A lovak kertje
A természet egyensúlyához a növény- és állatvilág harmonikus együttélésére van szükség. A lovak természetes élettere a nagy kiterjedésű végtelen legelőkön terül el.
Lovarda külső környezetének kialakítása
Napi élelemkereséssel, legeléssel 6-7,5 km-t tesz meg egy ló, fajtától és a természeti adottságoktól függően. A régi időkben, amikor az erdős részeket még hatalmas összefüggő rétek kötötték össze, nem jelentett gondot, hogy szabadon vándoroljanak a ménesek és felkutassák a számukra ideális területeket. Mostanra beszűkültek a terek. Az újonnan létesítésre kerülő lovardákat, általában korábban szántóként művelt területeken alakítják ki. A beszántott területeken ismét dús legelőket kialakítani komoly és költséges feladat. Minden esetben az első kérdés az, hogy mit vessenek a felszántott földbe és azt miként készítsék elő, hogy a következő évben kövér legelővé fejlődjön. Egy enyhén lejtős területen mi is legyen a sorrend a karámrendszer kialakításánál és milyen korszerű berendezésekre lesz szükség a korszerű működés biztosításához.
Először érdemes egy tereprendezési tervet készíteni a geodéziai felmérést követően. Ez alapján a meglévő, vagy tervezett épületek és lovaspályák szintjeihez igazodva lehet a karámrendszer kiosztását és lejtési viszonyait megtervezni és kialakítani. A karámok között utakat kell vezetni, melynek esős időben sem lenne jó, ha sáros lenne. Az utak megfelelő burkolati kialakítása mellett ezt segíti elő az utak mellett vezetett árok és szikkasztó rendszer. Az utak és a karámok között érdemes a fásítást is megtervezni, mely a lovaknak árnyékot tud majd nyújtani. A karámok közti „utca” szélességét tehát a közlekedő út szélességén kívül az árkok, a fasor és a karámokhoz vezetendő közművek nyomvonalai és védőtávolságai határozzák meg.
A harmonikus környezetet a dús növényzet nélkül nem is nagyon lehet elképzelni. A karámok méretétől és az eredeti természetes növényzeti adottságoktól függően, a fák és cserjék kerülhetnek a karámokon kívülre és belülre. Akár a karám kerítése is kialakítható növényfalból, sövényből. Itt fontos megjegyezni, hogy bizonyos növények a lovak számára mérgezőek. Ezeket nem szabad lovardába telepíteni a lovak védelme érdekében. Nem csak a lovakat kell félteni bizonyos növényektől, hanem fordítva is igaz, hogy a lovaktól is óvni kell a növényzetet. A fiatal fák és cserjék könnyen kipusztulhatnak, ha nem kerítjük körbe őket. A lovak előszeretettel rágják meg a friss hajtásokat, vagy törhetik ki a fiatal fák törzseit egy jobb vakarózás alkalmával.
A színes, változatos növényzet nem csak esztétikai szempontból fontos. A lovakat védik a természet viszontagságaitól, a naptól, széltől, kisebb záporoktól. Egy lovarda optimális esetben több hektáros területen fekszik, ahol a dús növényzet között számtalan kis állat és madár talál otthonra, ezzel is színesítve a területen élő állatvilágot.
A Magyarországon élő kisebb és nagyobb vadállatok (róka, őz, szarvas, vaddisznó) jelentős részét érdemes a telekhatáron kívül tartani, melyet egy akácoszlopokra kifeszített vadháló kerítéssel lehet a legpraktikusabban megoldani. A vadháló fölé érdemes színes huzalt kifeszíteni, mely távolról is jól észrevehetővé teszi a kerítést a vadaknak. A kisebb testű állatok bejutásának megakadályozása érdekében a kerítés aljának és a föld kapcsolatának hézagmentes lezárását kell biztosítani. Egyszerűbb esetekben a vadháló alját tüskékkel húzatják le a földhöz. A legjobb alsó lezárást az biztosítja, ha a vadháló alját visszahajtva egy ásónyom mélyen beássák a földbe. Ezzel a kerítés alatt bejutni szándékozó állatokat is távol lehet tartani. A fa kerítésoszlopok földbe kerülő részét a rothadás megakadályozása érdekében érdemes kezelni. Legegyszerűbb megoldás, amikor megégetik az oszlop végét, vagy só impregnálással kezelik. Kevésbé környezetbarát, de hatásos megoldás, amikor kátrány alapú szerekkel kenik be a fát.
