Látogatás a Bécsi Lipicai Múzeumban
A Bécsi Hofburg egyik legszebb reneszánsz épülete ad otthont az egész világon ismert Lipicai Múzeumnak. Évente közel 100 000 hazai és külföldi látogató csodálhatja meg az egyik legismertebb fajta történetét a 16. századtól napjainkig. Környezete és hangulata szinte lovas zarándokhellyé tette, ahol a látogatók a történelemben több évszázadot utazva maguk előtt láthatják és csodálhatják ősi segítőtársunk szerepét.
A kétszintes épületben az előző századokban készült festmények, fényképek, korabeli ruhák, eredeti szerszámok és használati tárgyak nyújtanak átfogó áttekintést a lipicai fajtáról, bemutatva a tenyésztést, nevelést, és eredményes hasznosítást is.
A lipicai fajta története több mint 400 évvel ezelőtt kezdődött, 1580-ra nyúlik vissza. A fényűzést és pompát kedvelő Habsburg-család tagja, Károly főherceg, I. Ferdinánd császár harmadik fia azzal a céllal alapított ménest az Adriai-tenger partjához közeli Trieszt melletti kis hegyi faluban Lippizán, hogy nemes, az udvari pompához méltó, impozáns megjelenésű nyerges és hintós lovakat állítson elő. A ménest spanyol lovakkal alapították, de a későbbiek folyamán három törzs eredete nem spanyol területről történt.
A mai napig fennmaradt törzsek alapítói közül Plutó és Conversano 1767-ben, Neapolitano 1790-ben, Maestoso 1773-ban, Favory 1779-ben, míg az arab eredetű Siglavy 1816-ban született. Később két újabb törzzsel, Incitatoval és Tulipánnal bővült a fajta.
A Habsburg-ház Napóleon elleni háborúiban háromszor kellett menekülnie a lipicai ménesnek. A harmadik menekülés során 1809-ben az egész ménes Mezőhegyesre került, és csak 1815-ben térhettek vissza Lipicára. Nem minden ló ment azonban haza. Mezőhegyes nagyon megszerette a visszamaradottakat, együtt tartva külön ménesben, tiszta vérben tenyésztették tovább. Itt kezdődött a magyar lipicai tenyésztés.
A több évszázados következetes tenyésztői munkával sikerült rögzíteni az örökletes anyagba az értékes tulajdonságokat: a szilárd szervezetet, a feltűnő intelligenciát, a speciálisan szép mozgást, a nyereg alatt és a fogatban megnyilvánuló könnyed és elegáns munkát, de mindenekelőtt a harmonikus testarányt és a tetszetős megjelenést. A későbbiek során ezzel a fajtával világra szóló sporteredményeket produkáltak, ennek is köszönhetően a lipicai világszerte közismert és elismert helyen áll a palettán. A sportban a fajta elsősorban a fogathajtásban ért el világraszóló eredményeket, de a fajtán belül egyes egyedek a díjlovassportban is remekelnek.
A Lipicai Múzeumban az eredeti ló- és lovasfelszereléseken, nyergeken, kantárokon kívül eredeti festményeken és rajzokon szemlélhető az adott kor lovasélete és lovaskultúrája. Korabeli öltözékeken, díszes ruhákon keresztül a látogatók képet alkothatnak a kor divatjáról is. Az állandó kiállítás szervezői nagy gondot fordítottak arra, hogy a történelmi időszakok bemutatása, ábrázolása mellett az elmúlt korok kiemelkedő történelmi személyiségeit bemutatva emléket állítsanak mukásságuknak.
Egy külön teremben egész nap folyó filmvetítéseken láthatóak azok a ménesek ahol a lipicait tenyésztik, tartják. Az érdeklődők még az ellés csodájának is részesei lehetnek.
A lipicai fajta nagyon sok viszályt, háborút, politikai átalakulást átélt a több mint 400 év alatt. Fennmaradását, fejlődését annak köszönheti, hogy valamilyen oknál fogva, minden kor embere szerette és tisztelte ezt a fajtát. A lipicai tradicionális fajtaként szerepel a palettán ezért fontos eredeti tulajdonságainak megőrzése, a barokk, klasszikus forma jellemzőinek átörökítése és továbbvitele.
Az utóbbi néhány évtizedben a ló és az ember kapcsolata gyökeresen megváltozott, átalakult. Az emberiség történelmét, kultúráját meghatározó ősi segítőtársunk, a hobbin és a sportokon keresztül pótolhatatlan kikapcsolódást, szórakozást jelent az ember számára, ezért is fontos a múlt megismerése, ami alapján még nagyobb tisztelettel adózhatunk az ember egyik leghűségesebb és legfontosabb társának.
Szerző: Herneczky Frigyes
Kép: canva
Frissítve: 2012.01.14, 2024.04.17.
