Kassai Lajos lesz az Ópusztaszeri Vágta díszvendége
Lóháton vitte három lovas a Nyeregszemle meghívólevelét a Somogy megyei Kaposmérőre, Kassai Lajos lovasíjászhoz, a Nemzeti Vágta Kuratóriumának elnökéhez.
A kurta téli nappalok és az időjárás viszontagságai diktálta fegyelmezett napirendet követve hét napba telt az Ópusztaszer-Kaposmérő útvonal megtétele. A világhírű lovasíjász szeretettel látta a vendégeket, és elfogadta a felkérést. Így a Nemzeti Vágta előfutamán, a Nyeregszemle harmadik napjára meghirdetett Ópusztaszeri Vágtán díszvendégként lesz jelen Kassai Lajos.
Hány országban, mekkora táborra épít jelenleg a lovasíjász sportág?
– A nemzetközi iskola jelenlegi tagjai Magyarország, Felvidék, Németország, Amerikai Egyesült Államok, Ausztria, Kanada, Új-Zéland, Norvégia, Kína, Bulgária, Csehország, Svájc, Ausztrália, Spanyolország és Románia.
A visszajelzések szerint mi a legfontosabb vonzereje a sportágnak?
– A nyugati ember számára a lovasíjász népek mindig veszélyt jelentettek. Ha Amerikában valakire azt mondják, olyan mint Attila, a hun, ez a legnegatívabb jelző. Most, hogy a lovasíjászat újraéledt, és egyre népszerűbb a világon, lehetőséget ad a nyugati ember számára, hogy ezen a kiváló harcművészeten keresztül közelebb kerüljön a kultúrához is. Eddigi tapasztalataim szerint mindenki máshonnan közelít. Van, aki a történelem felől, van, aki a ló felől, van, aki az íj felől.
Milyen önismereti utat tett meg amióta a hagyományőrzésre, a lovasíjászatra, és az ezzel szorosan összefüggő életmódra tette fel az életét?
– Alapvetően két embertípus van, a kérdés embere és a felelet embere. A kérdés embere az állandóan kutató, tapasztalni, megismerni akaró ember. A felelet embere pedig azt mondja, vallása már mindenre megadta a választ, és visszavonul a hitének megfelelő rítusokba. Az én életem mintha mindkettőt tartalmazná. Én mindent ki akartam próbálni, és azt mondtam, csak az ostobák akarnak a mások kárán tanulni, és nincs fontosabb az egyéni tapasztalásnál. A tudás az egyedüli kincsünk, amit nem vehetnek el tőlünk, és egyben a legarisztokratikusabb dolog is a világon. Most, hogy elértem életem delét, egy napfényes tisztásra jutottam, magam mögött hagyva a kérdések és a vágyak kínzó dzsungelét. Sokkal több az elfogadás, mint a változtatni akarás bennem. A lovasíjászat, ami egykor táltoslovon repített térben és időben, ma már egyre inkább egy rítus számomra, keretet adva hétköznapjaimnak, életemnek. Egyszerre jelenti számomra a tudományt, a művészetet és a vallást. Megpróbáltam a józanészre támaszkodva a lehető legtöbbet megtudni erről a tevékenységről, majd képességeimhez mérten művészien bemutatni, és mire eljutottam idáig, azt vettem észre, hogy hitemmé vált.
A sporthoz szükséges adottságok fejlesztése mellett hogyan segíti, támogatja ebben a személyiségfejlődésben a követőit?
– A test, a szellem és a lélek összhangja teremti meg harmóniánkat az életben, és nyújt támaszt megpróbáltatásaink során. Képzeljünk magunk elé egy fogatot: erőtől duzzadó lovak, jól megépített kocsi és egy kiváló hajtó. A lovak ösztöneink, érzelmeink, indulataink; a hajtó értelmünk, és a kocsi testünk szimbóluma. Most pedig játsszunk el a gondolattal, és képzeljünk két göthös gebét a fogat elé, ültessünk egy gyakorlatlan ostoba kocsist a bakra, és idézzünk magunk elé egy rozoga, lerobbant szekeret. Bizony, ezen sorscsapások közül egy is elég ahhoz, hogy születésünktől a halálunkig tartó utunkat egyik kátyúból a másikba való vergődéssé nyomorítsa. Végignézve embertársainkon, kinél kevésbé, kinél jobban kiütköznek karmikus fogatuk hiányosságai. De még mielőtt túlzottan elmerülnénk a bennünket körülvevő világ kaján szemléletében, vessünk csak egy röpke pillantást önmagunkba. Mit látunk magunk elé nézve, aszott párákat vagy tajtékzó méneket? Kocsink könnyen gördül, vagy foghíjas küllőin nyikorog rozsdás kerekünk? És vajon mi, ki mindezt a bakról szemléljük, józanul látunk-e, elég tiszta-e tükrünk, melyben önmagunkat szemléljük?
Milyen kapcsolat fűzi a Nyeregszemle szervezőihez?
– A Nyeregszemle révén ismerkedtem meg Solymosi Bertolddal és már az első találkozáskor kiderült, vannak hasonló törekvéseink. Bertold személyében egy elhivatott és határozott embert ismertem meg. Jó volt látni, ahogy az álomból elképzelés lesz, az elképzelés tervvé alakul, a terv pedig megvalósul.
Mi a véleménye a kezdeményezésről, annak létjogosultságáról?
– A világban minden gondolatnak létjogosultsága van, legyen az szélsőségesen rossz, vagy annak az ellenkezője. A megvalósulás azon múlik, hogy mekkora erő van a szándék mögött. Ha egy ember kellőképpen elhivatott, és nem marad le korától, de azt nem is előzi meg, a megvalósulás nem maradhat el. Solymosi Bertold jó időben, jó helyen állt ennek a kezdeményezésnek az élére.
Hogy fogadta a lóháton érkező meghívás gesztusát?
– Ez a gesztus igazolja az előbb leírt mondatokat. Azok az emberek, akik januárban lóra ülnek, hogy Ópusztaszertől Kaposmérőig ellovagoljanak, ékes bizonyítékai az elhivatottságnak. Semmilyen kétely nem volt bennem, hogy ott leszek az idén Ópusztaszeren, de ha lett volna, ez a lovas csapat mindenképpen eloszlatta volna.
Hogy teltek a meghívólevelet kézbesítő lovasokkal együtt töltött napok?
– Jó látni egy olyan társaságot, akikben csak a ló szeretete közös, hiszen a westernlovaglástól hagyományőrzésig, ahányan voltak, annyifélék. Csak az ilyen összefogás képes arra, hogy a magyar újra lovas nemzet legyen. A társaságból senki nem volt számomra ismeretlen. Jórészük példaértékű ember számomra.
Véleménye szerint milyen társadalmi jelenségek állnak a lovas sportok és lovas rendezvények növekvő népszerűsége mögött?
– Talán az, hogy a korunkat uraló virtuális világ nem tud minden agyat kilúgozni. És maradnak olyanok, akik a természettel, a természetességgel keresik az összhangot. Uram bocsá’, őseik kultúrája felé fordulnak.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.13.
