Lóvásárlási kisokos I.rész
– Alapszintű segédlet a ló kiválasztásához
Amikor lehetőségünk engedi – eljön a várva várt pillanat -, meg szeretnénk vásárolni életünk első lovát. Van egy kis bökkenő! Nem cipőt vásárolunk, amit – ha nem tetszik – másikra cserélhetünk az üzletben. Nagy a kínálat. Hogyan válasszunk? Az „eladás” mesterségét egyetemeken oktatják. A vásárlást nem, pedig legalább olyan nehéz jól vásárolni, mint jól eladni.
A hobbiló fajtájának megválasztásakor elsődleges szempont, hogy mire is akarjuk használni a lovat, és ki lesz az, aki használni fogja? Mások a szempontok egy gyereklóval szemben, mások egy 90 kg-os férfinek szánt hátaslóval, vagy egy 45 kg-os hölgy lovával szemben, és persze szempont az is, hogy lovagolni vagy fogatolni akarjuk-e, esetleg mindkettőt felváltva. Általánosan elmondható, hogy hazai, hagyományos fajtáink között szinte bármely célra használható, megfelelő lovat lehet találni, nyugodtan maradhatunk tehát a hazainál ezen a téren. Természetesen, ha valaki mindenképpen valami idegenre vágyik, éppen annak ritkasága, egyedisége, szokatlansága vonzza, beszerezhetők külföldi fajták is import útján, vagy egy részük hazai tenyészetekből is.
A hobbiló kiválasztása
Rögtön az elején szeretném leszögezni, hogy a hobbiló nem azonos a vágóhídról megmentett szerencsétlen jószággal, sem a semmire nem használható tenyésztési selejttel. Ezen túl nem is olcsóbb egy jó hobbiló a többinél azért, mert “csak” hobbiló. A kedvtelésből tartott lóval szemben nagyon szigorúak a követelmények, legfeljebb mások az értékmérők, vagy másképpen súlyozódnak, mint egy sportlónál.
Küllemtan, alapfokon
A megfelelő ló kiválasztásához nem árt, ha tisztában vagyunk néhány alapvető ismerettel a küllemtan területén. Előrebocsájtom, hogy a küllem alapján nem lehet megítélni, hogy egy ló jó ló-e, de a testalakulás bizonyos korlátokat szab az egyéb tulajdonságok érvényre jutásának, azon kívül – és ez igen fontos szempont – esztétikailag meghatározza, hogy a ló szép-e. Ezen kívül bizonyos küllemi alakulásokból következtetni lehet egyéb tulajdonságokra, úgy mint a mozgásra, terhelhetőségre, szívósságra, szervezeti szilárdságra, idegrendszerre, sőt, jellembeli tulajdonságokra is. Ezzel együtt igaz, hogy a különösen szabályos, szép küllem és a különösen nagy teljesítmény ritkán jár együtt, de az is, hogy a nagy teljesítmény feltételez bizonyos küllemi alakulást.
Tekintsünk most végig a ló küllemén a szabadidő lovat kereső szemével:
Összbenyomás: Nagyon fontos a választásnál, hogy egyszerűen szimpatikus legyen számunkra a ló. Örömmel nézzünk rá, nyújtson esztétikai élményt, legyen kedvünk odalépni hozzá és megveregetni. Ne felejtsük el, hogy egyfajta társat keresünk, tehát, ha nincs meg a szükséges vonzalom, akkor nem lesz az igazi a választás. Az igazán jó lónak egyénisége, kisugárzása van, hatással van az emberre.
A ló méretét annyiban kell figyelembe venni, hogy a célnak, amire használni akarjuk, megfeleljen. Ezzel együtt nem árt tudni, hogy a túl nagy ló általában ügyetlenebb, lomhább, mint az átlagos méretű társai. (Ez természetesen nem aranyszabály.)
A ló feje legyen fajtájára jellemző (az arabnak csukafej, a lipicainak, nóniusznak félkosfej, az angol félvéreknek egyenes profilú, száraz, nemes fej).
A ló szeme legyen nagy, kint ülő, sugározzon értelmet, érdeklődést, nyugalmat. Kerüljük az olyan lovat, amelyiknek mélyen ülő, apró “gonosz” szemei vannak, vagy a riadt tekintetű, szemét állandóan forgató, szeme fehérjét mutogató lovat. Ezek nem kiegyensúlyozott idegrendszerre utalnak.
