Molnár Miklós emlékezései
Mindig nagy örömmel olvasom a Magyar Lovas Kör Értesítőjében megjelent cikkeket, köztük Ornyik Sanyi visszaemlékezéseit is, melyekből néhánynak én is tanúja voltam. A Diplomata Lovardához helyezésemig ugyanis én terveztem és építettem az összes országos négyesfogathajtó bajnokság pályáit, mint lótenyésztési felügyelő a Szép utcában, Várady Jenő mellett, akinek közvetlen munkatársa voltam.
Az első kecskeméti világbajnokság pályáját is én terveztem és építettem meg. Más alkalommal egymás mellett ültünk a zsűriben akkor is, amikor Mátyus Viktornak kitört a jobb hátsó kereke. Én úgy emlékszem, hogy az akadályhajtásban a verseny közben a bal első lóhoz menő szár toldása felfeslett ott, ahol a bal oldali hátsó ló fülkarikáján megy keresztül. A szár
nem ment vissza, emiatt a fogat balra fordult. Viktor, hogy ezt kiigazítsa, és végig tudja hajtani az akadályhajtás pályáját, a jobb szárat is megrövidítette, így a fogat tudott egyenesen haladni, de a hátsó lovak szinte a farába tolódtak az elsőknek. Így hajtott végig bravúrosan Viktor az akadálypályán.
Az utolsó akadályt már mindenki egyenes vonalú vágtában hajtotta meg ki a pályáról. Viktort is elkapta a versenyláz, a szárat odadobta a lovaknak, de a fogat abban a pillanatban teljes vágtában élesen balra kanyarodott, hajszállal a pálya kerítésén kívül álló tömeg előtt. Ekkor törött ki a jobb hátsó kerék (Viktor ezen a napon kapta meg felmondó levelét a Mezőkeresztesi TSZ-től – ezt ő mesélte el nekem – és Szilvásváradra került). Több bravúros hajtást láttam tőle, de ami rá a legjellemzőbb volt, az az utolérhetetlen eleganciája a bakon. Ugyanilyen elegáns volt Fehér Pista a kettes fogatoknál. Egy másik eset, ami jellemző volt a magyar hajtókra, persze akkor még teljesen más szabályok voltak érvényben: ez Bálint Miskával már nem emlékszem, hogy hol történt, de tanúja voltam az esetnek, mert éppen ott tébláboltam – lehet, hogy mint akadálybíró – az esetnél. A terepakadályokat rendszerint dr. Várady Jenő és Váczi Ernő tervezték és építették.
Ennél az akadálynál feladat volt a négyes előtt egy sorompót levenni, áthajtani, visszatenni és tovább hajtani. Dr. Várady Jenő, akinek csodálatos fantáziája és aktivitása színesítette a versenyeket, e mellé az akadály mellé odaállított egy egyes szamárfogatot kitörőnek közel az akadályhoz, aminek a másik oldalán egy csenevész bokros erdőrész volt. Amikor a versenyző fogat ehhez az akadályhoz ért, és leszállt a baki legény levenni a sorompót, akkor az akadály bal oldalán majdnem kitörőként odahelyezett egyes szamárfogat kocsisának subástól ki kellett esni a kocsiból, mintha részeg lenne. Nyilván nem minden fogat viselte el ijedtség nélkül. Bálint Miska lovai az ellenkező irányba félreugrottak, abban a pillanatban tőből eltörött a rúd. Miska egy pillanatig nem tétlenkedett, azonnal kihúzta a törött rudat, pillanatok alatt helyére tette a szamárfogatból kirántott rudat, igaz, hogy kicsit rövid volt és lötyögött, de ezzel bravúrosan végighajtotta a versenyt. Örökké lelkiismeret furdalásom van amiatt, hogy az első kecskeméti világbajnokság pályáján két akadályt eltéveszthető módon építettem meg.
Itt tévesztett pályát az osztrák Kolouch négy szürkéjével és Bálint Miska is. Elúszott egy lehetőség, de így is minden magyar az élen volt. Itt történt, hogy az akadályhajtás reggelén, amikor Andrzej Orlos a nemzetközi szövetség technikai kiküldöttje reggel fél hétkor átvette tőlem a pályát Fülöp herceg jelenlétében, megváltoztatta az akadályok szélességét. Erről dr. Várady Jenő a hajtó világbajnokság 47 oldalas beszámolójában a következőképpen írt: „Molnár Miklós reggel fél hétre megnyerő pályát épített. Középen U alakú teljes forduló és fahíd, jobb sarokban derékszög. Ellenben a FEI technikai delegátusa az egyébként velünk kellemesen együttdolgozó Andrzej Orlos átvette a parancsnokságot, a szabályosan fából mintaszerűen készített akadályelemeket átcseréltette műanyag garnitúrára. (Szerencsére ez is volt Molnár Miklósnak tartalékban). Egyidejűleg a pályát minden részében meg is könnyítette. Az új Orlos pálya hatvan százalékkal lett könnyebb, mint az eredeti Molnár pálya volt, változatlan vonalvezetés mellett.
Bölcsen helyeseltünk és készségesen segítettünk mindenben, hiszen mennél könnyebb az akadálypálya, annál biztosabbak lehetünk benne, hogy Fülöp Sanyi kevesebbet vagy semmit sem hibázik (tizenöt hibátlan hajtás született, sajnos itt hibázott Bálint Miska).” Na de nem folytatom, bár még sokat tudnék emlékeimből mesélni,
de unalmassá válhat.
Molnár Miklós
Köszönjük Molnár Miklós úrnak, hogy tollat ragadott és megtisztelt bennünket gazdag lovas múltja néhány emlékével. Kérjük, minél többször lepjen meg minket effajta „unalmassá válható” írásaival. (Pajlócz)
Forrás: Magyar Lovas Kör
Frissítve: 2024.02.07.
Fotó: Canva