Az utcafronti kerítésben kialakításra kerülő főkaput érdemes az általában keskeny bekötő utak szélétől pár méterre beljebb építeni. Ezáltal a kamionokkal történő befordulást nagy mértékben meg lehet könnyíteni. A főkaput javasolt 4,5-5 m szélesre tervezni, hogy minden közlekedési eszközzel kényelmesen át lehessen hajtani rajta. A kapuk nyíló szárnyainak borítását érdemes jó minőségű telített keményfából készíteni: vörösfenyőből, akácból, tölgyből. Ezeknek a beszerzési ára jóval magasabb, mint a hagyományos fenyő fűrészárunak, de hosszútávon megtérül a befektetés. A hagyományos fenyőből készülő kapu faanyaga 3-5 év után elkezd tönkremenni. A jó minőségű faanyagból készült fakapu élettartalma karbantartástól függően 30-50 év is lehet! Az elektronikusan, távvezérléssel nyitható kapuk nagyon praktikusak, mert az épületek, akár 50-150 m-re vagy még távolabb vannak a kerítéstől.
Karámok kialakítása
A lovak alapvetően szeretik a megszokott biztonságos környezetet, a bokszukat, az etetőhelyüket. Ezen felül azonban a lovak nem helyhez kötött élőlények. Mindig mozgásban szeretnek lenni és rendszeresen bejárják és felfedezik az élőhelyük környezetét. A mozgás és vándorlás egyik fő oka az élelemkeresés. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a ló menekülő állat és villámgyorsan hátat fordítva elvágtázik, amennyiben veszélyt észlel. A karámban való lótartásnál az elsődleges cél, hogy a ló jól érezze magát a számára kijelölt területen és ne kerüljön olyan szituációba, hogy onnan ki akarjon törni.
Milyen feltételekkel biztosítható a ló megfelelő „komfortérzete”?
Talán az egyik legfontosabb a karám alapterülete. Minél kisebb a területű a karám vagy kifutó, annál nagyobb és stabilabb karámkerítést kell építeni. A kis kifutó karámoknál ahol a ló hamar elunja magát 1,6-1,8 m magas karámot érdemes építeni. A nagyobb kiterjedésű legelőkön az 1,2-1,5 m magasság is megfelelő.
Ha lovaink mégis vándorútra akarnának menni, akkor a karámkerítések mutatják meg a helyes irányt! Milyen esetekben akarhat kitörni a ló a karámból? Amennyiben lelegelte a karámban a füvet, rossz minőségű a kerítés, esetleg egyedül maradt a karámban. Mének esetében az elérhető közelségben lévő sárló kanca is elég ok lehet a karámból való távozás megkísérlésére.
Akkor jó a karámkerítés, ha a ló messziről látja és tiszteletben tartja a jelzett határvonalat. A karámkerítésnek kitörésbiztosnak kell lennie. Egy szakszerűen megépített karámkerítés semmilyen körülmények között nem okozhat sérülést a lónak! A fa oszlopok éleit le kell kerekíteni. A fém kerítések rögzítési pontjait úgy kell kialakítani, hogy ne karcolhassa meg a lovat, ha nekidől. A legprofibban kivitelezett karámokat is rendszeresen ellenőrizni kell!
Karámkerítések:
Jeladós rendszer: A hagyományos villanypásztorok mellett megjelentek újabb megoldások is, melyeket Franciaországban és Németországban kezdték el alkalmazni. A karámozott állatok nyakába egy felrögzített jeladót tesznek. Amennyiben az állat 1-1,5 m-nél közelebb megy a földben vezetett dróthoz, először hangjelzést ad a rendszer, ha nincs reakció vagy nem kezd eltávolodni a kerítés vonaltól, akkor az állat nyakára helyezett érzékelő egy kicsi áramütést fejt ki. Hazánkban elsősorban kutyák esetén használt megoldás.
