A Magna Hungaricától a Rákóczi emléktúráig

A Magna Hungaricától a Rákóczi emléktúráig

 

Ezerkilencszázkilencvenhat április tizedike és augusztus huszonegyedike között egy bátor csapat lóháton több mint 4500 kilométert tett meg az őshazától a magyar fővárosig. A Magna Hungarica expedíció vezetője Petraskó Tamás volt. Kilenc esztendő telt el azóta.

– Tizenhárom hazáját és kultúráját szerető magyar ember indult el erre a lovas emléktúrára 1996-ban. A honfoglalás 1100 éves évfordulóját szerettük volna úgy megünnepelni, hogy valahonnan, a keleti végekről, ahonnan – ma már biztosan tudjuk – a magyarság egy népként indult tovább, mi is elinduljunk, s ezt a vándorló útvonalat követve emlékezzünk arra, hogyan is formálódott, hogyan is alakult ki a magyar kultúra, s hogyan vált letelepedett néppé a magyarság, hogyan alakult ki a magyar nemzet, a magyar haza.

– Az útvonalon nemcsak egyfolytában vonultak…

– Kilencvenhat szálláshelyünk volt. Ez is szimbolikus jelentéssel bírt. Természetesen felkerestük nemcsak az őstörténettel kapcsolatos emlékhelyeket, hanem azokat is, amelyek későbbi történelmi koroknak az emlékhelyei: például a Don-kanyart. Ezeken a helyeken, ha lehetőségünk volt rá, megálltunk, emlékoszlopokat állítottunk.

– És közben emberekkel találkoztak…

– Amit tapasztaltunk Baskíria, Tatárország, Oroszország, Ukrajna területén áthaladva, az az, hogy az egyszerű nép fiai – baskírok, tatárok, oroszok, ukránok – értették a mi nyelvünket. Ugyan nem tudtak magyarul, de tudták, miért megyünk, mit miért teszünk. Ebben az egyetértésben nekik is hasonló gondolataik vannak. Mert ők is szeretnék a tiszta múltjukat felidézni és szeretnék elfelejteni a tragédiáikat. És ebben partnerek voltunk. Én azt mondom, egy nagyon békés, egy nagyon követendő összefogás alakult itt ki különböző népek között, s ezt a magyar történelem mintegy keretbe foglalja.

– Azóta lassan tíz év telt el…

– Így igaz. Készülünk is megünnepelni. A mi életünk is erről szól, a dolgos hétköznapok mellett megüljük az arra méltó jubileumokat, évfordulókat. Úgyhogy meg fogjuk keresni azokat a barátainkat, akik segítettek nekünk tíz évvel ezelőtt, el fogunk menni az emlékhelyeinkre ismét. De hát közben is elmentünk, hisz úgy gondoljuk, hogy a kultúrát azt folyamatosan ápolni, gyarapítani kell. Ez azt jelenti, hogy például 2003-ban a Rákóczi-évfordulón Vereckén ismét megjelentünk. És ha már a magyar állam nem tudott zászlót bontani Vereckén, mert nem oda helyezték a hangsúlyt, mi úgy gondoltuk, hogy ahonnan indult a szabadságharc, ott, azon a ponton, ahol találkozott a Nagyságos Fejedelem az elé érkező magyarsággal, ott bontjuk ki a zászlót. Egy gyönyörű szép, megható, bensőséges ünnepség keretein belül. Kárpátaljai igaz barátainkkal – Kész Barnabással és társaival -, a hagyományőrzőkkel, akikre talán mi is hatással voltunk. Hisz a honfoglaló magyarokkal kapcsolatos hagyományőrzés akkor indult el igazán Kárpátalján az ő vezetésükkel, amikor mi ott megjelentünk.

– Újabb expedíció szerveződik?

