Búcsú Németh Ferenctől (1927-2010)
Ma délelőtt, életének 84. évében elhunyt a Magyar Galoppsport emblematikus alakja, Imperiál lovasa, Németh Ferenc.
Mit is írhatnék búcsúzóul kedves BARÁTOMRÓL? A legendás Imperiál nem kevésbé legendás zsokéjáról? Szakmailag aligha érdemes méltatnom őt. Mindenki pontosan tudja, mit ért el és mit tett le az asztalra.
“A sok véletlen összehozott minket Imperiállal. Amikor először találkoztam vele, akkor már belovagolták és tréningjei elején tartott. A munkái során hamar kiderült, hogy nem mindennapi ménen ülök, meg is becsültük a fiúkkal a sárga mént, ugyanis ilyen lovat csak nagyon jó kedvében ad a jó isten. Nagy termete miatt megnagyobbítottuk számára a boxot, hogy kényelmesen elférjen. ő pedig ezért, a szívét lelkét adva, legyőzhetetlenné tette lovasát. Amikor felültem rá, úgy éreztem, hogy senki és semmi nem állíthat meg bennünket.” – mondta pár évvel ezelőtt legendás társáról.
Feri bácsi haláláig a pálya kedvence volt. Aligha láttunk olyan versenynapot, amikor valaki ne akart volna vele egy közös képet. Betegeskedett. Tudtuk. Agyvérzése is volt. Leginkább azonban lelkileg volt a padlón. Imádott felesége (Verácska) halála óta, nem találta helyét a világban. Egyedül maradt. Ezért is éreztem kötelességemnek, hogy minél többször látogassam.
“Minden jól sikerült az életemben” – mondta pár évvel ezelőtt egy interjúban. Szakmailag talán igen, de a magánéletben az út végére egyedül maradt. Nagyon egyedül.
Soha nem terveztem interjút, sem a Pubi bácsival, sem a Feri bácsival. Ők ketten ugyanis olyan sokat szerepeltek már a televíziókban és a média egészében, hogy azt gondoltam én sem tudnék újat kérdezni. Sokat beszélgettünk. A régi időkről, a fájó külföldi mellőzésről, a mai lovasokról és versenyekről. Faltam a szavait. Olyan magabiztosság és szakmai alázat áradt a mondandójából, hogy szinte a székhez szegezett. Tavaly együtt mentünk ki az ügetőszilveszterre. Azt mondta: „Andriskám, nem az én világom, de a fiatalok között én is megfiatalodom.”
Együtt mentünk el, a Kincsem-Imperiál kiállítás megnyitójára is, ahol a műsor végén, a múzeum egyik dolgozója kérdezgette Feri bácsit arról, hogy hívják-e élménybeszámolókra vagy máshová. Feri bácsi keserű mosollyal csak annyit mondott: “Édeském sokan a pályán sem ismernek fel, mások meg csak legyintenek rám.” Nagyon fájt neki a mellőzés. Amíg egyenes bíróként dolgozhatott, kicsit fontosabbnak érezhette magát, de utána már csak beszélgetni járt vasárnaponta a versenyekre.
Idén, augusztusban, a Feri bácsi lakásán borozgattunk. Magam, egy hirtelen ötlettől vezérelve, kitettem az asztalra az MP4 játszómat és az ő tudta nélkül felvettem a beszélgetésünkből, 60-70 percet. Akkor elhatároztam, ezt a beszélgetést csak a halála napján fogom meghallgatni. Így hát be is fejezem ezt a kis emlékezést. Van egy kis dolgom ugyanis.
Nyugodjék békében Drága Feri Bácsi! Már most rettentően hiányzik.
Írta: Sereg András, www.racingportal.hu
2010.december.21.
Imperiál zsokéja: Sárba taposta a szovjet elvtársak kedvenceit
Talán meg sem született volna a nemzetünk kincsének számító versenyló, ha Németh Ferenc nem menekíti ki Imit, a mén apját az ’56-os lövöldözések közepéből.
A nyolcvan esztendős zsoké, Imperiál hajtója ma is a Kincsem Parkban tölti napjait, emlékezve a régi szép időkre. Nem árulja el a tuti tippet, és maga sem fogadott soha, pedig ha megtette volna, milliomos lehetne a kisnyugdíjas státusz helyett.
Az egyre népszerűbb lovis rendezvények mindegyikén ott sétálgat az apró bácsika: Németh Ferenc, Imperiál hajtója, aki világhíressé tette a honi lósportot. A legendás paripa csak két évig versenyzett, és eleinte senki sem kedvelte.
– Van valami tutija? – kérdezi Feri bácsit egy megrögzött fogadó a lovin. – Hogy ne lenne, de soha sem adok tippet, sőt magam sem fogadok. Nem lenne becsületes, pedig ma is betéve tudom melyik ló és hajtó esélyes – mondja az idős zsoké.
Negyven két éve zsíros szerződést tettek elé Svédországban, de ő maradt, noha sok zsoké disszidált és lett milliomos külföldön. Az ötvenhatos forradalom alatt pont Imit lovagolta be, amikor lőni kezdték a Lovit. Élete kockáztatásával menekítette a mént Alagra. Akkor még nem tudta senki, hogy ez a csődör lesz a legendás Imperiál apja.
Olasz nádvágó fedezte fel
A 270 versenyt nyert, 25 évig sportoló zsokét, Sármelléken, szülőfalujában fedezte fel egy olasz nádvágó.
– 15 évesen 33 kilós csenevész gyerek voltam. Az olasz értette a csíziót, lovat versenyeztetett. “Te olyan kis nyeszlett kölök vagy, hogy pont jó lennél zsokénak” – emlékszik vissza Feri bácsi, aki apró termetének köszönheti, hogy nem lett hadifogoly. – Sorban álltunk az orosz katona előtt, aki rám bökött: “Menj haza, veled nem veszkölődünk!” Sokat koplaltam, egy futam előtt 4-5 kilót is le kellett adni, de megérte. Itt van Imperiál patkója – mutatja – őrzöm a pálcát, a sapkát, a mezt és a csizmát amiben hajtottam.
Korcsnak vélték a világklasszis lovat
Imperiált lebecsülték csóka szeme, négy kese lába miatt. Másnak osztották, de neki nem kellett a “korcs”, ezért került hozzám. Megbízható, intelligens ló volt. Futam közben rá se nézett a kancákra. Hangomról megismert. Egy utódja sem lett olyan klasszis, mint ő. Sok halálos bukás történt tereplovaglás, vagy galopp közben, közvetlen mellettem is haltak meg, de nekem csontom sem törött. A ló megérzi, ha valaki fél, akkor le is dobja a hátáról. Nyugaton nem engedtek rajthoz állni, nem volt piros könyvem. De amikor egész keletet lenyertük, nagy nehezen kimehettünk Svédországba, Ausztriába és Amerikába. Imperiál csak két évig versenyzett, aztán Bábolnára került nyugdíjba. Két leszármazottját is lovagoltam később, de egy sem volt hozzá hasonló – meséli a legendás ló sorsát a zsoké, aki szívesen okítaná a mai generációt, dolgozna a Lovin, de nincs rá szükség.
Szerző: -gj-
Forrás: Stop.hu 2007-07-28
Kép: Canva
Frissítve: 2024.05.02.
