A magyar fogathajtás története 9.
VII. Fogathajtó Világbajnokság Szilvásváradon
Kádár László, Abonyi Imre, Bárdos György, Fülöp Sándor eredményei révén hazai fogathajtó sportunk nemzeti üggyé vált. A sikereknek köszönhetően a Nemzetközi Lovas Szövetség egyöntetű szavazása alapján 1984-ben hazánk ismét világbajnokság házigazdája lehetett. Történt ez akkor, amikor a két nagyhatalom közötti politikai szembenállás hidegháborús időket teremtett. Ezért is figyelemre méltóak a VII. Négyesfogathajtó Világbajnokságon történtek eseményei.
1983-ban a magyar lovassportban történt vezetőváltozások is közrejátszottak abban, hogy a szakág legeredményesebb kapitánya Dr. Várady Jenő, Butor Sándor főtitkárral együtt leköszönt tisztségéről. Helyükre tehetséges, felkészült, szakemberek kerültek, Váczi Ernő, Toepler István és Jávor György személyében.
Az akkori sport és állami vezetés a biztos befutóként induló Kecskemét helyett Szilvásváradot, hazai lipicai tenyésztésünk fellegvárát jelölte ki a világbajnokság helyszínéül. A pompás környezet, a csodálatos panorámájú Szilvásvárad kijelölésekor megfogalmazódtak ugyan kételyek, de jelentős állami támogatás folytán az akkor 1800 lelket számláló község végül is sikerrel rendezte meg fennállása legnagyobb eseményét. Szilvásváradot fontos hazai versenyek, magyar bajnokságok, edzőtáborok helyszíneként jól ismerték versenyzőink, ez előnyt jelenthetett a későbbiekben.
Ha a Szilvásváradi világbajnokság előtt áttekintjük az addigi világbajnokságok eredményeit, számunkra imponáló volt az összesítés: 1974-ben Fülöp Sándor, 1976-ban Abonyi Imre, 1978-ban és 1980-ban Bárdos György volt a világbajnok. Csapatban ’76-ban és ’78-ban remekeltünk, megjegyezvén, hogy az 1982-ban aranyat nyert holland Tjeerd Velstra, a brit George Bowman, a lengyel Zygmund Waliszewski is győzni jött Szilvásváradra. Időközben az ellenfelek is mind jobban felzárkóztak az élvonalhoz, s ebben a sportágban is egyre nehezebb volt helytállni.
A világbajnokság előtt egy évvel a Magyar Lovas Szövetség kijelölte a kerettagokat, akik a VB-t megelőző hazai és nemzetközi versenyeken jól szerepeltek, így jó esélyünk volt eddigi világhegemóniánk megtartásához.
Esélyeink jók voltak egy sikeres szereplésre, kiemelkedő eredmények elérésére, de ebben a sportban biztosra menni különösen nehéz. A csapatversenyt jobban lehet előre jósolni, mert ott kiegyenlítettebbek az erőviszonyok, de az egyéni az, más. Itt egy ló kiesése, a versenyző pillanatnyi tévedése miatt könnyen minden felborulhat. A magyar versenyzők, Bálint Mihály, Bárdos György, Bozsik József, Fintha Gábor, Fülöp Sándor, Juhász László, Krizsán Sándor, Muity Ferenc és Sipos Lajos tudásukkal, felkészültségükkel kívánták bizonyítani, változatlanul a magyar fogathajtás a legjobb.
1984 augusztus 17-én Szilvásváradon elkezdődött az a négy nap, amely a már sok sikert megért hazai fogatsportunk legszebb emlékei közé került. Már a megnyitó ünnepség során felemelő élményében lehetett része a zsúfolásig megtelt, a gyönyörűen megépített lovaspályát figyelő közönségnek. 12 nemzet 45 négyesfogata sorakozott fel a pályán. Itt volt az egész világ fogatkultúrája, lovak, hajtók, segédhajtók, mindenki teljes díszben.
Az akkori szabályoknak megfelelően az A versenyszám két részből állt: az egyik a bemutatás, a másik a díjhajtás. A bemutatás is pontszámokat jelentett, hiszen ez a versenyszám a fogatok stílusága tisztaságát, eredetiségét, szépségét jelentette. Aki tehette, lovat, kocsit, embert csinosított. A szigorú bírók a lovak állapotától kezdve egészen a segédhajtók kesztyűjéig mindent megnéztek, és ezek figyelembe vételével pontoztak. Forgószínpadszerűen követték egymást a fogatok az öt versenybíró előtt.
A magyar versenyzők felkészült, jó ízlésre való kiállításban hajtottak a pontozó bírálok elé, aminek meg is lett az eredménye. Ezt a versenyszámot egyébként a várakozásnak megfelelően Fülöp herceg, azaz H.R.H. The Prince Philip Duke of Edinburg nyerte, aki mellesleg Nagy Britannia királynőjének férje, és 1969 óta töltötte be a Nemzetközi Lovas Szövetség elnöki tisztjét. Profi lovasember, nagyszerű vezető, a magyar fogathajtás nagy tisztelőjeként, barátjaként, jellemezhetjük tevékenységét.
A bemutatás versenyszámában Fülöp herceget követően az angol Bowman, a holland Velstra, a magyar Bárdos, az amerikai amazon, Mrs. Pirie, az angol Flynn, a szintén angol Holder és a német Duen sorrend alakult ki.
