Kezdőlap Blog Oldal 680

Férfi öttusa-vb ezüstérmes Horváth Viktor és a csapat

Férfi öttusa-vb ezüstérmes Horváth Viktor és a csapat

 

Ezüstérmet szerzett Horváth Viktor és a Horváth, Fülep Sándor, Kállai Ákos összeállítású magyar csapat a guatemalavárosi öttusa-világbajnokság hagyományos férfi versenyében.

Egyéniben a litván Edvinas Krungolcas győzött, a dobogó harmadik fokára honfitársa, Andrejus Zadnieprovskis állhatott fel. Fülep Sándor hatodik, Kállai Ákos huszadik lett. Csapatban a litvánok nyertek, a harmadik helyen pedig a csehek végeztek. A magyarok közül Horváth és Fülep végig a legjobbak között volt, előbbi a vívást követően került a második helyre – amit aztán végig meg is őrzött -, s utóbbi sem csúszott hátrébb a hatodik helynél. Mindketten jól lőttek, jól vívtak, és bár az úszásban nem tartoztak a leggyorsabbak közé – hozták, ami várható volt tőlük -, így is meg tudták őrizni kedvező pozíciójukat.

A magyarok közül elsőként az akkor tizenhatodik Kállai lovagolt, sokáig jó tempóban haladt, a pálya második felében azonban rontott, ez pedig 84 pontos levonást jelentett az 1200-ból. A három szám után hatodik Fülep egyetlen alkalommal, a hatos akadálynál rontott így 1140 pontot gyűjtöttt.

Horváth 1172 pontos teljesítménnyel maradt a második helyen. Horváth másodikként, Fülep harmadikként vágott neki a 3000 méternek, de rögtön utána következett a “futógép” Zadnieprovskis, úgyhogy volt miért izgulni.

Ráadásul a hetedik helyen ott volt a szintén remek futónak számító cseh Libor Capalini. Kállai tizenötödikként rajtolt, ő ekkor már a csapatért futott. Négy szám után a magyarok 19 futómásodpercnek megfelelő pontelőnnyel vezettek a litvánok előtt, akik azonban ezt ledolgozták. A csehekkel a lovaglás után már nem kellett számolni.

Összesen húsz csapatot rangsoroltak. Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány hangsúlyozta: olyan teljesítményt nyújtottunk, amellyel majdnem mindig versenyt lehet nyerni. Ma nem lehetett. Ennek oka, hogy Krungolcas és Zadnieprovskis kiválóan szerepelt. Előttünk van még a váltó, amelyben szeretnénk jobban szerepelni, „valami elfogadhatót nyújtani”, mondta a kapitány.

 

2006.11.20.
Forrás: Duna TV
Frissítve: 2023.06.26.
Fotók: Canva

Ifi OB 2006

2006-os év Ifjúsági Magyar bajnokság győztesével és ezüstérmesével, Kovács Henrivel és Biharvári Attilával, beszélgettem a verseny kapcsán

 

Hogyan láttátok egymás lovaglását?

Henri: Atti mindkét lovával egyenletes, jó és magabiztos teljesítményt nyújtott. Carradoval a csapatversenyben lovagol két hibátlan pályájával kitűnően segítette a győzelmünket. Szerintem jó döntés volt, hogy a biztosan ugró, rutinosabb, de fáradékonyabb Carrado helyett a kistermetű, de nagyszívű Timonnal vállalta a döntőt. Timon pörgősebb ló, jobban passzol Attilához és az összevetésben is gyorsabb ló, mint a nehezebb felépítésű Carrado.

Attila: Henri, mint mindig, ismét tökéletes lovaglást mutatott be kitűnő társával, Baccarával. Higgadtan, magabiztosan, precíz lovaglással méltán lett ismét, immár negyedszer is Ifjúsági Bajnok. Fiatal lovát, Agropoint Akvarellt is remekül lovagolta, mindössze egy verőhibát vétve. Ez a ló még csak 6 éves, így szerintem nagy jövő áll előtte, ahogy a képességei mutatják.

Hogyan kezdtetek versenyezni?

A: A versenyzést Szabó Ildikó szakmai irányítása alatt kezdtem 2003-ban a B&H Lovasklub színeiben. Később Helfried Knotz-cal is dolgoztam együtt. Most Kovács Szilveszter segíti fejlődésemet, irányítja munkámat.

H: Már beleszülettem a lovazásba. 2000 óta versenyzek, édesapám, Kovács Szilveszter irányítása alatt. Saját lovas klubunk, a Morris Lovas Klub színeiben.

Milyen lovakat lovagoltatok most a versenyen?

H: Első számú lovam Baccara. Csikó korában apa ajánlotta egy kertészkedéssel foglalkozó családnak, akik meg is vásárolták lányuk számára. A párossal édesapám foglalkozott végig. 6 éves tenyészen kizárták a vizesároknál, mert az egyik pályaszolgálatos átsétált a víz mögött, mikor a ló már az akadály felé ment. Így elkönyvelték „vizes” lónak. 5 évet pihent és csikója is született. Ezután Szekeres Ágota kezdett versenyezni vele. Nyertek Championátust, de a Ló és Lovaglás Ünnepén kizárták egy vizestálcánál. 2002-ben került hozzánk. Sunshine Tour versenysorozaton kezdtem vele versenyezni, eleinte nem volt jó összhang közöttünk, nem akarta hagyni magát lovagolni. 4 éve lovagolom és ez a negyedik ifi bajnoki címünk. Azóta már hű társam, nagyon kedves ló, imádom. Elég temperamentumos, akaratos, ezért figyelni kell és higgadtan lovagolni. Roppant társas ló, mindig talál magának valakit, most Timont.

Másik lovam Agropoint Akvarell, Gáspár Gyula úré, remek képességű fiatal ló, itt is jól szerepelt.

A: Carrado két évig Németországban díjlónak készült. Majd a Krucsó testvérek lovagolták. 1997-ben Balázzsal Ifjúsági Magyar Bajnokság 1. helyezettje. 1998-ban Szabolccsal Fiatal Lovak VB-jén döntős. Junior OB 2. helyezett. 1999-ben ismét Balázs volt a lovasa, szerepeltek Junior EB-n, világkupa fordulókon és nemzetek díján vettek részt. 2000-ben Panca Cornél Teodor lovagolta, CSIO és CSIB versenyeken indultak. 2001-ben Szász Attilával volt eredményes a mén nemzetközi szinten. 2003 óta lovagolom. 2004-ben Korosztályos OB gyermek kategóriában aranyérmesek lettünk. 2005-ben Ifi EB-n vettünk részt a magyar csapat tagjaként. Az idei évben pedig Ifi OB csapatversenyében Csongrád Megye csapatával aranyérmesek lettünk, két hibátlan pályával.

Timon egy orosz tenyésztésű, 9 éves herélt. Szabó Ildikó kezdett el vele versenyezni. Tavaly óta én lovagolom, kitűnő képességű lónak tartom, remélem nagyobb pályákon is eredményesen fogunk tudni versenyezni.

Ki segített felkészülni a versenyre?

A: Kovács Szilveszter irányította a csapatunkat, kettőnket ő készített fel a versenyre. Szerintem jó csapatszellemet tud kiépíteni, jól össze tudja fogni a tagokat, és mindenkiből ki tudja hozni a legjobbat.

Mi a véleményetek magáról a versenyről?

H: Szerintem kár, hogy külön időpontra tették a felnőtt és az ifi-junior bajnokságot. Alig volt érdeklődő és úgy vélem, hogy a 3 kategóriának együtt a helye, egy rangos verseny keretében. Jó ötlet volt a kezdő lovasoknak és a B-s ifjúsági lovasoknak is rendezni egy bajnokságot, de szerintem ezeket kéne összevonni az Amatőr OB-val és egy külön időpontban megrendezni.

A: Szerintem is. Már csak azért is előnyösebb lenne a korábbi időpont, mert szeptemberben az időjárás is elég szeszélyes és már az iskola is javában tart.

Hogyan láttátok a többiek lovaglását?

H: Szerintem a csapatverseny pályája nem volt túl nehéz és a döntő sem, ezért engem meglepett ez a sok verőhiba.

Egyre többen „kiöregszenek” az ifi korból, kit láttok tehetségesnek a most kezdők között, van utánpótlás?

A: Nekem Ifj. Jován Richárd és Burucs Barna lovaglása tetszett a legjobban, szerintem mindketten nagyon ügyesek.

Szerintetek mi tesz valakit jó lovassá?

H: Próbáljanak minél jobb edzővel együtt dolgozni, fogadják el az építő kritikát, ne sértődjenek meg. Figyeljenek oda a lovaglási stílusukra, nézzenek meg minél több jó lovast, tőlük sokat lehet tanulni. Próbáljanak meg kifejleszteni egy sémát, ne össze-vissza lovagoljanak. Egy-két jó eredmény után is folytassák a munkát, mert fejlődni csak szorgalommal és kitartással lehet. Az ifik pedig legyenek tisztában azzal, hogy mit jelent egy ifi EB.

A: Sok múlik a lovon is, de elengedhetetlen a gyakorlás, rutinszerzés. Higgadt koncentrált lovaglás, amihez rendszerezni kell a belső gondolatokat.

