Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élünk (részlet)
Farkaskaland
– Mi lelte Jancsit?
Jancsi kutya fel-alá járkál, látszik, hogy bántja valami. Beleszimatol a szélbe, nyakán felmered a szőr. Petra pedig dobogva fut körbe-körbe, amíg a pányva engedi, aztán megáll, és halkan felnyihog. Nyuszi odabújik hozzá.
– Mi baj, Jancsi? – kérdi Édesanya. Jancsi kutya felnéz, de válaszolni sajnos nem tud. Édesanya körüljártatja pillantását a földön, az égen, de nem lát semmi szokatlant.
– Nincs semmi baj, Laura – mondja. A kávéskanna meg a lábas köré kotorja a szenet, s rak belőle a sütő tetejébe is. A lábasban sercegve sül a prérityúk, és finom illatot áraszt a kukoricalepény De Édesanya minduntalan körbe-körbepillant. Jancsi most is nyugtalanul járkál, és Petra nem legelészik. Északnyugatnak néz, amerre Édesapa eltűnt, és szorosan maga mellett tartja a kiscsikót.
És egyszer csak vágtatva feltűnik a síkságon Peti. Fut, ahogy csak az erejéből telik, Édesapa szinte fekszik a ló nyakán.
Peti megtorpan az istállónál, reszket egész testében, fekete szőrét kiveri a veríték, szája habzik. Édesapa leugrik. Zihál, alig jut szóhoz.
– Mi baj van, Charles? – kérdi Édesanya.
Édesapa a folyómeder felé pillant, Édesanya és Laura követi a pillantását.
De csak a füvet meg a folyómederben növő fák koronáját látják.
– Mi baj? Miért futtattad meg így Petit?
– Attól tartottam, megelőznek a farkasok – tör ki Édesapából a sóhajtás. – De látom, nincs semmi baj.
– Farkasok?! – kiált fel Édesanya. – Miféle farkasok?
– Nincs semmi baj, Caroline – liheg Édesapa. – Várj, míg kifújom magam. – Mihelyt visszanyeri a lélegzetét, megszólal: – Nem én futtattam meg Petit. Alig bírtam visszafogni. Ötven farkas, Caroline… ekkorákat még sose láttam. Egy zsák pénzért se csinálnám ezt végig még egyszer! Ahogy Peti ügetett velem, egyszer csak egy farkasfalka bukkant elő egy horpadásból. Egy szempillantás alatt körülvettek.
– Óriási falka volt – meséli Édesapa. – Ötven farkas, akkora ordasok, amekkorákat még soha életemben nem láttam. Hatalmas szürke bestia volt a vezérük – mondhatom, a hajam szála is égnek állt, amikor megláttam őket.
– És nem volt nálad a puskád… – sóhajt Édesanya.
– Ha nálam van, annak sem vettem volna sok hasznát. Egy szál puska mit ér ötven farkas ellen? És azt is tudtam, hogy Peti nem tud elfutni előlük.
– Mit csináltál…? – suttog Édesanya.
– Semmit – válaszol Édesapa. – Peti futni próbált.
Nekem is az volt a leghőbb vágyam, hogy csak kerülnék onnan minél távolabb – csakhogy tudtam: ha Peti nekiiramodik, egy perc se telik belé, és elkapnak bennünket a farkasok. Hát visszafogtam Petit, hogy szép lassan, komótosan lépkedjen.
– Uramisten, Charles! – sóhajt Édesanya.
– Bizony, a világ minden kincséért nem ismételném meg az egészet! Soha még ilyen farkasokat nem láttam, Caroline. Egy hatalmas bestia ott baktatott közvetlenül a kengyel mellett. Akár a bordái közé rúghattam volna. De ügyet sem vetettek rám. Alighanem előzőleg ejtettek vadat, és telizabálták magukat. Akár hiszed, Caroline, akár nem, azok a farkasok ott kocogtak körülöttünk, szépen lépést tartottak Petivel. Minthogyha egy kopófalka követte volna a lovat. Körülöttünk loholtak, fel-felugráltak, játékosan egymás után kaptak, akárcsak a kutyák.
– Jóságos Isten, Charles! – sóhajt újra Édesanya. Laura szíve majd kiugrik a helyéből, szeme tágra nyílt, száját is eltátja, úgy hallgatja Édesapát.
– Peti egész testében reszketett, és vadul rángatta a zablát – meséli Édesapa. – Félelmében csorgott róla a verejték. Bizony megizzadtam én is. Lépésre fogtam Petit, és csak ballagtunk ott a farkasfalka kellős közepén. Ők meg szépen kísértek bennünket, úgy negyedmérföldön át, vagy még tovább. Az a nagy, szürke ordas mintha csak hozzáragadt volna a kengyelemhez.
Akkor aztán egy csapáshoz értünk, ami levezetett egészen a folyómeder aljáig. A nagy, szürke ordas nekilódult, a falka meg követte. S mihelyt az utolsó is rátért a csapásra, nekieresztettem Petit. Száguldott is hazafelé, keresztül a prérin. Ha bivalybőr ostorral csapkodom, akkor se futott volna gyorsabban. Cudarul féltem ám egész úton. Mi lesz, ha a farkasok is erre jönnek, s megelőznek? Csak annak örültem, hogy nálad van a puska, Caroline. És hogy elkészült a ház. Tudtam, hogy a puskával távol tudnád tartani a farkasokat a háztól. Csakhogy Petra meg a csikó odakint volt.
– Nem kellett volna aggódnod, Charles – mondja Édesanya. – Bizonyára meg tudtam volna menteni a lovainkat.
– Nemigen gondolkodtam én akkor – mondja Édesapa. – Tudom, hogy megmentetted volna a lovakat, Caroline. És azok a farkasok nem tehettek volna kárt bennetek. Hanem ha történetesen éhesek, most aligha mesélhetnék róluk…
Forrás: Laura Ingalls Wilder: A farm, ahol élünk
Frissítve: 2023.03.22.
Fotó: Canva
