Kezdőlap Blog Oldal 530

Equitrend Mérnökiroda: Kültéri lovaspálya világítás

Kültéri lovaspálya világítás

– Apollón játéka ez – ő a Nap istene -, de mi túljárunk az eszén…

Nagy Sándor, és híres lova, Bukephalos … úgy őrizte meg számunkra Plutarkhosz (később az amerikai filmipar) emlékezete, hogy Makedóniai Alexandrosz (később Colin Farrel) észrevette, hogy a riadozó fekete a saját árnyékától rémüldözik, – ezért ért dicstelen véget minden előző lóraszállási kísérlet. Elfordítván attól, már könnyen vette rá az ”Ökörfejű”-t szelíd szóval a leendő nagy hódító és hősszerelmes terhének elviselésére.

A kép illusztráció

Ha mi Apollónt játszunk, és saját égitesteinkkel világítjuk meg a lovaspályánkat napnyugta után, rosszul tennénk az ő módján, egyetlen világítógömbbel. Ő legalább nagyvonalúan tette, egy egész gigászi Nappal látta el a halandókat, nálunk sokszor csak egy póznára kötött villanykörte illusztrálja a lovarda komfortját.

Tudjuk, sokszor találkoztunk azzal a kellemetlenséggel, hogy egy-két – nem is túl magas – rúdra akasztott reflektorral megvilágított pályán a lovak a laposan érkező fénysugártól saját, vagy mások vetett (ráadásul mozgó), és legtöbbször sötétbe vesző árnyékától ijedeznek, sejtenek valahol valami lóevő rémet, megugranak, pánikba esnek, kitérnek, mindenesetre nem azt teszik, amit mi szeretnénk. És ez a jobbik eset, a dolog veszélyessé is válhat, ütközés, esés is könnyen előfordulhat.

Ősztől már nagyon korán sötétedik, a legtöbb lovas már csak ilyentájt jut ki a lovardába lovagolni, vagy edzésre, tulajdonképpen a lovaglóidő nagyobbik része esik a fényszegény időszakra, ha az egész évet szeretnénk kihasználni.

A jó eredmények eléréséhez, vagy csupán a kellemes felüdüléshez tehát elengedhetetlen a megfelelő pályavilágítás ugyanúgy, ahogy a jó talaj, vagy akár a jó takarmány.
A jó világítás kialakításához, megtervezéséhez a világítás területén jártas szakembert segítségét feltétlenül vegyük igénybe

Írta: Kovács Miklós okl. építészmérnök (Equitrend Mérnökiroda)

A mesterségesen világított lovaspályák téli időszakban akár 4-6 órával, nyáron pedig 3-4 órával is meg tudják hosszabbítani a létesítmények kihasználhatóságát. Igen fontos a jó világítás a sportolás közben, mivel a biztonságos térbeli mozgás, a veszélyforrások gyors felismerése alapkövetelmény, ezen felül a ló és lovas teljesítménye is jobb egy magasabb szintű és egyenletes világítás mellett.

A közhiedelemmel ellentétben a lovaspályák korszerű, edzés szintű világításával jelentéktelen (mai áron számolva 150-180 Ft/óra) energiaköltség mellett lehet megfelelő megvilágítást nyújtani a sportolóknak.

A lovaspályák világítására több mód is van, de van néhány szempont, melyet érdemes szem előtt tartani. Az egyik legfontosabb, hogy megfelelő megvilágítást teremtsünk a pályán, jó térbeli egyenletesség mellett. A pálya rendeltetése és adottságai meghatározzák, hogy milyen minőségi követelménynek feleljen meg a világítás. Könnyen belátható, hogy más elvárásokat támasztunk edzések, kisebb helyi versenyekkel és nemzetközi sportrendezvényekkel szemben.

A ló fejformája, látószöge eltér az emberétől és különösen érzékeny a káprázásra, valamit az éles, vetett árnyékokra, melyeket akadálynak érzékel és kitérhet, vagy megtorpanhat. A világítást tehát úgy kell kialakítani, hogy minél egyenletesebben, több irányból világítsuk meg pályát. A káprázás elkerülése és az árnyék méretének csökkentése érdekében válasszunk magas oszlopot, amivel így kis beesési szögben (<20°) tudunk világítani, a ló és lovas látóteréből így kiesik a fényforrás. Korszerű sportvilágításhoz kizárólag nagynyomású gázkisülő fényforrásokat használjuk, edzésre a közvilágításból ismert sárgás fényű nátriumlámpát, míg versenypályához a jó színvisszaadású fehér fémhalogént. Az oszlopok elhelyezését úgy kell megvalósítani, hogy azok a kerítésen kívül essenek és kiosztásuk alkalmazkodjon a pálya formájához.

Szabadidő- és edzőpálya

A legtöbb lovardában megvan a lehetőség arra, hogy néhány oszlop és lámpatest felszerelésével látványos fejlesztést valósítsanak meg. Általában a 10-12m magas oszlopok már elegendőek, hogy káprázásmentes és egyenletes világítást teremtsünk.

Az oszlopok anyaga lehet tűzihorganyzott acél vagy vasbeton. Ez utóbbinak nagy előnye, hogy semmiféle felületkezelést nem igényel, mégis hatékonyan ellenáll a kültéri környezeti hatásokkal szemben, ráadásul még az ára is kedvezőbb, mint az acélé. Az oszlopok tetején egy acél kereszttartóra szereljük a fényvetőket, melyeket célszerű ún. aszimmetrikus fényeloszlásúra választani, mert ezek a lámpatestek nagy területet egyenletesen képesek bevilágítani. A fényvetőket úgy kell irányítani, hogy a pályán keletkező fényfoltok kismértékben átfedjék egymást. A lovaspályán nem elég csak a vízszintesen mérhető összetevőre méretezni a fénytechnikai viszonyokat, ennél fontosabb, hogy a függőleges irányban érje fény a sportolót, mivel leginkább ezt látja a ló és lovas.  Edzésszinten minimum 50 lux vízszintes átlagos megvilágítást kell biztosítani, míg függőlegesen a rajt-célvonalban 100 lux-ot.

Helyi versenyek és nemzetközi pályák

Természetesen más elvárást támasztunk a létesítménnyel szemben, ha nézőközönség előtt zajlik a verseny, ilyenkor olyan világításra van szükség, melynél nemcsak jól lehet sportolni, de láttatja a versenyzőket is.  A nagyméretű lovaspályák kiemelt szintű világítást igényelnek, melyekhez nagyobb teljesítményű, általában 1000-2000W-os fémhalogén lámpatesteket alkalmaznak.

Az oszlopok magassága 14-20 m, kiosztásuknál figyelemve kell venni a rendezvények lebonyolítását, a lelátó és TV kamara állás elé közvetlenül nem célszerű oszlopot telepíteni. Az oszlopok nem csupán világítási funkciókat láthatnak el, felszerelhetőek rájuk a hangosító berendezések és reklámfelületet is tarthatnak.

Helyi- és nemzetközi versenyeken, ügetőn, díjugratáson és díjlovaglásnál minimum 100/200 lux vízszintes átlagos megvilágítást alakítanak. A rajt- és célvonalat célszerű erősebb megvilágítással kiemelni, függőlegesen 300/750 lux-al, de 1000 lux már elegendő a célfotó készítéséhez.

