A magyar fogathajtás története 4.
Tehetség, tudás, tisztesség
A sikeres budapesti Európa-bajnokságot követő 1972-es Münsteri Négyesfogathajtó Világbajnokságon induló versenyzőink szorosan az élbolyban végeztek. Abonyi Imre, Fülöp Sándor – az év windsori versenyének győztese – és Szentmihályi Ferenc a hibátlan maraton után az akadályhajtásban vesztette el győzelmi esélyeit.
Abonyi Imre, Bárdos György és Fülöp Sándor jelen volt 1972-ben Münchenben az olimpián. Fülöp herceg, a Nemzetközi Lovas Szövetség elnökének kérésére a stadionbeli díszprogramokon Európa legjobb négyesfogathajtói tartottak látványos lovaskarusszelt, fogat bemutatót. A nyolc fogat között két magyar négyesfogat is szerepelt. Papp József, a kiváló hajtó sötét-gesztenyeszínű lovait Fülöp Sándor, míg Bárdos György lipicai lovait Abonyi Imre hajtotta Bárdos György „segédletével”.
Budapest és Münster után 1973-ban Windsor várta Európa legjobb fogatait, a négyesfogathajtás legeredményesebb versenyzőit. A világ egyik legrangosabb, és legszebb környezetében lévő királyi parkban rendezett verseny esélyesei a házigazdák, az angolok voltak. A kellő pénzügyi támogatás hiánya miatt a magyar színeket két versenyző, Abonyi Imre – ezúttal lipicai ménjeivel – és a szintén szürke méneket hajtó Fülöp Sándor képviselte. Az első számban, az egyébként is jó díjhajtó Fülöp mindössze egy pont hátránnyal másodikként, Abonyi ötödikként végzett. Maratonban nem remekeltünk, az akadályhajtásban Fülöp Sándort pályatévesztés miatt kizárták, de kétversenyzős csapatunk így is negyedikként végzett.
„Nem arra születtünk, hogy állandóan képességeink felső határán éljünk, a völgyben is vannak járható utak” – vigasztalódhattunk Romain Rolland gondolatain.
1974-ben a sportág második világbajnokságának a svájci Frauenfeld volt a helyszíne. Az akkori elvárások alapján a siker a világbajnoki címmel volt egyenlő. Ez nem kis terhet jelentett a versenyzőknek, valamint a fogatsport akkori irányítójának, a fogatsport mindmáig legeredményesebb vezetőjének, dr. Várady Jenőnek.
Hegyekkel, 640 méteres szintkülönbséggel kellett számolni a svájci városka színhelyén, ami egy kissé a mi Szilvásváradunkhoz hasonlított.
– Úgy érzem, ami módunkban állt, azt megtettük, versenyzőink tiszta lelkiismerettel utazhatnak a világbajnokságra. Őszintén remélem, hogy versenyeredményeik igazolni, honorálni fogják igyekezetünket – jelentette ki Dr.Várady Jenő.
A kapitány kijelölte a magyar színeket, képviselő versenyzőket. Az összeállításban helyet kapott az ígéretes tehetségű Bárdos György lipicai lovaival, Abonyi Imre új fogatával, szintén lipicai apaságú szürkéivel, Fülöp Sándor a nagyrámájú szürke félvérekkel, míg a negyedik Papp József a dömsödi termelőszövetkezet feketéivel. A gyönyörű környezetben, a feldíszített zöld gyepen elhelyezkedett négyesek az akkori világ legjobb harmincöt fogata volt. Olyan kocsikiállítást, szerszám-szemlét, ami itt jelen volt, még talán nem is látott a világ.
Ez a világbajnokság tulajdonképpen szerszám- és kocsiparádévá is vált, de azért a fogatverseny elsősorban a lovakról és hajtójukról szólt.
Az akkor még meglévő bírálatban is jól szerepeltünk és a díjhajtás átütő sikert hozott. A sorrend: Abonyi, Fülöp, majd a negyedik Bárdos, így versenyzőink bizakodással várták a maratoni versenyszámot.
Az akkori szabályok szerint a különböző jármódszakaszok nagyon fontos szereppel bírtak a pontozásban, mellette az akadályok is nagy kihívást jelentettek a versenyzőknek, lovaknak egyaránt. Az esti eredményhirdetéskor derült ki, hogy a szám győztese, Fülöp Sándor, 7. Papp József, 8. Abonyi Imre, 9. Bárdos György, ami alapján csapatban már a kezünkben érezhettük az aranyat.
