Pásztorok ünnepe – Hortobágyi Lovasnapok
2002. május 19-20.
A Hortobágy-Mátai Lovaspályán először 1965-ben rendeztek lovas napokat, melynek színvonala és nézettsége az évek során folyamatosan emelkedett.
A Hortobágyi Nemzeti Park, valamint a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság vezetői elhatározták, hogy az idén pünkösd idején ősi népszokásunk bemutatásának, ünnepének keretében rendezik meg a Hortobágyi Lovasnapokat és a Pásztorok Ünnepét Ennek a látványos, szívet melengető, kétnapos rendezvénynek mi is részesei lehettünk. Kézműveseink kirakodóvásárt és munkabemutatót tartottak nagy sikerrel az ünnepre érkezó1mek.
Az ünnepség ötletét és programtervét Hortobágy két lovas kiválósága, lokálpatriótája Zilahy István és Fintha Gábor tervezte meg. Patri István úr több évtizede szervezője, műsorvezetője, ápolója lovas hagyományunknak. Nagy tapasztalata és hiteles tudása miatt kapott felkérést “A Hortobágyi Pásztorok Pünkösdi Ünnepe” pásztorbemutató forgatókönyvének megírására, melyen szerepló1céntis részt vett, mint Debrecen város polgármestere. Patai úr régi barátságunkra tekintette! adta át azt a vaskos forgatókönyvet, melybó1 most kiollózva adok beszámolót erről a pusztri előadásról, a pásztorok hagyományőrző színjátékáról.
De mit is jelent pünkösd ünnepe és melyek a legjellegzetesebb pünkösdi népszokások?
Pünkösd ünnepének eredete a régmúlt időkbe nyúlik vissza. A Közel-Keleten, de a zsidó vallás Krisztus előtti idejében is az aratás, az első gyümölcs ünnepe volt, a régi Rómában pedig a rózsák ünnepe. A keresztény egyház születésnapjaként ünnepli.
A legjellegzetesebb pünkösdi népszokások az ügyesség próbával, fó1eg lovas versengéssel egybekötött pünkösdi királyválasztás, valamint a leányok és legények tavaszköszöntő, idő- és termést jósló, termékenység-varázsló falujárása, a pünkösdölés. Ezek a szokások nyilván formálódtak az idők folyamán, melyek honfoglaló őseink óta kísérik népünk történelmét A magyarság lóhoz fűződő kapcsolatát ismerve nem meglepő, hogy a főszerepet a bátorság és virtus mellett éppen a ló játszotta. Ki is lehetett pünkösdi király? Aki a legények lovas vetélkedésében a legügyesebbnek bizonyult. A Hortobágyon már a XVI. század végétó1 meghatározó volt az állattenyésztés és
pásztorkodás. Véglegessé a XVIII-XIX. században vált Debrecen által irányított rend- szerében. Ez részben a város méneseinek, gulyáinak, nyájainak, részben a városi és környékbeli gazdák állatainak tartását jelentette. Az idők folyamán kialakultak a hétköznapi munkavégzés sajátosságai, a munkaeszközök, a tájra jellemző öltözet és az ünnepek szokásai. Kialakult a pásztortársadalom tagjainak rangsora is, amelynek élén a csikósok álltak, ahogy a régi nóta is igazolja:
“Csikóslegény vagyok,
Hortobágy eleje!
Gulyás, ha nyalka is
utánam van helye.
Kampós juhászokkal
ritkán parolázok,
sáros kondásokkal
még csak szót sem váltok!”
Ezek után következzék az inspektor beszéde, amit a pásztorok és a sokadalom bevonulása után intézett a bemutatópálya közepén. S hogy érezzék ennek ízességét, a sajátos bihari tájszólást kiejtése szerint közlöm.
“Szilencium!
Tekintetes gazduramék, meg a puszta népe előtt közhírré tétetik, hogy Debrecen város nagytekintélyű tanácsa az Úr 1875-ik esztendejének május havában, a tizedik napon szentenciát hozott a végbúl, hogy pünkösd ünnepinek ősi szokása fenntartassék. Minél fogvást pünkösd ünnepinek vasárnapján meg hetfűjén
– pro primo: a magisztrátus mega jószágtartó gazdák jelenlévő képviselői megnézik a ménesek, gulyák meg nyájak legszebb jószágait, hogy a tél nem tett-e kárt azokban
– pro szekzmdo: Debrecen környéke szekeres rangjának megtartása céljából az arra jelentkező gazdák több próbán versengve döntik el, hogy melyik líszen a legjobb, meg a legszebb szekér
– pro tercio: és tán ez líszen a legfontosabb, az arra érdemes legínyek lovaikkal négy próbán mérik össze tudásukat, aminek végén jussuk lészen, ha megérdemlik, hogy indulhassanak a pünkösdi királyság eldöntésére a vígső versenyben.