Szerencsére már hazánkban is találunk példát jól kivitelezett, nemzetközi versenyek megrendezésére alkalmas lovaspálya világításra. Az elmúlt években a megvalósításra került a Szilvásváradi Állami Ménesgazdaság lovaspályájának világtalálkozóra készült, nemzetközi színvonalú világítása. A világítás a pálya hosszanti oldala mellett elhelyezett 6 db 16 m magas betonoszlopról történik. A világítási oszlopokra kerültek felszerelésre a hangosításhoz szükséges hangszórók is. A világítást 6×4 db 2000W és 6×2 db 1000W teljesítményű, por és vízsugár ellen védett fémhalogénlámpás fényvető biztosítja. Az esetleges hálózati feszültségkimaradás esetére a lámpák újragyújtásáig 4 db 500W-os halogén reflektor szolgáltat irányfény jellegű átmeneti világítást.

Írta: Liptay László
világítástechnikai szakmérnök

Frissítve: 2024.01.18.
Fotó: Canva

Light Hands Horsemanship kurzus Kaliforniában

 Light Hands Horsemanship Clinic – Könnyű Kézzel lovaglás Kurzusa
“mgy” naplóbejegyzései a kaliforniai kurzusról


Június 9. Bemutatóval egybekötött beszámoló

Bemutatóval egybekötött beszámoló az Amerikai Könnyű Kézzel Lovaglás, a Natural Horsemanship legnagyobb élő mesterei által tartott kurzuson szerzett tapasztalatokról!

2012.06.09-én 12:00h Hatvan – Nagygombos, Vad Ló Ranch

További információk:

  • belépő: 1500.- Ft, ” mgy” diák: 1000.- Ft,
    12 éves kor alatt ingyenes!
  • Tel.: +36 20 459 85 48 és +36 20 576 50 50
  • www.mgy.hu
  • natural-horsemanship@mgy.hu

Valamennyi idei nyári “mgy” Natural Horsemanship táborom első estéjén képes élménybeszámolót tartok a 2012-es Amerikai utamról, azon belül, pedig a könnyű kézzel Lovaglás Kurzusáról, ahol a Natural Horsemanship ma élő és számító legnagyobb mesterei tartottak oktátást! Mindenkit várunk sok-sok szeretettel!

A kép illusztráció

Napló a kaliforniai Könnyű Kézzel Lovaglás kurzusról

2012. Június 6. kedd

Első bejegyzés

A mai napon házigazdám Gracie Gepato lovaival fogok foglalkozni, aztán este elmegyünk megnézzük Holywood-ot!

2012. Június 5. hétfő

Második bejegyzés

Jody Grimmel és Dave Ellisszel! (Jody 2 csillagos, Dave 5 csillagos Parelli instruktor)

Első bejegyzés

A hétfői napon, pedig ellátogattunk Dave Ellis-hez, aki az egyik legrégibb és legmagasabb szintű 5 csillagos Parelli instruktor. Dave felesége Jody, aki maga is 2 csillagos Parelli instruktor, megkért, hogy foglalkozzak egy problémás lovával és mondjam el, hogy mit gondolok a lóról és én mit csinálnék!! Megható pillanatok ezek! Miután foglalkoztam a lóval mindannyian kimentünk egy rövid tereplovaglásra Dave-ék farmján akkor ott levő tanulókkal és gyakornokokkal!


2012. Június 3. vasárnap

Harmadik bejegyzés

Leslie Desmond-al Bill Dorrance és Buck Brannaman legjobb tanítványával! búcsúzás a kurzus végén! Meghívott magához Svédországba!!!!

A kurzus a kérdések-válaszok szekcióval fejeződött be, ahol mindenki feltehette kérdéseit, amelyek felmerültek a 4 nap során! Több témában mélységében kimerítő válaszokat adtak a Mesterek!

A nap során Eitan megkeresett, hogy ha van kedvem, akkor foglalkozhatok Cheyenne-el, akinek az elindításában tevékenyen részt vehettem! Eitan felesége, Debbie pedig meghívott a kurzus Mestereivel közös vacsorára, de sajnos nem tudtam rajta részt venni, mert elég hosszú út állt előttünk Los Angelesig, és el kellett indulni!…

Második bejegyzés

Ezzel a gyönyörű képpel fejeződött be az idei Lóhoz értés Világ csúcstalálkozója, azaz a könnyű kézzel Lovaglás Kurzusa a Light Hands Horsemanship Clinic. Remélem és ezzel még néhányan így vagyunk, hogy a képen felsorakozó személyek még sok-sok éven keresztül velünk lesznek és gyarapítják tudásunkat!

Első bejegyzés

A mai reggel ismét az alázatról és az átengedésről szólt, Richard Winters (a 2009-es Road To The Horse nyertese) által tartott Cowboy Istentiszteleten!!! Az Istentiszteleten, ahol számomra is volt üzenet többek között ott volt Eitan, Jon Ensign, Dr. Miller, Art Perry és Leslie Desmond is! Megható volt hallgatni, ahogyan néhányan köszönetet mondtak Istennek, többek között, hogy itt lehetnek, hogy tanulhatnak, hogy egyáltalán élhetnek és élvezhetik az életet ezen a gyönyörű Világon!

A példabeszéd arról szólt, hogy ne akarjunk mindent kontrollálni, hanem hagyjuk és engedjük át Istennek a nagy tervet, mivel ő mindent jobban tud! Richard kiemelte, hogy Ő megőrülne, ha mindent neki kellene megtervezni a jövőre nézve, legyen az rövid, közép vagy hosszútávú terv! Richard 2 éve mondta nekem egy pillanatban: “Gyula, Isten útjai kifürkészhetetlenek!” Ez azóta is ott van a fejemben és egyre igazabbnak találom! Mert ide is így juthattam! Köszönöm! A képen Sara, Richard és Cheryl Wintersel vagyok az Istentisztelet után.


2012. Június 2. szombat

Kilencedik bejegyzés

Egy eseményekkel teli nap végén “tábortűz” melletti beszélgetések keretében lélegzetelállító és szellemes történeteket hallhattunk a Mesterektől!

Balról jobbra: Leslie Desmond, Lester Buckley, Ernie Morris, Jack Brainard, Dr. Ronert Miller

Nyolcadik bejegyzés

A képen: mgy, Cheryl Winters, Richard Winters, Debbie Beth-Halachmy látható. Nagyon örültek a pólóknak, melyeken a felírat:” Horses deserve  Better”

Hetedik bejegyzés

Dr. Millerrel az Értsük meg a ló viselkedését című könyv átadását követően, amelyet az tett még speciálisabbá, hogy én lektorálhattam, majd a lóközpontú, erőszakmentes lóhoz állás legkimagaslóbb eseményén adhattam át egy példányt belőle a Natural Horsemanship egyik legfontosabb alakjának!

Hatodik bejegyzés

Meglepetésként Dr. Miler előadását követően bejelentettem könyvének – Értsük meg a ló Viselkedését! – magyar nyelvű megjelenését és a nézőközönség tapsa mellett átadtam neki saját példányomat Hálával, Köszönettel és Szeretettel!

Ötödik bejegyzés

Újra együtt Debby és Dr. Robert M. Millerrel, akiknek a Natural Horsemanship mozgalom Világméretű elterjedését köszönhetjük! Nagyon örültünk, hogy újra láthatjuk egymást személyesen is! Ez a túláradó szeretet egyébként hihetetlen mértékben jellemzi az összejövetel hangulatát!

