A spanyol ló származása, története, napjainkig

Azon túlmenően, hogy a spanyol ló is az ún. Przewalski lóból származik és valamikor a paleolitikum és a neolitikum között vált honossá az Ibériai-félszigeten, pontos származása napjainkig vitatott. Tény azonban, hogy i.e. 4000 körül a mai Portugáliát és észak Spanyolországot Cynétáknak, a mai kelet Spanyolországot pedig Cymnétáknak nevezett, kiváló lovasokként ismert törzsek népesítették be, akiknek lovaitól származtatják a mai Andalúz és Luzitanó fajtájú lovat.(A mai spanyol szóhasználat is ginete-nek nevezi a lovast.)

Homérosz idejében (i.e. 750 körül) jelenik meg a görög mitológiában a kentaur, ember és ló furcsa vegyületeként, akik bikákra vadászva fordulékonyságukról és gyorsaságukról voltak híresek. A költő valószínűleg az ibériai lovasnépeknél talált rá a mondák gyökerére.

Xenophon nagy műve „a lovaglás művészetéről”(i.e. 400) az akkori görög csatalovakat és azok kiképzését írja le. Ezek a lovak – az ibériai félsziget 300 éves görög megszállása okán- ibériai eredetűek voltak. Nem igaztalan az, hogy az ibériai lovasművészetet és az ibériai lovat tekintik a klasszikus Lovaskultúra alapkövének.

Az ókori hadművészetekben a pún háborúk idején forradalom söpört végig, hiszen a történelem során először kerültek nagytömegű lovashadseregek bevetésre. Hannibál, amikor i.e. 219-ben átkelt a Pireneusokon mintegy 12 000 Cadiz környékéről származó lovast és lovat tudott seregében, ezzel egyidőben Hasdrubal 5000 lovassal védte az ibériai félszigetet Róma ellen. Az ibériai ló és lovasság a római birodalom későbbi történelmében is kiemelkedő szerephez jutott.

Amikor a Vandálok elfoglalták Észak- Afrikát nagy számban vittek magukkal (V) Andalúziából származó lovakat, melyek jótékony hatást fejtettek ki a berber ló kialakulásában.

A közel 700 éves mór megszállás nemigen befolyásolta a spanyol ló fejlődését, hiszen a hódítók szinte csak gyalogos csapatokkal érkeztek és később a megszállás során kezdték el az ibériai lovat és lovasságot mindinkább alkalmazni.

A középkorra a spanyol ló és lovaglás jelentősége szinte az égig emelkedett: a gazdagság, csillogás helyettesíthetetlen jelképévé vált, nélkülük nem történhetett volna meg a „Reconquista”, a mór területek visszahódítása, melynek Granada visszafoglalása (1492) volt a végkifejlete. A mai napig használt kitüntető „Caballero” cím (lovas, lovag) a becsület, gazdagság, dicsőség és bátorság szimbóluma lett. Ekkor jelentek meg az első lótenyésztés szabályozását elősegítő törvények, a tenyészmének kiválogatásának kritériumairól.

A katolikus királyok uralkodása és a nagy felfedezések időszaka nagyhatalommá emelte Spanyolországot és a spanyol lovat is, hiszen egyre inkább a luxust jelképezte (királyok lova – lovak királya). Így a XVI. századi nápolyi királyságban – mely ekkor spanyol uralom alatt volt – kialakult a klasszikus lovasművészetek egyik fellegvára és a nápolyi ló, melynek alapját spanyol fedezőmének adták.

A dán, angol, francia és osztrák királyi udvarok nagy számban importáltak spanyol lovakat és saját fajták kialakításához használták alapanyagként. Így alakult ki a Kladrubi, Lipicai és Frederiksborgi fajta Angliában a Hackney, Norfolk, Cleveland bay és Connemara, de jelentős szerepet játszottak az angol telivér kialakulásában is, hiszen a királyi kancák (Royal Mares) nagy része spanyol ősöktől származott.

A hódítások során spanyol lovakból alakult ki Dél- és Észak – Amerikában az Appaloosa, Criollo, Paso, Pinto és Quarter Horse fajta. A mai napig népszerű „Westernlovaglás” pedig évszázadokkal később a spanyol Vaequerolovaglás nyomdokain jött létre.

A spanyol ló kulturális fellegvára XIV. Lajos, a napkirály versailles-i udvara volt. A király összevásárolta a világ legjobb lovait – nagyrészüket Spanyolországból, itt írta Guereniere híres művét a klasszikus lovaglás művészetéről.

A XVIII. századtól – elsősorban az angol telivér térhódításával, a gyorsaság és a szabad(os) lovaglási stílus, a galopp és a vadászlovaglás terjedésével az egyensúly és összeszedettség alapszabályain mozgó spanyol ló gyorsan és sokat veszített jelentőségéből.

Csak a XX. század hetvenes éveitől éli a spanyol ló és Lovaskultúra világszerte gyorsan terjedő reneszánszát. Köszönhető ez elsősorban az újabban fokozottan jelentkező igénynek, ahol az ember az amerikanizálódott rohanó világból újra utat keres a klasszikus értékekhez és nem utolsósorban a spanyol tenyésztők kitartó és következetes munkájának, akik nem kis állami közreműködéssel tevékenységük során sikeresen ötvözik a spanyol ló hagyományos értékeit a mai elvárásokkal.

Többek között e sikeres törekvés nemzetközi elismeréseként rendezheti a spanyol lótenyésztés és Lovaskultúra fellegvára, Jerez de la Frontiera a 2002 évi lovas világjátékokat.

Forrás: www.epona.hu
Fotók: Mitrov Gabriella

Epona Lovasklub

Fedeztetés, lóeladás

Az Epona Lovasklub Budapesttől mintegy 40 km-re található. Lovardánk 5 ha területen fekszik gyönyörű szép erdőkkel övezett környezetben egy kis tóval a közepén. A két istálló között –melyekben összesen 14 boksz található 8 tisztavérű spanyol lóval– egy fedeles lovarda áll lovasaink rendelkezésére, csakúgy, mint a két homokos pálya a szabadban.

Tisztavérű spanyol ménjeink tenyésztésre is rendelkezésre állnak. A mének honosított fedeztetési engedéllyel rendelkeznek.

Az évek során sikerült remek kapcsolatokat kiépíteni a jerezi Spanyol-lovasiskola lovasaival, tenyésztőkkel, állatorvosokkal, egy rejoneador családdal és más nagyszerű lovas-szakemberekkel. A többszöri lóvásárlásunk alkalmával szerzett tapasztalatunkkal, nyelvtudásunkkal szívesen segítségére vagyunk minden komoly lóvásárlás iránt érdeklődőnek. Folyamatosan újuló információkkal rendelkezünk eladó lovakról: kancákról és fiatal lovaktól egészen a magasan képzett ménekig különféle árkategóriákban. A sikeres lóvásárlást követő Spanyolországból Magyarországra történő szállítás megszervezésében is készségesen segítünk.

További információ: www.epona.hu
Frissítve: 2023.09.10
Fotó: Canva