Mostanában egyre gyakrabban találkozom mindenféle, lónak „természetes” ezzel-azzal: kiképzéssel, tartással, körmöléssel, lovaglással. Nem is tudom… Talán tisztázni kellene, mi is az, ami a lónak természetes – Surányi Krisztina írása.
A ló eredetileg nem arra készült, hogy ráüljenek, vagy kocsit húzzon. Háziasítását megelőzően szabadon, csapatokban rohangált végeláthatatlan területeken. Egésznap bármikor legelhetett és ez elegendő volt számára a létfenntartáshoz, nem zavarták az időjárási körülmények, hiszen ahhoz évezredek alatt alkalmazkodott.
Aztán jött az ember és mindent elrontott… Nézzük csak meg a mai értelemben vett klasszikus lótartást: a ló egész nap egyedül áll a bokszban, ha jön a gazdi, egy óra mozgatás és vissza a helyére. „A karám veszélyes! Oda nem mehet! Micsoda? Hogy más ló lóval érintkezzen? Dehát megrúgja, megharapja! Összehaverkodnak és nem lehet majd szétválasztani!”
Szerencsére egyre többen ismerik fel, hogy ez nem túl jó a lovaknak. Egyre több helyen látok olyan törekvést, ami a ló természetes életkörülményeihez próbál közelebb kerülni. Legyünk őszinték! A lovakat nem tudjuk természetesen tartani. Kérdés csak az, hogy mennyire nem?
A legnagyobb hiba, amikor olyan emberek vesznek lovat, akik nem rendelkeznek megfelelő tapasztalattal. Azért mondom, hogy nem megfelelő, mert olyan akad bőven, akinek „már a nagyapja is tartott lovat”, és gyorsan tegyük hozzá: állásban télen bezárt ajtó, ablak, nehogy megfázzon. Karám ismeretlen fogalom, csak a kocsi elé fogva mozgott. Szecskát, meg muhart evett kukoricadarával, „oszt mégse vót semmi baja”.
Rá kellett jönnöm, felesleges a szócséplés. A közelünkben lakó paraszt bácsi lovacskája pár éve pusztult el 23 évesen. Megáll az ész! Az a ló 3 éves kora óta a fent említett körülmények között élt. A bácsi néha megkérdezte, hogy vajon miért vakarta le magáról a fal felőli oldalon a szőrt. Megnéztem. Rühes volt. Mikor megkérdeztem miért nem szedi ki a trágyát alóla, akkor azt, mondta, hogy az a fűtés. (Nem hanyagságból, hanem teljesen tudatosan!) Büszkén mutatta, hogy amikor trágyáz, néha meg szokta kapirgálni a ló hátát a gereblyével. Nem hittem a szememnek! A ló 3 lábra állva egyik hátsó lábával vakaródzó mozdulatokat tett, mint egy párnapos kiscsikó, vagy egy kiskutya, mikor vakargatják a hasát. Emlékszem, mikor baltával lecsapkodta a túlnőtt patadarabokat. Nem kellett attól félni, hogy megsérti, mert volt miből szabni… És nyomorult ló így is elélt 23 évig! Ugyan, miként tudnám én tudatlan kislány (akkor még kicsi voltam) megmagyarázni, hogy ez nem egészséges, hogy ettől a ló tönkremegy, amikor ez is meg az előző is, meg az azelőtti is vidáman elélt 20 évet? (Becsületükre váljon, magyar hidegvérűek voltak)
Na, ma már ilyen nem sűrűn fordul elő szerencsére! Hogy stílusos legyek épp kezdünk át esni a ló másik oldalára. A tapasztalatlan lótulajdonosok, mindent megvesznek és bevesznek, amiről azt mondják nekik, hogy ez jó a lónak.
Véleményem szerint a lónak ma semmi nem természetes. Inkább az lenne ideális, ha ezt szem előtt tartanánk.
Tartás terén számomra a következő feltételek biztosítása jelenti a természeteshez való közelítést:
Három legfontosabb, a szabad mozgás lehetősége, a társas érintkezés, rendelkezésre álló szálas takarmány és víz.
Ha ez megvan, akkor jön a mi kényelmünk, pl. a ló bokszban tartása, ami valljuk be, nem a lónak, hanem nekünk kényelmes. Ott van helyben, tisztább és az emberrel is közvetlenebb, mivel bezártsága miatt jobban ragaszkodik hozzánk. Persze bokszban lakni nem feltétlenül rossz, ha amúgy jó sokat van karámban, a boksz elég tágas, szellős és tiszta, akkor valóban remek megoldás a lótartásra. A lovak hamar megszokják és szeretik is, mert ott érzik magukat biztonságban.
Természetesen befolyásoló szempont, hogy mire használjuk a jószágot. Egy hobbiló nem igényel ennél sokkal többet. De egy versenyző sportlovat nem szívesen „dobnak ki” a többivel legelőre, mert egy esetleges sérülést senki nem kockáztat.
Számukra az élet messze nem természetes, de sajnos nem is lehet. Nem várható egy pocakos, hosszúszőrű ménesi lótól, hogy megnyerje az olimpiát. A csúcsteljesítményhez rengeteg áldozatra van szükség mind a ló, mind a lovas részéről.
Az a gond, hogy a hobbi lovasok is azt hiszik, úgy kell tartani a lovukat, mintha olimpikon lenne. Takarók, vitaminok, energiabombák, jártatógép… Egy átlagos ló élhetne lóként.
Talán én vagyok túl igénytelen, de nekem fontosabb, hogy a ló mozoghasson szabadon, mint hogy a jártatóban masírozzon napi egy órát. Inkább legyen kicsit sáros a karámban, mint trágyás a bokszban. Inkább legeljen, vagy egyen bőven szénát, mint alpesi fű pelletet grammra kimérve. Nem bánom, ha néha van egy kis csetepaté a karámban a bokszban egyedül álldogálás helyett.
Tudom, van néhány ló aminek ilyen körülményekre van szüksége, hogy a maximális teljesítményt nyújtson, de csak nekik. Mégis, mintha ez lenne a követendő példa azoknak a lovasoknak, akiknek nem is lenne olyan fontos… Már nem a paraszt bácsik példájától kell tartani, hanem a profikétól?
2009.11.19. Surányi Krisztina, Terepráró Lovastanya
Frissítve: 2024.04.01.
Fotó: Canva