Negyedik bejegyzés

Újratalálkozás Cheyennenel, akivel pont 2 évvel ezelőtt foglalkoztam Eitanéknál, ahol négy napot foglalkozhattam lovakkal! Ezt a foglalkozást, mint meghatározót Cheyenne életében Eitan megemlítette a nézőközönség előtt, mint fontos mérföldkövet a ló életében! Különös érzés az embernek megszólítva lenni több száz ember előtt, kifejezetten itt a Könnyű Kézzel Lovaglás Kurzusán és kifejezetten Eitan által!

Harmadik bejegyzés

A meglepetés erejével! Mesterem és Barátom Eitan! Kívánom mindenkinek, hogy megérezhessétek, milyen ilyen valódi emberi nagyságok körül lenni! Kölcsönös Szeretet, Tisztelet és Alázat lengi be a teret körülöttük!

Második bejegyzés

Nagyon jó újra találkozni azokkal az emberekkel, akiket tisztelsz, szeretsz, felnézel rájuk! Richard Winters-szel, kezében ajándék dvd-nkkel és pólónkkal.

Első bejegyzés

Hazaérkeztem!!!!!


2012. Június 1. péntek

Első bejegyzés

Első program ismét a Cowboy Museum volt. Már nagyon vártam, hogy újra itt lehessek, mivel a tradíció, a tisztelet szinte áradt a funkció – a munka – alakította eszközökből, felszerelésekből!!! Leírhatatlan élmény, mint a többi is, amit itt megélek, de azért a kedvetekért megpróbálom, amikor jelentkezem! 🙂 A képen Jimmel, a Cowboy Museum tulajdonosával vagyok lefotózva.


2012. Május 31. csütörtök

Első bejegyzés

Tegnap este együtt vacsoráztunk Mary Ann Kennedyvel, aki Grammy díjas country énekes, és többek között a Road To The Horse csikóelindító Világbajnokság címadó dalát is írta!!! A mai nap eseményeiről az este folyamán fogok beszámolni! Addig is szép napot kívánok Mindenkinek!


2012. Május 30. szerda

Első bejegyzés

Sziasztok Drágáim! Megérkeztem! A repülőút nagyon jó volt, azt leszámítva, hogy egyhelyben sikerült elhagynom kedvenc négyszínű tollam! 🙂 Jelenleg 20 fok van és hajnali f2 szerda reggel! Reggeltől már lovak, este pedig olyan nagyságokkal fogok találkozni, mint… De erről majd holnap bővebben! Most jó éjt, jó reggelt! Kinek mit!

Santa Ynez, California

2012. Május 29. kedd

Első bejegyzés

Kedveseim!
Ismét eljött egy nagy alkalom úgy az életemben, mint remélhetőleg ezen keresztül a hazai lovak és lovasok életében is! Néhány óra múlva felszáll a repülőm, amely elvisz oda, ahol a legmagasabb szinten őrzik az érző, érzékeny, civilizált, lóközpontú lóhozállást, azt amelyre az emberiség büszke lehet és nem kell szégyenkeznie, mint sok esetben a mai lóhozállásunk miatt kell!!!!! Lélekben mindenkit magammal viszek! Jó utazást kívánok Mindenkinek!

Sok Szeretettel,
Mészáros Gyula

 

Frissítve: 2024.01.25.
Fotó: Canva

A Nemzeti Vágta 5 éve számokban

A Nemzeti Vágta 5 éve számokban

A kép illusztráció

 

  • 2008.  96 településen, több tízezer látogató, 950 ezer néző a képernyők előtt.
  • 2009.  90 település, több mint 100.000 látogató, 1,2 millió néző a képernyők
    előtt. Ekkor a Nemzeti Vágta első regionális előfutamát rendezték meg Baján, a Bácskai Vágtát.
  • 2010.   11 Elővágta, országszerte több mint 80.000 nézővel; közel 150 ezer látogató a budapesti eseményen, számos lovassportág versenyhelyszíne; őshonos magyar lófajták bemutatója először.
  • 2011.  13 Elővágta az ország különböző pontjain, valamint Székely Vágta néven az első határon túli Elővágta Sepsiszentgyörgyön, mindösszesen közel 200 ezer látogató találkozott az eseménnyel; Országkonyha az eredeti magyar ízek kavalkádjával; Széchenyi Pálya: 5 napos, gazdag lovas szakmai- és gyerek programsorozat. Közel másfél millió néző a televízió közvetítéseken keresztül.
  • 2012.  A TERV: több mint 15 Elővágta megrendezése köztük Erdélyben ismételten; Országkonyha az eredeti magyar ízek kavalkádjával; programarzenál a Hősök-terén.

A Nemzeti Vágta egy rendkívüli találkozási lehetőség. Egy ünnep, ahol mi magyarok vagyunk a vendégek és a vendéglátók is egyben. Egy egyedülálló alkalom, hogy legszebb hagyományainkat ápoljuk, megmutassuk önmagunkat és egymásra figyeljünk.

Ünnepeljük együtt a Nemzeti Vágta ötödik, jubileumi évfordulóját!


Frissítve: 2024.01.25.
Fotó: Canva

Emlékezünk, tisztelgünk a Vágtán: 2012-ben gróf Károlyi Istvánra

Emlékezünk, tisztelgünk a Vágtán: 2012-ben gróf Károlyi Istvánra


 

A Nemzeti Vágtát – a szervezők minden évben – a nemzeti kötődését meghatározó történelmi hős, hősök tiszteletére is rendezik. 2008-ban Mátyás király, 2009-ben az 1848-49-es szabadságharc gyermekhősei, 2010-ben gróf Széchenyi István emléke előtt tisztelgett a rendezvénysorozat. A 2011-es évet a két Bercsényinek, gróf Bercsényi Miklósnak és fiának gróf Bercsényi Lászlónak szentelte. 2012-ben a Nemzeti Vágta vidéki és budapesti versenyei, gróf Károlyi István emlékének adóznak.

A kép illusztráció

Gróf Károlyi István a 16. Károlyi huszárezred és alapítója

A 16. huszárezred nevét gróf Károlyi Istvánról kapta, aki 1848 októberében felajánlotta a kormánynak, hogy a jobbágyfelszabadítás révén elveszített úrbéri földjeiért járó kártalanítás terhére felállít egy huszárezredet. A szervezést Fót központtal maga irányította, a legénység zöme Pest, Heves és Nógrád vármegyékből származott. A fiatal értelmiség azonban az egész országból áramlott az ezredhez.

1848 sikere abban rejlett, hogy a csatatereken harcoló katonákon túl, az egész nemzet magáévá tette a szabadság gondolatát és valós társadalmi összefogás alakult ki. Ebben a közegben a hősiesség nem pusztán a harci cselekedetekben öltött testet, hanem a nemzetért vállalt anyagi áldozatban, közösségi célú mecenatúrában is.

Ennek az egyik legkiemelkedőbb példája gróf Károlyi István, aki a saját vagyonából egy teljes huszárezredet állított fel, majd a bukás után ő maga is letartóztatásra került, s csak hatalmas vagyoni váltsággal szabadulhatott.

