Lovak a gyógyulás szolgálatában

Lovak a gyógyulás szolgálatában

 

A lovasterápia ma még kevesek által ismert és hozzáférhető segítség, pedig érzelmi és pedagógiai előnyei nem elhanyagolhatóak, és a lovaglás komoly mozgásterápiát is jelent. A hippoterápia vagy a fejlesztő lovassport sokaknak jelentős életminőség-javulást hoz.

Már 1919-ben kipattant az ötlet

Hazánkban kevéssé ismert fogalom az állatokkal segített terápia. Ez szomorú, hiszen a módszerben rejlő lehetőségek sokkal nagyobbak annál, hogy csak a gyógyító, nevelő szakma képviselőinek szűk csoportja foglalkozzon a témával.

A sajtóban néha előkerül egy-egy adat arról, hogy mennyivel jobbak a házi kedvencet tartó gazdik életkilátásai, hiszen az állat jelenléte, ragaszkodása, szeretetigénye csökkenti a stresszt, így segíthet a pszichoszomatikus betegségek megelőzésében.

Amióta megjelentek a kínálatban az ismeretterjesztő televíziós csatornák, egyszer-kétszer találkozhattunk a képernyőn az állatokkal végzett segítő tevékenységek bemutatásával: segítő kutyákkal, terápiás lovaglással, börtönlátogató macskákkal.

Ez azonban nagyon kevés, főleg ahhoz képest, ami tőlünk nyugatra folyik.

Német és angol nyelvterületen ez a “tudomány” szinte mozgalommá vált. Gyerekek és felnőttek ezrei köszönhetik a segítő állatoknak és az állatokkal dolgozó önkénteseknek vagy szakképzett terapeutáknak, hogy életminőségük jó irányba változott.

A washingtoni Szent Elizabeth Kórházban már 1919-ben tervszerűen vontak be állatokat a mentálhigiénés programba. Az állatok azóta is folyamatosan segítik a gyógyító munkát ebben az intézményben. A 20. század elején a német dr. R. Pickenbach megjelentetett egy dolgozatot A lovassport hatása az emberi szervezetre címmel. Ugyanebben az időszakban Angliában fölismerték, hogy a sérült emberek lovagoltatása nagy lehetőségeket rejt magában. Később Oxfordban tervezett lovasterápiás kezelést nyújtottak az első világháborúban megsérült veteránok számára. A lovasterápia mind német, mind angol nyelvterületen egyre nagyobb tudományos hátteret kapott, bár a század közepéig főleg mozgásterápiának tekintették, a terápiás lovaglás gyógypedagógiai szemlélete csak a hatvanas években kezdett tért hódítani.

A hatvanas években Angliában, az Amerikai Egyesült Államokban és Németországban is megalakultak az első helyi lovasterápiás szervezetek. Kirajzolódtak a lovasterápia különböző szakágai, szakkönyvek, folyóiratok jelentek meg ebben a témában. 1974 óta rendszeresen tartanak lovasterápiás konferenciákat.

Miben segít a lovasterápia?

A lovasterápiát neurológiai betegségek, ortopédiai problémák, pszichés zavarok, érzelmi és mentális zavarok, érzékszervi fogyatékosságok esetén alkalmazzák. A lovasterápia a ló, a lovaglás és a lóval való foglalkozás hatásait használja fel gyógyításra, fejlesztésre. A lovasterápia több ágát különböztetjük meg, attól függően, hogy milyen problémával érkezik a páciens és hogy milyen módon, milyen célkitűzéssel foglalkoznak vele.

