Ha a ló félvállról veszi…
A ló válla és az azt körülvevő, mozgatásában szerepet vállaló izmok, ízületek állapota kulcsfontosságú a lovunk képzése során. A váll, illetve a hozzá kapcsolódó elülső végtag megfelelő működése elengedhetetlen a lovas alatti feladatok végrehajtásának túlnyomó részében. Emellett ezek állapota nagyon beszédes a ló edzésmunkájának, terhelésének terén is.
A ló elülső végtagja, és annak felfogatása sok szempontból különleges, egy precízen összerakott műszer.
Első és talán legfontosabb a ló elülső végtagjainak felfogatása. Bár jobban illik a mechanizmusra, hogy a ló törzsének két végtag közé függesztése. Hogy miért, azt azonnal kifejtem. A ló két elülső végtagja semmilyen ízület által nincs csatlakoztatva a bordakosárhoz. Maga a vállízület nem a törzshöz csatolja a végtagot, hanem a lapockát (scapula), és a felkarcsontot (humerus) csatlakoztatja össze. Emellett a ló kulcscsonttal egyáltalán nem is rendelkezik, mely több irányú stabilitást adhatna az ízületnek.
Ehelyett az elülső végtag rögzítés egészen egyszerű. Mivel ahogy azt már látjuk, ízületes csatlakozás nincs a törzs és a két végtag között, így a megoldás, amely rögzíti őket, az az úgynevezett mellkasi heveder (lásd az első ábrán). A mellkasi heveder azon izmok izomlánca, melyek a törzset, mint egy függőágyban rögzítik a két elülső végtag között (lásd második ábra).
Ezáltal maga a gravitáció is segíti a törzs stabil helyeződését, ahogy belefekszik a mellkasi heveder ventrális izmainak összességébe. Ezáltal az elülső végtag a fej (cranialis), illetve a far (caudalis) irányába magas mobilitással bír. Oldal irányú mobilitása azonban minimális, az is teljes mértékben vállból képződik.
Viszont ez a felfogatási mechanizmus az oka annak is, hogy a túlterhelésre rendkívül érzékeny a ló eleje, és erőteljes kötöttségeket, problémákat tud okozni, ha nem figyelünk oda a megfelelő terhelési szint betartására. Hiszen összességében csak izmok tartják a ló és a lovas súlyának jó részét a ló elején
Itt át is térhetünk az anatómiáról a funkcionalitásra. A ló elejének több fontos funkciója van. Első a teherhordás. A ló elején folyamatosan hatalmas teher van, legyen szó természetes egyensúlyi állapotról, vagy lovas alatti egyensúlyról. Bár jól hangzik az, hogy a lovunk hátuljára helyezzük a súlypontot (és nagyon szemléletes is a lovas számára) ez nem feltétlen lehetséges, kizárólag pillanatok erejéig. Több nyomópados kutatás is volt már a témakörben, és a végeredmény az, hogy lovas alatt a legszebb hegyre fel mozgással rendelkező ló is körülbelül 140%-os terhelést helyez az elejére. Ennek ellenére mindig törekedni kell a hegyre fel mozgásokra, mivel ezt az értéket ha minimumom tartjuk, azzal kíméljük legjobban a lovunkat.
Kulcsszerepe van még az elülső végtagnak a mozgáskoordinációban is. Egy olyan ló, melynek kötött, merev a válla, sokkal kevésbé fordulékony, és koordinálható mint egy szabadabb vállú ló. Hasonló ez mint az autóknál, ott is az első kerék szabja meg az irányt.
A koordinációban a nyak mobilitására gyakorolt hatások miatt is fontos szerepe van. A váll szabadsága nagyban befolyásolja ugyanis a ló nyakának mobilitását. Ennek egyszerű oka az, hogy számos nyak izom fut a fej felöli váll izmok alá, vagy épp csatlakozik rá az elülső végtagra. Ennek okán, ha a váll izomzata merev, az kihat a ló nyakának flexibilitására.
Tehát a váll megfelelő állapotban tartása nem csupán az elülső végtag aktivitása miatt fontos, hanem azért is mert kihatással van a mozgáskoordinációra, a nyak mobilitására és túlterhelése erősen korlátozza a ló teljesítményét.
Ebből kiindulva, számos olyan mozgás közben jelentkező tünet van, melyek figyelmeztethetnek arra, hogy a lovunk vállával valamilyen probléma lehet.
A nem megfelelő elülső végtag működésnek gyakori tünete a koordinálatlan mozgás. Ilyenkor a lovat nehéz az egyik, vagy akár mindkét kézen például kiskörre fordítani, nehézkes vele kígyóvonalat lovagolni. Ennek oka hogy a merev, zárt váll nehezebben reagál, valamint a nyak mozgása is korlátolt, ami alapból nehezíti a hajlításokat, így például a kör ívére hajlítást.
Ehhez a problémához kapcsolódik, amikor a ló rosszabb esetben el is kezd sodródni, avagy ‘elmegy a vállán’. Ez a probléma is gyakran tünete a kötött elülső végtagnak.
Szintén a nyak mobilitásának hiánya miatti tünet lehet az instabil támaszoldás, vagy akár a teljes képtelenség a keretben való közlekedésre.
Fontos még a válltevékenység romlása. Az ugrás felett túl gyakran belógatott elülső végtag, vagy a nyújtás aktivitásának csökkenése.
Szerencsére az általános problémák ellen ellenszer is van.
Első és legfontosabb, hogy mindig fokozottan figyeljünk a lovunk egyensúlyi állapotára. Ne engedjük folyamatosan az elejére esve ‘gurulni’, mert az hosszú távon nagyon ártalmas, és hamar túlterhelheti az elejét. Csikó korban kiemelten figyelni kell az egyensúlyi állapotra, mivel ilyenkor a csikó fara gyakran túlnőtt állapotban van, így még nagyobb a kockázati faktor.
Ha a lovunk, megfelelő egyensúlyi állapotban közlekedik, akkor fontos betartani a megfelelő mennyiségű pihenő időt. Nem szabad túlhajtani a lovat, legyen meg mindig a megfelelő regenerációs ideje. Kiváltképp ha ugrólóról beszélünk, nem szabad túlugratni a lovat, mert hamar az elülső végtag rovására mehet.
Figyeljünk oda továbbá a megfelelő állapot fenntartására. Alkalmazzunk nyújtásokat a lovunkon (aktív és passzív nyújtásokból egyaránt számos jó opció van), valamint végezzünk el váll mobilizációs, lazító gyakorlatokat munka előtt és után, ezzel is segítve a megfelelő mobilitást. Ha pedig tünetet észlelünk, akkor mihamarabb hívjunk szakembert, mint minden mozgásszervi problémánál, itt is kiemelten fontos, hogy hamar elkapjuk a gondot, és kezeljük.
2024.01.23
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