A civil hősiesség ezen formája ma elsősorban a hagyományőrzőkben él tovább, akik civil foglalkozásuk mellett, saját vagyonukat áldozzák arra, hogy huszárcsapatokat állítsanak fel. Nekünk ma már nem kell csatatereken életünket feláldozni ahhoz, hogy a nemzet ügyét szolgálhassuk. Károlyi István áldozatvállalása példaértékű a mai kor embere számára is.

Az idei Nemzeti Vágtán a Károlyi huszárezred hagyományát őrző, egykori egyenruha másolatát viselő veresegyházi Károlyi Huszárok is felvonulnak.


Frissítve: 2024.01.25.
Fotó: Canva

 

Magyarok sikerei az eddigi Duna-Alpesi Kupa versenyeken

Magyarok sikerei az eddigi Duna-Alpesi Kupa versenyeken

Az alapítás óta megannyi egyéni és csapatsiker jellemzi a magyar hajtók részvételét. Különösen igaz ez az indulásra, hiszen az első évek a magyarokról szóltak!

Az alapító – első elnök – értékes ezüst vándorserleget ajánlott fel, melyre az alapító nemzetek jelvényeit is rögzítették. A három egymást követő évben nyertes csapatnak véglegesen tulajdonába kerülhetett a kupa. Így jutott az első ezüstserleg magyar tulajdonba, hiszen a magyar csapat 1980-ban, 1981-ben és 1982-ben is győzni tudott.

A Sztana István, Dani Gábor, Tóth-Baranyi Sándorné összeállítású csapat bronzérme az első Duna-Alpesi Kupán (1979. Ausztria) ígéretes kezdet volt.
A következő évben (1980. Svájc) Bozsik József egyéni aranyéremmel és a Bozsik József, Muszkán István, Tóth-Baranyi Sándorné alkotta csapat is aranyéremmel tért haza. Az 1981-es keceli versenyen egyéniben Bozsik József és a magyar csapat is aranyérmes lett. A következő évi (1982), nördlingeni verseny ismét teljes magyar sikert hozott, Fehér István győzött egyéniben és a csapatarany is a magyaroké lett. Az aranyérmes csapat mindkét évben Bozsik József, Muszkán István, Szegedi Gábor összeállításban hallgatta a magyar himnuszt. 1983-ban, Rómában Bozsik József még egy egyéni bronzérmet begyűjtött, mielőtt átült a négyesfogat bakjára.

Hosszabb szünet után ismét sikeres évek következtek. 2000-ben, Szlovákiában Nyúl Zoltán egyéniben lett aranyérmes. 2002-ben a karlstetteni versenyen szintén Nyúl Zoltán állt a dobogó legfelső fokára és csapatban is aranyérmes lett a Nyúl Zoltán, Nagy Sándor, Varga Péter alkotta magyar együttes. A 2004-es egyéni (Selyben Zsolt) és csapat bronzérem (Selyben Zsolt, Nagy Sándor, Papp János) óta nem sikerült dobogóra állni magyar hajtónak. 2006-ban, Saumurban a legjobb magyar, Papp János ötödik lett és a csapat (Selyben Zsolt, Papp János, Kovács Csaba) is ötödik helyen zárt.

Nem hajtó siker ugyan, de sportdiplomáciai siker, hogy 1999-ben Borka József nemzetközi versenybírót választották meg a Duna-Alpesi Kupa Intéző Bizottsága elnökének, aki azóta is betölti ezt a tisztséget.

Tíz évvel az utolsó ,,aranyos” szereplés után most nagy a kihívás kettesfogathajtóink előtt a hazai rendezésű Duna-Alpesi Kupán.

– szzs –

Szász Attila készül a díjugrató pályaavatóra augusztusban

Szász Attila készül a díjugrató pályaavatóra augusztusban

Duna-Alpesi Kupa Fábiánsebestyén, augusztus 23-26.

A napokban Budapesten zajló nemzetközi díjugrató verseny egyik szünetében találkoztunk Szász Attilával, a Mezőhegyesi Ménes SE háromszoros díjugrató magyar bajnokával.

Éppen a középkör díjkiosztójáról érkezett Love Of Prinzi nevű lovával, akivel az előkelő második helyen végzett. A gratuláció mellett elújságoltuk a Duna-Alpesi Kupa sajtótájékoztatóján elhangzottakat, miszerint a Kinizsi Park ismét nyitni szeretne a lovassportok más szakágai felé is. Így az augusztus 25-ei, vasárnapi akadályhajtással párhuzamosan díjugrató verseny is zajlik majd.

Mit szól az újszerű kezdeményezéshez?

Nagy örömmel hallom, hogy ismét lesz díjugratás Fábiánsebestyénben. Én 10-15 évvel ezelőtt rendszeresen indultam a díjugrató versenyeken. Mindig jó hangulat, precíz szervezés jellemezte az akkori versenyeket. Igaz az a pálya ma már alkalmatlan lenne versenyrendezésre, de hallottam, hogy kitűnő talajú nyitott lovarda épült. Szükség van ezekre a pályákra, mert Magyarországon kevés a jó talajú pálya.

A díjugratás mellett más lovassport szakágak is megjelennek a Kinizsi Parkban, kicsit Aachenhez hasonlóan. Ön versenyzett már Aachenben, mi a véleménye erről a kezdeményezésről?

Nagyon látványos, sok nézőt vonzó, ha több szakág versenye zajlik egy helyen. A versenyzők is jobban megismerik egymást. Ráadásul hazánkban még nincs ilyen. A sportágak találkozása fontos, de az is, hogy ne zavarják egymást, hiszen nyugodt körülmények kellenek a lovaknak. Fontos, hogy a sajátosságokat figyelembe vegyék a szervezők. 

Számíthatunk-e az Ön részvételére?

A mostani állás szerint igen, igaz a következő héten magyar bajnokság lesz, de vannak lovaim, akikkel tudok indulni a fábiánsebestyéni pályaavatón. Visszatérek a régi helyszínre.

– szzs –
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.19.

Az ősember pontosabban ábrázolta a négylábúak járását, mint a modern művészek

Az ősember pontosabban ábrázolta a négylábúak járását,
mint a modern művészek

A kutatók arra keresték a választ, hogy az állatanatómiai tankönyvekben, a természettudományi múzeumokban és a játék állatfiguráknál vajon valósághűen mutatják-e be a négylábúak lassú vagy gyorsított járását. 

Horváth Gábor, az ELTE Természet-tudományi Kar biológiai fizika tanszékének kutatója és csapata 1000 őskori és modern kori műalkotást elemezve jutott arra a következtetésre, hogy a felső paleolit kor “barlanglakói”, akik 10-50 ezer évvel ezelőtt éltek, jobban ábrázolták a négylábú állatok járását.

Míg a modern kor művészei 57,9%-ban tévesen örökítették meg az ilyen mozgást, addig a prehisztorikus barlangfestők csak az esetek 46,2%-ában hibáztak.

A négylábú állatok járása meghatározott mintát követ: először a bal hátsó láb érinti a talajt, majd a bal első, ezt követi a jobb hátsó láb, végül a jobb első lábuk ér a talajhoz. A sorrend minden fajnál azonos, csak a mozgás sebessége változik. Ez az egyszerű mintázat azonban sokáig elkerülte a művészek figyelmét. Horváth és csapata úgy találta, hogy az anatómiakönyvekben lévő ábrázolások közel kétharmada (63,6 százaléka) lehetetlen járásmódot mutat be. A játéknak készült lovak, oroszlánok, tigrisek és más négylábú állatok felét találták hibásnak, de még a természettudományi múzeumokban lévő ábrázolások mintegy 41 százaléka is tévesnek bizonyult.