Ha változtathatnátok valamin, mi lenne az?

A: Nagyon tanulságos volt szerintem az ifi EB. Rajtunk kívül minden országnak a lovait úgy szállították, hogy egy kamionon csak két ló állt, ami például a 21 órás kompútnál volt nagyon hasznos, a válaszfalakat kivéve két részt tudtak kialakítani, mint egy boksz, így a lovak tudtak valamennyire mozogni, a mieinkkel ellentétben, ahol 4 ló utazott, mivel úgy olcsóbb, egy kamionon és egyhelyben kellett állniuk a 21 óra alatt.

Én még a pályaépítést is fejleszteném a nyugat-európai stílus szerint. Kint folyamatos pályákat építenek, korrekt távolságokkal, itthon sokszor van feles távolság, ami miatt „húzogatni” kell. Nem lehet nemzetközi versenyekre felkészülni más szintű és technikájú pályákon.

H: Ez évben összesen egy olyan versenyen voltam itthon, ami a lovasokat segítette, Somoskőújfalun. Nem azért rendezték, hogy a lovasok újabb versenyen költhessék a pénzüket, segítőkészek voltak, folyamatosan odafigyeltek mindenre. Ingyen boxot és ellátást biztosítottak lónak és lovasnak.

Elosztanám a hazai nemzetközi versenyeket, ne legyenek nagy holtidők közöttük, hogy lovainkat időről-időre szinten lehessen tartani.

A fedeles versenyeket is fejleszteni kéne szerintem, a kinti szisztéma szerint.

További terveitek?

H: Fiatal lovak képzése, öregek most pihennek. Van most egy nagyon tehetséges 5 éves ló, Agropoint Carvados, ami szintén Gáspár Gyula úré. Második lett Mezőhegyesen kanca I. kategóriában és az 5 éves tenyészen is. Sok türelem kell hozzá, de 3-4 év múlva nagypályára is felérhet. Vannak még nálunk is Carrado csikók, amik szintén jó eredményeket hozhatnak a későbbiekben. Bízom benne, hogy eredményeim tükrében kapok tehetséges 6-7 éves lovakat lovaglásra, versenyzésre. Jövőre pedig újra cél az Ifi EB-n és OB-n jól szerepelni.

A: Carrado szintén pihen, Timonnal még idén két külföldi versenyen szeretnék indulni, Arena Nova-ban és Wiener-Neustadt-ban az Ifi nagydíjban. Jövőre remélem újra EB és az Ifi OB-n újabb megmérettetés.

Köszönöm a beszélgetést, további sikereket és jó lovaglást kívánok!

 

Kovács Fruzsina
Frissítve: 2023.09.30.
Fotók: Canva

Női Európa Bajnokság a Kincsem Parkban 2006

Női Európa Bajnokság a Kincsem Parkban 2006

 

Hatalmas rendezvény színhelye lehetett a Kincsem Parki ügető pálya, ugyanis ez év szeptemberében Magyarország rendezi a Női Amatőrhajtó Bajnokságot. A hölgyek két versenynapon öt futamban mérik össze az erejüket. A bemutatkozás szerdán történt meg, amikor a 13 országból érkezett legjobb hajtónőket a közönség is megismerhette személyesen.

Az első két futam lélegzetelállítóan izgalmasra sikeredett. A közel egyképességű lovakból a hölgyek igyekeztek a legjobbat kihozni, aminek az lett az eredménye, hogy a 13 ló teljesen összetömörülve versenyzett egymással. Félelmetes látvány volt, ugyanakkor végig tisztességes és tiszta küzdelmet láthattunk. Az amatőr hölgyek nem hiába adtak bele apait-anyait, mert a tét nem kisebb, mint a bajnoki cím, itt minden egyes pont számít, ezért még a 12. helyért is hatalmas csaták voltak. A lovakat a hajtónők húzták ki egy sorsolás keretén belül kedd este. A feszültség ekkor érezhető volt a résztvevők között, mert ez a kézmozdulat eldöntheti, hogy bajnokok lesznek-e, vagy utolsók. Voltak kimondottan szerencsések, mint például Alena Cemusová, aki mindkét futamban jó esélyű lovat húzott, ezért nagyobb önbizalommal ülhetett a sulkyba.

Annak ellenére, hogy a végsőkig kiélezett viadal volt mindkét futam, egy hangos szó, egy lóláb elvitel, keresztezés nem történt, így mindenki kihajthatta magából és a lovából a maximumot.

Az első futamban kicsit felborult a papírforma, de egy ilyen versenyben ez megszokott. Itt a gyors kezdés után többen elfáradtak, Hanna viszont nem, ezért ő nyerte biztosan a forduló első részét a belga Sandra van Impe-vel. A második helyezés sorsa már nem volt ilyen egyértelmű, itt Ida Juna, Héla és Harpia Bege küzdöttek a jobb pontokért, illetve a magasabb díjakért. A küzdelemből az osztrák Gundula Bauer került ki győztesen, a harmadik Héla lett Laurence Kindlerrel, míg negyediknek az 1999. Európa Bajnok Alena Cemusová érkezett be.

A második részben már a győzelemért is hatalmas csata folyt Zűr és Ilarita között. A vezető Ilaritát Zűr támadta nagy elánnal, és végül az amatőrök kedvence, Zűr legyőzte Ilaritát. Azért írtam, hogy az amatőrök kedvence, mert Zűr már sok kezdő és természetesen tapasztalt amatőrt vitt győzelemre. A harmadik helyért három ló viaskodott, Glitter Star, Diplomás és Giconda, amiből az alábbi sorrendben kerültek ki. Azaz a német hölgy nyert, a második a cseh hajtónő lett, majd Finnország, Oroszország és Norvégia lett a befutási sorrend.

A két futam után a cseh Alena Cemusová vezeti a bajnokságot, mögötte a német Katharina Merz következik, majd 19 ponttal az orosz Julia Kashkovskaya foglalja el a harmadik helyet, de szorosan 18 ponttal a belga Sandra van Impe követi. A rendkívül kiélezett bajnokság szombaton folytatódik.

A döntő futamok előtt előző este még egy fontos feladat előtt álltak a hölgyek, mégpedig kihúzni azt a három lovat, amivel a versenyben részt vesznek. Fontos pillanat volt ez a lányok életében, hiszen ezen a mozdulaton most már állt vagy bukott a versenyük sorsa. Mert már nem volt több nap, ahol korrigálhatták volna az előző nem túl szerencsés húzást, vagy hajtást. A holland Hilda F. Hofstra ismételten kihúzta Hetita Nevit, aminek nem örült túlzottan, mert a kanca bemutatkozása nem volt éppen felemelő érzés a holland hölgynek. Ennek ellenére Hetita Nevi kellemes meglepetést hozott, ugyanis óriási győzelmet aratott. Azt hiszem ezen Hilda F. Hofstra lepődött meg a legjobban.

A verseny még nyitott volt mindenki számára. Az első futamban a német Katharina Merz készült megerősíteni a pozícióját, hiszen győztesként haladt a cél felé, amikor lova az utolsó kanyar végén ugrott, így az áhított 14 pont helyett mindössze egy ponttal lett gazdagabb. A mi Fazekas Andink így egyedül maradt az élen, és minden tudását latba vetve küzdött, hogy elsőként szakítsa át a szalagot, amikor Hetita Nevi kárpótolva hajtónőjét az előző napi teljesítményéért, könnyedén lefiniselte a mi magyar lányunkat. A bajnokság két főszereplője Julia Kashkovskaya és Alena Cemusová eközben sereghajtóként érkeztek célba.

A következő futamban Imike champion hajtónőjével ugyanolyan jól futott, mint Kelemen Tamással. Könnyedén megkerülte a mezőnyt, és fölényes győzelmet aratott. A helyezésekért óriási csata folyt, a fáradó Indian Lady-re ráfutott szinte az egész mezőny, kívülről Glamour Star és Csipcsala is leterítette. De mivel Glamour Start még versenyközben tisztátlan ügetésért diszkvalifikálták, ezért a mi lányunk megszerezhette a harmadik helyet. Mindenesetre szegény norvég kislánynak magyarázkodhatunk, mert nem értette, miért lett kizárva a versenyből, hiszen a lova nem ugrott. Ugyanis Norvégiában nincs olyan, hogy tisztátlan ügetés, egy lovat csak galoppozásért diszkvalifikálnak. Az orosz Julia viszont előző gyengébb szereplése után alaposan feltornázta magát, és a cseh Alene is komoly pontokat szerzett ötödik helyezésével.

Mindenesetre a bajnokság csak az utolsó futamban dőlt el. Ennek megfelelően a lányok el is követtek mindent, hogy minél jobb helyezést érjenek el, mert akár egy pontnak is óriási jelentősége volt. Az orosz hölgy végül második helyezésével megszerezte az Európa Bajnoki címet, mert hiába volt a cseh Alena-nak ugyanannyi pontja, de Juliának előkelőbb helyezései voltak. Harmadiknak az utolsó futamot nyerő osztrák champion, Gundula Bauer jött fel egy óriási finisnek és Ilonyosnak köszönhetően. Fazakas Andrea Gioconda segítségével pedig megszerezte az összesítésben az ötödik helyezést.

