Margaret Mitchell – Elfújta a szél
(részlet)
Lovas pillanatkép 1.
Az egyre sűrűsödő homályban feketék lettek a folyóparti fenyők. Scarlett erőltetett szemmel meredt az út távolába. Egyszerre patkócsattogást hallott a legelő irányából, és látta, hogyan futnak szét ijedten a lovak és tehenek. Gerald O’hara jött hazafelé vad vágtatással.
Hatalmas, csontos lován felért a domboldalra. Hosszú, fehér haja lobogott utána. Pálcájával ütötte a lovat. Scarlett egy pillanatra elfelejtette a szívfájdalmat. Büszke szeretettel figyelte őt.
“Hogy miért szeret mindig sövényt ugratni, ha egy kis ital van benne! – gondolta. – Pedig éppen itt esett le tavaly, s törte el a térdét. Az ember azt hinné, okult a kárán. Amellett pedig meg is ígérte anyának, hogy nem ugrat többet.”
A hatalmas ló odaért a sövényhez, s úgy repült át fölötte, mint valami madár. A férfi elragadtatva kurjantott közben. Hadonászott, fehér hajfürtjeit rázta. Még nem látta meg leányát a fák árnyékában. Meghúzta a kantárt, s csillapítóan veregette meg lova nyakát.
– Derék állat vagy, öregem, nincs több ilyen az egész környéken – dicsérte a paripát. Harminckilenc év óta élt Amerikában, de még mindig érződött kiejtésén ír származása. A ló megállt. Gerald O’hara lesimította haját, igazgatni kezdte nyakkendőjét, amely a füle mögé csúszott. Scarlett tudta; hogy mint komoly, illedelmes úriember akar megjelenni a felesége előtt. Mintha tisztes szomszédi látogatásról jönne haza.
Hangosan felkacagott. Gerald felijedt rá. Aztán ráismert legnagyobbik leányára, és bűntudatos, de egyben védekező kifejezés jelent meg egészséges, piros arcán. Nehézkesen szállt le a nyeregből, mert tavaly óta merev volt az egyik térde, s karjára vetve a kantárt, Scarlett felé indult.
– Mi az, kisasszony? – kérdezte, és megcsípte az arcát. – Talán bizony kémkedel utánam, és be akarsz árulni anyádnál, mint Suellen húgod a múlt héten?
Scarlett megbotránkozva csettintett a nyelvével, amint felágaskodott, hogy megigazítsa apja nyakkendőjét. Gerald lélegzetén erősen érzett a fodormentás whisky. De érzett rajta a dohány, a finom cserzett bőr meg a ló szaga is – ez a szag Scarlettet mindig az apjára emlékeztette, és ösztönösen szerette minden férfin.
– Én nem vagyok árulkodó, mint Suellen – mondta, és féloldalt hajtott fejjel nézte, jól áll-e már a nyakkendő…
Forrás: MARGARET MITCHELL
– Elfújta a szél (részlet)
Frissítve: 2023.03.21.
Fotó: Canva