Elképzelhető, hogy a történelmi korok művészei inkább egymást másolták, mint a természetet. A kőkorszaki ember azonban úgy tűnik, hogy inkább saját megfigyelésére alapozta az ábrázolást, hiszen az 54 százalékos pontossága messze jobb arány a véletlenszerűnél (73,3%).

Az a tény, hogy a tudományos igényű járásábrázolások körében igen magas, 41,1–63,6%-os a hibás esetek hányada, arra utal, hogy sokszor másolással keletkezhetnek: az újabb állatanatómia-könyvek írásakor a szerzők vagy módosítás nélkül átvesznek néhány ábrát korábbi könyvekből, vagy ezekhez hasonló fázisban ábrázolják az állatok járását. Hasonló jelenség léphet föl a múzeumi állatpreparátorok körében is.

Az 1880-as években Eadweard Muybridge fotográfus volt az első, aki mozgó képeken mutatta be, hogyan járnak a lovak és más négylábúak. Horváth és munkatársai ezért három időszakaszra bontották vizsgálódásukat: a prehisztorikus művészetre, a Muybridge előtti történelmi korok művészetére és a Muybridge munkája utáni időszakaszra.

Eadweard Muybridge 1872 májusában kezdte el a lovak mozgásával kapcsolatos kutatásait a kaliforniai Sacramento egyik lóverseny pályáján. 

Muybridge munkássága előtt az őskor utáni járásábrázolások hibarátája 83,5% volt, amely érték 57,9%-ra csökkent Muybridge után. E 25,6%-nyi csökkenés logikus módon feltételezhetően Muybridge munkásságának a képzőművészekre kifejtett pozitív hatásaként magyarázható. A Muybridge után készített festményeknél, rajzoknál, domborműveknél és szobroknál a fényképezési technika rohamos és egyre széleskörűbb elterjedése is befolyással lehetett a művészeti járásábrázolások hibaarányának jelentős csökkenésére.

Azt hihetnénk, hogy Muybridge úttörő munkássága óta az elmúlt legalább 120 év alatt az illusztrátorok, a múzeumok állatpreparátorai és a játék állatfigurák tervezői megtanulták már helyesen ábrázolni a négylábúak   jármódfázisait, de nem így történt.

Kiderült, hogy a négylábúak ábrázolásának 41,1−63,6%-a hibás, a kereskedelemben kapható játék állatfigurák hibaaránya pedig 50%-os. Mindent egybevetve, a vizsgált összes eset 46,6%-a hibás. 

A 307 vizsgált járásábrázolás eseteinél jóval kisebbnek (46,6%) adódott a hibaarány annál, ami véletlen esetben előfordulhat (73,3%), ami arra utal, hogy a szóban forgó szakembereknek mégis van némi ismerete a helyes négylábú járásábrázolásokról.

A lovas szobrok járásábrázolásának 65,5%-os hibaaránya csak 0,4%-kal haladja meg a festmények, grafikák és domborművek járásábrázolásainak 65,1%-os hibarátáját. A leggyakoribb hibafajták a lovas szobroknál, a festményeknél és rajzoknál, illetve a domborműveknél eltérőek.  Még az anatómiában jártasnak tartott Leonardo da Vinci lóábrázolása is téves, mert az állat jobb hátsó és bal első lába a talajon van, miközben a másik két lábát felemeli.

2012.12.11. Bódis Bernadett, Lovasok.hu
Forrás:Origo, Livescience.com, PlosOne
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.06.

Sérült gyerekek lovasterápiás táborai Fóton 2012-ben is

Magyar Lovasterápia Szövetség Alapítvány: Sérült gyerekek lovasterápiás táborai Fóton 2012-ben is

A MOL Új Európa Alapítvány Gyermekgyógyító programjának támogatásával 4 hét alatt összesen 58, különböző típusú sérüléssel élő gyermek táborozott a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat fóti Lovasterápiás Központjában.

A gyermekek életkora 5 és 18 év között változott, többségük iskolás- kisiskolás korú volt. A táborok megszervezését évek óta támogatja az Alapítvány. A négy, egyenként egy hetes élményterápiás tábort a résztvevő gyermekek sajátosságainak, életkorának megfelelően, különböző vezérfonalra fűzve, más-más tematikával tervezték meg a terapeuták, ezáltal is elősegítve a terápiás célok elérését. Mind a négy tábor fő eleme a ló és a lovaglás nyújtotta élmények és tapasztalatok.

A látássérült gyermekek „Lókötők” táborában 22 vak és halmozottan sérült gyermek vett részt. A tábor keretét egy “mese” adta, melyet a gyerekek közösen találták ki a hét folyamán. Mindenki szerepet választott, majd saját jelmezt készített magának. A résztvevőknek csapatokat alkotva közösen kellett az akadályokat legyőzniük. A próbatételek lovon és ló nélkül egyaránt zajlottak, ügyességet, valamint kitartást, bátorságot igénylő feladatok végrehajtásával.

A fóti terápiás központ kiváló helyszínt nyújtott a táborhoz, hiszen szenzoros park, kalandpark, mászóvár, játszótér, fűszerkert is a gyerekek rendelkezésére állt. Minden sikeres próbatétel után egy “fabatka” járt jutalomként, s természetesen a cél csapatonként a legtöbb fabatka összegyűjtése volt. A tábort egy vetélkedő zárta, melyben felidézték a hét összes programját kérdések formájában, összegezve a héten szerzett új ismereteket.

A gyermekek fejlesztéséről 4 lovasterapeuta, 1 fejlesztő pedagógus, 1 hidroterapeuta, 2 kézműves, 1 logopédus, 1 szomatopedagógus, 1 gyógytornász, és 6 gyógypedagógus gondoskodott. Munkánkat segítette egy gyógypedagógiai asszisztens, két nevelő tanár, és két állandó lovasterápiás segítő is. A táborokban összesen 14 önkéntes segítő működött közre.

A „Honfoglalás táborban” 12 fő különböző típusú sérült gyermek vett részt: tanulásban akadályozott, értelmileg akadályozott, autizmussal élő, és halmozottan sérült gyermekek. A tábor alapötlete azt a célt szolgálta, hogy a gyerekek további ismereteket szerezzenek történelmünkről, a magyar nép eredetéről, képességeiknek, életkoruknak megfelelő szinten. Mivel a magyarok történelme elválaszthatatlan a lovakétól, így a lovasterápiás fejlesztő foglalkozások is szerves részeit alkották a tábor programjának. A kreatív foglalkozásokon elkészítettünk egy igazi „jurta falut” anyag lovakkal, figurákkal, tűzrakhellyel, levendulával töltött, saját maguk által festett illatzacskót, turulos medált, rovásírásos medált készítettek a gyerek. Egy délután meghívtuk a szülőket is egy közös programra, ahol a közösen elfogyasztott finom uzsonna mellett a gyerekek gitár és szintetizátor kísérettel kedvenc dalaikat énekelhették el, a bátrabbak még verseket is szavaltak.

