Egy hétvége Győrffy-Villám Andrásnál
A TF Lovaskultúra oktató szak második évfolyamos hallgatóiként lehetőséget kaptunk arra, hogy egy hétvégét Győrffy-Villám Andrásnál, a huszár hagyományőrzés atyjánál tölthessünk tapolca-diszeli birtokán.
Az elméleti előadások mellett természetesen lóra is ültünk, gyakoroltuk a legalapvetőbb alakzatokat, sőt, még kardot is fogtunk. Megtekinthettünk egy huszár hagyományőrző edzést egy közeli faluban, láttunk alig néhány napos, pelyhes vándorsólyom fiókákat, és a vasárnap délutánig maradók lóháton barangolhattak a környéken.
A két nap alatt bepillantást nyerhettünk az egykori huszárok mindennapjaiba, megismerkedhettünk a lókiképzés során alkalmazott módszereikkel, ruházatukkal és felszereléseikkel.
Megtudhattuk, kik is voltak valójában a huszárok. Megértettük, hogy a huszár hagyományok nemzeti kultúránk milyen jelentős részét alkotják.
Bár maga a „huszár” elnevezés Mátyás király idejéből származhat, a huszárság pedig a 17. században élte fénykorát, a huszárság által megtestesített erények, értékek és hagyományok, az általuk képviselt harcmodor egészen a honfoglaló magyarokig visszavezethető. A huszár életében kulcsfontosságú volt lova szeretete, hiszen élete, munkája eredményessége függött hátasától. Ez a kölcsönös egymásrautaltság képezte a mindennapi munka alapját. A huszárságot, mint csapatnemet sok más ország igyekezett lemásolni és alkalmazni, de egyik sem lett olyannyira eredményes, mint a magyar könnyűlovasság. Hogy miért? A legvalószínűbb magyarázat az, hogy a huszár kívánatos erényei – felkészült, szívós, bátor, önfeláldozó, ugyanakkor jó taktikus és nem retten vissza a váratlan helyzetektől – nagyrészt a magyar habitusnak felelnek meg. Bátran állíthatjuk, hogy a magyar huszárság jelentős hatással volt a 16-18. századi hadviselésre.
És hogyan is telt ez a két nap?
Szombat reggel először a házőrzőknél, majd házigazdáinknál jelentkeztünk be, ezt a bemutatkozó beszélgetés követte. Ebéd után bepillanthattunk egy közeli hagyományőrző huszárcsapat edzésébe, majdpedig mi is lóra ültünk.
Vasárnap hajnalban először az ötórai harangozásra, majd rövid szendergés után a madarak csicsergésére ébredtünk. A minden földi jóban bővelkedő reggelit az elméleti előadás követte és csak azután ültünk nyeregbe, hogy megismerkedjünk a huszár alaki gyakorlatokkal, a kardhasználattal és a tiszteletadással.
A hétvégét egy kellemes tereplovaglás zárta.
Bár kis csapatunk kiválóan érezte magát, nem lett volna szerencsés tovább maradnunk, ugyanis háziasszonyunk kiváló főztjéből minden alkalommal degeszre ettük magunkat.
Ezúton is köszönjük házigazdánknak ezt a kellemes hétvégét.
Frissítve: 2023.08.15.
Fotók: Pixabay
