Hazánk legnagyobb presztízsű sprintversenye a nyár végi 1200 méteres Kozma Ferenc Emlékverseny(Listed), valamint a májusi 1200 méteres Csekonics József Emlékverseny (Elit kat.), és a júniusi, rendhagyó módon csupán 900 méteres Villám Díj (I. kat.).
Nem vállalkozunk rá, hogy Európa valamennyi nagy sprintversenyét bemutassuk, de a fontosabb 1000–1200 méteres futamokat országonként röviden sorra vesszük:
Anglia: Évente több mint harminc 1000–1200 méteres Group-versenyt rendeznek. A felvezető versenyeket követően rögtön a Royal Ascot sprintjeivel kezdődik a Group I-esek sora: a fesztivál nyitónapján futják az 1000 méteres King’s Stand Stakes-t, majd az ötödik (záró) napon az 1200 méteres Golden Jubilee Stakes-t. Ritka, de előfordul, hogy egy-egy ló mindkettőn elindul. A nyár legnagyobb versenyei a July Cup (Newmarket, GI, 1200 méter) és az augusztus végi Nunthorpe Stakes (York, GI, 1000 méter). Ősszel a Haydock Park-i Sprint Cup (GI, 1200 méter) után még két Group I-est futnak Newmarketben: Cheveley Park Stakes és Middle Park Stakes, mindkettőt 1200 méteren. A sprintszezont ez évtől fogva egy új verseny zárja Ascotban, az október 20-ai 1200 méteres Group II-es British Champions’ Sprint Stakes. A Group I-es futamok összdíjazása 150–400 ezer, a Group II-eseké jellemzően 60–150 ezer, a Group III-asoké pedig 37–70 ezer angol font.
Franciaország: 15 Group-szintű sprintversenyt rendeznek évente. Ebből csak három Group I-es, a többi kis túlzással ezek felhozó versenyeinek tekinthető. A szezon első Group II-es versenye a június eleji Prix du Gros-Chene Chantillyban 1000 méterre, majd három Group III-as és egy Group II-es vezeti fel az első Group I-eseket: augusztusban Deauville-ban előbb az 1300 méteres Prix Maurice de Gheest, majd két hétre rá az 1200 méteres Prix Morny következik. Ezt követően három újabb Group III-as vezeti fel a szezon csúcspontját, az október eleji párizsi, 1000 méteres Group I-es Prix de l’Abbaye de Longchamp-t (e verseny napján ezzel együtt 7 Group I-est futnak, köztük a 4 millió eurós összdíjazású, Európa legnagyobb galoppfutamának tartott, 2400 méteres Prix de l’Arc de Triomphe-ot). A sprinterszezont a november eleji párizsi 1200 méteres Group II-es Criterium de Maisons-Laffite zárja. A Group I-esek összdíjazása 250–350 ezer, a Group II-eseké 130–190 ezer, a Group III-asoké kivétel nélkül 80 ezer euró.
Írország: Évente nagyságrendileg tíz Group-besorolású sprintversenyt rendeznek, egyetlen Group I-esük az augusztusi 1200 méteres Keeneland Phoenix Stakes Curraghben. Szintén egyetlen Group II-esük van, a június végi Railway Stakes, ugyanott, ugyanarra a távra. Sőt, a nyolc Group III-ast is egy kivételével mind Curraghben futják. Pénzdíjaik alacsonyabbak a szomszéd angolokénál, a Group I-es összdíjazása 190, a Group II-esé 125, a Group III-asoké 70 és 87 ezer euró között van.
Németország: Nem rendeznek Group I-es sprintversenyt, az egyetlen Group II-esük az augusztus végi baden-badeni Grosse Woche (Nagy Hét) során megrendezett 1200 méteres Goldene Peitsche (Arany Ostor). Három jelentősebb Group III-asuk volt az elmúlt években, a csökkenő versenydíjak miatt van, ami már „csak” Listed kategóriás közülük. Ezek a májusi 1200 méteres Benazet Rennen (Baden-Baden), a július eleji Derby-napon rendezett 1200 méteres Hamburg Trophy, és a kölni 1300 méteres Silberne Peitsche (Ezüst Ostor).
