Amikor nincs gerinctelenség
A ló gerincoszlopának felépítése
A ló gerincének ideális működése elengedhetetlen a ló megfelelő egészségügyi állapotának fenntartásához, nem is beszélve a sportteljesítményéről.
A gerinc adja meg a ló testének keretét, összeköt mindent mindennel, a fejtől a farok végéig húzódik, számos kiemelten fontos ízesülésnek és csatlakozásnak a helye. A gerinc ad helyet a bordakosárnak, mely a törzs alapját képezi, a sacroiliacalis ízület köti a csípőcsontot, így végeredményben a hátulsó végtagokat a törzshöz, és még lehetne sorolni.
A kapcsolódás mellett fontos szerepe a gerincnek a teherhordás. Lovak esetében természetesen speciális a gerinc szerepe, hiszen gyakran hordanak lovast a hátukon, de kezdjük először csak az alap funkciókkal. A ló gerince alapból is nagy mértékű teher hordására van tervezve. Ennek oka, hogy a gerinc hordja folyamatosan a ló teljes emésztőszervét, mely egy kifejlett lónál jelentős súlyt jelent, és akár a nap 24 órájában is tartania kell. Ennek a teherhordásnak két fő komponense van. Az első a bordakosár, mely erőteljes stabilitást ad a gerincnek a has felé ható terhelések esetén. Ezt egészítik ki a hát-, illetve törzsizmok, melyek a bordákon, gerincoszlopon, tövisnyúlványokon végig tapadva szintén nagyban hozzájárulnak a súly viseléséhez.
A másik terhelés természetesen a lovas a ló hátán, melyet a gerinc el kell hogy tudjon viselni. Itt előny, hogy a lovas nem tölti ideális esetben az egész napot a ló hátán, így a terhelés bár nagyobb mértékű, de időben jelentősen kisebb.
Nem utolsó sorban ki kell emelni a gerinc funkciójaként az idegpályák védelmét. Ez szintén egy kulcsfontosságú funkciója a ló gerincének, hiszen az agytól a kilépő idegpályákig a gerinc az, ami védelmet tud nyújtani az idegeknek, és biztosítja azok megfelelő működését.
Felépítése szerint a gerincoszlopot öt külön szakaszra bonthatjuk. Ezek mind a csigolyák felépítésében, mind számában, mind funkciójában eltérnek egymástól.
Fej felől haladva az első szakaszt a nyaki, avagy cervicalis csigolyák képzik. Itt 7 darab cervicalis csigolyát találunk, melyek talán a legegyedibb kialakításúak. Kezdve a C1, és C2 csigolyával, melyek fej felől az első és második nyaki csigolyák, nevük pedig az Atlas, illetve Axis. A ló nyakának csigolyái nem lettek jelentősebb teherhordásra kitalálva, viszont mobilitásuk messze a legnagyobb, mely lehetővé teszi a lónak hogy fejét jóformán minden irányba, széles mozgástartományban mozgathassa.
Következő szakasz a háti, avagy thoracalis szakasz. A lónak 18 thoracalis csigolyája van, melyek mind helyet adnak egy-egy borda ízesülésének. A thoracalis csigolyák már kifejezett tövisnyúlványokkal rendelkeznek, megjelenésük jóval egységesebb, mint a cervicalis csigolyáké. A bordakosár, illetve a kifejezett tövisnyúlványok nagy helyet adnak a hátizmok tapadásának, nagy mértékű stabilitást kölcsönöznek a gerinc ezen szakaszának. Ezzel szemben viszont mobilitása igen csekély.
A következő szakaszt a lumbalis, avagy az ágyéki csigolyák képzik. Lumbalis csigolyából összesen 6 darab található a ló gerincoszlopában. A lumbalis csigolya már nem ad helyet a bordáknak, viszont sajátossága hogy nagy méretű haránt nyúlványokkal rendelkezik, melyek nagy mértékű stabilitást, egyben némi flexibilitást kölcsönöznek. A lumbalis szakasz haránt nyúlványai helyet adnak a transversalis szalagoknak, illetve a hátizmok lumbalis szakaszi tapadási pontjait is képzik, melykehez így igen nagy felület áll rendelkezésre.
Az utolsó előtt szakasz a sacralis, avagy keresztcsonti csigolyákból áll. Az 5 darab sacralis csigolya egyáltalán nem mobilis, mivel teljes mértékben össze vannak csontosodva.
Végül a 16 – 18 farkcsont zárja a sort.
Ezek alapján látható hogy a sportban mi is az, amit el lehet várni egy lótól, ha az anatómiai lehetőségekből indulunk ki.
Hajlítások során mindig figyelembe kell venni, hogy a ló nyaka magasan a legfelxibifisebb szakasz, és igaz mindez annak izomzatára is. Ez a terület melegszik a legkönnyebben, és reagál a leggyorsabban. Hajlítások során is, mint mindig legyünk türelemmel a ló felé, hiszen a fentiekből látható, hogy nagy energiákat kell ahhoz mozgósítania, hogy akár csak egy hajlításnál a törzse is dolgozzon. Tehát bár a nyak képes magasabb szintű flexióra, a törzs ezt nehezen követi le, és kisebb mértékben. Kiemelten igaz mindez a hosszhajlításokra, erőteljes törzs izomzatra van szükség a ló részéről, hogy mindezt statikusan, huzamosabb ideig fenn tudja tartani.