Az Európa Bajnok Julia Kashovskaya – amire a versenytitkárunk hívta fel a figyelmemet – 14 éves kora óta hajt, ugyanis náluk nem határozzák meg, hány évesen lehet először versenyben hajtani. A versenyről, önmagáról, a terveiről, a munkájáról az Európa Bajnoknőt faggattuk.
– Először is szeretném elmondani, hogy nagyon jól éreztem magam Magyarországon. Budapest nagyon szép város, a színvonalas programoknak köszönhetően beleszerettem az országba.

– Most vettem részt másodszorra a Bajnokságon és nagyon örülök, hogy már másodszorra elhódíthattam a címet.

Az utolsó futamban nem okozott gondot, hogy a lovadra is, és az ellenfeledre, a cseh Alena Cemusovára is kellett figyelned?
– Nem, éreztem, hogy jó lovon ülök, mivel elég sokat hajtok versenyben, ezért nem okoz már problémát az sem, hogy megfigyeljem, az ellenfeleim éppen hol helyezkednek el.

Mesélj magadról egy picit.
– Hét versenylovam és három anyakancám van. Közgazdaságból és lótenyésztésből államvizsgáztam. Jelenleg tanulmányt készítek az ügetőlovak tréningezéséről. Azt vizsgálom, hogy különböző körülmények hogyan hatnak egy ló teljesítményére.

Milyen a moszkvai pálya?
– Moszkvában 1600 méteres a pálya. Szinte csak autóstartos versenyek vannak, egyedül az amatőrversenyeket futják fordulóstartra a lovak. Ez a lovaknak nem könnyű, mert egy-egy ilyen verseny alkalmával nem mindig tudják, hogy most miért forgolódunk velük verseny előtt. Egyébként a versenyek hasonlóak a magyarországi futamokhoz. A futamokat nálunk is az igazi irányba futják, ahogyan itt is. A versenyek távja 1600, illetve 2400 méteresek. Mostanában próbálják az orlov ügetőt újra visszahonosítani a pályára. Az amatőrök számára minden évben van egy Derby, ami nagyon rangos esemény Moszkvában. Idén nekem sikerült az Amatőr Derby-t megnyernem. Nálunk is egész évben folyik a verseny. Két évvel ezelőtt kellett egy-két hónapra bezárnunk, de akkor egy nagyon komoly járvány söpört végéig a pályán a lovak között, ami sajnos áldozattal is járt. Ami viszont egy nagyon fontos különbség a két ország között, hogy nálunk, Oroszországban nem herélik ki a lovakat.

Milyen érzésekkel jötték Magyarországra?
– Nagyon szerettem volna nyerni, és nagyon boldog vagyok, hogy sikerült. Kívánom mindenkinek, hogy ugyanígy teljesüljön az álma, mint nekem.

 

A cseh lány nem volt felhőtlenül boldog, ami érthető is volt, hiszen még egy hajszál sem választotta el attól, hogy ő álljon a dobogó legfelsőbb fokán. Alena Cemusovát, a bajnokság második helyezettjét faggattuk az élményeiről.
– Csatlakoznék Juliához, én is nagyon jól éreztem magam Magyarországon. A programok nagyon jól szervezettek voltak, és nem túlzsúfoltak, így legalább pihenhettünk is egy kicsit. A trénerek nagyon kedvesek és előzékenyek voltak, a lovak pedig mind jól felkészítettek. Énekesnő tetszett a legjobban, elkápráztatott a hihetetlen végsebességével.

17 évesen kerültem a pályára, ahová az öt évvel fiatalabb öcsém csábított ki. Először csak héba-hóba jártam ki a versenyekre, aztán annyira megtetszett, hogy elkezdtem versenyezni is. Két lovam van, az egyikre nagyon büszke vagyok, ugyanis most futották nálunk a Breeders Crown-t, ahol a táltosom első helyezést ért el. A legemlékezetesebb győzelmeimet egy svéd Fidji Sund nevű lóval arattam, vele megnyertem egyszer a Cseh Aranykupát. Nálunk nem különül el annyira az amatőrizmus és a profizmus. Nincs meghatározva, hogy egy amatőrnek kell X. versenyt nyernie ahhoz, hogy a profik között hajthasson. Egyébként az első versenyemet egy magyar származású férfi lovával nyertem.

A harmadik helyre az ötszörös osztrák amatőrchampion Gundula Bauer jött fel.
– Én is csak jót mondhatok Magyarországról és a szervezésről. A trénerek nagyon kedvesek és segítőkészek voltak. Hatodszorra vettem részt az Európa Bajnokságon, de most sikerült a legelőkelőbb helyezést szereznem. Ilonyos tetszett a legjobban, annak ellenére, hogy amikor kihúztam, nem voltam meggyőződve arról, hogy ez a legjobb ló a mezőnyben. Versenyközben viszont már szertefoszlott minden kételyem a ló tudását illetően. Ida June és Elite Control szintén nagyon jól felkészített, és jó képességű lovak voltak. Sajnos Elite Controllal nem volt szerencsém, mert a befutóban az előttem ugró Hanna megtörte a lendületemet.

Egy saját lovam van, és Franz Konlechner-nél versenyzem. Édesapám hatására, aki szintén amatőrhajtó, kóstoltam bele az ügető rejtelmeibe. A múlt évben sikerült megnyernem egy Osztrák Amatőrhajtó Bajnokságot, ami előfutamokból, majd a döntőből állt.

 

Hajdu Bíborka
Frissítve: 2023.09.29.
Fotók: Canva

Egy Guinness rekordkísérlet margójára

Egy Guinness rekordkísérlet margójára, Szabó Zoltán túrája

 

Sok kivételes teljesítménynek, rekordnak voltam már szemlélője, tudósítója, de amit Szabó Zoltán produkál, az elképesztő számomra. Egyrészt hihetetlen fizikai teljesítmény, másrészt indíttatásában az őszinteség határait súrolja.

Képzeljenek el egy magas, jókiállású, magabiztos fellépésű fiatalembert, aki szakmáját megfontolt, higgadt tervezőként és üzletemberként végzi. Abban a pillanatban viszont, mikor ül, elönti egy fékezhetetlen, az észrevételeket eltaszító, őrült megmérettetési vágy. Sem lovát, sem magát nem kímélő túrákat tervez azzal a céllal, hogy világrekordokat döntsön meg, vagy éppen eddig még lóval nem teljesített feladatokat kivitelezzen.

Hogy magát sem kíméli, az lemérhető olyan esetekből, mikor télvíz idején a Duna két partja között úszik oda-vissza, vagy éppen a teljes kimerültségtől lováról leesve, kíséret nélkül több órát fekszik eszméletlenül a földön, majd folytatja útját. Nem sorolom tovább. Inkább azt kérem, hogy a következőkben leírtak ne keltsenek rögtön ellenszenvet iránta, ne bélyegezzék meg egyértelműen “lógyilkos”-nak, hiszen például lovas történelmünk egyik neves alakját, Sándor Móricot is elítélhetnénk a lovait abszolút nem kímélő bravúrjai miatt. Mi pártatlanok szeretnénk maradni ebben a tekintetben és Önökre bízni, hogy átgondolva az olvasottakat ki-ki maga döntsön ítéletéről, hogy pálcát tör Zoltán felett, vagy pedig elkönyveli hazánk jelenlegi legfanatikusabb rekorder lovasának. Vér Imre barátommal tettük fel kérdéseinket Zoltánnak legutóbbi lovasútjáról, annak történetéből, tapasztalataiból, adataiból. Az erről szerkesztett elemzés következzék Vér Imre úr tollából.

A Lovas Élet novemberi számában megjelent egy cikk Szabó Zoltánról, aki a Gödöllő közelében lévő domonyvölgyi Detti lovardából indulva, Botond nevű 7 éves magyar félvér sárga heréltjén, nemzetközi útvonalon, 14 nap alatt, minimum 2500-3000 km-t akar megtenni teljesen egyedül, kíséret nélkül. Eredeti szándék szerint, minden harmadik nap pihenőnapnak volt tervezve. A cikk mellé lapzárta után érkezett információként leközölték, hogy a lovasnak a kitűzött célt sikerült megvalósítania. Ez a hír minden eddigi lovas ismeretünket alapjaiban megkérdőjelezte, biológiai csodának tartottuk. Már az is rendkívüli teljesítmény lótól és lovastól, ha két hét alatt a jelzett táv felét képes teljesíteni.

A teljes táv teljesítése a cikk szerint azt jelentené, hogy a 14 napból a 3., 6., 9. és 12. napon pihenőt tart és 10 nap marad a lovaglásra. A kitűzött alsó határ (2500 km) esetében így napi 250 km-t kellene betonon megtenni. Példával szemléltetve: ma lelovagolok Budapestről Nyíregyházára, onnan holnap vissza Budapestre, egy napot pihenek és ezt megismétlem ötször. Ezt sem ló, sem ember nem bírja. Találkozót beszéltünk meg Szabó Zoltánnal Budapesten, hogy az eseményről első kézből kapjunk reális, pontos információt. A találkozó létre is jött. A lovas által elmondottak a megvalósítás időtartama alatt rendkívüli fizikai igénybevételről adtak bizonyságot, mely lóra és lovasra egyaránt vonatkozott. Az általunk reálisnak tartott fele távot túlteljesítette. Ennek persze megvolt az ára.