Díjhajtásban a pécsi edzőtáborozásnak, a következetes munka eredményének köszönhetően Bárdos nyert Fülöp herceg előtt, de a magyar hajtók közül Juhász László, Fülöp Sándor és Bálint Mihály is az élmezőnyben végzett. A nagy ellenfél Velstra harmadik lett.
A harmadik napon a fogathajtás legnehezebb, egyben legizgalmasabb, leglátványosabb versenyszáma a maratoni akadályhajtás következett. Augusztus 19-e borongós, esős időt ígért. Reggel, délelőtt esett egy kevés eső, de utána kiderült az idő. Ez azonban nem vigasztalta azokat – a magyarok közül Fintha Gábort vagy Muity Ferencet, – akik éppen esőben vágtak neki az összesen 300 méter szintkülönbségű, csaknem 24 kilométer hosszúságú pálya teljesítésének. Ekkor, a becslések szerint közel 50 ezer néző izgulta végig az utolsó E szakasz hét akadálya mellett a versenyt.
A világ egyik legszebb környezetében lévő maratonpálya, a szintkülönbségek, az akadályok kialakítása miatt nagyon igénybe vette a lovakat, hajtóikat és a segédhajtókat egyaránt. A bravúros, ügyes hajtások mellett akadályba beszorult, felborult fogatok látványa is borzolta a kedélyeket, amit egy sajnálatos baleset is követett. A hármas és a négyes akadályt egy rendkívül meredek útszakasz kötötte össze. Itt történt a baj: az osztrák versenyző, Georg Gschwander fékje elromlott, de a figyelmeztetés ellenére folytatta a versenyt. A kocsi a lejtőn felgyorsult, a hajtó édesapjának, aki egyben a segédhajtó is volt, – Johann Gschwandernek – egy rossz mozdulat következtében a küllők közé került a lába. A súlyosan sérült segédhajtó édesapát mentőhelikopterrel Bécsbe szállították, a sérült lábat térdtől amputálni kellett.
A nagy csalódást ezen a napon Velstra az apeldoorni világbajnok okozta. A második akadálynál a kockázatosabb utat választotta, megakadt a fogat és ezzel sok időt vesztett. A négyes akadálynál lovai átugrottak egy korlátot és csak nehezen sikerült rendezni a fogatát. Végül a hetedikben lovai elcsúsztak és ezzel végleg megpecsételődött a sorsa.
A magyar versenyzők közül Krizsán és Fülöp műszaki problémák miatt a verseny feladására kényszerült, a többiek lendületesen, látványosan jól vették az akadályokat. Bárdos és Juhász között holtverseny alakult ki, harmadikként az angol Flynn, negyedikként az amerikai Long végzett, ötödik Bálint, hatodik a svéd Eriksson, a továbbiakban Sipos, Bozsik, Fintha volt a maratoni versenyszám befutási sorrendje.
Ekkor már látni lehetett, hogy a harmadik aranyérem megszerzésére törő Bárdos és a trónkövetelő Juhász között dőlhet el a világbajnoki cím sorsa. A világbajnokság negyedik napján, a mindent eldöntő akadályhajtás versenyszámát hatalmas érdeklődés előzte meg. A 700 méter hosszú, 20 akadállyal épített pálya nehézségi foka alapján látni lehetett, benne volt a levegőben, hogy itt meglepetések lesznek. Az első három nap összesítése alapján három magyar versenyző állt az élen: Bárdos, Juhász, Bálint. Csapatban már szinte biztos volt az aranyérem sorsa, egyéniben, Bárdos számára óriási volt a tét: ha akadályt üt, akkor elúszhat az aranyérem.
Az izgalmakban bővelkedő versenyszámban Juhász alapidőn belül és hibátlan pályát futott és ezzel nyert. Bárdosnak egy hibalehetősége maradt a világbajnoki cím megszerzéséhez, de szerencsétlenségére kettőt vétett, ezzel Apeldoorn után egyéni ezüstérmes lett. A versenyszámban egyébként csupán hatan teljesítettek hibátlanul, ezek között volt Juhászon kívül a két újonc, Bozsik és Sipos volt.
A szilvásváradi siker nem csak a hazai pályának volt tulajdonítható. Váczi Ernő csapatvezető irányításával a kirobbanó eredményt egy minden tekintetben felkészült csapat érte el. A magyar versenyzők egyéni és csapatarannyal, valamint az első öt hellyel örvendeztették meg a sportág lelkes híveit, Szilvásváradon ismét teljes fényében tündökölhetett a magyar fogatsport.
Egyéniben a világbajnok Juhász László lett. A világbajnoki ezüstérmes Bárdos György, míg a bronzérem Bálint Mihály nyakába került. Negyedikként Bozsik József, ötödik Sipos Lajos, hatodikként az angol Flynn Mick végzett.
Csapatban világbajnok Magyarország /Juhász László, Bárdos György, Fülöp Sándor / 2. Svédország, 3. Nagy-Britannia, 4. Egyesült Államok, 5. NSZK, 6. Lengyelország csapata volt.
Herneczky Frigyes
Frissítve: 2023.06.26.
Fotó: Canva