A bírói testület egy óvásnak helyt adva – részünkre hátrányosan – megváltoztatta a sorrendet. Ennek ellenére akadályhajtásban Bárdos – Muity Ferenc segédhajtóval a hátsó ülésen – imponálóan versenyezve győztesként fejezte be a számot. Abonyi hat hibát vétett, Papp három hibával, a hetedikről a hatodik helyre jött fel. A magyar csapat kiválósága, Fülöp Sándor két hibát vétett, de ezzel is biztosan világbajnok lett. Fülöp Sándor volt az első magyar négyesfogathajtó, aki világbajnoki aranyat nyert.
1975–ben a lengyelországi Sopot volt az Európa-bajnokság színhelye.
Kilenc nemzet 34 fogata nevezett, közöttük a teljes magyar élmezőny: Abonyi, Bárdos, Fülöp, Muity Ferenc és Papp József.
A lengyel állam, a Lengyel Lovas Szövetség, valamint a sporthivatal érezve a megtisztelő lehetőséget, gondos házigazdaként jeleskedett.
Díjhajtásban rendkívül egységes csapateljesítményt mutattak versenyzőink, miközben tudták a neheze a másnapi maraton verseny lesz.
Papp indult először a magyarok közül, majd Fülöp, Muity, Abonyi, Bárdos. A szakaszokról beérkező hajtóink erősen bizonygatták, hogy nagyon nehéz a pálya, a negyedik akadálytól végig gyilkos tempóban kell haladni, hogy időn belül tudjanak maradni.
A versenyzői akarás, a hajtótechnika, az abszolút tudás fényes bizonyítéka volt Fülöp Sándor hajtása, amivel leküzdötte az akadályszakasz nehézségeit. Abonyi Imre szinte hibátlan teljesítménnyel sikeresen túljutott élete egyik legnehezebb maratoni versenytávján. Bárdos szintén remekelt lipicai lovaival, Muity meglepetést okozott. Maratonhajtásban Abonyi, Muity, Bárdos sorrend alakult ki. Az akadályhajtás is sikeres volt, Abonyi és Bárdos hibátlanul versenyzett, ami alapján az 1975. évi négyesfogathajtó Európa-bajnokság győztese és aranyérmese Abonyi Imre, második Bárdos György, míg a harmadik helyezett Muity Ferenc lett. Dr. Várady Jenő kapitány vezetésével újra remekeltek a magyar hajtók.
Az 1976-os világbajnokság színhelye a hollandiai Apeldoorn városa volt. Az ünnepélyes megnyitón már látni lehetett: Hollandia mindent megtett, hogy a legmesszebbmenőkig megfeleljen azon igényeknek, amit ezek a világversenyek támasztanak a házigazdák felé.
A magyar színeket Abonyi Imre, Bárdos György, Fülöp Sándor és Muity Ferenc képviselte, Várady Jenő vezénylésével. A díjhajtást Abonyi nyerte, Bárdos 4. Muity 12. Fülöp 13. ami nem jelentett túl nagy előnyt, de az élen volt a csapat. A maratonhajtás versenyszámában a homok játszotta a főszerepet. A mély homokban a nyolcmázsás kocsik mozgatása, majd a másfél méteres vízben való akadályok leküzdése is maradandó élményekkel gazdagították sokat tapasztalt versenyzőink emlékeit.
Hajtóink sikeresen hajtották meg az akadályokat. Abonyi egy hibapontot gyűjtött, amivel a maratonban harmadikként végzett, de az összesítésben első maradt. Csapatban öt pont különbséggel vezettünk, ami az akadályhajtás előtt feszültséggel teli izgalmat jelentett. Fülöp Sándor – akinek nem volt erőssége a versenyszám – hibátlant hajtott. Muity elegáns feketéivel szintén remekelt, Bárdos lipicai lovaival, a közönség tapsával jutalmazva, hibátlant produkált.
Abonyi Imre jó akadályhajtóként tudta hozni formáját, a legjobb időt hajtva nyerte a számot, ami alapján az 1976-ban, egyéni- és csapatvilágbajnoki arannyal fejezte be versenyzői pályáját.
Abonyi Imre, Bárdos György és a Fülöp Sándor alkotta magyar csapat, aranyérmesként álhatott fel a dobogó legmagasabb fokára.
Herneczky Frigyes
Frissítve:2023.06.26.
Fotó: Canva