Néhány adat ennek szemléltetésére:

  • A lovas számításai szerint a megtett táv 1678 km=140 km/nap átlagban.
  • Az időbeosztás végül is olyan volt, hogy egyik nap 24 órát, a másik nap 12 órát lovagolt, azaz csak minden második nap éjszaka aludt. Előfordult, hogy éjszaka a lovas menet közben egy hídon áthaladva a lovon elaludt, arra ébredt, hogy leesett és a fejét beütötte a betonba.
  • Az első napokban sok volt a vágta és ügetés, mely a ló kimerülésével csökkent. Az átlag haladási sebesség (csak a menetben eltöltött időt számolva) 7,8 km/óra volt.
  • Három naponként érkezett segítsége, élelmet és takarmányt hozott, de ezeknek továbbszállítási lehetősége nem lévén gyakorlatilag csak egy vacsorát és egy reggelit jelentett lónak és lovasnak három naponta. Ilyenkor a lovas annyit evett, hogy rosszullét környékezte, a ló pedig, ha hagyják, úgy bezabált volna, hogy kólikában kimúlik. A többi étkezés bizonytalan volt (a lovasnak müzli, csokoládé, a lónak legelés éjszaka vagy a rövid napközbeni pihenőkben és “kegyelemszéna”, ha valahol megszánták és éjszakára befogadták őket).
  • Az itatás is rendszertelen volt. Előfordult, hogy este a ló 7 vödör vizet ivott meg.
  • A ló induláskor 127 kg összteherrel indult, melyből a lovas súlya 95 kg volt.
  • A lovas 11,5 kg-t, a ló közel egy mázsát fogyott az út folyamán.
  • Végül a ló úgy kimerült, hogy már pálcázásra sem akart menni. Patkóiról nem csak a vídiakörmök és sarkak koptak le, hanem maga a patkó is elkopott. Volt olyan patkó, amelynek az egyik szára félig hiányzott. A hátsó patkók hegyfali részénél vékony pánt kötötte össze a két oldalt, a többi eltűnt, a pata hegyfali szaruján már az eleven rész látszott, a ló azon járt.
  • A 12. napon a ló már olyan kimerült volt, hogy sem enni, sem inni nem volt hajlandó. Lószállítót kellett hívni a hazaszállításhoz.

Rekordteljesítmények eléréséhez figyelembe kell venni az alábbiakat: – A ló-lovas párosból a ló dolgozik többet, ő az alárendelt, ki van szolgáltatva lovasa akaratának, olyan feladatra van kényszerítve, mely számára természetellenes. Éhezés, szomjúság, fáradtság, fájdalom gyötri, de tovább kell mennie, olyan igénybevételnek van kitéve, mely egészségére ártalmas.

– A felborult vízháztartás, keringés, emésztés és általános állapot, sőt sántaság miatt – állatorvosilag ellenőrzött versenyeken ilyen lovat nem engednek tovább az ellenőrző pontokon.

– Patkóhasználat esetén csak ép és jól felillesztett patkó fogadható el.

– Alapos fizikai és lelki felkészültségre van szükség (Zoltán ezekből óriási tartalékkal rendelkezett).

Legalább 6 óránként tartsunk hosszú pihenőt abrakolással, étkezéssel, pihenéssel, emésztéssel (a lovasnak ilyenkor le kell feküdni, teljesen ellazulni, akár el is aludhat, ha lova biztonságban van). A ló ugyanis nem hajlandó gyorsabban enni, azért mert mi sietünk, a nagy megterheléshez viszont a szokásosnál jóval több táplálékot kell magához vennie. A biológiában nincsenek csodák. Ha nem kapja meg a ló az elveszett energia pótlásához megfelelő takarmányozást, a saját testét éli fel, elgyengül és kidől.

– Éjszakai pihenésnél olyan helyet biztosítsunk lovunknak, hogy ha le akar feküdni, ezt puha alomra megtehesse.

– Szükség lehet felszereléseink javításához is eszközökre és anyagokra.

– Vegyük figyelembe azt, hogy ha a ló számára kellemes (kedvező) terepen akarunk haladni, akkor le kell térni az útjelző táblákkal jelzett műutakról. Ilyenkor viszont a tájékozódáshoz nagyon felkészültnek kell lenni, a tájékozódás még így is igen nagy időveszteséget jelent. Minimum 1:50.000 léptékű térképünknek kell lenni a teljes útvonalról (turista vagy katonai topográf térkép, mely a domborzatot is szemlélteti, a tájékozódást szolgáló tereptárgyak fel vannak rajta tüntetve) és biztonságosan kell kezelnünk a tájolót.

– Az utak mentén az autóval közlekedők kiszolgálására rendezkedtek be a töltő- és javítóállomások, abrakot, szénát nem árulnak. Itatni is csak akkor tudunk, ha van vödrünk. A vendéglátó létesítmények előtt nincs “lókikötő”, néha még fa sem. Ha be akarunk térni, találni kell valakit, aki megfogja lovunkat.

– Az autósztrádák, műutak keresztezésekor olyan akadályokba ütközünk (pl.: szalagkorlát, betonozott csapadékcsatorna), melyek átjárhatatlanok és megkerülésük teljesen felboríthatja előrejutási ütemtervünket.

Egy hosszú útnál sok mindenre kell tehát ügyelni, alaposan mindent át kell gondolni és előkészíteni, még így is lehet bőven kedvezőtlen meglepetésben részünk. Ha segítők nélkül indulunk és a viszonylagos komfortot biztosító készletet kísérőjármú nem hozza utánunk, a szükséges pillanatban az nem áll a rendelkezésünkre, akkor esélyeink és reményeink a csúcsteljesítmény (távolság) elérésére nagyon könnyen és gyorsan szertefoszlanak.

Az általunk említett rekord kísérlethez hitelesítők és állatorvosok nem voltak felkérve és kirendelve, ezek hiányában nincs hitelesítés.

Ha egy ilyen rendkívüli nagy táv minél rövidebb idő alatti megtételéről van szó, már az indulás előtt el kell dönteni, hogy mi a célunk. Megtudni, hogy mit bír ki egy ló, és mikor dől ki, vagy az, hogy a ló egészségének, használhatóságának fennmaradása mellett mire vagyunk vele képesek.

Mi lovasemberek ezt nem, csak az utóbbit tudjuk javasolni.

 

Vér Imre, Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.09.26.
Fotók: Canva

Észak-Amerika legismertebb lóversenye

Észak-Amerika legismertebb lóversenye

 

A Kentucky Derby igazi klasszis az amerikai lóversenyek történetében. A minden év májusának első szombatján megrendezett derbi nem csupán számos neves politikust és közszereplőt vonzó társadalmi esemény, hanem egyben a legnagyobb múltra visszatekintő tengerentúli lóverseny is.

A Kentucky Derby az Egyesült Államok legrégebb óta rendszeresen megrendezett versenye, amelyen a mai napig igazán nagy szó nyerni. A Kentucky Derby trófeája mellett a május közepei Preakness és a június elejei Belmont versenyeken való győzedelmeskedés jelenti a Hármas Korona elnyerését, amely a maximum, amit egy jó zsoké kívánhat magának és lovának. Kentuckyban a nagy hagyományokkal bíró lóversenyek egészen a 18. századig nyúlnak vissza. Az első versenyt még 1789-ben Lexingtonban tartották, de évenkénti rendszerességgel csak majdnem száz évvel később kezdtek el derbit rendezni. Ezeknek a futamoknak a neves Churchill Downson adott otthont Louisville-ben.

A kezdet

Az első Kentucky Derbyt 1875. május 17-én rendezték mintegy tízezer néző előtt. A versenyre nem csak a városból özönlöttek az emberek, hanem az egész államból érkeztek érdeklődők. A 2400 méteren rendezett futamon tizenöt hároméves ló indult. A versenyt H. P. McGrath Aristides nevű lova nyerte. Ezt a brit derbi mintájára bevezetett távot később, 1896-ban megszüntették, azóta már csak 2000 méteren indítanak versenyt.

Részletek

A derbi kizárólag a hároméves lovak versenye, a kancacsikók súlylimitje 55 kiló, míg a csikóké 57 kiló. Eddig összesen háromszor nyerte meg a Kentucky Derbyt kancacsikó: Regret 1915-ben, Genuine Risk 1980-ban, Winning Colors pedig 1988-ban győzedelmeskedett.

A Kentucky Derby számos alkalommal állított már fel különböző rekordokat. A Louisville-ben rendezett derbi büszkélkedhet például a legnagyobb mezőnnyel, hiszen 1974-ben, a verseny századik évfordulóján huszonhárom ló állt rajthoz. A legkevesebben, hárman, az 1892 és 1905 között rendezett versenyeken futották végig a távot. A leggyorsabban, egy perc és ötvenkilenc másodperc alatt a legendás Secretariat teljesítette a 2000 métert. Ezzel az eredménnyel ő az egyetlen győztes a derbin, aki két percen belül teljesítette az előírt hosszt.