Egyes tapasztalatok szerint az alacsonyan, oldalt tűzött, kissé nagyobb fülű lovak rendszerint jó szándékúak, nyugodtak, jó munkakészségűek, becsületesek.
A ló tarkója akkor jó, ha az szemmel láthatóan laza, kb. 3-4 ujjnyi vízszintes felületet mutat a fej és a nyak találkozásánál.
A nyak legyen lehetőleg hosszú, és szépen ívelt, a fej irányába elkeskenyedő. A merev tarkójú és/vagy kifordított nyakú lovak általában nehezen lovagolhatóak. A nyak illesztése szintén legyen a fajtára jellemző, lipicainál magas, félvéreknél közepesen magas. Az angol telivérnél elfogadható az alacsonyan illesztett nyak, de ez a gyorsaságot, és nem a jól lovagolhatóságot elősegítő anatómiai alakulás.
A mar legyen kifejezett, és hosszan hátba nyúló. A túlságosan magas mar állandóan nyeregtöréses lesz, az elmosódott marra nem tud megfelelő mennyiségű izom tapadni.
A hát és az ágyék ne legyen sem túl hosszú, sem túl rövid. A ló felsővonalában ne legyen törés, a mar-hát-ágyék-far vonal kellemes, szép ívekben kapcsolódjon egymásba. Képzeletben illeszkedjen jól a nyereg a helyére. A hajlott hát gyenge, a púpos, úgy nevezett pontyhát erős, de roppant rugalmatlan, nem leng, ezáltal kényelmetlen. Nagyjából ez vonatkozik az ágyékra is. Meg kell jegyezni, hogy amíg régen a kifejezetten feszes ágyékot tartották kívánatosnak, addig ma a sportlófajtáknál kedvelt a kissé rugalmasabb, lazább ágyék, ami a rugalmasabb, lendületesebb mozgást szolgálja.
A lapocka legyen jól dőlt, ez teszi lehetővé az első lábak megfelelő előrevitelét. (Egyes fajtákra jellemző a kissé meredek lapocka, és az ebből adódó akciós, vagyis fölfelé irányuló mozgás.)
A lábak esetében általános érvénnyel fontos, hogy azok a csontok, amelyeken izmok tapadnak, hosszúak és szélesek legyenek, amelyeken inak, azok rövidek legyenek. Az a szerencsés, ha a lábtövek és a csánkok “közel vannak a földhöz”. A lábakon az ízületek legyenek nagyok, kifejezettek, de szárazak, szikárak. Kerüljük a túl kicsi, jelentéktelen, elmosódott, vagy a duzzadt, vizenyős ízületekkel rendelkező lovakat. A csüdszögellésre is érdemes odafigyelni: az első lábakon körülbelül 45 fok az optimális, a hátsó lábaknál ennél kissé meredekebb, kb. 50 fok. Ez a szögellés teszi lehetővé a legkedvezőbb rugózást a leghosszabb élettartam mellett. A túlságosan rövid csüd kényelmetlen, ráz. A túl hosszú kényelmesen rugózik, de általában hamar elhasználódik. (A csüd hossza is jellemző egy-egy fajtára: az angol telivéreké általában hosszú, a hidegvérűé rövid.)
A pata hegyfalának a csüd szögellésével kell megegyezni. Szabályos pata esetén az elülső patán, a hegyfal és a sarokfal aránya 3:1, a hátulsó patán 2:1. A pata lehetőleg legyen terjedelmes, de a ló méreteivel arányos.
A ló mellkasa legyen megfelelően mély, a dongásság szintén a fajtától függ. Az angol telivér kevésbé, a hidegvérű kifejezetten dongás.
Az a jó, ha a könyöknél van hely az első lábak szabad mozgására.
A has legyen kornak és használatnak megfelelő (más egy vemhes kanca, és más egy aktívan versenyző ló hasalakulása), de feltételezze a megfelelő takarmány-felvevő képességet.
A szügy legyen széles és jól izmolt. Az a jó, ha a ló szügyének alsó részén a ló mellső lábai közé tenyerünk befér.
A ló fara legyen terjedelmes, jól izmolt, hiszen az a lónak a „motorja”.