A hippoterápia mozgásszervi rendellenességek, tartás és mozgási funkciók hibája esetén használatos terápiás eljárás. A gyógyító munkát hippoterápiás végzettségű gyógytornász vagy szomatopedagógus (mozgásszervi betegekkel foglalkozó gyógypedagógus) végezheti. A terápia során a ló lendületes lépésben halad, hosszú, vagy rövid száron. A gyógyító hatás abban rejlik, hogy a ló háromdimenziós mozgása nagyban hasonlít az emberi mozgáshoz, így olyan tartási és egyensúlyreakciókat vált ki a lovasból, amelyek egészséges járás esetén automatikusan kiváltódnak. A központi idegrendszer így megkapja azokat az ingereket, amelyek járáskor alakulnának ki. Az így keletkezett érzékleti és mozgásos hatások segítik a megfelelő izomtónus kialakulását, az egyenes testtartás és az optimális mozgásminták létrejöttét.

A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna fejlesztő, nevelő célzatú terápiás eljárás.
Lehet egyéni vagy csoportos foglalkozás lovasterapeuta végzettségű gyógypedagógus vagy pszichológus vezetésével. Értelmi fogyatékosoknak, tanulási és/vagy viselkedészavarral, kommunikációs illetve pszichés problémákkal küzdő gyerekeknek (és felnőtteknek) ajánlják.

A foglalkozás során a résztvevők megtanulnak lovagolni, voltizsálni is, de a terápiás cél mindig fontosabb, mint a sport maga. A ló mindhárom jármódját használják (lépés, ügetés, vágta), dolgozhatnak nyereggel, szőrén vagy voltizshevederrel. A terápia szerves része a ló gondozása, ápolása, ami komoly pedagógiai hatást vált ki, hiszen növeli a gyermek felelősségtudatát, kötelességtudatát, és fejleszti szociális érzékét.

A parasport a sérült emberek sportja. A lovaglást különböző fogyatékossággal élő emberek is képesek jól elsajátítani. Nem ritka, hogy a terápiás folyamat során megtanult lovaglás lesz a beteg hobbija. A lovaglás a fogyatékosoknak is biztosítja a hasznos szabadidős tevékenységet, sportolási, versenyzési lehetőséget. Díjugratás, díjlovaglás, fogathajtás területén is jól szerepelhetnek fogyatékos versenyzők. A sportolókkal magasan képzett lovasedző foglalkozik.

Lovasterápia Magyarországon

Nagyon nagy igény mutatkozik a gyógylovaglás minden formája iránt, annak ellenére, hogy többnyire sem a háziorvosok, neurológusok, sem az érintettek, sem pedig a szülők nincsenek tisztában a terápiás módszer lényegével.

Az is előfordul, hogy valaki megfelelő képzettség és tárgyi feltételek nélkül vág bele hippoterápia végzésébe. A lovasiskolák 1-2%-ában folyik ilyen tevékenység, de ott is csak zökkenőkkel, hiszen fedett lovardák hiányában az időjárás nagyon erősen befolyásolja a terápiás munka menetét.

Pénz, paripa…

Ez a két dolog kell a lovasterápia kivitelezéséhez, na és jól képzett terapeuták. A terápia költségeit többnyire a szülőknek kell fedezniük, kivéve, ha a küldő intézmény valamilyen forrásból tud a betegek után fizetni. A gyógypedagógiai lovaglás helyzete valamivel jobb, mert az oktató-nevelő intézmények költségvetésükből vagy pályázati pénzekből áldoznak erre.

Lovasterápiás munkát csak komoly felkészültséggel, előképzettséggel lenne szabad folytatni, de ezt sajnos még ma senki sem kéri számon az önjelölt gyógyítóktól. Nem mellékes az sem, hogy a ló ki van-e képezve terapeutának. Biztonságos, hatékony gyógyító munkát csak megfelelően kiképzett lóval lehet végezni. Terápiás lovak kiképzése a balogunyomi Unicornis Egészségforrás Alapítvány lovasközpontjában folyik.

Talán az elkövetkező években megtalálja a méltó helyét hazánkban is a lovasterápia, és hozzáférhetővé válik a rászorulók többségének számára.

2002.11.06. Sződy Judit
Forrás: [origo]
Frissítve: 2012.01.14.
2023.07.15.
Fotók: Canva

Hozzászólások