Felemelkedés

A Kentucky Derby azonban sokáig csak egynek számított a sok regionális lóverseny között Amerikában, egészen addig, amíg egy, a lóversenyek iránt elkötelezett ezredes, bizonyos Matt J. Winn kézbe nem vette a rendezvény körül adódó problémák és anyagi nehézségek megoldását. A férfi, aki bár minden futamot látott a Kentucky Derby kezdete óta, de nem sokat konyított magához a lóversenyhez, minden energiáját latba vetve pénzt gyűjtött a csőd szélén álló Churchill Downs megmentésére. Miután sikerrel vette az akadályokat és lendületbe hozta a Kentucky Derbyt, újabb célt tűzött ki maga elé. Winn elkezdett rendszeresen New Yorkba járni, ahol a neves versenylovak tulajdonosait arra igyekezett rábeszélni, hogy indítsák lovaikat a Louisville-ben rendezett futamokon. Kitartása eredménnyel járt, 1920-ra a Kentucky Derby Észak-Amerika legismertebb lóversenye lett, napjainkra pedig a világ egyik leghíresebb derbijévé nőtte ki magát.

 

2006.04.07.
Forrás: Deluxe Magazin
Frissítve: 2023.06.26.
Fotók: Canva

Élménybeszámoló 2006

Finom Spagetti Western!

 

Az idei évben november 9-12 között rendezték meg Európa egyik legrangosabb lovas rendezvényét, a Fieracavalli 2006-ot az olaszországi Veronában. Személy szerint a harmadik alkalommal indultam neki a majd 1000 km-es útnak, ám maga a rendezvény 108. alkalommal került már lebonyolításra.

A rendezvény egészéről nem tudok számot adni, hiszen engem kifejezetten a western show érdekelt, a rendelkezésemre álló két napot mindvégig az ennek helyet adó csarnokban töltöttem. De még csak arra sem merek vállalkozni, hogy a rendezvénynek ezt a szegmensét részletesen ismertessem, hiszen ennek programja is olyan gazdag volt, annyi tanulsággal szolgált, oly sok új ismeretet adott, hogy inkább csak szemezgetek élményeimből:

Az olaszok nagy kedvence a barrel racing szám. Több száz (nem tévedés: több 100) versenyző indult a különféle kategóriákban, egyedül az OPEN osztályban is majdnem 70-en álltak rajthoz. Itt minden ló klasszis adottságokkal rendelkezett, és a lovasok sem piskóták. A versenyt megnyerő Matteo és lova olyan versenyzést mutattak be, amit legfeljebb tanítani lehet, de leutánozni nem nagyon. Olyan sebességgel és ívben kerülték mindhárom hordót, hogy az embernek az volt az érzése, ha akarja a lovas akár megcsókolhatja a földet a nyeregből. Nem is hinné az ember, hogy ló és lovas ilyen teljesítményre képes lehet. A legmegdöbbentőbb az volt, hogy esetükben nyoma sem volt a gyorsasági lovakra egyébként nagyon is jellemző idegbajos viselkedésnek, fejrángatásnak, rajt előtti táncolásnak, birkózásnak. Egyszerűen besétáltak nagy nyugodtan és úgy elverték a mezőnyt, hogy csak úgy porzott.

A versenysport veszélyes üzem, ezt mindenki tudja. A lovassportok meg különösen azok. Sajnos ez itt is beigazolódott. Barrel racingben, egy ártatlannak tetsző fordulónál az egyik ló jobb első lába verseny közben eltörött. A nézőtér fele sírt, a másik fele pedig magába roskadtan ült, amíg szerencsétlen jószágot kisegítették a pályáról. A nyílt törés vége nyilvánvalóan a ló elaltatása lett, noha ezt szerencsére már nem kellett a nézőknek végignézniük.

Számomra is és a nézők sokasága számára is a team penning (marhaterelő csapatverseny) jelentette a legnagyobb élményt. Gyakorlatilag lezárták a csarnokot és a lelátókat ezeknek az idejére, mert a tribünök leszakadtak volna a nézőktől, ha minden kíváncsit felengednek. Több kategóriában bonyolították a versenyeket, de a legnagyobb élményt a futurity adta. Ide a legjobb 10 olasz csapat kvalifikálta magát (csak érdekességképpen jegyzem meg, hogy 400 Eur/fő volt a nevezés díja!), s mivel ebben a számban az olaszok a királyok, bízvást kijelenthetjük, hogy Európa, sőt talán az egész világ krémjét láthattuk versenyezni. Méghozzá hogyan?! Minden csapat egyen ingben (kalapban, chapsben, ínvédőben), fantasztikus hangulatú, pazar megnyitóval kezdve, s valami extravagáns, világklasszis szintű versengéssel tetőzve. Közép-Európa Kupa győztesként és Magyar Bajnokként csak álltam hökkenten és csodáltam ezeket a versenyzőket és lovaikat. Fényévekkel járnak előttünk. Mi idehaza még csak elképzelni sem tudjuk azt a sebességet, taktikai fegyelmet, csapatjátékot, cow sense-t, aminek itt szemtanúja voltam. 40 másodperc már szinte nevetséges időnek számított, az átlag 30-40 másodperc között teljesített, míg a legjobbak 24-28 másodperc alatt választották ki és terelték a kis karámba a kijelölt 3 borjút a 30-ból. A nézőtér sikoltozva, dobogva, tapsolva, fütyülve tombolta végig a versenyt, olyan hangulatot teremtve, amire örökre emlékezni fogok.

A két másik marhás szám, a cutting Top Ten és a working cowhorse is a team penninghez hasonló színvonalon zajlott. Ilyen lovakat, ilyen lovasokat, ilyen csodálatos küzdelmet magyar pályákon még sokáig nem fogunk látni. De ez nem is csoda. Egy-egy komoly, Fieracavalli vagy Americana szintű versenyen több száz nagyjából egyforma méretű, korú és fajtájú borjút kell biztosítani, nem beszélve az egyéb feltételekről. A felkészítő edzésekhez szükséges háttérről (állatokról, pályákról, trénerekről, kurzusokról, stb.) meg már szót se ejtsünk. A magyar gazdasági viszonyok között nehéz elképzelni akkora anyagai potenciát, olyan összetartást, amelyek megteremtenék a marhás versenyek megrendezésének lehetőségét és folyamatosan üzemeltetnék a versenysport bázisát. Idehaza egyelőre csak a Silverado Ranchen áll rendelkezésre a borjas számok gyakorlásához szükséges infrastruktúra, de a lovak és lovasok képzése ott is csak mostanában indult el, s egy magas szintű verseny megrendezése jócskán meghaladná ennek a ranchnek az erejét is. Sok víz lefolyik még addig a Pó és a Duna folyókon, amíg Veronában, Brescia-ban, Reggio Emiliában vagy akár idehaza magyar lovasok nyerési esélyekkel állhatnak rajthoz olasz versenyzőkkel szemben marhás számokban.

Mindent összevetve az idei Fieracavalli újra csak hatalmas élményt jelentett, s ellátott elemezni való tanulságokkal, kipróbálható ötletekkel, megszívlelendő tapasztalatokkal. Minden magyar lovasnak szívből ajánlom, hogy a 2007. évben a 109. Fieracavallira feltétlenül látogasson ki! Nem fogja megbánni.

 

Sheriff
Frissítve: 2023.09.26.
Fotók: Canav

Pusztai népek ünnepe

Pusztai népek ünnepe

 

Június hónap az észak-alföldi régiónak jutott turisztika támogatási szempontból, s ha már ide került, mi is lehetne kiemelt rendezvénye, mint a hortobágyi lovasnapok és a köréje szervezett programsorozat – hangzott el a háromnapos esemény hétfői sajtótájékoztatóján.

Szombaton a X. Országos Gulyásverseny és Pásztortalálkozóval veszi kezdetét a rendezvénysorozat a Pusztai Állatparkban. Amint arról az eseményt szervező Hortobágyi Kht. igazgatója, Gencsi Zoltán beszámolt, a jubileumra a megszokott versenyszámok – öltözet bemutatás, vízhúzás, állathajtás, fülszámolvasás, botütés, pányvadobás, – mellett meglepetésekkel is készülnek. Még ezen a napon délután rendezik meg az I. Országos Pásztortáncversenyt, melyen hét csoport vetélkedik a Hajdú Táncegyüttes közreműködésével. Este a napot pusztabál zárja a nagy csárdában. A következő két napon a lovasoké lesz a főszerep. A csikósok több fordulóban mérik össze tudásukat: megmutatják, hogyan áll kezükben az ostor, képesek-e meghajtani a ménest és a lovukat a nyeregből lefektetni, hétfőn pedig lófuttatással döntik el, ki lesz idén a „Pünkösdi Király”, aki ingyen ihat a csárdában.

