Hercegfalvi Tibor
A ménes vonzotta a faluba
Somogy megye mellett döntöttek Dél-Korea helyett
Takaros házak sorakoznak a Kossuth Lajos utca mentén. Egy-egy udvarba betekintve rendezett portákat, virágos kerteket látni, szinte érezni a frissen nyírt gyep illatát. Már-már természetes az embernek a megszokott baromfiudvarok látványa, ám Hercegfalviéknál valami egészen más fogadja a látogatót. Baromfik helyett lovak uralják a hátsó kertet egy profin kiépített edzőpályán.
– 1966-ban kezdtem a lovas pályafutásomat a Békés megyei Mezőhegyesen – kezdi a történetet Hercegfalvi Tibor lovasedző. – Több mint negyven éve versenyzek és edzősködöm, így kerültem Somogysárdra tíz évvel ezelőtt. A ménes vonzott ebbe a kis somogyi faluba, lehetőségem nyílt lovagolni a „Jókora” nevű lovat, amivel kijutottam az Európa-bajnokságra is.
A férfi jelenleg nem versenyzik, mert fiatalok a lovai, persze azokat edzeni legalább akkora kihívás. Sokéves tapasztalata és eredményei a világ számos országából vonzza a lovassport szerelmeseit, legutóbb egy amerikai magyar család kérte fel edzőnek.
Hercegfalvi Tibor egy évig Dél-Koreában dolgozott és nemrég újabb ajánlatot kapott, ám ő mégis Somogysárdot választotta a családjával.
– Szeretünk itt élni, kedveljük a falubeli embereket. Kölcsönösen tiszteljük egymást, számíthatunk a segítségükre. Nemcsak én egyedül rajongok a lovakért, hanem mások is a faluban, így közös az érdeklődés, együtt ápoljuk a lovashagyományokat – mondta.
A lovasedző felesége, Ormai Hajnalka pedagógusként dolgozott a sárdi iskolában, most hároméves kisfiukkal van otthon. Az édesanya azt mondja: nem tudja, lesz-e lehetősége visszamenni tanítani, mert bizonytalan az iskola sorsa, a jövőben tagiskolaként fog működni az intézmény. A gyermeknevelés mellett egyetemre jár, másoddiplomáját végzi a Kaposvári Egyetemen. Az anyuka korábban szintén versenyzett, ám azt állítja: amióta világra hozta a kis Tibort, nem ült lóra.
– Valahogy tartok tőlük, amióta gyermekem van. Hihetetlen, mennyire apró egy lóhoz képest egy ilyen kis ember – magyarázza. A nappaliban két átlagos méretű paripa is sorakozik a kis Tibornak, ám mint kiderül, nemcsak a hintalovakat üli meg a kisfiú.
– Nagyon ügyesen ül a nyeregben és egy cseppet sem fél a lovaimtól – veszi át a szót az édesapa. – Biztos vagyok benne, hogy a fiam is versenyezni fog.
Hercegfalviék a falu adta lehetőségekkel is elégedettek, mint mondják: a helyi boltban szinte mindent meg tudnak venni, Kaposvár pedig közel van, így a nagybevásárláshoz a megyeszékhelyre utaznak. A helyiekhez hasonlóan ők szorgalmazzák az útfelújításokat.
– Nagyon várjuk az új utakat, mert nagy a forgalom a faluban. Már említettük is a polgármesterünknek, hogy jó volna fekvőrendőröket elhelyezni a száguldozók miatt – magyarázza az edző.
Azt is bevallja: a legnagyobb szívfájdalma, hogy nincs lehetőség egy fedeles lovarda építésére: – Már régóta szeretnék elindítani a beruházást a lovas rendőrök, de egyelőre nincs meg az anyagi háttér. Hiába az összefogás, csak egy nagyobb összegből lehetne építeni egy fedeles lovardát. A tervek mellett azonban továbbra is egy a cél: együtt küzdenek a somogy-sárdi ménes fennmaradásáért és fejlődéséért.
A lovaglást lehet elég korán kezdeni
Hercegfalvi Tibor szerint a lovaglás minden korosztály számára élvezhető sport. Idősebb korban is el lehet kezdeni, ugyanakkor gyermekkorban is meg lehet szerettetni a lovakat a kicsikkel. A lovasedző szerint tízéves kor előtt nem érdemes komolyan foglalkozni a lovaglással, viszont a legjobb, ha pónival tanítják a gyerekeket. Az apró termetű lovakkal hamarabb megbarátkoznak, bátrabban viselkednek a kicsik, mint egy számukra jóval erősebb állattal.
Forrás: Somogyi HÍrlap 2006-05-03
Frissítve: 2023.03.28.
Fotó: Canva