Olaszország: Csak Group III-as sprintversenyeket rendeznek, abból viszont ötöt: hármat Rómában, kettőt Milánóban, és közülük csupán egy 1000 méteres, a többi 1200-as. A legnagyobb presztízsű a november közepi római Premio Carlo e Francesco Aloisi, és az októberi milánói Premio Omenoni. Mind az öt Group III-as összdíjazása 60 ezer euró.
Európa egyetlen más országában sem rendeznek Group-besorolású sprintversenyt (más távon is csupán Dániában, Norvégiában, Svédországban és Törökországban futnak évente egyet-kettőt). Overdose Európán kívül ugyan még nem versenyzett, de mivel ennek lehetősége párszor már felmerült, a legfontosabbakról azért szólunk pár szót:
Egyesült Arab Emirátusok – Dubaj: A versenyszezon novembertől március végéig tart (amikor a közeli Európában szünetelnek a versenyek), ez alatt számos olyan futamot rendeznek, amelyek pénzdíjuk alapján méltán lehetnének Group-besorolásúak, mégis csak négy sprint kapta meg ezt a rangot. Február elején rendezik az 1200 méteres Group III-as Al Shingada Sprint-et, március elején a szintén Group III-as és szintén 1200 méteres Mahab Al Shimaal-t (mindkettő 200 ezer amerikai dollár összdíjazású), majd a szezon legvégén, a Dubai World Cup napján a két Group I-est, az 1000 méteres, egymillió USA dollár összdíjazású Al Quoz Sprint-et és az 1200 méteres, kétmillió USA dollár összdíjazású Dubai Golden Shaheen-t. Az Al Quoz-t gyeppályán, a többit szintetikus „tapeta” felületen rendezik.
Hongkong: A világ lóversenyzésének egyik csúcspontja a világ legjobb lovait felsorakoztató, meghívásos, decemberi Nemzetközi Versenynap. Ennek 1200 méteres Group I-es sprintversenye a Hong Kong Sprint(1,8 millió amerikai dollár összdíjazással). Mivel a többi versenynapon főleg helyi lovak versenyeznek, ezen kívül egyetlen Group II-es sprintversenyük van az egész szezonban, a szintén 1200 méteres Jockey Club Sprint november közepén, ami a decemberi kupának tulajdonképpen egy erős felhozó versenye. Vannak még jelentős pénzdíjazású sprintfutamaik, ám azok „helyi” Group-besorolásúak.
Japán: Tizennégy Group-besorolású sprintversenyük van, ugyanannyi, mint a franciáknak, de pénzdíjaik jóval magasabbak az európaiakénál: három kivételével mindegyik összdíjazása meghaladja az egymillió USA dollárt. Két Group I-est futnak, a Takamatsunomiya Kinen-t márciusban Nagoja közelében, a Sprinters Stakes-t pedig szeptember végén Tokió mellett, mindkettőt 1200 méterre.
Szingapúr: A nemzetközi versenynaptár egyik jelentős sprintversenye a májusi Group I-es, 1200 méteres, egymillió amerikai dollár összdíjazású International Sprint.
Az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában rendezett versenyek besorolása nem mérhető egy az egyben a világ többi részéhez, mivel rajtuk kívül a világon sehol máshol nem kapnak Group/Grade besorolást hendikep versenyek is.
USA: Közel 30 sprintversenyük bír Grade-besorolással, közülük a legjelentősebbek a telivér-világbajnokságnak is hívott, november eleji Breeders’ Cup Grade I-esei, a másfél millió dollár összdíjazású, homokpályás, 1200 méteres Breeders’ Cup Sprint, és az egymillió dolláros, gyeppályás, 1000 méteres Breeders’ Cup Turf Sprint. A különbséget talán jól érzékelteti, hogy az ezek után következő legnagyobb pénzdíjú sprintversenyek „csupán” 400 ezer dollárosak (ráadásul a következő négy futam e sorban hendikep, és nem díjverseny).