A lovas számokat Zilahy István, a Kht. ménesgazdája ismertette. Eszerint ezúttal vasárnap és hétfőn is hasonló programmal várják a nézőket. Felvonulnak, és versenyeznek a magyar népies fogatok, míg a díjugrató derby-n a legjobb hazai lovasok a szokásosnál nehezebb és hosszabb pályán versenyeznek. A világ legjobbjai közé tartozó fogathajtóink közül ezúttal a négyesek tartanak kombinált akadályhajtó versenyt. Három magyar világbajnok, Lázár Zoltán, Dobrovitz József és Juhász László mellett még két svájci fogathajtó – egyikőjük szintén világbajnok – mutatja meg tudását. A már jól ismert pusztaötösök bemutatója mellett újabb látványosságok színesítik a programot: Kassai Lajos lovas íjász, a szlovákiai Tapolcsányból érkezett lipicai ménes, és rendkívül izgalmasnak ígérkezik az ukrajnai kozák lovasok bemutatkozása.

A Magyar Turizmus Zrt. júniusban az Észak-Alföld gasztronómiai értékeire szeretné felhívni a figyelmet, amire jobb alkalmat nem is lehetne teremteni a lovasnapoknál. A „Nagy Ízutazás 2006” kampányév keretében a Zrt. támogatásával rendezik meg a pásztorétkek főzőversenyét – ahogy arról Marsi Gabriella, az észak-alföldi igazgatóság munkatársa beszámolt. Hozzátette, munkatársaik felhasználva a várhatóan nagy látogatottságot (20-25 ezer emberre számítanak) a régió egyéb turisztikai látványosságaira is igyekeznek majd ráirányítani az érdeklődők figyelmét.

2006.05.30. DEOL
Forrás: Debrecen Online


Lovasnapok

 

Pünkösd hétvégéjén ismét megrendezik a Pásztorok ünnepét a Hortobágyon. A rendezvényen lovas fesztivál, pásztortánc- és főzőverseny várja majd az érdeklődőket.

Június 2-a és 5-e között Országos Gulyásverseny, pásztortalálkozó, pásztortáncverseny és lovas fesztivál várja majd az érdeklődőket a hortobágy-mátai lovas pályán, a vásártéren, valamint a pusztai állatparkban.

Az idei öt napos találkozón 20-25 ezer vendégre számítanak a szervezők. 2-án és 3-án, azaz pénteken és szombaton országos A kategóriás díjugrató verseny, 4-én és 5-én, azaz vasárnap és hétfőn a Pünkösdi lovas fesztivál várja majd az érdeklődőket a mátai lovas pályán.

De nem csak a lovaké és hajtóiké lesz a főszerep. Ismét megmérkőznek majd a marhapásztorok vízhúzásban, állathajtásban, botütésben, karikás használatban, de az öt napos rendezvénysorozaton olyan különlegességek is lesznek, mint az ukrán lovas kozákok bemutatója. A versenyek mellett bemutatókat tartanak a világ legjobb fogathajtói, lesz országos csikósbajnokság és lovas-íjász bemutató is. Emellett itt rendezik meg az első pásztortánc versenyt is. A rendezvények között szerepel pásztorétek-főző verseny is, így a finom ízek kedvelői szintén találhatnak majd kedvükre valót.

2006.05.29.
Forrás: Debreceni Televízió
Frissítve: 2023.09.25.
Fotók: Canva

Hercegfalvi Tibor

Hercegfalvi Tibor

A ménes vonzotta a faluba
Somogy megye mellett döntöttek Dél-Korea helyett

Takaros házak sorakoznak a Kossuth Lajos utca mentén. Egy-egy udvarba betekintve rendezett portákat, virágos kerteket látni, szinte érezni a frissen nyírt gyep illatát. Már-már természetes az embernek a megszokott baromfiudvarok látványa, ám Hercegfalviéknál valami egészen más fogadja a látogatót. Baromfik helyett lovak uralják a hátsó kertet egy profin kiépített edzőpályán.


– 1966-ban kezdtem a lovas pályafutásomat a Békés megyei Mezőhegyesen – kezdi a történetet Hercegfalvi Tibor lovasedző. – Több mint negyven éve versenyzek és edzősködöm, így kerültem Somogysárdra tíz évvel ezelőtt. A ménes vonzott ebbe a kis somogyi faluba, lehetőségem nyílt lovagolni a „Jókora” nevű lovat, amivel kijutottam az Európa-bajnokságra is.

A férfi jelenleg nem versenyzik, mert fiatalok a lovai, persze azokat edzeni legalább akkora kihívás. Sokéves tapasztalata és eredményei a világ számos országából vonzza a lovassport szerelmeseit, legutóbb egy amerikai magyar család kérte fel edzőnek.

Hercegfalvi Tibor egy évig Dél-Koreában dolgozott és nemrég újabb ajánlatot kapott, ám ő mégis Somogysárdot választotta a családjával.

– Szeretünk itt élni, kedveljük a falubeli embereket. Kölcsönösen tiszteljük egymást, számíthatunk a segítségükre. Nemcsak én egyedül rajongok a lovakért, hanem mások is a faluban, így közös az érdeklődés, együtt ápoljuk a lovashagyományokat – mondta.

A lovasedző felesége, Ormai Hajnalka pedagógusként dolgozott a sárdi iskolában, most hároméves kisfiukkal van otthon. Az édesanya azt mondja: nem tudja, lesz-e lehetősége visszamenni tanítani, mert bizonytalan az iskola sorsa, a jövőben tagiskolaként fog működni az intézmény. A gyermeknevelés mellett egyetemre jár, másoddiplomáját végzi a Kaposvári Egyetemen. Az anyuka korábban szintén versenyzett, ám azt állítja: amióta világra hozta a kis Tibort, nem ült lóra.

– Valahogy tartok tőlük, amióta gyermekem van. Hihetetlen, mennyire apró egy lóhoz képest egy ilyen kis ember – magyarázza. A nappaliban két átlagos méretű paripa is sorakozik a kis Tibornak, ám mint kiderül, nemcsak a hintalovakat üli meg a kisfiú.

– Nagyon ügyesen ül a nyeregben és egy cseppet sem fél a lovaimtól – veszi át a szót az édesapa. – Biztos vagyok benne, hogy a fiam is versenyezni fog.

Hercegfalviék a falu adta lehetőségekkel is elégedettek, mint mondják: a helyi boltban szinte mindent meg tudnak venni, Kaposvár pedig közel van, így a nagybevásárláshoz a megyeszékhelyre utaznak. A helyiekhez hasonlóan ők szorgalmazzák az útfelújításokat.

– Nagyon várjuk az új utakat, mert nagy a forgalom a faluban. Már említettük is a polgármesterünknek, hogy jó volna fekvőrendőröket elhelyezni a száguldozók miatt – magyarázza az edző.

Azt is bevallja: a legnagyobb szívfájdalma, hogy nincs lehetőség egy fedeles lovarda építésére: – Már régóta szeretnék elindítani a beruházást a lovas rendőrök, de egyelőre nincs meg az anyagi háttér. Hiába az összefogás, csak egy nagyobb összegből lehetne építeni egy fedeles lovardát. A tervek mellett azonban továbbra is egy a cél: együtt küzdenek a somogy-sárdi ménes fennmaradásáért és fejlődéséért.

A lovaglást lehet elég korán kezdeni
Hercegfalvi Tibor szerint a lovaglás minden korosztály számára élvezhető sport. Idősebb korban is el lehet kezdeni, ugyanakkor gyermekkorban is meg lehet szerettetni a lovakat a kicsikkel. A lovasedző szerint tízéves kor előtt nem érdemes komolyan foglalkozni a lovaglással, viszont a legjobb, ha pónival tanítják a gyerekeket. Az apró termetű lovakkal hamarabb megbarátkoznak, bátrabban viselkednek a kicsik, mint egy számukra jóval erősebb állattal.

Forrás: Somogyi HÍrlap  2006-05-03
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva

A kombinált fogat

Ornyik Sándor történetei lovas múltjából

A kombinált fogat

A magyar parasztság gazdálkodásának legnehezebb időszakát az 1950-es évek jelentették. Olyan súlyos adók és beszolgáltatási kötelezettségek terhelték a gazdákat, melyeket teljesíteni a leg-jobbak is képtelennek bizonyultak. A több évszázados paraszti élet tapasztalata felett a diktatórikus politika uralkodott.
Az általam leírt, megtörtént esemény az akkor alkalmazott hatósági módszereket igazolja. A helyi párt és tanácsi szervek előírták, hogy a learatott gabonatarlót 48 órán belül le kell szántani. A munkák ellenőrzésére a város közel 20.000 holdján dolgozó 5.210 kistermelő napi munkáját 22 fő mezőőr ellenőrizte. A határidőket be nem tartó termelőket szabálysértési bírsággal büntették.

A Csongrád–Kiskunfélegyháza közötti műút mellett ma is áll még az a három tanya, ahol a leírt események történtek.
Kátai B. Imre bácsinak a 10 kh föld mellett 1 FORDSON trakto-ra, 1 MÁVAG cséplőgépe, és egy vontatott háromfejű ekéje volt.
A mellette lévő tanyában testvére Kátai B. István lakott. A tu-lajdonát képező 5 jószármazású ménnel a környék tanyavilágá-nak kancáit fedeztette. Betyár és Bicskás nevű bivalyokkal művelte földjét.