„A fehér ló mondája” táborban a hódmezővásárhelyi Aranyossy Ágoston Óvoda, Általános Iskola tanulói közül 12 fő vett részt. A táborlakók közösen kutatták a régmúlt emlékeit, fedezték fel a honfoglalás korát, és a fehér ló történetén keresztül Pannónia elfoglalását. A táborlakóknak az egy hét alatt lehetőségük nyílt megismerkedni a honfoglalás kori emberek életével, kultúrájával, szokásaival, kiváló környezetben, jól képzett lovakkal. A projektzárás keretében a gyerekek a maguk készítette jelmezekben és díszletek között eljátszották A fehér ló mondáját. A hét folyamán a meghívott terapeuták tették még színesebbé, élménydúsabbá a résztvevők számára felejthetetlenné a táborban eltöltött időt.

A „Hupikék Törpikék” táborban szintén 12 kisgyermek vett részt, ahol a tábor kerettörténetét a jól ismert „Hupikék Törpikék” mese adta. A tábor során a Törpikék számos kalandba keveredtek, számos nehéz helyzetet, problémát kellett megoldaniuk, de ebben mindig segítségükre voltak „Táltos paripáik”. A tábor során a lovasterápiás foglalkozások kiegészültek különböző kreatív foglalkozásokkal, amelyeken a gyerekekkel közösen elkészítettük Aprajafalvát a gomba házikókkal, mindenki készíthetett magának mozgatható Hupikék Törpikék figurát és a Törpikék kék színű paripáját is. A gyógypedagógiai lovaglás és lovastorna foglalkozásokon is igyekeztünk a komplex gyógypedagógiai fejlesztésre helyezni a hangsúlyt.

A szenzoros park használata során igyekeztünk a gyerekeket sokféle típusú ingerhez juttatni annak érdekében, hogy a szenzoros ingerfeldolgozás zavarai csökkenjenek náluk. Ezúton is köszönjük a MOL Új Európa Alapítvány támogatását, melynek segítségével ezen a nyáron sikerült sok kis gyermeknek nem csak élményekben gazdag, hanem terápiás szempontból is nagyon tartalmas nyári tábort szerveznünk, komplex élményterápiás programot megvalósítanunk.

Kép: canva
Frissítve: 2024.04.22.

Fiatal lovak etetése: “Csikótuning”

Fiatal lovak etetése: “Csikótuning”

Új, különösen mókás verseny a sportlovak legkisebbjeinek? Nem, semmiképpen, mert az ártalmatlannak tűnő név mögött nem valamiféle szórakoztató sportág rejlik, amely az utánpótlást készíti fel idejekorán a versenysportra, hanem a csikók és fiatal lovak mesterségesen elősegített növekedése. Nem nyeregben űzik, hanem etetővödörrel és vasvillával; és nem gyorsan futni vagy nagyot ugrani, hanem minél gyorsabban növekedni – ez a feladat.

 

A kép illusztráció

A kevesebb néha több alapelvével lovasként és lóbarátként gyakran találkozunk. Legyen szó akár a segédszárak használatáról, a segítségadásról vagy éppen a ló etetéséről, a legszükségesebb bizonyítható igényre való ésszerű szorítkozás hosszú távon gyakran bizonyul bölcs döntésnek. Éppen az etetésnél esik néha nehezünkre ésszerűen cselekedni, hiszen azt szeretnénk, hogy négylábúink – különösen a legfiatalabbak – ne szenvedjenek hiányt semmiben.
De nemcsak tudatlanságból vagy rosszul értelmezett gondoskodásból, hanem gyakran nagyon is kőkemény anyagi érdekből használ néhány tenyésztő többé vagy kevésbé túlzott mennyiségű tápot, hogy minél inkább felgyorsítsa utánpótlása növekedését. Az ilyen befektetés profitot ígér: minél gyorsabban gyarapodik a csikók súlya, annál jobban mutatnak a legkülönbözőbb megmérettetéseken, annál korábban dolgoznak velük, és persze annál korábban és jobban el lehet őket adni.

Koraérett gyümölcsök

Ez a trend nem új, és mindenféle sportágban végigvonul fajtától vagy lovaglási módtól függetlenül. Már nemcsak az inkább korán érő és hagyományosan hamar munkára fogott telivérek, hanem egyre gyakrabban a különböző sportlófajták, sőt, egyes pónik és kislovak növekedését is tudatosan gyorsítják a tenyésztők. A felgyorsított növekedés következtében korán dolgozni is kezdenek az ilyen túlfejlett lovakkal.
Az egyre keményebb piaci verseny egyenesen arra kényszeríti a tenyésztőket és kiképzőket, hogy minél korábban, így lehetőleg olcsón kínálják fiatal lovaikat, és szabaduljanak meg tőlük. Eközben éppen néhány gazda akaratlanul és jobb meggyőződése ellenére kényszerpályára kerül, ha lépést akar tartani a “csikótuning”-ot alkalmazó konkurenciával. Mi, lovasok – “fogyasztóként” – azonban kivonhatjuk magunkat alóla, és ezzel nemcsak a becsületes tenyésztőknek kedveznénk, hanem magunknak is, hiszen ha hosszú távra tervezünk egy ló megvásárlásával, egyáltalán nem mindegy, hány éven át dolgozhatunk lovunkkal minden különösebb gond nélkül.

A kép illusztráció

Lassan járj, tovább érsz

A magas tápértékű étel adásával az a cél, hogy a lovak gyorsabban növekedjenek, összességében jobban fejlődjenek, kortársaikhoz képest érettebbnek tűnjenek, így korábban sikeresek legyenek, és persze jobban lehessen eladni őket. Első pillantásra ez a stratégia eredményesnek tűnhet, mivel főleg a potenciális vásárlókat – elsősorban a hobbilovasokat – könnyű elkábítani, hiszen a csikók közül válogató vevőnek első pillantásra a feltűnően izmos egyedek tűnnek a legszebbnek, és minden valószínűség szerint ilyet választ majd, ahelyett, hogy a karcsú, korának megfelelő fejlettségű csikók közül vásárolna.

Ez a praktika hosszú távon ugyanakkor nem kifizetődő, hisz túl nagy árat kell fizetni érte! Csak kiegyensúlyozott, a ló egyéni igényeihez szabott adagok tesznek lehetővé minden tekintetben optimális teljesítőképességet, a túlzott táplálás nem pótolja az edzést és a képességeket sem. A vitaminok és ásványi anyagok túlzott vagy nem kiegyensúlyozott etetése súlyos egészségkárosodáshoz is vezethet. A felnőtt lovaknál elsősorban az anyagcsere és az emésztés szenved a koncentrált tápok túladagolásától, a fiatal lovak a túl intenzív növekedéstől kimondottan koraérett állatokká válnak, amelyek már pusztán optikailag egy évvel vagy még többel megelőzik korukat, közben azonban súlyos károkat szenvednek.

Bár az úgynevezett “csikótuningnak” a tenyésztő számára az előtérben megvan az az előnye, hogy gyorsabban és könnyebben eladhatja növendék lovait – vagyis anyagi hasznot hajtanak – ez a gyakorlat gyakran hosszú távú és utólag jóvátehetetlen károkat eredményez a teljes csontvázban – ráadásul az ilyen tenyésztő jó híre is csorbát szenved néhány év alatt.

