Jó nyereg, rossz nyereg…
Fontos, hogy ez a cikk elsősorban a rosszul illeszkedő nyereg felismerésére szolgál, azokra a jelekre koncentrál, melyekből gyanakodhatunk arra, hogy a nyereg nem kényelmes a ló számára. Emellett nagy hangsúlyt szeretnék fektetni ezen témakör biomechanikai elemzésének is. Ezt azért tartom fontosnak, mert sok lovas becsüli alá a jól kiválasztott nyereg fontosságát, ezzel rosszabb esetben maradandó károkat is okozva a lóban, mind fizikálisan, mind pedig mentálisan.
Pár pontban végig fogok menni a nyeregillesztés fontosabb alappillérein, de kiemelem (és ez még többször el fog hangzani), hogy amennyiben nyeregprobléma merül fel, mindenképpen nyerges szakemberrel vegyük fel a kapcsolatot, és ő nézze a nyerget a lovunk hátára. Ez is egy külön szakma, melyet rengeteg rutin és szaktudás formál.
Ahhoz hogy megértsük a nyereg hatásait a ló mozgására, elsősorban azt kell látni, hogy miért is oda nyergelünk, ahova. Ahhoz képest, hogy a lovunkon ránézésre egy igen nagy felület található, ahova nyugodtan kerülhetne a nyereg, ez korántsem igaz így. A nyeregnek rengeteg kritériumnak kell megfelelnie, és tökéletesen kell felfeküdnie ahhoz, hogy probléma mentesen használhassunk.
Az első pont amit figyelembe kell vennünk, az a ló lapockája. A lapocka veszélyeztetett területe a lapocka nyereg felőli, dorsalis fele, melyen maga a lapockaporc található. Amikor a ló lép, üget, vágtázik, olyankor a lapocka igen nagy mozgástartományban mozdul. Amikor a ló az első végtagját előre lendíti, a lapocka dorsalis vége, ilyetén módon a lapockaporc caudalisan, azaz a far felé mozdul. Egy túlzottan előre helyezett nyereg beleér ebbe a mozgástartományba, ami kellemetlen a ló számára, és huzamosabb ideig történő használat esetén erősen kötötté teszi az első végtagok mozgását, csökkenti a mozgástartományt, és rontja a mozgáskoordinációt. Ez erőteljes teljesítményromláshoz vezet, kiváltképp az ugró- és a díjlovaknál.
Maradván a csontoknál, szintén érzékeny terület a bordagumók (tuberculum costae) sora két oldalt a musculus longissimus dorsi mellett. A bordagumókat a nyereg terhelési pontjai nem érhetik el. És végül, de nem utolsó sorban szintén a csontokhoz tartoznak a csigolyák tövis nyúlványai (processus spinosus), végig a gerinc vonalon. Egy nyereg melynek a gerinccsatornája túl szűk, negatív ráhatással lehet a ló tövisnyúlványaira, mely erőteljesen fogja gátolni a ló elengedett, hátból történő munkáját.
Fontos tényező még a bordakosár. A lovak felépítésében a törzs egyik fő stabilizáló eleme a bordakosár, mely a hátnak hatalmas segítség abban, hogy azt a súlyt (ami például a ló belsőségeit foglalja magába) ne puszta izomerőből kelljen megtartani. Így a nyeregpárna sem lóghat túl az utolsó állbordán, tehát a nyereg nem lehet hátrébb mint a T18-as csigolya. Ennek oka hogy a lumbális szakasz stabilizálására már nem áll rendelkezésre borda, így ott a hát felől érkező terhelésre a ló jóval érzékenyebb.
Láthatjuk tehát, hogy rengeteg apró buktatót kell figyelembe venni egy nyereg illesztése során (lásd 1-es ábra). A ló izomzata már inkább szolgál egyfajta útmutatóként ebben. Két fontos izomcsoport van, melyek a nyereg helyzetét többé kevésbé meg tudják adni. Ezek a musculus latissimus dorsi, illetve a musculus longissimus dorsi (lásd 2-es ábra). Már csak az izmok elhelyezkedése is mutatja, hogy szinte egy nyereg formáját adja ki ez a terület. Ennek köszönhető, hogy amennyiben a nyereg nem megfelelő, akár a ló hátánál, akár a bordakosárnál, az az izomfunkció gátlásával erőteljes befolyásoló tényező a ló munkakészségét tekintve.
További befolyásoló tényező a musculus deep pectoral, mely a heveder szempontjából fontos.
Idegi tényezők is közrejátszanak, ebből a legfontosabb számunkra a 11-es agyideg, (11 cranial nerve) lesz. Ennek oka a reflexszerűsége, illetve az elhelyezkedése. Elhelyezkedését tekintve végig fut a musculus trapezius cranialis és caudalis felén egyaránt (lásd 3-as ábra), mely szintén beleesik egy rosszul illesztett nyereg zónájába. Ennek az idegnek a stimulációja fedeztetéskor lényeges, és a ló teljes evolúcióját hordozza magában. Amikor a mén fedez, ezen a területen gyakran megcsípi a kancát, ami reflexszerűen blokkolja az elülső végtagokat, és stabilizálja a hátulsóakat, hogy azok megbírják a mén súlyát. Bár adott szituációban ez előnyös, nyereg alatt kifejezetten hátrány, ha ez a mechanizmus megtörténik.