Szomszédja, Antal János bácsi jó két kanca lovat tartott. Miu-tán a mezőőri felszólítást megkapták, a szomszédok megbeszél-ték, hogy összefognak és kihasználják a háromfejű eke teljesít-ményét. A FORDSON traktor vontatta az ekét naplementétől napfelkeltéig. Imre bácsi egész éjszaka szántott a lámpafénynél. Aztán délelőtt aludt, délután a traktor karbantartását végezte és az ekevasakat élezte, mert abból 3 + 3 darab volt. Reggel jött a váltás, egyik tanyából a bérlő Bús József hajtotta a bivalyokat já-romba fogva, másik tanyából Jani bácsi a 2 lovat. Az eke elé a 2 bi-valyt fogták, elébük meg a 2 lovat. A bivalyok mellett a szántatlan Bús József kancafogata (1974) bírták megállítani, a „szerelvényt” egészen a gémeskútig vonszolták. Legtöbb tanyán ugyanis a gémeskút melletti vályúból biztosította. A pocsolyába azonnal belefeküdt a két bivaly, egyik földön Bús Jóska haladt, a jobb kezében levő ostorral a bivalyokat szólítgatta élénkebb mozgásra, míg a bal kezével a lovak kitoldott hajtószárát fogta. Jani bácsi az ekét követte és a föld végén ki és bevetette a talajba. Bús Jóska szerint az első napok nehezen tel-tek. Tudvalevő, hogy a bivaly lassú, lusta jószág, a lovak pedig élénkebb lépésben dolgoztak. Majd a gond és feladat fokozódott, mert a nagy melegben a bivalyok csak farkukat csavargatták, majd rövid böfögő hangot adva, kilépvén a barázdából elindul-tak a tanya irányába, húzván az ekét is, meg a keresztbe mozgó lovakat is. Hirtelen nagy zűrzavar támadt, mert a bivalyokat nem -egy nagy gödörbe folyt a víz, amely a libák és kacsák ellátását parton az eke volt, másik parton a két ló ácsorgott.
A parasztemberről ez időben kétféle vélemény alakult ki. Egyik nézet alapján buta, mások véleménye alapján logikus gon-dolkodású. E két emberre az utóbbi volt jellemző, mert elhatá-rozták, hogy hűteni fogják a bivalyokat. Némi várakozás után vasvilla igénybevételével a tócsából kihajtották a bivalyokat, majd néhány vödör vízzel a sarat is eltávolították róluk. Kihoztak az istállóból 2 lópokrócot és az itatóvályúba beáztatták. A vizes pokrócot a bivalyok hátára terítették, majd madzaggal heveder-szerűen átkötötték, hogy mozgás közben le ne csússzon. Szántás közben a hűtés 10 órától délután 4 óra tájig ismétlődött, így a szántás a déli etetési időt kivéve folyamatosan történt. Jani bácsi az eke kezelője, minden forduló végén egy rögöt félretett, mert rájött, hogy a pokróc 6 forduló után megszáradt, és újból vizezni kellett.

Az országúton járók meg-megálltak, mert ilyen fogatot ösz-szefogva még sosem láttak, másrészt nem értették, hogy olyan melegben miért van takaró a bivalyok hátán?
Miután a bivalyok hűtése megoldódott, mozgásuk ütemét is közelítették a lovakéhoz. Néhány nap alatt mindhárom tanyánál végeztek a szántással. Úgy nekilendültek az éjjel-nappal dolgozó „lóerőkkel”, hogy még a fogatnélküli városi lakóknak is szántot-tak.
A leírt és megtörtént események mozgatórugója az élni aka-rás, a feladat megoldásának kulcsa pedig a paraszti észjárás.
Régi mondás szerint a parasztember génjeiben örökli a föld és az állat szeretetét. Ez a valóságban is igaznak bizonyult.
Hogyan alakult élete a megnevezett három parasztembernek a TSz-ben?
Kátai B. Imre bácsi traktorosként dolgozott nyugdíjazásáig. őszi szántást végzett, mikor leszállván a traktorról így szólott hozzám: „Sándor, érzed a friss szántás illatát? Ezek meg az én madaraim”, mutatott rá a friss szántáson kártevő rovarokat kere-ső sirály és varjú csapatra.

Antal Jani bácsi 12 évig hajtotta saját lovait fogatoskénti munkakörben.
Bús Józsi először fogatosként, majd brigádvezetőként dolgozott. Sok éven át volt versenyeken segédhajtóm. ő hajtotta a csongrádi Pető.TSznépies,lógórafogatolthármassárgakan-cafogatát Nyugat-Berlinben. Hazatérve sokáig emlegette, hogy a zárórendezvény fogadáson még a főpolgármester feleségét is megtáncoltatta.
Amely eseményeket leírtam, az a régmúlt. A történelem soha nem ismétli önmagát, az írás viszont megmarad.

Ornyik Sándor
ny. mezőgazda
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva

 

Szamárbiznisz

Szamárbiznisz

A közhiedelemmel szemben hihetetlenül okos és érzékeny állat a szamár.

A nagy teljesítményű motoros fűrész százharmincezer forint volt, a kordé húszezerbe került, Gyurit, az öreg szürke csődört ötvenezer forintért adták oda hosszas alkudozás után.


A fűrész, a szekér és a szamár volt Kálmán befektetése egy jobb élet reményében. Kálmán negyvenöt éves, hatgyermekes ózdi foglalkozásnélküli, állását aznap veszítette el, amikor a kohászat utolsó martinkemencéjét is lebontották. Egy időben napszámba járt, azután apránként kikopott a budapesti emberpiacokról is. Most a törvényesség határmezsgyéjén mozgó vállalkozása van, amelynek biztos pillére Gyuri, a szamár.

A férfi hivatalosan ágszedéssel foglalkozik. Ózd sajóvárkonyi városrészén 1400 forintért kiváltható a gallygyűjtő bárca a környező erdőkbe, ami egy határozott időre szóló engedély a lehullott faágak elszállítására. Az erdészet által kiadott pecsétes papírt az igazoltató rendőr is elfogadja, így Kálmán biztonságban furikázhatja a fát az egykori kohászváros utcáin. A szamaras fogat három-négy mázsa fát visz egyszerre, és naponta kétszer is fordul. Más kérdés, hogy a földre hullott ágak összeszedéséhez elvileg nincs szükség motoros fűrészre, a száraz gallyakhoz elég lenne egy kisfejszét vinni. A láncfűrész a lábon álló fák kidöntéséhez és gyors feldarabolásához használatos, ezt a tevékenységet viszont egyszerűen falopásnak nevezhetjük.

Az üzlet jövedelmezőségét és Kálmán innováció iránti nyitottságát bizonyítja, hogy az idén év elején, amikor a sokat próbált régi láncfűrész olajos port köhögve megállt, a helyi gazdabolt választékából a legnagyobb teljesítményű gépet választotta az árával mit sem törődve, majd rögtön a kordé megerősítésébe is beruházott. Megmagasította az oldalpalánkot, piros festékkel átkente az egészet, a bontóban pedig új, dobfékes kerekeket vásárolt a szekérre. Ez utóbbi azért fontos, mert a kis méretű szamaraskordékat hagyományos fafék lassítja, ami hatékonyságát tekintve olyan, mintha a hajtó a cipőtalpát a kerékre nyomva fékezné a szekeret. Kálmán viszont komoly súlyt akart szállítani a kordén, ezért olyan kerekeket vásárolt, amelyeket fékdobbal és a kézifék huzaljával együtt szerelték ki az autóból. Balszerencséjére csak három egyforma volt, a jobb hátsó így a többinél magasabb és szélesebb is, így a szekér balra és előre lejt.

Gyuri, az öreg szürke csődör azonban egykedvűen poroszkál a megnagyobbított kordéval is. Nem bánja, ha Kálmán öt mázsa fát is pakol, igaz, az emelkedőkön így a férfinak tolni kell a szekeret. Gyuri imádja a gazdáját, nyakát nyújtogatva üdvözli, ha meglátja, amikor csak teheti, nagy fejét a férfi hóna alá dugva törleszkedik, mint valami macska. A szeretet kölcsönös, bár időbe telt, míg e bensőséges szamár-gazda kapcsolat kialakult közöttük. Gyuri ugyanis már jócskán benne volt a korban, amikor Kálmán megvette, de papírok hiányában csak becsülni lehetett, hogy a huszadik születésnapját már régebben betölthette. Lekopott fogai, előrenyúló, törökös papucsra emlékeztető patái, a nyakán sálként lötyögő zsírredő mind azt jelezte, előző gazdája nem sokat törődhetett az állat egészségével. Kálmán azonban szelíd szóval és nagy adag abrakkal közelített hozzá, és azt követően sem bántotta, hogy a szamár rátámadt nagyobb fiára és alkarján átharapott egy izmot.

Amikor az incidens történt, a férfi még Budapesten dolgozott feketemunkásként egy építkezésen, a csődör pedig hetekre be volt zárva egy alig két négyzetméteres betonkuckóba. Kálmán szerint érthető, hogy az állat ilyen körülmények között ideges volt. A fiú kezét műteni kellett, de ma már csak egy szépen gyógyult hosszú heg emlékeztet a veszélyes harapásra, Gyuri pedig igazi családtag lett, ma már azt sem bánja, ha a gyerekek a hátára ülnek.

