A lovak örökbefogadásáról
KÉRDÉS:
Kezdő lovasként lenne egy kérdésem : LÉTEZIK OLYAN, HOGY LÓ ÖRÖKBEADÁS ???
Ez a kérdés akkor ötlött fel bennem amikor olvastam az oldalukon a rengeteg hirdetést, hogy: lovat örökbefogadnék.
Ez számomra kicsit furcsa, hogy ki az, aki egy értékes lovat csak úgy ingyen örökbe ad. Biztos van ilyen, de én erről még nem hallottam, és számomra ez elég furcsa, viszont ha létezik ilyen, akkor annak nagyon örülnék, mivel én is szeretnék egy lovat.
Kb. 3 hónapja lovagoltam előszőr… szerelem lett első “látásra”… azóta megszálottként járok az ismerősömhöz lovagolni. Ez a lószeretet, lóimádat odáig fajult, hogy mostanra eljutottam arra a szintre, hogy én is szeretnék venni egy lovat. Vagy ha létezik örökbefogadás, akkor örökbe fogadnék egyet. Az istálló és a karám már elkészült már csak a kis leendő családi kedvencre vár a hely és persze én…
Szóval a kérdéseim:
– Létezik-e ló örökbefogadás?
– Ha igen ki és miért adja örökbe ezeket a csodálatos állatokat ? (Én biztos nem adnám, ha lenne … pénzért sem )…
Hol lehet az örökbeadókat megtalálni és felvenni velük a kapcsolatot?
Válaszukat előre is köszönöm. Üdvözlettel: L.László egy lóimádó 30 éves fiatalember
VÁLASZ:
Kedves László!
Oldalakat tudnék írni a témáról, de igyekszem összefoglalni a leglényegesebb tudnivalókat.
A lovak örökbeadása, illetve örökbefogadása nagyon szép gesztus, ami adott esetben az állat életét is megmentheti, ugyanakkor rengeteg kockázati tényezőt hordoz magában, amik miatt a ló régi, ill. új gazdája is egyaránt kellemetlen helyzetbe kerülhet, és ezt végső soron mindig a ló bánja. Örökbeadás előtt a ló érdekében, illetve a későbbi félreértések elkerülése végett nem árt mindkét félnek alaposan tájékozódni, és közös megegyezéssel kidolgozni, majd szerződésben rögzíteni az örökbeadás feltételeit, hogy az lónak és embernek egyaránt a legmegfelelőbb legyen.
Az esetek túlnyomó többségében értelemszerűen beteg, öreg lovaknak szoktak örökbefogadót keresni, itt jön az első probléma: sokan csak egy ingyenes lószerzési lehetőséget látnak a dologban.
(Saját tapasztalat: rendszeresen vannak érdeklődők, akik lovat szeretnének örökbefogadni. A ló persze legyen szelíd, könnyen kezelhető, gyerekek és felnőttek által is jól lovagolható. Ergo egy jó kis hobbilovat szeretnének – ingyen. A legjobb az volt, amikor egy hölgy érdeklődött befogadható lovak után, így, többes számban, és amikor visszakérdeztem, miért szeretne örökbefogadni, kiderült: lovasiskolába kellenek. No comment.)
Magát lószeretőnek valló ember számára alapvető kellene hogy legyen, hogy egy beteg állatot nem dolgoztat (ez is gyakran elhangzik: “ha kicsit sánta, attól még lovagolható.”) Amellett, hogy már nem alkalmas munkára, egy beteg, öreg ló is ugyanolyan ellátást igényel (ha ugyan nem jobbat), mint egészséges társai, és ha már befogadjuk, kötelességünk élete végéig a jó gazda gondosságával tartani, hogy lóhoz méltó élete lehessen öreg napjaira is. Ha ezt nem tudjuk vagy nem akarjuk felvállalni, inkább ne is fontolgassuk az örökbefogadást.
Optimális esetben egy öreg/beteg ló befogadásának legfőbb motivációja a lószeretet, a lovat azonban nem elég “szeretni”, tudni kell jól szeretni. A lótulajdonos kötelessége biztosítani az állat igényeinek megfelelő körülményeket, a takarmányozásról, gondozásról, stb-ről rengeteg olvasnivalót találhatunk akár a neten, akár a szakkönyvekben, Kiemelnék két dolgot, amivel tapasztalataim szerint gyakran nem számolnak az önjelölt örökbefogadók:
1. a ló társas lény, nem való egyedüli tartásra;
2. az öreg, beteg lovaknak is szüksége van mozgásra, méghozzá olyan mértékben, ahogy nekik jólesik.
Ezért szerintem alapkövetelmény, hogy ha valaki lovat szeretne örökbefogadni, az állatot ne egykeként tartsa, ill. a ló karámban legyen tartva, szabad ki-és bejárással a beállóhoz, esetleg éjszakai istállózással, ez esetben a ló bokszban legyen, ne lekötve.
Röviden összefoglalva szerintem az első kérdés: használható lovat keresek örökbefogadással, vagy „csak” szeretgethetőt? Az utóbbi esetben sem egyszerű a helyzet (anyagi vonzatok, megfelelő tartási körülmények, szakértelem, stb.), de a használható ló keresésével a következő bajok vannak:
– Eleve nem biztos, hogy egy ajándék/olcsó ló a későbbiekben is beválik, az ajándék ló általában vagy beteg, tehát állatkínzás akár hobbiszinten használni (és mivel a régi gazda szabadulni akar tőle, nem biztos, hogy a betegséget megemlíti az új gazdinak),
– Vagy nehezen kezelhető, és hiába kapom meg ingyen, ha utána nem tudom élvezni a vele való törődést, uram bocsá visszajáró vendégként üdvözölnek a baleseti sebészeten.
Persze szerencsés is lehet az ember, talál egy hozzá passzoló ajándék lovat, és akkor még mindig jönnek a további kérdések:
– Hol fogom tartani, és találok-e más megoldást, ha onnan akármilyen okból mennünk kell?
– Ki fogja állni a mindennapos költségeket, és mi lesz, ha az illető x hónap/év múlva meggondolja magát?
– Mi lesz, ha a ló megsérül, és sokba kerül a kezelése, esetleg nem lesz többé használható?
Tehát itt is érvényesül az, hogy nem a ló megvétele, hanem a tartása a drága, és egy hosszú évekre, évtizedekre velünk élő társ kiválasztásakor nem biztos, hogy az a legfontosabb szempont, hogy ingyen van…
Üdvözlettel,
Várkonyi Andi
Zakuszka-tanya