A legrosszabb esetben mélyre ható zavarok lépnek fel a csontérésben. A csontváz fejlődési zavarainak fő oka ma a fiatal lovak túl intenzív táplálása, emellett a csikók igényeinek nem megfelelő tartás és a hiányos vagy éppen túlzott ásványianyag-bevitel is döntő szerepet játszik. A csontok és a porcok megbetegedései bizonyos esetekben a csont- vagy porcszövetben maradandó szerkezeti károkat okoznak, majd rendellenes lábállás kialakulásához, szalagrövidüléshez és csontelváltozásokhoz vezetnek. Ezek gyakran visszafordíthatatlanok.

Mivel a hibás csikókori táplálás és a csontvázrendszer belőle következő károsodásai megjelenése között gyakran évek telnek el, gyakran nehéz igazolni a táplálási hibák és következményeik közötti összefüggést.

Kímélet a csontoknak

A kép illusztráció

A növekedés időszaka alatti táplálás nem egyenletesen befolyásolja a teljes szervezet érését: míg a lágy szövetek, vagyis az izomzat és a zsír kialakulását a táplálással közvetlenül lehet befolyásolni (elősegíteni vagy fékezni), a tartóváz fejlődését, vagyis a csontvázat az inakkal, szalagokkal és ízületekkel alig lehet a táplálással növelni. Az intenzíven vagy visszafogottan táplált fiatal lovak ezért végső soron ugyanazt a végleges méretet érik el a magasságot és a testtömeget illetően egyaránt, az intenzíven tápláltaknak azonban korán megnő a súlyuk, ennek megfelelően korábban is kezdik használni őket.

A csikók és növendék lovak méret- és súlynövekedése nem arányosan zajlik, hanem időben eltolódva. Születéskor minden fajtájú csikónak már jelentős mérete van, marmagassága több mint 50%-a, a súlya ugyanakkor kevesebb mint 10%-a egy felnőtt állaténak. A csikók és a növendék lovak tehát a nagyságukhoz viszonyítva mindig lényegesen könnyebbek, mint felnőtt fajtársaik. Az éretlen és lágy tartóvázat kímélik, hiszen csak viszonylag csekély tömeget kell hordoznia és kiegyensúlyoznia. Ez a kímélő időszak nemcsak az újszülött, hanem az egész csikókoron végighúzódik.

A napi növekedés az első hat hónapban akkora, hogy a féléves választási csikók a felnőtt állatok súlyának már 40-50%-át is elérik, de a nagyságuk kezdetben aránytalanul gyorsabban nő: vagyis a fiatal lovak gyorsabban nőnek, mint ahogy híznak. Ez a trend folytatódik a következő hónapokban is, a testméret fejlődése mindig néhány hónappal megelőzi a testtömeg növekedését.

Csak a második és harmadik életév folyamán következik be a lassankénti közeledés: 24 hónapos korukban a fiatal lovak marmagassága már majdnem eléri a végleges méretet, a testsúly azonban még mindig csak a végső tömeg 80%-a. Csak jóval azután, hogy a fiatal ló eléri végleges marmagasságát, zárul le tömegbeli növekedése is. Így a kritikus növekedési időszakban biztosított, hogy az éretlen vázrendszer mindig kímélődjön.

A tuningolt csikóknál és fiatal lovaknál ezzel szemben a második hónaptól kezdve naponta lényegesen nagyobb súlynövekedés figyelhető meg, így a marmagasság előnye a fejlődés során egyre kisebb lesz, az éretlen csontvázrendszernek tehát olyan súlyt kell hordoznia, amit tulajdonképpen nem bír el. Ezt még az is súlyosbítja, hogy a túlzott táplálásnál az energia-bevitel hasznosítatlan része zsír formájában rakódik le, ami a jól fejlett izomzattal szemben nem vállal aktívan védő funkciót, csak passzívan terheli a csontvázat. Így duplán károsodnak a csontok és az ízületek!

A túltáplálásnál ezért idővel egyre nagyobb lesz a szakadék a lágy szövetek és a csontváz fejlődési állapota között: a fiatal ló fejletlen csontvázának egy felnőtt ló tömegét kell hordoznia. Végzetes módon természetesen éppen azok a különösen erős, fejlettnek tűnő fiatal lovak azok, amelyeket túl korán kezdenek lovagolni, és amelyeknek aztán az amúgy is túlterhelt csontvázát még jobban megerőltetik, így különösen hajlamosak lesznek a hosszú távú károsodásokra. Nem csak a lovas, hanem főleg a nagy saját súly terheli meg a csontokat és ízületeket, amelyek ebben az időben még nem elég érettek az ilyen terheléshez.

A kép illusztráció

“Visszafogott” tartás

Ugyanakkor nemcsak a táplálás a döntő a fejlődés és érés lefolyásában. A legjobb esetben a kornak megfelelő táplálás és a fajnak megfelelő tartás kiegészítik egymást, hogy a megfelelő időpontban el lehessen kezdeni a ló egyéni érettségének megfelelő alapkiképzést. A szabadban ridegen tartott fajtákat természetesen másképpen kell táplálni, mint a védett istállókban felnövő melegvérűeket, az évszakoktól függő növekedési és nyugalmi időszakokat ugyanúgy tekintetbe kell venni, mint a növekedés fajtától függően különböző időtartamát. Csak ezeknek az első éveket meghatározó tényezőknek, vagyis a táplálásnak, tartásnak és alapkiképzésnek a lehető legoptimálisabb alakításával tudja a tenyésztő hosszú távon is pozitívan befolyásolni lovai egészségét és jó közérzetét.

A mozgási lehetőség és a környezet ingerei a táplálás mellett szintén központi szerepet játszanak, a táplálási és tartási feltételek szakszerű megteremtése ezért már a megfelelő fedezési időpont kiválasztásával kezdődik. A télen vagy kora tavasszal született csikók gyakran anyjuk bokszában töltik ezeket az oly fontos első hónapokat, elegendő mozgási lehetőség vagy hasonló korú fajtársakkal való kapcsolat nélkül. Ez nemcsak a pszichikai fejlődést befolyásolja negatívan, a szervezet fejlődése is megszenvedi. A hiányos mozgás miatt alig használnak fel energiát, könnyen lerakódik a zsír. Ha ezt meg akarjuk akadályozni, és inkább visszafogottan etetjük, a fejlődés is lefékeződik.

Ha azonban a fedezés időpontja olyan kedvező, hogy a csikókat azonnal ki lehet engedni a kancákkal a legelőre, egyrészt a kanca is profitál a tartalmas első növésű fűből – és az ennek megfelelően jó tejképződésből közvetetten a csikó is -, másrészt a csikónak elegendő lehetősége van edzeni az izmait, csontjait, hőszabályozását és keringését. A sokféle mozgási lehetőség és inger által annyi energiát hasznosít, hogy nem jön létre említésre méltó zsírlerakódás.

Születési idejüktől függően a csikókat késő nyár és kora tél között, általában 5-6 hónapos korukban választják el. Az elválasztás időpontját azonban nem általánosan kell meghatározni, hanem a csikó egyedi fejlődési állapotától és a kanca alkatától kell függővé tenni. A csikónak ebben az időpontban már jelentős mennyiségű száraztakarmányt és abrakot kell fogyasztania, hogy ne lassuljon le a növekedés.
A szopási időszakot követő periódusban a fehérjeszükséglet, ahogy a különösen magas értékű fehérjék bevitelének szükségessége folyamatosan és jelentősen csökken, az energiaszükséglet azonban kissé megnő. A felnőtt állat testtömegére vonatkoztatva a kisebb, gyorsan növekvő fajtáknak viszonylag nagyobb az energia- és fehérjeszükséglete, mint a melegvérű fajták egyedeinek.