Egy valamire kell csak vigyázni, nehogy Matyival, a szemtelenül fiatal, alig négyéves csődörrel találkozzanak, mert a két szamár ki nem állhatja. Márpedig szomszédok, akárcsak a gazdáik.
Matyi gazdája ötvenes éveiben járó, alacsony, kopaszodó férfi, Róbertnek hívják, de a környéken Kukori gúnynéven ismeri mindenki. Az egyik szomszéd szerint erre azzal szolgált rá, hogy egy rendőrségi razzia során túl sokat beszélt az egyenruhásokkal, azaz kukorékolt, mint a kakas, aki nem tudja magában tartani mondandóját. Kukori egyébként ugyanúgy falopásból él, mint a sajóvárkonyi városrész szélső utcáiban szinte mindenki. Valamikor az állami erdészetben dolgozott, hivatásos fakitermelő volt, míg el nem bocsátották, így meglehetősen jól ismeri az erdőt – szamara pedig az odavezető utat. A halk szavú alacsony ember büszkén jegyzi meg: Matyi szamár nem egyszer egyedül hozta haza a fát az erdőről, amikor ugyanis ismeretlen személyek közelednek az úton, a férfi elbújik a fák között, míg a szamár hazahúzza a fával megrakott szekeret. Megbízhatóan közlekedik, végig az út szélén marad, és még véletlenül sem fordulna ki autó elé. Otthon a ház előtt türelmesen megvárja gazdáját, aki csak azután bújik elő, amikor idegenek már nem járnak a környéken.

Ózd sajóvárkonyi városrészében a települést szegélyező külső utcákon szinte minden háznál akad szamár, néhány helyen lovakat is tartanak. Az állattartás, akárcsak a falopás, önálló üzletággá nőtte ki magát, melynek rejtelmeibe az egyik szamarakkal is foglalkozó helyi vállalkozó vezet be. A nevének elhallgatását kérő fiatal férfi csillogó terepjáróval érkezik megbeszélt találkozónkra a sajóvárkonyi templomhoz, átül hozzánk, míg teszünk egy kört a településrész utcáin, s közben sajátos idegenvezetést tart.
– Egy öreg szamár ötvenezer forint, a fiatal, erős csődör hetven-nyolcvanezer, a kanca kilencvenezerért kapható – ismerteti az aktuális árfolyamot. – Ezen a környéken szinte kizárólag falopásra kell a szamár, az ára három-négy hónap alatt térül meg. A szamár szegény emberek állata, elél a putriban is, viszi a fát, míg bele nem pusztul. Akinek nincs rá pénze, megkapja hitelbe, részletre. Mondjuk hatvanezer lenne az állat egy összegben fizetve. Akinek nincs pénze, megveszi százhúszezerért részletre. Havonta húszezret törleszt, fél év után övé a szamár. Ugyanaz a konstrukció, mint amikor autót lízingel az ember, csak itt nincs papír az üzletről. Az utóbbi időben hallottam már szamárkölcsönzésről is, ez azonban annyira új, hogy még nincsenek általánosan elfogadott szabályai.

Kiérünk a házak közül, kísérőnk megjegyzi, hogy a szamaras fogatok fuvarjainak köszönhetően az erdő egyre távolabb kerül a várostól, a környező dombokról szinte teljesen kiirtották a fákat.
– Sajnálom a természetkárosítást, de elítélni sem tudom azokat az embereket, akik ebből élnek, mert látom a nyomorukat – jegyzi meg mellékesen. – Maholnap odáig jutunk, hogy az ózdi ember rácsodálkozik az erdőre, ha valahová elutazik, pedig néhány éve minden oldalról valóságos rengeteg vette körül a várost.
Gyalogos férfi tűnik fel a kanyarban, leszegett fejjel szaporázza lépteit a házak felé.
– Előre küldött figyelő – mondja kísérőnk -. Ha rendőrt vagy erdészt lát az úton, mobilon jelez a társának, aki a fával megrakott szekérrel tisztes távolból követi. Amióta az új kapitányt kinevezték, csak ilyen óvintézkedésekkel közlekednek a szamaras fogatok.

Pinkóczi József alezredest tavaly októberben nevezték ki Ózd rendőrkapitányává. A fővárosból áthelyezett parancsnok kemény és következetes fellépést ígért a fatolvajok ellen. Utasítása értelmében egy ideje elkobozzák a rajtakapott fatolvajok szerszámait és járműveit is, de parancsba adta a szamaras fogatot hajtók gyakori igazoltatását is. A rendőri akcióra falragaszokon és a kábeltévén közzétett közleményekben hívta fel a figyelmet.
– Szamaras fogatot még nem foglaltunk le, falopásra használt, átalakított autót viszont igen – mondta érdeklődésünkre Pinkóczi alezredes. – Valóban igaz, hogy elrendeltem a szamaras fogatok fokozott ellenőrzését, ilyen járművet ugyanis csak hajtási engedéllyel rendelkező személy vihet ki a forgalomba. Ehhez ugyanúgy KRESZ-vizsgát kell tenni, mint a segédmotoros kerékpár vezetéséhez. Kiderült, hogy a helyi szamaras gazdák nagy részének nincs ilyen papírja, a kordék rövid idő alatt el is tűntek a város útjairól. Az utóbbi másfél hónapban egyébként csupán egyetlen feljelentést kaptunk falopás miatt, míg korábban egyik bejelentés a másikat érte.

Az esti órában az utcai árokban legeltető sajóvárkonyi szamártulajdonosok megerősítik: sokuknak valóban hiányzik a szekérhajtáshoz szükséges jogosítványa.
– Drága dolog az a papír – mondja egy vékony férfi, s közben a telefonfülkének támaszkodik. – Ötvenezer forint. Annyiért már egy jó szamarat kapni.
– Én kilízingelem a két szamarat, Szerencsről volt itt egy ember, kölcsönözni vagy venni akar – mondja egy másik férfi. – Volt olyan nap, hogy kétszer büntetett meg a rendőr, hogy kocsit hajtok, van már vagy harmincezer forint büntetésem.
– Ha csak annyi volna – legyint a vékonyabbik. – Itt mindenkinek sok a büntetése. Amióta ránk szálltak a rendőrök, sokan eladogatják, vagy bérbe adják a szamarat. Van rá vevő, járnak ide Miskolcról, Szerencsről, de még az Alföldről is. Híres jószág az ózdi szamár. Csak azt nem tudom, miből élnek majd azok, akik most odaadják a szamarat, ha elfogy a pénz?

Magyarországon négy-ötezer szamár lehet – becsüli Veres Imre, a rudabányai központtal bejegyzett, jelenleg hatvan gazdát tömörítő Magyarországi Szamártenyésztők Egyesületének elnöke. Vannak megyék, ahol csupán szórványosan tartanak szamarakat, máshol nagy számban fellelhetők, pontos nyilvántartás azonban – egyelőre – nincs az állományról. Az egyesület éppen azt a célt szolgálná, hogy az állatokat a lovakhoz hasonlóan törzskönyvezzék és egyedi azonosítóval lássák el. Ez a gazdák számára közvetlen haszonnal is járna, hiszen lehetőség nyílna a tenyészállatok után járó állami támogatás igénybe vételére. Egy törzskönyvezett ló után ma évi negyvenezer forintot kap az állat gazdája, igaz, számos településen adót is fizet utána.
Veres Imre egy nyolcholdas rudabányai parasztgazda gyermekeként állatok között nőtt fel, mielőtt iskolába indult volna, minden reggel el kellett látnia a kisborjakat. Közgazdászként az egykori Nehézipari Minisztérium revizoraként, majd a rudabányai ércbánya igazgatójaként sem szégyellt esténként otthon istállót takarítani. Egyik szolgálati útján, Beremenden meglátott egy nagy testű, olasz fajtájú szamarat. Helyben megvette az állatot. Ma már harminc törzskönyvezett szamara van.

A szamártenyésztők egyesülete négy évvel ezelőtt tizenöt tenyésztővel és néhány pártoló taggal jött létre. A létszám négy év alatt négyszeresére nőtt.
– A szamarat sokan butának és csökönyösnek hiszik, ami egyáltalán nem igaz – állítja Veres Imre. – Ez az állat hihetetlenül okos, és nagyon jó megfigyelő. A szamár segít a juhásznak, vezeti a birkákat, húzza a szekeret, ideális állat egy gazdaságban. De ma már erdei iskolákban, turisztikai központokban is egyre több helyen keresik, a Hortobágyon külön látványosság a szamár. A cukrászok alapanyagként hasznosítják a zsírját, Olaszországban a húsáért veszik.

A szamár igénytelen és szívós állat, ellenálló a legtöbb állatbetegséggel szemben. Veres Imre szerint csak egyvalamire érzékeny: a durvaságra. A megvert szamár csökönyös lesz és vad, miközben a szelíden neveltek a legkitartóbb igáslovat is lepipálják.

Romhányi Tamás
Forrás:  ForestPress, (Népszabadság)  2006-06-12
Frissítve: 2023.03.25.
Fotó: Canva

 

Hiba bejelentés