A fém patkók használata a modern korokban egy állatorvos orvosi és etikai szemszögéből

„Az én lovam egyszerűen nem tud mezítláb menni…”

Néhány tulajdonos úgy hiszi, hogy bizonyos lovak, vagy éppen bizonyos fajtájú lovak nem tolerálják a mezítlábas létet. Kétségtelen, ezeknek az embereknek voltak tapasztalataik olyan lovakkal, amiknek fájt a lábuk, vagy olyanokkal, melyek állapota rosszabbodott, amint mezítláb kezdtek járni. Ezen esetekben többnyire az állapítható meg, hogy a tulajdonosok olyan lovakról beszélnek, melyeknek lábai gyengék, könnyen törik a pata, mindig sérültek és sánták, mivel ezek a lovak korábban hosszú ideig vagy patkolva voltak, vagy nem megfelelően körmölve, vagy születésüktől fogva hiányt szenvedtek megfelelő talajon való kellő mozgásban. Ilyen esetekben nem a mezítlábasság az, amit ezek a lovak nem tolerálnak – sokkal inkább a patkolás, helytelen szaruszabályzás, vagy a nem megfelelő tartási körülmények azok, amit nem tolerálnak. Az az állítás, miszerint „a lovaknak születésüktől fogva szükségük van patkóra” szintén csak egy kifogás arra, hogy a lovak némelyikét vasalják azért, hogy el tudják végezni „munkájukat”… valójában ez a lovak születésüktől fogva tartó, sőt, még a születés előtti félrekezelése, mely minőségben középszerű pata és lábalakulásokat eredményez egy életre.

Az egész lóban több problémát okozunk…

Az egyik legnagyobb mértékű károsodás, melyet a fém patkó használata okoz, hogy nagymértékben csökkenti a keringést a patákban, valamint csökken a vér visszaáramlása a vénákon keresztül az alsó lábszárakból. A patkó akadályozza a paták természetes vérpumpáló mechanizmusát. A természetes pata minden lépésnél tágul és összehúzódik, ezzel engedve be a vért, ahogy tágul a talajjal való érintkezéskor és felfelé pumpálja ki a vért a patából, ahogy elemelkedett a talajról. Ez ismerős lehet mindenkinek, hiszen olyan ez, mint a szív vérpumpáló mechanizmusa – a természetesen formálódott paták főszerepet játszanak, mint kiegészítő „szívek”. Ez az egészséges élet alapját jelentő szívműködéshez hasonlító pumpáló mechanizmus jelentősen mértékben csökken, ha a patát fém patkóval kötjük gúzsba.

Azt olvastam, hogy a lovak patája „sokkal több vért pumpál, mint amennyi szükséges a funkciójához”, ezért a patkó felszegelése okozta keringés kiesésnek nincs jelentősége. Miféle szellemileg és tudományosan visszamaradt kifogás ez, mely feljogosít a fém patkó használatára? Azért alakult volna így a pata ez alatt a rengeteg idő alatt a vérkeringés serkentésének céljával, hogy aztán az ember felszögeljen egy fém peremet rá? Az ilyen mértékű önteltség példája a lovak körül megtűrt és uralkodó tudatlanságnak, mely ezer év óta napjainkban is virágzik. Hosszútávon, a patkó miatt a lábvégben és a lábakban csökkentett keringés károsítja a ló egész testét. A károsodások halmozódnak az idő múlásával, fokozatosan és fölöslegesen olyan terhelést és stresszt okoznak, amelyek lehetetlenné teszik a szervezet öngyógyító képességének a működését. Nem csak a lábak válnak fölöslegesen terheltté, de minden szerv és minden az anyagcserében érintett folyamat is. A sérült sejtek és szövetek regenerálódó képessége korlátozottá válik. Az állatok akkor pusztulnak el, mikor a bennük található sejtek és a szervek, többé nem képesek helyreállítani a károsodást. Fájdalmas elgyengülés és végső soron a ló korai halála az eredmény, ha elmulasztjuk a megfelelő szaruszabályozást és/vagy patkót szegelünk a lábakra.