A kép illusztráció

A választási csikók és fiatal lovak a nyarat ideális esetben a legelőn töltik, a téli hónapokat pedig nyitott vagy futóistállókban. Az istállónak és a legelőnek olyannak kell lennie, hogy a fiatal lovak ki tudják elégíteni természetes mozgásigényüket. A hosszúkás legelők és kifutók inkább csábítanak a játékra, mint a négyzetesek, a változatos terep fejleszti a biztos lépést és a figyelmet, a hosszú út az itató, etető és fedél között rendszeres mozgásra kényszeríti a csikót. Az egyes bokszban való tartás nem tanácsos, mert a hiányzó mozgási lehetőség és társas kapcsolatok a fizikai és pszichikai fejlődés problémáihoz vezetnek. A bokszban tartott fiatal lovak hajlamosak az elhízásra, az erősen korlátozott mozgási lehetőségek és késztetések miatt alig fejlődik megfelelő izomzatuk, a fajuknak megfelelően csoportosan felnevelt lovak azonban tartalmasabb táplálás esetén sem fognak elzsírosodni.

A legelési időszakban tartalmas növényzet esetén gyakran az abrakról is le lehet mondani, ásványi anyagokat azonban mindig adni kell. Télen magas tápértékű széna alkotja az adag alapját, amelyet abraktakarmánnyal, valamint csikók számára készült kevert táppal egészítenek ki legfeljebb 1,5 kg/100 testsúlykilogramm mennyiségben. A második életévben csökken az abrakszükséglet, legfeljebb 0,75 kg/100 kg élősúly mennyiségre, a harmadik évben még ez alá is.

A tenyésztőnek tehát a csikók felnevelésében két vezérfonalat kell követnie: egyrészt a kiegyensúlyozott, visszafogott táplálás hosszú távon pozitívan hat a fejlődésre és az egészségre, másrészt a táplálásnak és a tartásnak meg kell felelnie egymásnak. A lovast pedig nem szabad elkábítania az izomcsomóknak, nagyobb súlyt kell fektetnie az életkornak megfelelő fejlettségre, amikor lovat választ. Hiszen nem sokat számít, hogy egy lovat már két és fél, három- vagy csak három és fél éves korában kezdenek lovagolni, ha ezt a kis várakozási időt a teljes élettartammal és főleg az életminőséggel vetjük össze! 

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.novemberi számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Fotók: Haga Zsuzsa
Frissítve: 2023.07.05.
Fotó: Canva


Látogatás a Bécsi Lipicai Múzeumban

Látogatás a Bécsi Lipicai Múzeumban

A Bécsi Hofburg egyik legszebb reneszánsz épülete ad otthont az egész világon ismert Lipicai Múzeumnak. Évente közel 100 000 hazai és külföldi látogató csodálhatja meg az egyik legismertebb fajta történetét a 16. századtól napjainkig. Környezete és hangulata szinte lovas zarándokhellyé tette, ahol a látogatók a történelemben több évszázadot utazva maguk előtt láthatják és csodálhatják ősi segítőtársunk szerepét.

A kétszintes épületben az előző századokban készült festmények, fényképek, korabeli ruhák, eredeti szerszámok és használati tárgyak nyújtanak átfogó áttekintést a lipicai fajtáról, bemutatva a tenyésztést, nevelést, és eredményes hasznosítást is.

A lipicai fajta története több mint 400 évvel ezelőtt kezdődött, 1580-ra nyúlik vissza. A fényűzést és pompát kedvelő Habsburg-család tagja, Károly főherceg, I. Ferdinánd császár harmadik fia azzal a céllal alapított ménest az Adriai-tenger partjához közeli Trieszt melletti kis hegyi faluban Lippizán, hogy nemes, az udvari pompához méltó, impozáns megjelenésű nyerges és hintós lovakat állítson elő. A ménest spanyol lovakkal alapították, de a későbbiek folyamán három törzs eredete nem spanyol területről történt.

A mai napig fennmaradt törzsek alapítói közül Plutó és Conversano 1767-ben, Neapolitano 1790-ben, Maestoso 1773-ban, Favory 1779-ben, míg az arab eredetű Siglavy 1816-ban született. Később két újabb törzzsel, Incitatoval és Tulipánnal bővült a fajta.

A Habsburg-ház Napóleon elleni háborúiban háromszor kellett menekülnie a lipicai ménesnek. A harmadik menekülés során 1809-ben az egész ménes Mezőhegyesre került, és csak 1815-ben térhettek vissza Lipicára. Nem minden ló ment azonban haza. Mezőhegyes nagyon megszerette a visszamaradottakat, együtt tartva külön ménesben, tiszta vérben tenyésztették tovább. Itt kezdődött a magyar lipicai tenyésztés.

A több évszázados következetes tenyésztői munkával sikerült rögzíteni az örökletes anyagba az értékes tulajdonságokat: a szilárd szervezetet, a feltűnő intelligenciát, a speciálisan szép mozgást, a nyereg alatt és a fogatban megnyilvánuló könnyed és elegáns munkát, de mindenekelőtt a harmonikus testarányt és a tetszetős megjelenést. A későbbiek során ezzel a fajtával világra szóló sporteredményeket produkáltak, ennek is köszönhetően a lipicai világszerte közismert és elismert helyen áll a palettán. A sportban a fajta elsősorban a fogathajtásban ért el világraszóló eredményeket, de a fajtán belül egyes egyedek a díjlovassportban is remekelnek.

A Lipicai Múzeumban az eredeti ló- és lovasfelszereléseken, nyergeken, kantárokon kívül eredeti festményeken és rajzokon szemlélhető az adott kor lovasélete és lovaskultúrája. Korabeli öltözékeken, díszes ruhákon keresztül a látogatók képet alkothatnak a kor divatjáról is. Az állandó kiállítás szervezői nagy gondot fordítottak arra, hogy a történelmi időszakok bemutatása, ábrázolása mellett az elmúlt korok kiemelkedő történelmi személyiségeit bemutatva emléket állítsanak mukásságuknak.

Egy külön teremben egész nap folyó filmvetítéseken láthatóak azok a ménesek ahol a lipicait tenyésztik, tartják. Az érdeklődők még az ellés csodájának is részesei lehetnek.

A lipicai fajta nagyon sok viszályt, háborút, politikai átalakulást átélt a több mint 400 év alatt. Fennmaradását, fejlődését annak köszönheti, hogy valamilyen oknál fogva, minden kor embere szerette és tisztelte ezt a fajtát. A lipicai tradicionális fajtaként szerepel a palettán ezért fontos eredeti tulajdonságainak megőrzése, a barokk, klasszikus forma jellemzőinek átörökítése és továbbvitele.

Az utóbbi néhány évtizedben a ló és az ember kapcsolata gyökeresen megváltozott, átalakult. Az emberiség történelmét, kultúráját meghatározó ősi segítőtársunk, a hobbin és a sportokon keresztül pótolhatatlan kikapcsolódást, szórakozást jelent az ember számára, ezért is fontos a múlt megismerése, ami alapján még nagyobb tisztelettel adózhatunk az ember egyik leghűségesebb és legfontosabb társának.

Szerző: Herneczky Frigyes
Kép: canva
Frissítve: 2012.01.14, 2024.04.17.

Hiba bejelentés