Fa-rúdkarám: Amennyiben szakszerűen van megépítve relatív kitörés-biztos, de nagyon sok faanyagot igényel. A lovak előszeretettel rágják meg a fa elemeket! Megfelelő magasságúra építve biztonságos megoldás, sok helyen alkalmazzák.
Fa-villanypásztor kombináció: Fokozottabb védelmet biztosít az egyszerű fakarámokhoz képest. Kitörésbiztosabb, mivel maximális tiszteletet parancsol, optikailag is figyelmeztető hatású. Egy középmagas karám kiegészítve a vezető dróttal vagy szalaggal jól látható minden esetben. A villanypásztoros kiegészítés miatt elegendő alacsonyabbra építeni a kerítést, mint az egyszerű fakarám esetében.
Gumikötél: Amennyiben a vízszintes karámdeszkákat gumiszalaggal szeretnénk kiváltani, jóval erősebb oszlopokat kell telepíteni (pl.: régi fa telefonoszlop, ami kb. 30 cm átmérőjű). A gumiszalagot erősen ki kell feszíteni és rögzíteni az oszlophoz. A gumi rugalmassága és a feszítőerő miatt szükséges a vastagabb oszlop. A gumiszalagok, 5-10 cm szélesek és 50 m-es tekercsben lehet megvásárolni. Kifeszítéshez traktort vagy összkerékhajtású személyautót is lehet használni. Csak a megfelelően kifeszített szalagok adnak megfelelő biztonságot! Villanypásztoros kiegészítés nélkül nem biztonságos!
Műanyag kerítések: Főként Amerikában terjedt el. A műanyag előnye, hogy amennyiben a karámnak nekimegy a ló vagy a lovas nekiesik, úgy törik, hogy nem okoz sérülést. A műagyag karámkerítést is villanypásztorral javasolt kombinálni. Megvásárlás előtt érdemes tájékozódni az egyes gyártók termékei felől. A műanyag alkotóelemeket alaposan meg kell nézni, mivel a gyengébb minőségű anyagok hamarabb törnek, szakadnak, öregednek az UV sugárzás hatására. Megvásárlás előtt javasolt a gyártói garanciavállalás felől tájékozódni.
Fémkerítések: A fémkerítések (pl.: fém-panelek) jól felhasználhatóak mind a lovardák, mind pedig a karámok bekerítésére. Az egyik legstabilabb megoldás, mivel az elemeket egymáshoz hegesztik. Magas bekerülési költsége miatt nem igazán használják a mezőn lévő karámok bekerítésére. Biztonsági okokból ajánlott itt is az E-kerítéses kiegészítés. Javasolt a bokszokhoz kapcsolódó kisebb kifutók bekerítésénél alkalmazni.
Elektromos kerítés: Az elektromos kerítéseket lehet a leggyorsabban telepíteni. Ideiglenes legelő lehatárolásokra is jól alkalmazható. A három sorban kihúzott vezetékeket fa, műagyag vagy fém oszlopok közé feszítik ki. Az oszlopokra műanyag klipszeket kell rögzíteni, erre hurkolják rá a vezetéket. A fém villanypásztor oszlopokra általában előre ráteszik a gyárban a műanyag klipszet. A fémoszlopos megoldásokat jellemzően a mobil villanypásztoros karámoknál alkalmazzák. Széles választékból lehet vezetéket vásárolni. A hagyományos dróthuzaltól a különböző műanyaggal kombinált bevonatú színes huzalokon keresztül, a villanypásztor szalagokig széles a választék. Fontos szempont, hogy jól látható legyen a ló számára a vezeték! A hagyományos dróthuzal, legfőképpen az alsó sorban balesetveszélyes lehet. Középmagas lovak esetében a villanypásztor szalagot nem szabad 65 cm-nél alacsonyabbra telepíteni a sérülések elkerülése érdekében. Fa oszlopokra szerelt villanypásztort házilag is könnyen lehet telepíteni. A vásárláskor érdemes az egész rendszert kompletten egyben megvásárolni. Vannak profi gyártók, ahol a termék árában a villanypásztorra vonatkozó biztosítás is benne foglaltatik.