Ausztrália: A sprintversenyzés fellegvára, évente 50 Group-versenyt rendeznek 1000–1200 méteren. Lehetetlen mindet felsorolni, a legjelentősebbek (mind Group I-es) a novemberi Patinack Farm Classic(Flemington Park, Melbourne, 1200 méter, 670 ezer amerikai dollár összdíjazás), a februári Arrowfield Stud Stakes (Caulfield, Melbourne, 1200 méter, 900 ezer USD), a márciusi Newmarket Handicap(Flemington Park, Melbourne, 1200 méter, 900 ezer USD), és lévén ott az évszakok fordítva vannak, a szezon végén, áprilisban, a kizárólag kétéveseknek kiírt AAMI Golden Slipper (Rosehill Park, Sydney, 1200 méter, 3 millió USD).
E pénzdíjakat látván talán érthető, hogy miért jön olyan kevés sprinter Európába a világ többi részéről. Fájó kimondani, de mivel a mi kontinensünkön e versenyek díjazása jóval alacsonyabb a közép- és hosszútávúakénál, így főleg a karrierjük vége felé járó, európai tenyésztésre szánt sprintereket hozzák el, hogy presztízsből itt is nyerjenek pár futamot. Ez nem jelenti azt, hogy az európai lovak rosszabbak lennének egy japánnál vagy ausztrálnál, csak egyszerűen az utóbbiakat nem éri meg ideutaztatni, ha hazájukban is van elég, ráadásul magasabb pénzdíjú verseny.
A felsoroltakon kívül még Argentínában, Brazíliában, Chilében, Kanadában és Új-Zélandon futnak Group-besorolású sprintversenyeket (korábban Dél-Afrikában is futottak).
Kép: Canva
Frissítve: 2022.08.10.
A vasárnapi 155 cm-es nagydíjban ötvenhatan álltak starthoz, ahol 
Kiskunhalason még csak egy csapat volt hibátlan, Bábolnán már öt csapat végzett hibapont nélkül a nap végére így köztük összevetés döntött. A bábolnai fordulón, a Máchánszky Gyula régió csapata győzedelmeskedett, amelynek vezetője, Füzér Flóra volt és a csapat tagjai, Frányó Csenge, Bölecz Virág Ráhel, Bencses Réka és Réti Dávid.
“Szerettük volna, ha minden kiemelt versenyszámban végez magyar lovas az élmezőnyben. 
Folytatódott az idei Szilvásvárad Masters, ahol a második forduló a díjugratásról szólt. A Bükk lábában elhelyezkedő stadion 300 lovat fogadott 20 különböző országból, többek közt Írországból, Görögországból, Olaszországból és Szaúd-Arábiából. Az odalátogatók nem csak a magyar versenyzőket nézhették meg, hanem rengeteg olimpiai sportolóval is találkozhattak.
Kívülről karikás ostorok cserregése és viccelődés moraja hangzik. A hortobágyi csikósok a vendégekkel egységesen csapatokba verődve készülődnek, bár még csupán a bemutató napja van. Tudásukat összemérni csak később lesz lehetőségük.
Végül, de nem utolsó sorban a puszta ötösök vonultak. A nézőtér elcsendesült, a feszült figyelem ideje következett. Négy Koch-ötös száguldott az arénában, míg végül a 20 ló állótapsban nem részesült és meg nem pihenhetett. Ezek a lovas szakemberek még a szakavatott szemek számára is hátborzongató élményt nyújtanak.
CCI***-S (10 induló)
Cseri Dávid beszámolt arról, hogy a szilvásváradi ménesgazdaság lipicai fajtája egyedszámát és eredményeit tekintve egyaránt a nemzetközi élvonalba tartozik; a törzstenyészet állománya összesen mintegy 300 lóból áll.