Sasvári Sándornál jártunk: “A lovak szeretete a génjeimben van”
Sasvári Sándorról hazánkban nagyon sokan tudják, hogy egy ízig-vérig igazi lovas ember: lovarda tulajdonos, díjugrató versenyző és még a lótenyésztésbe is belekóstolt.
Csömörön beszélgettünk a lovakról, a díjugratásról, az egészség megőrzésről. Sanyiról tudni kell azt is, hogy nagyon elfoglalt, pontos, fegyelmezett ember, akinek a családja és a munkája a legfontosabb. Állandóan rohan valahova, de ha lovakról van szó, „könnyen el lehet téríteni”. Most is ez történt, addig beszélgettünk, amíg sikerült neki egy találkozóról lekésnie.
Honnan van a lovakhoz való kötődése?
Egyértelműen a génjeimben van a lovakhoz való vonzalom, szeretet és tisztelet. Nagyon korán, már három-négy évesen megmutatkozott ez nálam. Gyerekkoromban szüleimmel Budapesten, a Mester utcában laktunk. Abban az időben még jártak arra lovas kocsik, hordták a tüzelőt, a szódát. Ha meghallottam, hogy lovas kocsi közeledik, azonnal odaszaladtam az ablakhoz, ez óriási élményt okozott nekem, nagyon örültem nekik. A szüleim hamar észrevették, hogy vonzódom a lovakhoz. A két nővérem elkezdett lovagolni a Tattersállban, így én is kértem, hogy velük járhassak lovagolni. Kissrácként nagyszerű élményekben volt részem a lovardában, amelyek jelentősen befolyásoltak engem a későbbiekben, már ekkor is minden vágyam az volt, hogy nekem is legyen saját lovam.
Felnőttként a nyolcvanas években sok lovardában és lovas panzióban megfordultam, nagyon szerettem a barátaimmal terepen lovagolni. Aztán 1987-ben megvalósult a nagy álmom: meg tudtam vásárolni az első saját lovamat, Csibészt. Egy évig Lajosmizsén tartottam egy tanyán, de folyamatosan kerestem a lehetőséget, hogy Pest közelébe fel tudjam hozni. Néhai Bubik Pista barátom segítségével aztán Ákos Ajtony csömöri béristállójába sikerült elhelyeznem. Ahol akkor még hatezer forint volt egy havi tartás.
Csömörön kezdődött el amatőr díjugrató pályafutásom 1988-ban, Ajtony irányításával. Aztán 1994-ben én is Csömörön telepedtem le, itt kezdtem otthont építeni, először az istálló és egy kis lakás készült el. Az istállót és a lakást csak egy üvegajtó választotta el, borzasztóan romantikus volt ott lakni. Ebben a kis lakásban éltünk két évig a feleségemmel, amíg el nem készült a családi házunk. Jelen pillanatban saját lovas klubom van, rendszeresen versenyzem B-kategóriás díjugrató versenyeken, mostanában elég jó eredménnyel.
Mi a titka annak, hogy ilyen jó kondícióban van?
Nagyon fontos, hogy jó kondícióban legyek, hiszen nagyon sokat dolgozom, a színpadon pedig mindig a legjobb teljesítményt kell nyújtanom. A jó fizikumomat a lovaglásnak és – ha időm engedi – a heti kétszeri a konditerembeli edzéseknek köszönhetem. Az egészség megőrzésért a búzafűben találtam meg, mert a búzafű valami elképesztő energiát ad. A színpadon, lovas versenyen, az életben, a családban, nagyon jól meg tudom állni a helyemet.
Nagyon egyensúlyban tartja az életemet, és az immunrendszeremet is erősíti, így betegségekkel hála istennek nem kell foglalkoznom. Nekem fokozottan kell a jövőre gondolni, hiszen van két kicsi lányom, őket még fel kell nevelnem. A búzafű megelőzi azokat a betegségeket, amelyek elég gyakoriak és eléggé elterjedtek, főleg itt Magyarországon. Én a búzafű által biztosítom, azt hogy remélhetőleg szép, hosszú, és aktív öregkorom legyen. Természetesen ebből a lovak sem maradhatnak ki.
Szerző: Tóth István, LovasPlaza.hu
2011.08.25.
Frissítve: 2023.08.23
