Kezdőlap Blog Oldal 690

Futószárazás

Futószárazás

Mondd meg, hogyan futószárazol…és megmondom, hogyan lovagolsz, melyik lófajtát és melyik lovaglási stílust szereted, milyen a hozzáállásod a lóhoz, a lovagláshoz, talán még azt is, milyen magadhoz!

Ez lehetetlen, mondják erre sokan, hiszen hogyan lehetne egy pusztán technikai kiképzési módszerből ennyi mindent levezetni?

Nagyon is lehetséges, mert ugyanúgy, ahogy senki sem véletlenül választja ki a lovát, kedvenc felszerelési tárgyait, lovas elő- és kiképzőit és lovaglási stílusát, a futószárazás módszerének kiválasztása sem csupán a véletlen műve.

Néhány évvel ezelőtt még minden lovaglási módhoz hozzátartozott a megfelelő futószárazási módszer, mint a nyereg a lóhoz. A hagyományos irányultságú lovasok esküdtek a különféle kikötőszár-variációkra, azok a hobbilovasok, akik nem kötelezték el magukat egyik irányzat mellett sem, gyakran megelégedtek egy egyszerű kötőfékkel, a klasszikus iskola művelői dupla futószárral és hosszú szárral dolgoztak.

Ma a futószárazási módszerek palettája nem csak lényegesen kiszélesedett, de a korábban még meglehetősen átléphetetlen határok a különböző lovaglási stílusok között átjárhatóbbak lettek, így időközben egészen különböző felszerelések sokaságát használják minden táborban. Ezzel a fejlődéssel szerencsére az a felismerés is együtt járt, hogy nincsenek jó vagy rossz futószárazási módok, csak jó vagy rossz futószárazás, vagyis minden a kivitelezésen, végső soron pedig minden a technika kivitelezőjén múlik. Ezért is olyan nehéz pontosan meghatározni a “futószárazás” fogalmát, és elhatárolni a talajmunka más módszereitől.

Szigorúan véve a futószáras munkához természetesen az egyszerű futószár tartozik, de mi van a dupla futószáras munkával, a hosszú szárral, vagy épp a “szabad futózárazással” a körkarámban?

Az egyszerű futószárral való munka gyakran csak egy kiképzési lépcsőt jelent, a kiképzési skála egy kis részét, amelyet előzetes gyakorlatok és a körkarámban végzett szabad munka előz meg, és a dupla futószárral és hosszú szárral végzett munka követ. Így kellene felfognunk a futószárazást, hogy ne topogjunk éveken át indokolatlanul ugyanazon a színvonalon. Ezzel aztán el is jutottunk egy alapvető kérdéshez: melyik futószárazási mód melyik lovaglóstílus milyen képzettségi fokához illik?

Futószárazás módszeresen

Erre a kérdésre nem lehet egyszerűen egy felsorolással válaszolni, de mégis arra a végső következtetésre vezet, hogy a kiképzés színvonalának emelkedésével szükségképpen a futószárazás módjának is változnia kell. A fajtától és a lovaglási módtól függetlenül a fiatal ló minden futószárra kötését kiadós vezetési gyakorlatoknak kell megelőznie, hogy az újoncot kezdetben a hanggal, a felszereléssel adott segítségekkel megismertessük, és szabályozzuk a legalapvetőbb nevelési kérdéseket.

Egy ez utáni, további lehetséges köztes lépés a szabad mozgatása futószárazó körben, illetve körkarámban. Számos munkamódszer épül a körkarámban végzett munkára, mivel a lovat számára különösen jól érthető és kényszermentes módon vezetheti be a lovas alatti munkába. A szabadon mozgatásnál a lovat kizárólag vagy túlnyomórészt a kiképző testbeszéde és hangja irányítja, fordítja, gyorsítja vagy lassítja. Nem csak fiatal lovakhoz ajánlott ez a módszer, hanem olyan lovaknál is, amelyek érzékenységben, menőkedvben vagy elengedettségben, átengedőségben szenvednek hiányt.

Ehhez az előzetes munkához csatlakozik logikus módon a következő lépés, amikor a már jól reagáló fiatal lovat kantárral vagy speciális orrfékkel (kapicánnal) szerszámozzák fel, de semmiképpen sem rögtön a zablánál fogva irányítják. Azok a lovak, amelyek azonnal és a száj minden előkészítése nélkül a belső zablagyűrűben becsatolt futószárat és segédszárakat kapnak, jó esetben később nem lesz elég érzékeny a szájuk, vagy akár tartósan kedvetlenül és “fejreejtve” fognak közlekedni, mert soha nem valódi támaszkodásban, az összeszedettségre törekedve hajtották őket előre, hanem csupán bizonyos formába sajtolták őket.