Mi okozzuk lovainknak a problémákat akkor, amikor figyelmen kívül hagyjuk lábuk természetes formáját és funkcióját. A bennünk rejlő önteltségtől vezetve azt hisszük, hogy okosabbak vagyunk a természetnél, mellyel óriási károkat okozunk lovainknak. Felelős álltartóként el kell fogadnunk és törekednünk kell, hogy mások is megértsék: a lovak lába rendkívül erős és ellenálló, a megfelelő pataforma képes optimálisan teljesíteni, melyet a természeteshez legközelebbi tartásforma csak felerősít.

Keressük az információt és kérjünk segítséget…

Számtalan kiadott könyv tartalmaz egyértelmű instrukciókat és útmutatót a megfelelő szaruszabályzás technikájáról és vannak további források az interneten. Léteznek programok a tulajdonosok képzésére, a kovácsok átképzésére a paták természetes szaruszabályzásáról, ha hajlandóak ezért távolságokat megtenni és a képzést megfizetni. A meglévő támogatások és iránymutatások mellett is valódi kihívást jelent, hogy megváltoztassuk mindenki elképzelését a patkolásról, a ló felé gyakorolt jó gazda gondosságáról, mely szerint a ló pontosan az ő természetes igényeit kielégítő gondoskodásban részesül (beleértve az tartási körülményeket és a takarmányozást). Ez a munka minden felelős lótartótól – akik valóban törődnek lovaikkal – közös erőfeszítést igényel.

Ezen témában az első mentorom, Martha Olivo folyamatosan képezve magát az elmúlt években a ló patájának és a szarujának szabályozása terén egy könnyen érthető és sikeres módszert fejlesztett ki. Létre hozta a „United Horsemanship” nevű szervezetet, mely a lovak patkó nélküli tartásának nagykövetévé vált a világban. „Lovas emberek vagyunk, akik lovas embereknek segítenek, hogy jobb lovas emberek legyenek”.

Egy állatorvosnak, mint én, könnyű megérteni, hogy egy fémdarab felhelyezése a ló patájára károsodáshoz vezet. Mikor más állatorvosok, lovas szakemberek és felelősen gondolkodó tulajdonosok elkezdik felfedezni a ló patájának valódi működését, felhagynak az ilyen károkozással és nem nézik tétlenül, hogy mások ezt teszik. Amikor jobban megértik a ló patájának felépítését, funkcióját, növekedését, mely védelmet biztosít és a talajjal való érintkezéskor gondoskodik a megfelelő és életfontosságú érzékelésről, ezek a nyitott gondolkodású emberek egy új és erőteljes gondolkodásmódra tesznek szert. Nem fognak többé tudatlanságukból adódóan patkót felszögelni, vagy lovaikat természetellenes körülmények között tartani. Az általuk gondozott lovak számára megszűnik a tudatlanságból eredő fájdalom és korai haláluk.

(folytatása következik)

2017.11.28., Írta: Tomas G. Teskey D.V.M. Hereford, AZ, U.S.A., 2004. június

Forrás: Tomas G. Teskey D.V.M. – Breaking Traditions – A Veterinary Medical and Ethical Perspective On the Modern Day Usage of Steel Horseshoes

Fordította: Boros Sarolta és Kádár Róbert

A fém patkók használata a modern korokban egy állatorvos orvosi és etikai szemszögéből

… Tudom, hogy fémet helyezni egy ló lábára különösen veszélyes, a következőkben röviden említek néhány káros hatást, mely a fém felszegelésének következménye:

Éppen elég ideig néztük lovaink deformált lábait

A probléma már az előtt kezdődik, mielőtt a fém patkó érintené a ló patáját. A pata előkészítése a patkó felhelyezésére már önmagában nagyon káros. Amikor a kovács elsimítja a pata talpi részét, hogy fel tudja helyezni a patkót, figyelmen kívül hagyja a pata természetes, éltető és energikus eredeti formáját. A pata kúp alakúra fejlődött, boltozatok és háromszögformák együttese, melyek együtt alkotják az univerzum egyik legerősebb dinamikus formáját. A pata talpi felületének kiegyenesítése látványosan korlátozza azt minden funkciójának betöltésében, egy rideg fémgyűrű felszegelése a pata alsó peremére pedig állandóan és alattomosan növekvő veszélyét hordozza a ló egészére kiterjedő betegségeknek. A patkolási eljárás folytonos alkalmazása fiziológiai pangást állandósít és megjósolhatóan a pata deformitásához vezet. Az ember szempontjából fém felhelyezése a ló testére és az ebből adódó pangás, valamint deformitás betegséghez, sántasághoz, a használatból való kieséshez, fájdalmas legyengüléshez és nyilvánvalóan idő előtti elhulláshoz vezet, mely a fejlett világ domesztikált lovainak több mint felét érinti manapság.

Fém érintkezik bőrrel

Szögek átvezetése a patafalon lehetővé teszi baktériumok, gombák, szennyeződés bejutását a lábba; a patafal átszúrásával ezek a behatolók elterjednek, hiszen a természetes fizikai védelem sérül. A szögek és a fém patkó vezetési tulajdonságai a rázkódó, vibráló hatásokat, valamint a hőmérséklet hirtelen és szélsőséges változását beengedik a patába. A pata falában meglévő lyukak, különösen folyamatos patkolás esetében, közvetlen szerkezeti károsodást okoznak a patafalban repedések és törések formájában, valamint fizikailag éket vernek a patafal és a mélyebb pataszerkezet közé. A fémpatkó eltávolításakor, a patafal széle néha azzal együtt elválik.

Az a károsodás, mely a patkolt láb lengéscsillapító képességében jelentkezik, jól dokumentált – a ló patája úgy formálódott meg, hogy bármilyen talajon képes legyen a lengéscsillapításra; melyre csak akkor képes, ha a pata külső részének, a szarutoknak lehetősége van szétterülni a földet éréskor, továbbítva a vibrációt a porcok felé, melyek a pata belsejében lévő érzékenyebb lágy szövetekkel vannak kapcsolatban. Ha egy fémet rögzítünk a pata külső szerkezetéhez, a pata nem képes megfelelően szétterülni és a patában meglévő beépített lengéscsillapító szerkezetek többé nem képesek ellátni feladatukat. A föld irányából ható erők, melyek normálisan visszafelé és felfelé hatnak, ebben az esetben kizárólag felfelé irányulnak, a patkószögek által meghatározott irányba, éket verve a patafal és a patacsont közé. Ez pont olyan, mintha az egyik körmünk végét felemelnénk és elkezdenénk leszakítani a körömágyról. Minden patkolt lónak van bizonyos mértékű lamináris leválása – ez élettani bizonyosság. Minden patkolt lónál megfigyelhető a pata rétegeinek bizonyos mértékű eltávolodása, mely élettanilag bizonyított. Minden patkolt lónál – szabad szemmel, vagy csak mikroszkóppal – észlelhető ez a jelenség.. Ebben a helyzetben a ló bizonyosan számíthat krónikus patairha gyulladásra, vagy gyakran akut patagyulladásos eseményre túlevés, vagy betegség fellépése esetén. Patkolt lábon a talp rögzített állapotba kerül, többé nem képes kissé szétterülni a patafalat követve és így kényszerű ütést kap a felette lévő patacsonttól. A lábban feljebb elhelyezkedő ízületek, porcok és ínak, de a hátban és az egész testben lévők is kénytelenek a rázkódásból származó erőhatásokat elnyelni, annak ellenére, hogy ezen képletek nem erre a feladatra fejlődtek ki és ezt a feladatot nem képesek maradéktalanul ellátni. Az eredmény túlzott megterhelés és elhasználódás, mely mérhető károsodásokat okoz ezeken a területeken. Igazság szerint, sok hátfájás és sántaság annak a közvetlen eredménye, hogy a rázkódási erőket nem az arra kifejlődött képletek próbálják elnyelni — mindez csak azért, mert a pata természetes lengéscsillapító feladatát fém patkó felhelyezésével korlátozzuk.