Lovanként az egy hektáros legelő lenne az ideális, mely már az éves szénamennyiség betakarítására is elegendő. A lovak legelőn történő jóízű lakmározását befolyásolja, hogy milyen a növényzet összetétele, állapota és mérete. A lovak relatív mélyen harapják le a fűszálakat, ezért mély gyökerű, gyökérsarjakat hajtó, intenzív növekedésű fűféléket érdemes vetni. Ilyenek például az ausztrál tarack, angol és a réti perje, valamint a vörös csenkesz. A csenkeszfélék különösen jól bírják a szárazságot. Amennyiben van rá mód, érdemes öntözőrendszert telepíteni a legelőkre. Minél kisebb a terület – azaz rövid ideig lehet pihentetni a területet – annál fontosabb, hogy a növényzet a lehető leggyorsabb módon regenerálódni tudjon, miután a lovak lelegelték és kijárták. Az életerős dús rétnek fontos a megfelelő tápanyag utánpótlás, melyet a talaj minőségétől függően különböző tápoldatokkal és trágyázással lehet biztosítani. Érdemes az extenzív gazdálkodás szempontjait is figyelembe venni, mint például a természetes növényszaporulat előfeltétele, hogy a tavaszi virágzás előtt ne kaszáljuk és legeltessük le a rétet. Ezáltal az utánvetés jelentős része megspórolható lesz. Amennyiben a legelőről szeretnénk a szénát begyűjteni, érdemes felváltva legeltetni és kaszálni a területünket.
Miután a kövér legelőn jóllaktak a lovak, szeretnének egy jót inni! Egy ló naponta 20-60 liter vizet iszik meg a legelőn. A napi vízszükségletet befolyásolja a ló mérete, az időjárás, a fű nedvességtartalma és a ló napi mozgásmennyisége. Fontos, hogy tiszta, szennyeződésektől mentes vizet tudjon inni a ló. A hagyományos kutak mellett elhelyezett itatóvályúk is kiszolgálják a lovakat, de az itató folyamatos feltöltése és tisztántartása jelentős odafigyelést és emberi erőforrást igényel. Ahol nincsen kút, ott egy mobil víztartályból is megoldható az itatás. Kereskedelmi forgalomban kaphatóak speciális mobil önitatós víztartály, melyeket feltöltés után egy traktorral ki lehet húzni a legelőre. A legmodernebb megoldás, amikor a karámokban az önitatók kiépített vízhálózatra vannak rákötve. Véleményem szerint a legjobbak a fagymentes kivitelű labdás itatók. Ezek egy és két itatós kivitelben kaphatóak.
Amennyiben nincsen közműszolgáltató által biztosított vezetékes vízellátás, akkor egy jó minőségű fúrt kúttal is megoldható az önitató rendszer vízellátása. Jelenleg a kút fúrása engedélyköteles! Több hónapos procedúra a tervezés, engedélyezés és a kivitelezés utáni bevizsgálás, melynek jelentős költségvonzata is van. Ez akár több százezer forint is lehet. Egy engedéllyel rendelkező 40 m körüli kút létesítési költsége az egy millió forintot is meghaladhatja minden járulékos költséggel együtt. Vannak kútfúrók akik versenytársaiknál jóval olcsóbban is fúrnak kutat, de általában ezen kutak nem megfelelő technológiával készülnek, ezáltal nagyteljesítményű öntöző- vagy önitatórendszer folyamatos ellátására nem alkalmasak.
Tasnádi Gábor építészmérnök – Megjelent a Lovas Nemzet 2009. júliusi számában
Frissítve: 2012.04.25, 2024.03.13.
Kép: Canva
