Ezüstérmes helyezés az Ügető Európabajnokságon
A F.E.G.A.T. minden évben más országban rendezi meg az Európa Bajnokságot, külön a hölgyek és külön a férfiak részére. Ez évben szeptember 12-15 került megrendezésre Svédországban a Női Amatőr EB. Idén Hajdu Bíborka képviselte a hazai színeket, aki élete első Bajnokságára készült.
Svédországba 15 országból érkeztek a kiválasztottak, hogy hazájukat képviselve megpróbálják magukból a maximumot kihozni. Persze sok múlik a szerencsén is, hiszen a hölgyek számára sorsolják a lovakat, amelyekkel majd a későbbiekben versenyezni fognak.
Élményeiről és félelmeiről az ezüstérmes Hajdu Bíborkát kérdeztük.
-Egy álmom vált valóra akkor, amikor Várhidi Róbert elém állt, és megkérdezte van-e kedvem kimenni az EB-re, kezdte beszámolóját Hajdu Bíborka. Emlékszem a döbbenettől és az örömtől egy pillanatra szóhoz sem jutottam, de aztán gyorsan rávágtam, hogy – természetesen, ott a helyem, mielőtt meggondolhatta volna magát.
Nagyon izgultam, de nem is a verseny miatt, hanem inkább azért, hogy hogyan fogom megállni a helyem egyedül a nagyvilágban.
Nagyon szerettem volna, ha el tud velem jönni valaki, de sajnos nem úgy hozta az élet.
Kalmar-ba nem tűnt egyszerű feladatnak eljutni, de végül egy átszállással Stockholmban megúsztam a repülést, így csak az okozott izgalmat, hogy a svédek hatalmas repterén megtaláljam a gépemet, ami elrepít Kalmarba. Szerencsémre a végső úti cél felé repítő gépen már sok ismerős arcot láthattam, így az az egy óra gyorsan elszállt.
A vidám percek azonban hamar elillantak, amikor a német, Marie Lindingerrel hiába vártuk a csomagjainkat, mert a német hölggyé Berlinben, míg az enyém Stockholmban maradt.
Igaz engem megnyugtattak, hogy az esti géppel megérkezik a csomagom, de ez nem oldotta meg ama problémámat, hogy miben fogok hajtani. A német lánynak hasonlók jártak a fejében, amikor az osztrák Gundula Bauer megnyugtatott minket, hogy három hajtódresszt hozott magával, abból kettőt szívesen a rendelkezésünkre bocsát.
Nem sok időnk volt megpihenni a szállodai szobánkban, mert négy órakor indult a busz a kalmári pályára.
A Kalmári pályát a bécsihez hasonlítanám az üvegtribünje miatt. Az 1000 méteres pálya talaján szinte alig hallatszott a lovak patáinak dobogása, pedig a nézők csak egy kerítéssel voltak elválasztva a versenypályától. Svédországban csak a győztes fordul vissza, de őt nagy ünneplésben részesítik az erre a célra kialakított „páholyban”. Ameddig a nyerő hajtóval interjút készítenek, addig két segítő ember sétál a győztes lóval.
Természetesen a verseny előtt bemutatták a 15 hölgyet a publikumnak. Gyönyörű 70-80 éves autókkal vittek minket a győztesek páholyába, ahol egyenként bemutatkozhattunk. Ezt követően mindenki kapott egy külön kísérőt, aki segített minket abban, hogy időben megtaláljuk a számunkra kiszemelt versenyzőt.
A kísérőm, Cecilia nagyon kedves volt, pillanatok alatt kiegészített hiányos öltözékemet egy pár hajtócipővel és egy bukósisakkal. A külön program miatt a lehajtás előtt nem is volt alkalmam megismerkedni a lovammal, már csak annyi idő maradt, hogy felpattanjak mögé. A verseny előtt azért volt egy kis szusszanásnyi időnk, amikor végre megsimogathattam azt a lovat, akin állt vagy bukott az egész bajnokság. A három ló közül, akiket hajtottam, Neki volt a legnagyobb esélye. Csak álltam Jivago Ās előtt és mindenfélét duruzsoltam Neki, amikor ő hirtelen a kezembe hajtotta a fejét. Ekkor valahogy elszállt minden feszengésem, izgalmam. Hihetetlen nyugalma egy pillanat alatt megfogott engem is. Nem is volt vele semmi gond, nem fogott, nem hisztizett, egyszerűen csinálta a dolgát. Jó startot vett, majd hagytuk elmenni a sietőket, akik számításaink szerint el is fáradtak az utolsó kanyarra, annyira, hogy ki tudjunk bújni a falról. Ott pedig egy pillanat alatt lépést váltott, és könnyedén legyőztük a végig vezető Gundula Bauer-t és lovát, Lincoln Bege-t.