Vagyis, csökkentsük a rázkódást, hogy megóvjuk a lovat a károsodástól…?

A talp és a fém patkó közé helyezett betétek nem növelik elfogadhatóan a pata lengéscsillapító funkcióját, mivel a pata továbbra is össze van szorítva, meggátolva a patamechanizmust. Valójában a károsodás továbbra is fennáll, és még a talpra gyakorolt legkisebb nyomásnövekedés ezeken a betéteken keresztül is a talpat felfelé kényszeríti a merevített, ellenálló „solar corium” (a patacsont talpi része) ellenében, zúzódást és a vérkeringést csökkenését előidézve ezeken a területeken. A talp gyakran természetellenes kinövésekkel válaszol. Ezek a természetellenes kinövések ugyan vastagabbak, mint a talp többi része, de sem erőben, sem tartósságban nem egyeznek az egészséges talpszerkezettel, melyet egyébként a ló természetes környezetben növeszt. A kovácsok ezt gyakran a gyógyulás jelének tekintik és a talp megfelelő vastagságaként azonosítják, valójában ezek a pata lépcsőzetes állapotromlásának korai jelei.

Hozzászoktunk az abnormalitás látványához, nem akarjuk elhinni, hogy ez károsodás

Ezek a természetellenes kinövések nem keltik fel a kovácsok figyelmét, mert hozzászoktak az abnormális, deformált patkolt lábak, valamint a nem megfelelő szaruszabályozással kezelt paták látványához. Nap, mint nap ezekkel dolgoznak, és bár kétségkívül számos kovács, állatorvos és egyéb szakember van, akik tudatában vannak a különbségeknek, a legtöbbjük nincs tisztában azzal, hogy ezek a változások mit is jelentenek. Ezért, amikor egy kovács azt állítja, hogy „nincs olyan ügyfelem, akinek a patkolt lovával problémája lenne” –valójában az igazat mondja. Azonban, ha egyszer a helyes pataforma és a pata működési elvében kellő jártasságot szereztek, minden kovács, akit felvilágosítottam, visszatekintve pontosan meg tudta mondani, hogy a patkolt lábak esetében hol helyezkednek el a rendellenességek.

A betétek használata növeli a nedvesség jelenlétét is közvetlenül a talpnál, kellő táptalajt biztosítva a patakárosító baktériumoknak és gombáknak, melyek gyengítik a talpat és folyamatosan csökkentik annak tartósságát. A betétek gátolják a normál légáteresztést és izzadást, mely a mezítlábas patatalpi részén és nyírján keletkezik, gátolva ezzel a ló hőháztartásának megfelelő működését és a felesleges fehérje kiválasztást a hámláson keresztül.

Mi az éppen megfelelő rázkódás mértéke…?

Van egy fontos és félreértett szabály, miszerint a rázkódásnak jótékony stimuláló hatása van a lábra. Nagyon egyszerűen: a természetes körülmények között fejlődött patának az aktuális életteret alkotó talajhoz viszonyítva van megfelelőrázkódás-elnyelő tulajdonsága. Mesterséges anyagok és/vagy körülmények alkalmazása a ló patáján, mint fém patkók, betétek, műanyag „toldások”, puha talaj a lovagló arénákban, az istállók vastag bealmozása, a megfelelő szint alá csökkenti a rázkódás mértékét, akadályozva ezzel a vitális stimulációt, mely szükséges az egészséges pataszövetek (porcok, inak és szalagok, valamint csontok) fejlődéséhez. A ló patája és lábai a megfelelő vibrációs stimuláció nélkül egyre gyengébbek és gyengébbek lesznek. A tulajdonosok ugyan próbálják  „megvédeni” lovaik patáját mesterséges eszközökkel és nem megfelelő körülmények teremtésével, valójában támogatják a gyenge és hibás növekedést, valamint megfelelő életteret teremtenek a betegségek kialakulásához.