– A legújabb kezdeményezésünk a Rákóczi évfordulóhoz kapcsolódik. Ez azt jelenti, hogy – azt hiszem most fokozottan aktuális – egy olyan emléktúrának a lebonyolítása, amit évek óta szervezünk: most jött el Rákóczi halálának 270. évfordulója. Az ő hűséges társa, Mikes Kelemen szülőfaluját, Zágont kötjük össze egy lovas emléktúrával Borsival, a Nagyságos Fejedelem szülőfalujával. Tehát Erdélyből jövünk át Magyarországon a Tisza mentén és Szlovákiában végzünk. Három országot kötünk össze közel 800 kilométeres lovas túrával. Érintünk nagyon sok Rákóczi-emlékhelyet, így többek között Zágont és Bálványos és környékét, ahol az ősi magyar kultúrára is emlékezünk. Aztán áthaladunk Segesváron és környékén, Fehéregyházán, fontos szálláshelyünk lesz Marosvásárhely, ahol anno beiktatták Rákóczit az Erdélyi Fejedelemségbe, megállunk a zsibói győztes csata helyszínén, ahol Wesselényi személye is bejön ebbe az emlékezésbe, majd Nagymajtény, Szatmár és környéke. Aztán Magyarország területén, ott Várival szemközt Tarpa, Vaja, Tokaj, Sárospatak, majd át a szlovákiai Borsiba, a várkastély elé.

Én azt hiszem, hogy példaértékű most, ahogyan szerveződik ez az emléktúra. Hiszen úgy tűnik, hogy mindenki fontosnak érzi, hogy amikor egy szomorú december 5-én túl vagyunk, és igen sokan komoly traumával éltük meg ezt a nem egészen jól előkészített és nem egészen érthető népszavazást, most még nagyobb szükség van arra, hogy összefogjunk. Lehetőséget teremtünk arra, hogy akik értik, miről szól a magyar kultúra, akik annak egyetemes értékeit felvállalva eddig is tették a dolgukat, mutassák meg, hogy nem egy elpolitizált, túlpolitizált, átpolitizált magyarságról van itt szó, hanem egy egységes, egy közös kultúrához tartozó, egy egységes jövőképet álmodó, óhajtó magyarságról van szó. Akik szeretnék végre azt a kort megérni, amikor minden magyar gyermek úgy nőhet fel, hogy megtudhassa, mi történt a múltjában, melyek a hiteles információk, és ő ennek tudatában igaz magyarként tiszta szívvel szervezhesse, építhesse, gyarapíthassa a magyar kultúrát az idők végezetéig.

Ez lenne a Rákóczi-emléktúra üzenete. És várunk mindenkit Kárpátaljáról, Erdélyből, Magyarországról, Felvidékről: csatlakozzon vagy az egész túrához, vagy annak egyes szakaszaihoz. Meg kell mondanom elég kemény lesz, hisz áprilisban vonulunk a Kárpátok hegyei között. De azt hiszem, ez a próba még inkább összekovácsol bennünket, magyarokat. Úgyhogy gyertek, jöjjenek.

– Hányan indulnak el?

– Az alapcsapat háromfős lesz, a 100 éves Rákóczi emlékzászlót visszük végig. Tudni kell, Rákóczi kassai újratemetése alkalmából készült egy zászló, amit ott is meglengettek, s az a birtokunkban van. Ez már végigjárta Kárpátalját – mint mondtam, 2003-ban ott voltunk Vereckén -, ott rákerültek a salánki, beregszászi, a tiszaújlaki stb. szalagok, most rákerülnek az erdélyi emlékszalagok is, és így fog 2011-ig lobogni ez a zászló, majd bekerül a Rákóczi Múzeumba. Az útvonalon várjuk a hozzánk csatlakozókat. Kárpátaljáról is. Jó lenne, ha Sárospatakon, Borsiban úgy állnánk föl az emléktúráról érkező lovasok köré, hogy ott lennének Rákóczi korának megfelelő öltözetben, zászlókkal azok az emberek, akik azokról a településekről érkeznek, ahol akkor, a szabadságharc kitörésekor is igen sokan hűséget esküdtek a fejedelemnek. Meggyőződésem, most is meg kell erősíteni az együvé tartozásunkat. Én már lelki szemeim előtt látom a pataki várban, amint sok-sok település zászlaja alatt ott állnak ezen községek, városok képviselői, és együtt fejet hajtunk az örök történelmi nagyság, Rákóczi fejedelem emléke előtt.

 

2007.11.05. -szépreményi-
Forrás: Kárpátinfo Hetilap
Frissítve: 2023.07.18.
Fotók: Canva

Hozzászólások