Mindezek kőccségire a magisztrátus Debrecen város kontójára ezer pengő forintok rezelválását rendelé, amibűl
– némi jutalmak fizetendők a szekeres gazdák legjobbikának
– némi jutalmakat kapnak azok a legínyek is, akik a legjobbak vótak az elűzetes próbákon
– a vígső próbán győztes legíny részire pedig Debrecen város ménesibűl elővezettetik egy jó kiállású harmadfű csikó, aki néki tulajdonába átadatik.
Ezen túl az új pünkösdi király ősi szokásaink szerint egy esztendőn át hívás nélkül hivatalos minden lakodalomba meg keresztelőre, lovait, barmait a többiek őrizni tatoznak. Ingyen rovása líszen a hortobágyi csárdában meg a falvak korcsmáiban, amit ottan elfogyaszt, annak kőccségit Debrecen város állja.
Ezen szentenciát nemzetes Újlaki Gáspár uram Debrecen város polgármestere szignatúrájával szentesíté.
Punktum!”
Az inspektor ezekkel a szavakkal ismertette tulajdonképpen a rendezvény programját Hogyan vélekedett annakidején a “fogathajtók bibliájának” írója a hortobágyi kocsizásról? Idézem Pettkó-Szandtner Tibor nyugalmazott magyar királyi méneskari őrnagy, lótenyésztési főfelügyelő „A magyar kocsizás” című 1931-benírtátfogó művéből a következő néhány mondatot “Szükségesnek tartottam Debrecenben, annak tanyavilágában –amely vidék igen sok érdekes és lényeges anyagót hozott át az ősiségből napjainkba – az ottani népies, ősi fogatok eredeti, magyar, de még el nem rontott hajtási módjának tanulmányozását Soha nagyobb öröm nem ért, mint amikor sikerült itt teljes romladanságában felfedeznem az ősi magyar, gondolkozó hajtómódot, amely után egy életen át kutattam.”
A XVIII. század előtt a háromnál több ló hajtása ezen a tájon nyeregből történt, mert úgy jobban látta és jobban tudta irányítani lovait a hajtó, mint az alacsony szekérből. Ez hat, hét vagy akár nyolc ló esetén nem is lehetett egyszerű feladat csak ezután, a kor divatjátkövetvevá1tá1ta1ánossá a saroglyából vagy kocsiderékból, hosszú gyeplővel történő hajtás, amit itt „hittyes” fogatoknak neveztek. Mindezek látványát élvezhettük a több tájegységet képviselő mintegy 25 gazdafogat bemutatásakor.
A gazdafogatok összetett versenyén tucatnyian mérték össze tudásukat Köztük szerepeltek héregi barátaink is, négy gazdafogatukkal. Nem eredménytelenül, hiszen Horváth Károly a negyedik helyen végzett az erős mezőnyben. A Héregi Baráti Lovaskör fogatai és kísérőik vásári életképet adtak elő nagy sikerrel. Gratulá1unkmi is nekik az ötlethez és a hiteles megjelenítéshez! A Magyar Lovas Kör különdíját – Szűcsné Szabó Kata Miskakancsóját – az összességében legstílusosabb, leg egyöntetűbb fogatnak ítéltük oda, melynek hajtója Szilvási János, segédhajtója Gyuge István voltak hortobágyi csikósöltözetben, a hortobágyi gazdakocsiba fogott nóniusz kancákkal, a tájegységre jellemző, eredeti kancahámmal. A gazdafogat tulajdonosa, a Hortobágyi KHI dicséretet érdemel az igényes, minden részletében hiteles fogat kiállításáért A kétnapos program még kiegészült az úrlovasok bemutatójával, huszár karusszellel, tüzérségi ágyúszóval. Hétfőn zajlottak a díjugrató programok, és a világelső kettes- és négyesfogataink bemutatói. A színpadon a Hajdú Néptáncegyüttes gyönyörködtette a nagyérdeműt tánctudásával, melyhez a talpalávalót a Morotva zenekar szolgáltatta. Csak a dicséret és elismerés hangján szólhatunk a szervezőről, rendezőkről segítőkről és minden lelkes szereplőről, akik ezzel a kétnapos előadással szórakoztattak, ismeretanyagainkat bővítették és ami a leglényegesebb, hiteles képet adtak ezen népszokásunkról.
Nem utolsó sorban szólnom kell a narrátor, Várhegyi Ferenc úr figyelmet és pontosságot igénylő munkájáról. Itt is bizonyította profizmusát, akár csak az Eurosport adásaiban, és ami számomra meglepő volt, őszinte érdeklődését, elkötelezettségét a hagyományőrzés iránt Mindezt beszélgetésünk során tapaszta1tam örömmel hallgatva ötleteit és terveit, melyek összefogással, képernyőre kerülve tömegeket állíthatna a lovatszeretók táborába, lovaskultúránk és lovaséletünk aktív művelői sorába. Ennek reményében és a Hortobágyi Pünkösdölő felejthetetlen élményével zárom beszámolómat
Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.02.09.
Fotó: Canva