A lábállás tekintetében a hátsó lábak szabályost közelítő szögellése is fontos, használati szempontból is. Az elülső lábakat szemből, a hátulsókat hátulról nézve a lábtengelyek legyenek függőlegesek, párhuzamosak, és egy egyenes vonallal lehessen képzeletben egyenlő arányban elfelezni a csontokat és az izületeket, majd a patákat. Az elülső láb, ha kifelé fordult, akkor franciás, ha befelé, akkor hegyfaltipró. A hátulsó lábnál a tehenesség (a csánkok közel esnek egymáshoz, onnan kifelé fordulnak a lábak) elég gyakori, de nem súlyos hiba. Ennek ellentéte a dongás vagy hordó állás, amely a mozgásban már problémát okoz.
Tudni kell, hogy hibátlan küllemű ló nincs! A hiba megítélését annak súlyossága határozza meg. Amíg egy kis mértékű lábszerkezeti hiba a lovat a használat során jelentősen nem befolyásolja, addig egy súlyosabb fokú vezethet állandó lesérüléséhez, és túl korai elhasználódásához. A fej, a nyak, a hát kedvezőtlen alakulása nem csak esztétikai kérdés, hanem jelentősen rontja a ló lovagolhatóságát.
A ló belső értékmérői
Rendkívül fontosak a ló használatánál annak belső tulajdonságai. Ezekre a küllemből csak mérsékelten, nagy vonalakban tudunk következtetni. Mint már volt szó róla a ló szeme sokat elárul jelleméről. A füle, illetve annak játéka szintén igen beszédes lehet. Az élénken mozgó fülek figyelmes lóra utalnak, a hátracsapott, sunyító fül a rosszindulat, az agresszivitás, de legalábbis a bizalmatlanság jele.
Ha a ló származását tanulmányozzuk, ott találkozhatunk “ismerősökkel”, amiből a ló belső értékmérőire bizonyos mértékig tudunk következtetni.
A lóval szembeni elvárások a használat különböző területein eltérhetnek egymástól, de az alapelvek, az alapkövetelmények azonosak. Vagyis a lótól azt várjuk, hogy legyen szelíd, jóindulatú, emberszerető. A megfelelő ló munkakészsége jó, a tőle elvárt feladatot szívesen, készségesen teljesíti. Mai világunkban alapvető szempont a ló emberhez való viszonya. Míg korábban a lovak körül alapvetően szakemberek dolgoztak, akik komoly tapasztalatokkal rendelkeztek a lótartás, a lovakkal való bánás területén, addig ma egyre több “amatőr” foglalkozik lóval, akik sokszor vannak a ló jóindulatára utalva. Ezért ma ez egyfajta szelekciós szempont is, jobban, mint korábban. A lovas sportok szakértői egybehangzóan állítják, hogy az igazán nagy teljesítményű lovak között sok a nehéz természetű, igazi egyéniség.
Ez minden bizonnyal így van, viszont a hobbiló esetében nem a nemzetközi szintű sportteljesítmény, hanem a feltétlen megbízhatóság, munkakészség, szelídség az elsődleges. A hobbilótól abszolút elfogadhatatlan az úgynevezett „egygazdásság”, amikor a ló egy embert elismer a rangsorban fölötte állónak, neki akár különlegesen nagy teljesítményekre képes, de mások nem boldogulnak vele, azokat esetleg még támadja is.
Mások a követelmények természetesen egy militarylóval szemben, mint egy díjlóval, vagy túralóval szemben. A militarylónak roppant bátornak kell lennie, a díjlónak kiegyensúlyozottnak és lovasára maximálisan koncentrálni tudónak, a túralónak nyugodtnak, szinte flegmatikusnak, már ami a környezet váratlan ingereit érinti. Ezért mielőtt a lovat megvásárolnánk jó, ha van lehetőségünk megismerni. Ha más mutatja be – különösen, ha csak egyetlen alkalommal -, sok rossz tulajdonság eltitkolható. Ha lovat választunk, célszerű először mindent az eladóval megcsináltatni, majd magunk is végezzük el ugyanazokat a dolgokat, lábak felvételét (mind a négy lábét!), ápolást, kantározást, nyergelést, felülést lehetőleg segítség nélkül, majd a lovaglást. Érdemes megnézni, hogy a ló hogyan reagál a szokatlan dolgokra, mint például víz, vizesárok, egy színes esernyő, stb. (Ez persze nem azt jelenti, hogy mindent el kell követnünk, hogy a lovat megijesszük és lovasát ledobassuk!) Próbáljuk ki a viselkedését a patamosóban is. Nem árt, ha van módunk megfigyelni az istállóban, mert így esetleges rossz szokásait “kifigyelhetjük”. (Szitálás, karórágás, stb.)
Novotni Péter
Frissítve: 2023.08.18.
Fotók: Canva