(folytatása következik)

2017.11.21., Írta: Tomas G. Teskey D.V.M. Hereford, AZ, U.S.A., 2004. június

Forrás: Tomas G. Teskey D.V.M. – Breaking Traditions – A Veterinary Medical and Ethical Perspective On the Modern Day Usage of Steel Horseshoes

Fordította: Boros Sarolta és Kádár Róbert

A fém patkók használata a modern korokban egy állatorvos orvosi és etikai szemszögéből

Az alábbi írás dr. Tomas G. Teskey (Arizona, USA) állatorvos publikált írása. Apja nyomdokain Dr Teskey 1995-ben végzett a Colorado-i Állami Egyetemen állatorvosként. Gyakorlatában nagy állatokra specializálódott és az elmúlt néhány év óta különösen gondos érdeklődést tanúsít a lovak lábának betegségei és azok gyógyítása iránt. Az alábbi írás egy hiánypótlóan átfogó összefoglalója ezen a téren gyűjtött tapasztalatainak, a patkó/nem patkó kérdését széleskörűen, az összes érintett szemszögéből magyarázza az állatorvos etikai és orvosi szemszögéből.
Erőteljes és őszinte írás, mely minden lovas ember számára tartalmas és gondolatébresztő információkat tartalmaz.

Huszonhárom századdal ezelőtt Xenopon az Art of Horsemenship-ben ezt írja: „Ugyanaz a gondoskodás, mely a ló táplálékának és képzésének adatik, hogy teste nagy és erős legyen, megilleti a lábak kondíciójának fenntartását is.” Ez ma ugyanúgy igaz, ahogy évezredekkel ezelőtt volt.

A ló a szépség és erő szimbóluma:

Az ember az elmúlt néhány ezer év óta bízik a lovak erejében és gyorsaságában. Az életnek ez a körforgása tovább folytatódik, ma is részesei vagyunk és a lovak továbbra is elkísérnek minket. Ma lótulajdonosnak lenni néhányak számára szükség, de egyre inkább luxus és kiváltság. Ahogy a lóval való kapcsolatunk fejlődik, számos modern kori tulajdonos válik egyre inkább gondolkodóvá, érzékennyé és gondoskodóvá, ha lováról van szó; egyre inkább kezdik megérteni, hogy nem csupán egy jószág tulajdonosai, sokkal inkább gondoskodói ezeknek a kifinomult állatoknak, akik szolgálnak minket éppúgy, ahogy elkísérnek a sportban, vagy a szabadidőnkben. Azok, akik meglátják magukban a felelősen gondolkodó tulajdonost, érzékenyek és tevékenyek lesznek lovaik minden igényére. Felismerik személyes felelősségüket és kötelezettségüket, hogy lovaik számára a legjobbat biztosítsák még akkor is, ha ez kihívásokat jelent az elterjedt, tradicionális lótartási gyakorlatban — olyan változások történnek, melyek jobban előtérbe helyezik drága lovaink természetét.