De a laterális mozgásformákon kívül fontos az is, hogy a ló mennyire képes egyéb irányba mobilizálni a gerincet. A sportlovaglás szempontjából két kiemelten fontos csatlakozás is van, melyek elengedhetetlenek a sportteljesítményhez. Az első a cervicothoracalis csatlakozás, mely cervicalis, és a thoracalis gerinc szakasz találkozása. Ez a csatlakozás kifejezetten mobilis, minden irányba. A másik ilyen pedig a lumbosacralis csatlakozás, mely a lumbalis, és sacralis szakaszok találkozása. Ennek ventralis engedése az, ami nekünk sport szempontból fontos, tehát hogy a ló képes legyen a ventralis izomlánc összehúzásával maga alá fordítani a csípőjét. Mindkettő fontosságára nézzünk két-két példát!
Vegyünk először egy ugró lovat. Neki az elugrás pillanatában a lehető legnagyobb mértékben kell a csípőjét maga alá húzni, hogy megfelelően alátámasszon a két hátulja az elugráshoz. Eközben a cervicothoracalis csatlakozás nyit, ahogy a ló emeli a fejét, ezzel is megtartva az egyensúlyát, és lendületet vesz. Ugrás felett a lumbosacralis csatlakozás enged, nyúlik, valamint a cervicothoracalis csatlakozás is nyúlik, és zár előre, talajfogásnál pedig ismét nyit, hogy megtartsa az egyensúlyt.
Ezzel szemben a díjlónál folyamatosan a magas szintű összeszedettség az, amiben segítségére van a lónak ez a két csatlakozás. A lumbosacralis csatlakozás egy piruette, passage, vagy piaffe kivitelezésénél folyamatosan dolgozik, zár, és megfelelő ültetettségben tartja a lovat. A cervicothoracalis csatlakozás pedig az önhordás megtartásában vállal kritikus szerepet.
Látható hogy két teljesen külön munkát végez ugyanaz a területe a gerincoszlopnak. Hiszen az ugró lónál folyamatos dinamikus váltakozása megy végbe az adott pontoknál azok nyitásának és zárásának, míg a díjlovak bizonyos feladatok alatt folyamatos statikus izommunkával tartják az ideális testtartást.
A gerincoszlop számos veszélyfaktornak is ki van téve. A különféle, lovaknál igen divatos hátfájási problémáknak gyakori indikátora a gerincoszlop, a tövisnyúlványok valamilyen jellegű sérülése, esetleg az idegpályák nem megfelelő működése. A gerinc problémáihoz nem is kell messzebb menni a kissing spines szindrómánál, melyről korábbi cikkemben olvashatsz bővebben.
Mivel a gerinc problémák akár igen súlyos kimenetűek is lehetnek, így fontos a prevenció. Ezt a legjobban csikó kortól lehet elkezdeni. A gerinc oszlop csontosodási folyamatai akár a ló 6-7. életévéig is eltarthatnak, tehát kiemelten fontos, hogy a fiatal lovak ne legyenek túlterhelve, mivel a gerincproblémáknak ez az egyik leggyakoribb okozója.
Ehhez kapcsolódóan nagyon fontos a tervezett edzésmunka. Amennyiben egy ló túl van dolgoztatva, akkor az izomregeneráció nem fog kellő mértékben végbe menni, a háta nem lesz megfelelően felizmolva, ami szintén növeli a gerinc sérülésének kockázatát. Edzésmunkában figyeljünk oda az edzés minőségére, és hogy lovunk kényelmesen, elengedett, jó tartással dolgozzon, mivel a túl feszes izomzat, beejtett hát, rossz tartás szintén gyakori kiváltó ok.
A ló felszerelése, legyen szintén jó minőség, és illeszkedjen a lóra. Legyen szó nyeregről, mely a thoracalis csigolyákat bánthatja (bővebben olvashatsz a nyereg illesztésről a Facebook oldalamon), vagy akár kantárról, mely a tarkó irritálásával negatív mozgásmintákat hozhat létre.
Itt ki kell emelni a megfelelő ló-lovas párosítást is, a lovas ne legyen túl nehéz a lóra. Rengeteg alkatú, méretű lóból lehet manapság válogatni, mindenki talál hozzá illőt.
Végezetül fontos a jó minőségű, kiegyensúlyozott takarmányozás, mely a megfelelő ásványi- és tápanyag bevitellel biztosít a jó ideg- és izomműködést, illetve a szalagok, porcok és csontok egészséges struktúráját. Remélem érdekesnek találtátok, és tudtam segíteni a lovas mindennapokban
Szerző: Dobos Áron, FEI képesített ló masszázs terapeuta (FEI PET)
SmartHorseMassage
2024.04.09.