Csak a következő lépésben ajánlható a futószárazás becsatolt zablával, ha egyáltalán szükséges. Ugyanis sok minden szól amellett, hogy alapvetően kapicánnal dolgozzunk, és csak a dupla futószárral vagy hosszú szárral végzett munkánál használjuk a zablát: a lovaknak érzékenyebb marad a szája, lényegesen jobban dolgoznak a vezető kéz által, mert az így sokkal engedőbb tud lenni, mint ahogy ez a zablába egyszerűen az egyik oldalon történő becsatolásnál lehetséges. Aki tehát végigjárja a kötőfékkel való futószárazástól a kapicánon át a dupla futószáras munkáig vezető utat, az jól kihasználja a futószárazási módok egész palettáját, és azt a ló egyre növekvő képzettségi fokához igazítja.

Ugyanígy természetesen tartósan megmaradhatunk a kiképzési skála egy bizonyos fokán, és teljesen kiaknázhatjuk annak a színvonalnak a lehetőségeit. Tehát semmi nem szól az ellen, hogy például csak kötőfékkel és futószárral dolgozzunk, amíg a futószárazó érti a dolgát, és tisztában van azzal, hogy számára és a lova számára bizonyos továbbfejlődés így nem lehetséges.

A mozgásszervi problémákkal küzdő lovakra ez természetesen éppúgy nem érvényes, mint a sportcélra használt lovakra, amelyeket a futószáron éppolyan következetesen kell fejleszteni, mint a nyereg alatt.

Futószárazás tervszerűen

Gyakran azért futószáraznak, hogy a lovat csak megmozgassák, felülés előtt kicsit ellazítsák, vagy mert egyszerűen nincs elég idő rá, hogy egy eltunyult lovat normálisan lovagolható kondícióba hozzanak. Néhány lovas azonban nagy súlyt fektet rá, hogy a futószárazással rendszeres változatosságot vigyen a mindennapokba, bizonyos kiképzési elemeket készítsen elő vagy mélyítsen el a futószáron, és lovához való viszonyát a talajmunka e formájával tegye intenzívebbé. Ezekben az esetekben ajánlatos tervszerűen eljárni, úgy rövid, mint hosszú távú célokat kitűzni és megfelelő módon reflektálni az eredményekre.

Valószínűleg minden lovas ismeri a nyereg alatti munka hármas felosztását, amely minden lovaglási módra érvényes: nyújtással szedjük össze a lovat, hogy a végén ellazulásba vezessük. A futószáron igyekezni kell elérni ugyanezt a három részre osztást; a gyakorlatban ugyanakkor mind a nyújtási fázis, mind az ellazítás idejét a munkafázis kedvéért gyakran elhanyagolják. Csak az alaposan, és mindkét kézen ellazultan előrenyújtott, gimnasztikázott, jól bemelegített ló tud egyáltalán összeszedetten dolgozni a következő munkafázisban.

Nem minden lóval kell persze tökéletes, Grand Prix lónak megfelelő feligazodásig és támaszkodásig dolgozni, de minden lónak súlyt kell felvennie a hátsó lábával, meg kell rövidülnie és a mellső lábát legalább egy kicsit felemelnie, ha meg akarjuk akadályozni a végtagok károsodását, és fejleszteni akarjuk a hát hordóerejét. Aki tehát lemond róla, hogy a lovát igazi nyújtott tartásba vezesse, a munkaszakaszban ellazultan a mellső lábán csoszogó vagy kínosan “összehúzkodott”, és mindig kicsit merev lóval kell megelégednie!

Az elvégzett munka után magától értetődőnek kell lennie, hogy a lovat kiadós, az azt megelőző terhelés időtartamának és intenzitásának megfelelő lazító szakasszal ismét relaxálja és nyugalmi állapotba vezesse. Ennek az alapvető hármas tagolásnak minden futószárvezető fejében ott kellene lennie, hogy megfelelően és célszerűen járjon el, és ne terhelje túl a lovát.