Emelett a gerincoszlopból, mint egy fából a gyökerek, úgy ágaznak szét az idegek, és alkotnak reflexpontokat (ezeket exteroceptív reflexeknek nevezzük). Ilyen reflexpontok bőven találhatók a ló gerincének lumbalis szakaszán is, mely például eredményezhet bakolást, ideges viselkedést, így ezeket is mindenképp fontos szabadon hagyni.
Tehát összegezve, a nyeregnek nem szabad rálógni a lapocka mozgástartományára, tehereloszlást tekintve a tövisnyúlványok és a bordagumók közé kell esnie, hogy egyiket se terhelje. Nem szabad túllógnia a T18-as csigolyán, ezáltal a bordakosáron. Le kell követnie a longissimus és latissimus dorsi vonalát, de nem szabad sehol túlzott terhelést mérnie az adott izmokra. A hevedernek egyenletesen kell eloszlatni a terhelését a deep pectoral-on. És akkor még nem esett szó a lovas oldaláról.
Mindannak fényében, hogy milyen kritériumoknak kell megfelelnie a nyeregnek, innen már a terhelési pontok alapján logikusan láthatóak a tünetek rossz nyereg esetén.
Az első, és talán legáltalánosabb tünet a hátfájás, amikor mindenki a nyeregre gondol. Ennek is több oka lehet, ezáltal több megnyilvánulása.
Egyrészt ha a korábban említett tövisnyúlványokat éri egy nyereg szűk gerinccsatornája az általában a hát beejtésével, folyamatosan felcsapott fejjel, erős merevséggel jár. Amennyiben a bordagumók kapják a terhelést az egy erőteljes hajlítási képtelenséget hozhat magával, valamint szintén a támaszkodás hiányát. Ha a ló hátára túl hosszú a nyereg (gyakori eset póniknál, frízeknél), akkor a hátulsó végtagok munkájának romlására lehet felfigyelni, mind maga az aktivitás romlik, mind pedig a laterális mozgásokra való hajlam. Emellett megnyilvánulhat erőteljes bakolásban, ellenszegülésben ugró szakágban (ott a lumbalis tájék izomzata kifejezett stabilizáló szerepet lát el, jobban mint bármely egyéb szakágban).
A lapocka folyamatos ingerlése az elülső végtagok aktivitásának, koordinációjának romlását hozza magával. Ilyenkor a ló eleje zárttá, inaktívvá válik, erőteljes kötöttség mellett. Szintén ugró lovaknál nagyon veszélyes, mivel ezt a problémát elől zárt, vagy előre csúszó nyereg váltja ki leggyakrabban, amely az ugrásról leérkezve (amikor a ló elejét a leginkább használná terhelés szempontjából) hatványozódik. Amikor az ugrás a leszálló ágban van, a lovas súlya is előre, lefele tolja a nyerget. A talajfogáskor mindez kiegészülve a gravitációs terheléssel, hatalmas súlyt rak az elülső kápára, mely ha nem jól oszlik el, akkor hamar okozhat súlyos problémákat.
A különféle izomcsoportok túlterhelése szintén szekciókra szedhető.
A hát túlzott terhelése, ezáltal a musculus longissimus dorsi funkcióinak gátlása a hátulsó végtag aktivitásának romlását eredményezi, súlyosabb esetben a ló a hátát beejti, zablát elköpi.
A musculus latissimus dorsi, és a deep pectoral valamilyen szinten egy kalap alá vehetők, ha a tünetek szerint csoportosítjuk őket. Mindkettő zárt, kötött elülső végtag mozgást eredményez, nagyban rontja a mozgáskoordinációt.
Kiemelten fontos, hogy ha bármit észlelünk az itt leírtakból, akkor keressünk fel egy nyerges mestert. Nem 100% hogy mindig a nyereg a ludas, de amennyiben igen, akkor egy teljes mértékben kiküszöbölhető problémát ne hagyjunk meg a lovunknak. Orvosoljuk mihamarabb.
Tehát néhány alap pillér összefoglalóként.
A gerinccsatorna legyen megfelelő méretű ahhoz, hogy szabadon hagyja a negatív mozdulatokat kiváltó reflexpontokat, és a hát érzékeny területeit, és ne lógjon túl a thoracalis szakaszon.
Figyeljünk a mar tájékra, a lapocka rendelkezzen elég szabad térrel ahhoz, hogy a mozgása ne legyen befolyásolva, illetve ne kapjon stimulációt a 11-es agyideg.
A heveder ne érje el a könyököt, és legyen megfelelő méretű a lóra (kifejezetten ajánlom az anatómiai hevederek használatát).
A megfelelő nyereg és nyereg illesztés egy kritikus pontja a lovakkal való munkának, így fontos hogy felismerjük a problémát, és minél hamarabb orvosoljuk azt.
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
2021.01.09
