Kevés olyan ország büszkélkedhet azzal a világon, hogy háziállatok tenyésztése terén sikerült nekik oly sok etalont előállítani, mint Anglia. Gondoljunk csak a szinte mindenre alkalmas juhra vagy szarvasmarhára és nem utolsó sorban a lóra, az angol telivérre, amely telivér szinte majdnem tökéletes testméreteivel a mai napig a világ lótenyésztésének alapját képezi. Ismerkedjünk meg velük és Nagy-Britannia lótenyésztésével!
Időutazásunk első állomása XIV. századi Angliába vezet minket. Ebben az időben Anglia lóállománya nem volt egységes, azonban már ekkor élt a britekben a versenyszenvedély, amely lóversenyek formájában is megmutatkozott. A versenyek alkalmával a helyiek, a térségében élő galloway fajtájú (mára kihalt) kelta pónijaikat használták nagy előszeretettel. A helyi állomány feljavítása érdekében a XVII. században keleti méneket kezdtek behozni az országba, amelyekkel keresztezték az addig versenyzésre használt pónijaikat is. A keresztezés eredménye minden várakozást felülmúlt, hiszen egy olyan csodálatos lófajta volt születőben, amely nemcsak elegáns megjelenésű, hanem képes volt kitartóan küzdeni, nagy teherrel a hátán is gyorsan vágtatni. A fajta megszületése mellett a lóversenyzés is egyre szélesebb körben vált népszerűvé, amely az angol arisztokrácia figyelmét is felkeltette és támogatását is kivívta, kimagasló társadalmi eseménnyé alakult.
Keleti lovak nyugaton
Byerley Turk (1689), Darley Arabian (1704) és Godolphin Arabian (1728). A közös mindannyiukban, hogy keleti vérvonalú mének és mindannyian kalandos úton kerültek Angliába, majd mind alapító ménjei lett a telivéreknek, tőlük származik a négy fő ismert telivér vonal is: Herod, Eclipse, Matchem és Highflyer, aki Herod fia volt. A ma élő, elsőrangú angol telivérek között nincs olyan, amely felmenői között legalább egy arab mént ne tudna felmutatni.
A méneskönyv
A fajta első méneskönyvét 1791-ben az angol Jockey Club megbízásából James Weatherby jegyezte le, amelybe akkor 387 darab kanca került rögzítésre és amelyeknek mindegyike visszavezethető volt Eclipsre (Darley Arabian fia), Matchemre (Godolphin Arabian unokája) és Herodra (Byerly Turk ükunokájára). A méneskönyv a mai napig zártnak tekinthető, melyben világszerte több százezer telivért tartanak nyilván. 1793 szintén jeles dátum az angol telivér tenyésztésében, hiszen ekkor állították ki a fajta első törzskönyvét. Érdekesség, hogy a törzskönyvben piros tintával és „xx” megjelöléssel utalunk arra, hogy az egyed angol telivér.
Mi a siker titka?
A válasz igen egyszerű és könnyen kitalálható, az angolok nem alkalmaztak más eljárást, minthogy mindig a győztes lovakat pároztatták egymással, így fokozva az utódban a gyorsaságot. A módszer úgy néz ki bevált, hiszen ma is, a XXI. században, lóverseny egyszerűen elképzelhetetlen angol telivérek nélkül. Mindezek mellett az angol telivérek pedig alapkövei lettek a sportlótenyésztésnek, valamint számos lófajta nemesítésében is kiváló partnerként működtek, működnek közre. A mesterséges megtermékenyítés a fajtában még ma sem megengedett.
Milyen is valójában az angol telivér?
Atletikus, robbanékony, gyors. A versenyek éltetik, a győzelemért a végsőkig képes küzdeni. Hatalmas állóképességgel rendelkezik, kitűnő versenyló. Leggyakoribb színe a pej és a sárga, marmagassága bottal mérve 150-173 cm-ig terjed. Testfelépítésére jellemző, hogy szinte tökéletes arányokkal rendelkezik, nemes fej, széles szügy, kifejezett mar, erős láb- és pataszerkezet sorolható jellegzetességei közzé. Belső szervei is alkalmazkodtak, a nagy teljesítmény szolgálatába álltak, így többek között tüdője is nagy méretű. Azt meg kell jegyezni, hogy intelligens, igazán temperamentumos, sokszor kissé túlfűtött, ideges, nyugtalan tud lenni, sajnos egyes egyedek igen nehéz természetűen tudnak viselkedni.
A versenyek alkalmával a telivéreknek a legjobban a síkversenyek szoktak kedvezni, de a gát- és akadályversenyek alkalmával is be tudják bizonyítani kiválóságukat ezeken a területeken is. A síkversenyeknek kedvez az is, hogy a fajta egyedei akár a 64 km/óra csúcssebességet is elérhetik, ami rövid távon még több is lehet.
A mi Kincsemünk
Magyarországon az 1800-as évektől kezdve rendeznek lóversenyeket. A korszak kiemelkedő szereplői gróf Széchényi István és Wesselényi Miklós volt, akik Magyarországot tovább gazdagították a hazai telivértenyésztés során folytatott munkájuk által.
Amennyiben szó esik angol telivér tenyésztésről, nem mehetünk el a mi csodakancánk mellett sem szó nélkül, hiszen egyik legeredményesebb telivérünk volt, teljesítményének híre az egész világot bejárta, a mai napig megemlékeznek róla. Kincsem 1874-ben látta meg a napvilágot Tápiószentmártonban. Élete során 54 versenyen vett részt mind idehaza, mind külföldön, szívvel-lélekkel küzdött minden egyes verseny során, így nem meglepő, hogy mindet meg is nyerte.
Habár Magyarország nem az angol lótenyésztésről híres, de letettük a nevünket ezen a téren is, hiszen Kincsem mellett kiemelendő telivér még Kisbér, aki 1876-ban nyerte meg a világhíres Epsom Derby-t, valamint XX. századunk legjobb magyar tenyésztésű telivérjét, Imperialt. Imperiál nemcsak a pályán, de fedezőménként is fantasztikus eredményeket tudott felmutatni.
Mindezek után mi más maradhatna hátra, mint egy jó kis galopp futam, legyen az tévé közvetítés vagy a versenypálya szélén való drukkolás, az élmény, amit a verseny izgalma és a lovak teljesítménye tud nyújtani, mindenkit magával ragad. Így nincs is mit csodálkozni azon, hogy az angolok már több mint 300 éve a lóversenyek és angol telivérek bűvöletében élnek! Irány a turf!
2022.06.10.
Sáradi Judit Nikoletta
Képek: Canva, pixabay.com