A pata tanulmányozóivá való válás – hol voltunk és merre tartunk:

Mi, felelős gondoskodói a lovaknak, őszinte érdeklődéssel fordulunk lovaink lába felé. Olyan állatorvosként, aki néhány év óta tanulmányozza a lovak patáját úgy találtam, hogy a legtöbb állatorvos, kovács és edző nem tudja, hogyan néz ki egy normális lóláb, ahogy ezeknek a szakembereknek arról sincs teljes megértésük, hogy hogyan működik egy normális pata. Az állatorvosi hivatkozásokban található képektől a kovácsok által közzétett diagramokig a ló lábát pusztán egy szerkezetként szemléltetik, megfosztva a legszebb és funkcionális tulajdonságaitól. A ló populációban előforduló pata deformitások oly gyakoriak, hogy azokra, mint „normális”-ra tekintenek. Egy magas sarokkal rendelkező, szűk, fém patkóval kiegészített pata képe olyan mélyen beivódott a modern kultúrába, hogy évtizedek és generációk kellenek, hogy erre a képre úgy tekintsenek, mint a deformitás és kegyetlenség megtestesítőjére, és kicserélődjön ez a kép egy teljes, kerek, semmivel nem korlátozott pata képére, mely szimbolizálja a lovak erejét, egészségét és vitalitását. Figyelni és közben függőségbe kerülni az állatorvosok, kovácsok és trénerek által elmondottakkal, hogy mi a helyes és egészséges a lovak számára azt mutatja, hogy a tulajdonosok tisztelik ezeket a szakembereket, de mivel legtöbbjük nem szakértője a lovak patájának, alapvető lenne, hogy a tulajdonosok legalább azt meg tudják különböztetni, hogy hogy néz ki egy normális pata és fel tudják ismerni a deformitásokat. Csak az ezen témában végzett önképzés után lehet eredményes beszélgetést folytatni a szakemberekkel és megalapozott döntést hozni a javaslatukkal kapcsolatban.
„Ne higgy el egyszerűen csak azért valamit, mert hallottad. Ne higgy elegyszerűen csak azért valamit, mert arról sokan beszélnek és pletykálnak. Ne higgy el egyszerűen csak azért valamit, mert az könyvben van leírva. Ne higgy el valamit csak azért, mert a tanárod, vagy egy idősebb mondta. Ne higgy a hagyományokban csak azért, mert az generációk óta szájról szájra jár. Kizárólag megfigyelés és elemzés után, miután úgy találod azt a valamit, hogy találkozik az ésszerűséggel és hasznos mind az egyénnek, mind a közösségnek, akkor fogadd el és élj a szerint.” – Buddha

Számtalan könyv és esszé, disszertációk növekvő száma és a klinikai bizonyítékok óriási mennyisége támogatja azt az álláspontot, miszerint amikor fém érintkezik a ló lábával, károsodás keletkezik. Mindannyian tudjuk és a legtöbb kovács is nyíltan elismeri, hogy ha a lónak szüksége lenne patkóra, akkor a ló azzal születne. Számos tapasztalt kovács bátorítja ügyfeleit, hogy tartsák mezítláb lovaikat legalább az év egy részében és számos kovács tartja saját lovait patkó nélkül,mezítláb. Azon módszerek tanulmányozása és tökéletesítése, melyek a lovak számára a legelőnyösebbek, a „legjobb”-ként értelmezettek, ezzel szemben a patkolásról, mint „szükséges rossz”-ról beszélnek. Amit most már tudunk, hogy a patkolás csak egy rossz és soha nem szükségszerű, amint valaki tanulmányozza a pata csodálatos anatómiáját, elbűvölő fiziológiáját és abban járatossá válik. Tudom, hogy fémet helyezni egy ló lábára különösen veszélyes, a következőkben röviden említek néhány káros hatást, mely a fém felszegelésének következménye:

(folytatása következik)

2017.11.14., Írta: Tomas G. Teskey D.V.M. Hereford, AZ, U.S.A., 2004. június

Forrás: Tomas G. Teskey D.V.M. – Breaking Traditions – A Veterinary Medical and Ethical Perspective On the Modern Day Usage of Steel Horseshoes

Fordította: Boros Sarolta és Kádár Róbert