Magyar állampolgárságot kérvényeztek
a Nyeregszemlére érkező székelyek
“Magyar házban a vendéget szeretettel várják, pirosra sült friss cipóval szívesen kínálják. Ha nincs cipó, ha nincs kalács, mit tehet az ember, köszönti a vendéget nagy-nagy szeretettel.” A jászszentlászlói óvodások hangja betöltötte a községi parkot, amelyre válaszként felsírt a székelyek hegedűje “Áldd meg szegény magyarokat, felejtsék el balsorsukat.” Július 12-én, kedden délután egy haza szülöttei köszöntötték egymást Jászszentlászlón.
Eördögh András Jászszentlászló melletti tanyájára a napokban érkeztek meg a vendégek. Látogatásuknak célja egyrészt, hogy részt vegyenek a hétvégi Nyeregszemlén, másrészt pedig, hogy a 2011. január 3-án életbe lépett kettős állampolgárság elfogadásáról szóló törvény értelmében kérvényezzék magyar állampolgárságukat. A nyolc felnőtt és három gyerek okiratait adták át tegnap délután Kiss Melindának, Jászszentlászló polgármesterének. Az ünnepségre a székelyek lóháton, népviseletben érkeztek a község hűs árnyú parkjába, Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész és a vendéglátó Eördögh András kíséretében.
– Nagy örömömre szolgál, hogy mintegy 91 év után már nem csak lelkükben, hanem állampolgárságunkban is összetartozunk a határon túli magyarokkal. Beteljesedett nemzedékünk vágya: idén több ezer határon túli magyar kapta meg a magyar állampolgárságot – mondta a polgármester asszony a bensőséges hangulatú ünnepélyen.
Kincses Kálmán székelyszenterzsébeti református lelkész történelmi pillanatnak nevezte az eseményt, és a nagy erdélyi költőt, Dsida Jenőt idézte:
„Száraz nyelvem kisebzett,
égő fejem zavart.
Elindulok, mint egykor Csoma Sándor,
hogy felkutassak minden magyart.
Székelyek, ott a bércek szikla-mellén,
üljetek mellém!
Magyarok ott a Tisza partján,
magyarok ott a Duna partján,
magyarok ott a tót hegyek közt
s a bácskai szőlőhegyek közt,
üljetek mellém.
Magyarok Afrikában, Ázsiában,
Párisban, vagy Amerikában,
üljetek mellém!
Ti eztán születők s ti porlócsontu ősök,
ti réghalott regősök, ti vértanuk, ti hősök,
üljetek mellém!
Ülj ide, gyűlj ide, népem
s hallgasd, amint énekelek,
amint a hárfa húrjait,
feszült idegem húrjait
jajgatva tépem,
ó, népem, árva népem! –
– dalolj velem,
mint akit füstös lángokra szítottak
vérszínű, ósetét, nehéz, fanyar borok,
dalolj velem hörögve
és zúgva és dörögve,
tízmillió, százmillió torok!”
– A teremtő adott nekünk egy hazát, és kijelölte annak határait. Az pedig maradandó. Emberi ármánykodás szabhat ugyan új határt, de az csak ideiglenes. Hisszük azt is, hogy a jóisten bennünket – székelyszenterzsébetieket, jászszentlászlóiakat, a Kárpát-hazában együtt élőket – szövetségesként rendelt ide. S bár történelmünknek annyi fájdalmas időpontja, emléknapja van, emlékeznünk kell a nagyszerű dolgokra, a dicső tettekre is: a pozsonyi csatára, a nádorfehérvári győzelemre, az igazságos Mátyás királyra, ’48 és ’56 hőseire… és azokra a jelenben érvényes lehetőségekre, amelyek némely sebünkre a lelkünkön gyógyírt adnak. Köszönjük, hogy nem csak elindulhattunk, de immár meg is érkezhettünk!
A lelkész szavainak ostorcsapkodással adtak nyomatékot a székely fiatalok, majd körözöttes kenyérlángos és a nyári forróságban enyhülést hozó friss víz mellett ismerkedtek egymással a vendégek és vendéglátók.
A csoport ma, július 13-án, szerdán reggel ismét útra kelt, hogy Petőfiszállás–Szentkútról – az ország különböző pontjairól érkező lovassal együtt – elzarándokoljanak Ópusztaszerre, és részt vegyenek a július 15-én kezdődő Nyeregszemle Kárpát-medencei Lovas Hagyományőrző Találkozó és Ismeretterjesztő Fesztiválon.
Forrás: Tóth Timea (www.kis-kunsag.hu)
Frissítve: 2024.01.15.
Fotó: Canva
