A Kolozsvári-testvérek Szent György-szobra

A Kolozsvári-testvérek Szent György-szobra

Bazsi lovas témájú művészettörténeti írásaiból(6).

Nemzetközi díjlovagló feladatok sorát a Prix St. Georges, azaz a Szent György-díj nyitja meg. A Magyar Lovas Szövetség emblémájában is az őt ábrázoló szobor látható. Ő a lovasok, lovagok védőszentje. A Magyar Szent Koronán is szerepel a képe. Egy gyönyörű, nagyon régi szobrot mutatnék meg Nektek róla.

Ki is volt ő valójában?

Egy előkelő származású ifjú, akit  303-ban, mint Diocletianus császár  magas rangú kappadókiai katonáját, keresztény hitéért kegyetlen kínzások után lefejeztek. De a mártír szerepkört hamarosan felváltotta a harcos szent alakja. Hamarosan az őt ábrázoló képeken lovagszentként jelenítik meg, lóháton ülve, kezében lándzsával, abban a pillanatban, amikor a barlangjából előbújó sárkányt megöli. Számos város védőszentjeként tiszteli. Sőt egy egész országnak, mégpedig Angliának is a védőszentje.  Ti valamennyien is ismertek jó pár magyar helységnevet, amiben szerepel a neve. Például Balatonszentgyörgy, Dunaszentgyörgy, Zalaszengyörgy stb.

Aki Budapesten járt a Várban a Halászbástyán, onnan lenézve is láthatta azt a szobrot, helyesebben másolatát, amiről most beszélni fogunk. Van másolata Kolozsváron is. A prágai vár, a Hradzsin több pontján állították már fel, jelenlegi helyén, a Szent Vitus-székesegyház szomszédságában lévő díszudvaron 1929-ben kapta meg azt a sima, modern talapzatot, amelyen ma is látható. Az eredetit most Prágában, múzeumban őrzik.

György elveszett pajzsán, amit a balkezében tartott, volt egy felirat, amelynek a szövegéről van egy 1677-ből ránk maradt lejegyzés. A latin nyelvű szöveg magyarul így hangzik: „Ezt a művet, Szent György képmását az Úr 1373. esztendejében a kolozsvári Márton és György készítette”.

Azt gondolnánk, hogy ha ilyen pontos és fontos adatokat tudunk erről az alkotásról, akkor még sok mást is. Hát sajnos messze nem így van. Kevés olyan remekmű van a világon, amit ekkora homály és félreértés vesz körül, mint ezt az alkotást.

Ezekben az időkben még szinte nem is létezett ilyen önmagában álló bronzszobor, ami teljesen körbejárható. A középkori szobrászat, különösen Német- és Franciaországban teljesen összeforrt az építészeti környezettel. Csak délen, az olasz mesterek kísérleteztek a XIV. században az ágaskodó ló térbeli ábrázolásával. A talpazaton látható növényi és apróállat-ábrázolás is az olaszok stílusára utal. Valószínű, hogy a két magyar szobrász itáliai tanulmányútja során ismerkedhetett meg az ottani műemlékekkel és új művészi irányzatokkal. Nagy Lajos királyunk uralkodása alatt élénk és szoros kapcsolat alakult ki Itáliával politikai, kereskedelmi és kulturális téren.

A szobrász testvérpárról annyit tudunk, hogy származási helyük Kolozsvár, működésük fő területe Nagyvárad.  Apjuk egy Miklós nevű festő, akire büszkén hivatkoznak nagyváradi szobraik talpazatán. Annyit tudunk még munkáikról, hogy Váradon állt a három magyar szent király gyalogos szobra, Szent István, Szent Imre, és Szent László. Ezek 1360 körül készültek. Még Janus Pannonius is megemlíti őket a Búcsú Váradtól című versében. Még egy nagy jelentőségű művükről tudunk, az 1390-ben készült életnagyságú lovas szoborról, ami Szent László királyt, Erdély és a Váradi püspökség védőszentjét ábrázolta. Erről a műről szóló érdekes legendát Arany János szőtte bele a Toldi estéje ötödik énekébe, ahol síremlékéből Szent László király szoborlován a csatába vágtat a tatárok ellen, a székelyeket segítve. A győri Szent László hermát is az ő művüknek tartják, amely készítésben megelőzhette a Szent György-szobrot.

A szobrot, ha megnézitek, láthatjátok a robosztus lovon ülő finomarcú lovagot, akinek a haja úgy van befonva, hogy az azt az ősi magyar hajviseletet mutatja, amelyet a királyi udvar előkelő lovagjai még Mátyás korában is kedveltek, és a nép körében még a XIX. század elejéig élt. Ez az egyik magyar vonatkozása az alkotásnak. A másik a lovon lévő szerszámzat és nyereg. De kételkedésünket a ló farkának és üstökének megcsomózása oszlatja el végleg , mert ezt csak a magyarok és őseik használták. A felkötött farkú ló egyik korai ábrázolását a nagyszentmiklósi kincs egyik aranykorsóján láthatjuk. A ló a magyar lónak erdélyi válfaját képviseli. Gondoljátok el, hogy ez egy 637 éves alkotás.

„…Közvetlen elődje tehát a Márton és György mesterek szobrának nincsen. S utánuk jó félszáz esztendővel szüleik meg csak Donatello Gattamelatája Pádovában, és szinte pontosan száz esztendővel később Verocchio Colleonija  Veneziában…”

Szép és üzenetében is örökérvényű tanulságokat hirdet ma is ez az alkotás. Mert Szent György „a föld alól előbújó aljasságot, sunyiságot, jellemtelenséget, erkölcstelenséget bizony odaszögezi a földhöz! Nem engedi kiterebélyesedni!”

BAZSI: KOLOZSVÁRI-TESTVÉREK SZENT GYÖRGY-SZOBRA (XIV. SZ.)

PRÁGAI VÁRBAN A BÜSZKE BELSŐ TÉREN
ÁLL A SZOBOR
NAGYSÁGÁHOZ MÉLTÓN SZERÉNYEN
HATALMAS TÖMEGŰ LOVÁN ÜL
A KARCSÚ ANGYALARCÚ LOVAG
A SÁRKÁNY BŐSZEN TÁMAD
VÍVJÁK SOK SZÁZ ÉVES HARCUKAT
OLASZHONBÓL HOZTÁK A PÉLDÁT
DE ÍZIG-VÉRIG MAGYAR SZENT SZOBOR
A LÓ FARKA FELKÖTVE
MINT AZ ŐSI NAGYSZENTMIKLÓSI KINCSEN
S GYÖRGY ARCÁN
REZZENÉSTELEN FÖLDÖNTÚLI MOSOLY
NYUGALMAS NEM INDULATOS
CSAK HATÁROZOTT
KÜZDENI VAN ITT KÖZÖTTÜNK
ÉG KÜLDTE IDE LEGYŐZNI
A POKOLBÓL JÖTT GONOSZT
HOGY TERMŐ LEGYEN ÚJRA A FÖLD
ÉS TISZTA A FOLYÓK VIZE.

ÍRTA: BALÁZS JÓZSEF/ BAZSI
Kép: Canva
Frissítve: 2024.03.13.

Hozzászólások