Hihetetlen érzés volt elsőként áthaladni a célon, utána pedig meghallgatni a magyar himnuszt. Ekkor derült ki igazán, hogy még sem vagyok olyan egyedül, mert sokan találtak meg a telefonon keresztül, hogy gratulálhassanak. Itt szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni azt az önzetlen segítséget és támogatást, amit – a családomon kívül természetesen – kaptam Fazekas Andreától, Nagyváry Andrától a Gróza családtól, és a többi barátomtól. Hihetetlen biztatásukkal végig kísérték a kinn létemet, illetve segítették az előkészületeket.
Pillanatok alatt felvillanyozódtam, hiszen ezek után jó esélyem volt arra, hogy az első három között lehetek. A második lovam azonban betegség miatt nem futhatott, így azt a futamot nézőként drukkolhattam végig. Gundula Bauer brilliánsan hajtott, könnyedén legyőzte a holland Tjalsma Hiltje-t. Mivel ők ketten az első futamban is eredményesen szerepeltek, ezért harmadikként zártam a napot. Az osztrák hölgy győzelmének ennek ellenére nagyon örültem, mert nagyon kedvesek és segítőkészek voltak végig. A versenytitkáruk kérés nélkül rögtön informálta a vezetőséget a problémáról, így Nekem tényleg csak a versenyzésre kellett koncentrálnom.
Szombaton pihenhettünk egy kicsit, ami igazán ránk fért, mert a pénteki nap azért elég fárasztó volt. Ekkor megismerhettük Kalmar nevezettességeit és szépségeit.
Lélekben azonban mindenki a vasárnapi programon gondolkozott. Az osztrák hölggyel kissé elkeseredve konstatáltuk, hogy a holland hölgy kimagasló esélyű lovat hajt, a mieink pedig nem voltak éppen nyerő esélyek. Ennek ellenére reménykedtem, hogy sikerül megtartanom a dobogós helyezésemet, mert akik pontban közel álltak hozzám, azok lovai sem voltak túl erősek.
A Tingsryd-i pályán az izgalmakat a pony futamok oldották, amikre szintén lehetett fogadást kötni. Gyerekek versenyeztek a ponykra méretezett sulky-kban. Illetve még ügetőlovaglás színezte a programot, de ezt már Kalmarban is láthattuk. A pálya mérföldes távja miatt egyedülálló az országban, de Európában is. Ennek ellenére mégis a régi alagi pályánkra emlékeztetett, sőt kicsit még jobban el volt szigetelve, mint a régi galopp pálya. Egy fa tribün állt rajta mindössze, és egy sátorban melegedhettek a fogadók.
Az elemzésnél azonban figyelmen kívül hagytuk, hogy a spanyol hölgy vasárnap két lovat hajt, mert pénteken csak egyet tudtak a számára biztosítani. Pontosan a szabály szerint mindenkinek csak három hajtása számított bele a verseny végkimenetelébe. Két tizenöt fős, egy tizennégy és egy nyolc fős mezőnyt tudtak összehozni az EB részére. A nyolc fős mezőnyre azért volt szükség, hogy mind a tizenöt résztvevő háromszor tudjon sulky-ba ülni, de ez természetesen azt jelentette, hogy valakinek négyszer is megadatott, hogy hajthasson. Éppen ezért a nyolcfős mezőnyben csak a spanyol hölgynek, és végül a dán hölgynek – mert neki is lejelentették az egyik lovát pénteken – számított bele az eredménybe. Pechünkre az egyik első, míg a másik második lett. Természetesen itt valamivel kevesebb pontokat kaptak a helyezettek a mezőny felezése miatt.
Éppen ezért úgy ültünk sulky-ba a mindent eldöntő futamban, hogy minél előrébb kell, hogy végezzünk. Ezzel természetesen más is így volt, ezért a nyolcadik helyért is mindenre elszánt küzdelem folyt. Igazság szerint, ha jobb lovat hajtok, akkor sem végzek előrébb, mert a verseny folyamán talán csak a befutó közepén volt annyi helyem, hogy előzhessek is.
A futam után nagy tanakodás, Gundulával megkönnyebbülten állapítottuk meg, hogy Marie Lindinger, azaz a német hölgy nyerte a versenyt, a holland lány lova pedig ugrott. De még így sem lehettünk semmiben sem biztosak. A várakozás kissé idegtépő volt, sőt én már el is kezdtem átöltözni, amikor bejött a hírnök, hogy nyomás a hintóba, mert én vagyok a második. Nagyon boldog voltam, és örültem, hogy foggal-körömmel harcoltam a kilencedik helyemért, mert ezen múlt a második helyezésem.
Örültem annak is, hogy Gundula Bauer lett az Európa Bajnok, mert megérdemelten került az ő nyakába az aranyérem. A harmadik pedig a spanyol Maria Carmona lett. A legnagyobb öröm azonban hazatértemkor ért, amikor a szeretteimből álló küldöttség fogadott nagy ovációval a reptéren a késői óra ellenére. Fantasztikus érzés volt másodikként felállni a dobogóra 15 ország közül, de a családom és a barátaim gondoskodása még jobban meghatott.
Forrás: Magyar Turf
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.04.
