Ornyik Sándor történetei lovas múltjából
A kombinált fogat
A magyar parasztság gazdálkodásának legnehezebb időszakát az 1950-es évek jelentették. Olyan súlyos adók és beszolgáltatási kötelezettségek terhelték a gazdákat, melyeket teljesíteni a leg-jobbak is képtelennek bizonyultak. A több évszázados paraszti élet tapasztalata felett a diktatórikus politika uralkodott.
Az általam leírt, megtörtént esemény az akkor alkalmazott hatósági módszereket igazolja. A helyi párt és tanácsi szervek előírták, hogy a learatott gabonatarlót 48 órán belül le kell szántani. A munkák ellenőrzésére a város közel 20.000 holdján dolgozó 5.210 kistermelő napi munkáját 22 fő mezőőr ellenőrizte. A határidőket be nem tartó termelőket szabálysértési bírsággal büntették.
A Csongrád–Kiskunfélegyháza közötti műút mellett ma is áll még az a három tanya, ahol a leírt események történtek.
Kátai B. Imre bácsinak a 10 kh föld mellett 1 FORDSON trakto-ra, 1 MÁVAG cséplőgépe, és egy vontatott háromfejű ekéje volt.
A mellette lévő tanyában testvére Kátai B. István lakott. A tu-lajdonát képező 5 jószármazású ménnel a környék tanyavilágá-nak kancáit fedeztette. Betyár és Bicskás nevű bivalyokkal művelte földjét.
Szomszédja, Antal János bácsi jó két kanca lovat tartott. Miu-tán a mezőőri felszólítást megkapták, a szomszédok megbeszél-ték, hogy összefognak és kihasználják a háromfejű eke teljesít-ményét. A FORDSON traktor vontatta az ekét naplementétől napfelkeltéig. Imre bácsi egész éjszaka szántott a lámpafénynél. Aztán délelőtt aludt, délután a traktor karbantartását végezte és az ekevasakat élezte, mert abból 3 + 3 darab volt. Reggel jött a váltás, egyik tanyából a bérlő Bús József hajtotta a bivalyokat já-romba fogva, másik tanyából Jani bácsi a 2 lovat. Az eke elé a 2 bi-valyt fogták, elébük meg a 2 lovat. A bivalyok mellett a szántatlan Bús József kancafogata (1974) bírták megállítani, a „szerelvényt” egészen a gémeskútig vonszolták. Legtöbb tanyán ugyanis a gémeskút melletti vályúból biztosította. A pocsolyába azonnal belefeküdt a két bivaly, egyik földön Bús Jóska haladt, a jobb kezében levő ostorral a bivalyokat szólítgatta élénkebb mozgásra, míg a bal kezével a lovak kitoldott hajtószárát fogta. Jani bácsi az ekét követte és a föld végén ki és bevetette a talajba. Bús Jóska szerint az első napok nehezen tel-tek. Tudvalevő, hogy a bivaly lassú, lusta jószág, a lovak pedig élénkebb lépésben dolgoztak. Majd a gond és feladat fokozódott, mert a nagy melegben a bivalyok csak farkukat csavargatták, majd rövid böfögő hangot adva, kilépvén a barázdából elindul-tak a tanya irányába, húzván az ekét is, meg a keresztbe mozgó lovakat is. Hirtelen nagy zűrzavar támadt, mert a bivalyokat nem -egy nagy gödörbe folyt a víz, amely a libák és kacsák ellátását parton az eke volt, másik parton a két ló ácsorgott.
A parasztemberről ez időben kétféle vélemény alakult ki. Egyik nézet alapján buta, mások véleménye alapján logikus gon-dolkodású. E két emberre az utóbbi volt jellemző, mert elhatá-rozták, hogy hűteni fogják a bivalyokat. Némi várakozás után vasvilla igénybevételével a tócsából kihajtották a bivalyokat, majd néhány vödör vízzel a sarat is eltávolították róluk. Kihoztak az istállóból 2 lópokrócot és az itatóvályúba beáztatták. A vizes pokrócot a bivalyok hátára terítették, majd madzaggal heveder-szerűen átkötötték, hogy mozgás közben le ne csússzon. Szántás közben a hűtés 10 órától délután 4 óra tájig ismétlődött, így a szántás a déli etetési időt kivéve folyamatosan történt. Jani bácsi az eke kezelője, minden forduló végén egy rögöt félretett, mert rájött, hogy a pokróc 6 forduló után megszáradt, és újból vizezni kellett.
Az országúton járók meg-megálltak, mert ilyen fogatot ösz-szefogva még sosem láttak, másrészt nem értették, hogy olyan melegben miért van takaró a bivalyok hátán?
Miután a bivalyok hűtése megoldódott, mozgásuk ütemét is közelítették a lovakéhoz. Néhány nap alatt mindhárom tanyánál végeztek a szántással. Úgy nekilendültek az éjjel-nappal dolgozó „lóerőkkel”, hogy még a fogatnélküli városi lakóknak is szántot-tak.
A leírt és megtörtént események mozgatórugója az élni aka-rás, a feladat megoldásának kulcsa pedig a paraszti észjárás.
Régi mondás szerint a parasztember génjeiben örökli a föld és az állat szeretetét. Ez a valóságban is igaznak bizonyult.
Hogyan alakult élete a megnevezett három parasztembernek a TSz-ben?
Kátai B. Imre bácsi traktorosként dolgozott nyugdíjazásáig. őszi szántást végzett, mikor leszállván a traktorról így szólott hozzám: „Sándor, érzed a friss szántás illatát? Ezek meg az én madaraim”, mutatott rá a friss szántáson kártevő rovarokat kere-ső sirály és varjú csapatra.
Antal Jani bácsi 12 évig hajtotta saját lovait fogatoskénti munkakörben.
Bús Józsi először fogatosként, majd brigádvezetőként dolgozott. Sok éven át volt versenyeken segédhajtóm. ő hajtotta a csongrádi Pető.TSznépies,lógórafogatolthármassárgakan-cafogatát Nyugat-Berlinben. Hazatérve sokáig emlegette, hogy a zárórendezvény fogadáson még a főpolgármester feleségét is megtáncoltatta.
Amely eseményeket leírtam, az a régmúlt. A történelem soha nem ismétli önmagát, az írás viszont megmarad.
Ornyik Sándor
ny. mezőgazda
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2023.03.27.
Fotó: Canva
