatóvá tehessük, nem általánosságokat fogunk mondani, hanem a “szellem” képviselőit, magyar huszári nemes embereket fogunk bemutatni. Magyar huszárokat, Európa lovasságának mesteri átszervezőit, nagyszerű magyarokat, nagyszerű igazi nemesembereket, – ami több, mint a” Gentiles Hommes” és a “Chevalier”, mert mögöttük a nyugati formákon átcsiszolódott ősi keleti lovaskultúra végtelensége terül el.
A magyar lovasszellem ilyen értelmű kifejezője Báthori Nemes ‘Sigrai Mihály holland királyi lovasbrigaderos Úr, a holland huszárság XVIII. századi megszervezője…”
Szent-György Képes Sportlap: 1930. Január. 10.
Forrás: Magyar Huszár
Frissítve: 2024.01.15.
Fotó: Canva
