Hortobágyi hagyományok
Több ezer szürkemarhát, lovat és rackajuhot hajtottak ki a hortobágyi legelőkre április 28-án. A pásztorok ettől a naptól egészen a tél beálltáig kint laknak állataikkal a pusztán.
A Szent György napi ünnepen a régi hagyományokat elevenítették fel. A bográcsokban reggel óta rotyogott a biomarha pörkölt. Akinek ez nem volt ínyére, kóstolhatott sülteket, kolbászt, szalonnát, lekvárt és mézet is. Természetesen mindenből csak biót. Akadt olyan nézelődő, aki a puszta állataival is a vásárban találkozott először.
Minden tetszik, pláne egy pestinek. Éppen néztük, hogy milyen állat, de aztán rájöttünk, hogy biztos kecske, mert olyan szarva van – lelkendezett Utasi Andrea. A tipp nem jött be, ez egy merinó birkafogat volt.
Kovács hagyományok
A vásárban a népi mesterségek termékeit is kiállították. Sőt a kovácsok munkáját bárki kipróbálhatta. A jó kovácsnak nem csak kiváló erőnléttel, de jó ritmusérzékkel is rendelkeznie kell. A kovács általában nem egyedül dolgozik.
Egy kovács nem kovács. A vezető kovács kezében van a kis kalapács, ez olyan, mint egy karmesteri pálca, én mutatom, hogy mit kell csinálni. Menet közben a kovácsok nem beszélgetnek, nem szólnak egymáshoz, jelzéseket adnak, hogy mi a következő művelet – magyarázta Vajda László kovács népi iparművész.
Állatok kihajtása
Délután 3 órakor elkezdődött a Szent György napi ünnepség legfontosabb része, az állatok kihajtása. Először több ezer rackajuh vágtatott át a Kilenclyukú hídon. A birkák után a lovak és a csikósok vonultak át, majd érkeztek a szürkemarhák. Az állatok és a több mint 80 csikós, gulyás és juhász felsorakozott, és elkezdődött a rovásfára vétel. A szokás annak az emléke, hogy hajdanán egy fába belevésték, hogy mennyi állatot visznek a legelőre. A hagyomány szerint ezt a fát kettétörték, az egyik fele maradt a gazdánál, a másik pedig a pásztornál. Régen így számoltak el a legelőre kihajtott állatokkal.
Ősszel, amikor megtörtént a behajtás, akkor összepászították a kettőt, és annak egyeznie kellett – tudtuk meg Vajda Mária néprajzkutatótól.
A pásztorok áprilistól októberig vagy novemberig kint laknak az állatokkal a pusztán. Semmivel nem cserélnék fel ezt az életformát. A szabadság, a kinti lét a pusztán, ott kint élni, azt nem lehet semmihez sem mérni – hallhattuk Juhász Imre pásztort.
Megfelelő körülmények
A juhászokat, gulyásokat, csikósokat jókívánságokkal engedték útjukra. A legfontosabb, hogy békességben éljenek és az állatok semmiben ne szenvedjenek hiányt, hogy ne érezzék feszültnek magukat, otthon legyen minden rendben, másodsorban a jószágoknak mindig legyen jó minőségű ivóvize és jó legelő, mező, mert most a tél egy aszályos tavaszba fordult – mondta el Gencsi Zoltán, a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Kht. ügyvezető igazgatója.
A több mint 2600 rackajuh, 2800 szürkemarha és 240 ló végül nekivágott a hortobágyi pusztának, ahonnan a néphagyomány szerint csak akkor térnek vissza, amikor a jószág havat hoz a hátán.
2007.05.07.
Forrás: DTV
Frissítve: 2023.03.22.
Fotók: Canva