A hosszú távú célokra koncentrálás is célszerűnek bizonyul, ha a futószárazó és/vagy a ló fejlesztéséről és továbbképzéséről van szó. Ahhoz azonban, hogy egyik oldallal szemben se támasszunk túlzott követelményeket, hogy a célkitűzéssel reális keretek között maradjunk, a kiképzés útját és irányát folyamatosan kritikusan meg kell vizsgálni az eddigi tapasztalatok alapján, és adott esetben változtatni is kell rajtuk. Aki például a lovát a hosszú száron a magasiskoláig akarja vinni, és már az egyszerűről a dupla futószárra való áttéréskor megállapítja, hogy a szegény ló páni félelmet érez minden háta mögötti mozgástól és érintéstől, át kell gondolnia a dolgot, és először is igyekeznie kell leépíteni ezt a félelmet.

Futószárazás kedvvel

Ritkán láthatunk olyan sok keserű lovasarcot és olyan sok kedvetlen, dühös vagy kétségbeesett lovat, mint a futószárazásnál. A lovaglás jó szórakozás, különben aligha lenne ilyen kedvelt szabadidős tevékenység vagy akár hivatás, de a futószárazás…? Aki a lovát mindig ugyanabban a körben egyszer jobbra, egyszer balra járatja minden jármódban, és ezt “futószárazásnak” nevezi, ne csodálkozzon a futószár mindkét végén hiányzó motiváción. Nagyon sok lehetőség van, hogy nagyobb változatosságot és ezzel több értelmet is vigyen a futószárazásba. Az unalom érzése gyakran csupán abból ered, hogy a ló és a lovas már évek óta ugyanazon a szinten fáradozik, anélkül hogy valaha is előrelépett volna – mert a lovas így akarja (lásd fent).

A követelmények értelmes növelése, a hobbi idomítástól való felemelkedés a kapicánnal való futószárazástól a dupla futószáron vagy hosszú száron való kiképzésig lehetőségek sokaságát rejti magában, mivel az előrelépéssel új területek nyúlnak meg, de továbbra is lehet használni a régi módszereket is.

További tényező a futószárvezető felfogása: aki a futószárazást unalmas időtöltésnek tekinti, aligha telik öröme benne, és a lovát sem tudja motiválni. Ha egyszer intenzívebben foglalkozunk a lehetőségekkel, amelyeket a különböző futószárazási technikák nyújtanak lovasnak és lónak, és tudatosan alkalmazzuk őket, gyorsan megjönnek az első sikerek, ezzel pedig a kedv is. Itt is érvényes: az unatkozik, aki megáll! Nagyon jó és sokoldalú lehetőségeket nyújtó módszer, hogy változatosságot vigyünk a futószárazásba, az akadályokon való munka. Az egyszerű rúdátlépéstől a cavalettin át az igazi ugrásig, a ponyvától autógumi-soron át a repkedő függönyig minden lehetséges, amihez kedvünk van, változatosságot jelent, megfelel a futószárvezető és a ló képességeinek és nem utolsósorban veszélytelen.

Futószárazás kényszer nélkül

Elég kétes hírbe kerültek a segédszárak. Legyenek kikötők, hurkos szárak vagy nem tudom, micsodák, néha ördögi szerszámként elátkozzák őket, vagy ész nélkül rutinszerűen használják. Rájuk is érvényes, mint minden más felszerelésre, minden kiképzési módra, hogy mindig csak olyan jók vagy olyan rosszak, mint az, aki használja őket. Megfelelően, vagyis megfontoltan és ideiglenes segédeszközként használva egyik-másik segédszár csodákat tehet, és sokat segíthet előrelépni a lónak és lovasnak. Hibásan, vagyis a ló képzettségi szintjének és képességeinek nem megfelelően használva megfordulási lehetőség nélküli zsákutcává válnak.

Emlékeznek még a futószárazás fenti hármas tagolására? Ezt elérni minden futószárazó munka legfontosabb követelménye, és minden segédszár hasznosságát azzal lehet lemérni, hogy támogatja vagy megengedi-e ezt a hármas tagolást, és hogyan. A tarkóra való túlzott hatású segédszárak logikus módon elősegítik a nyújtott tartást, míg a szájra hatók az összeszedő munkának kedveznek – amennyiben a lovat előzőleg kinyújtották, eléggé a kézen hajtják és a segédszárakat úgy kapcsolták be, hogy ne hasson szorítóan.

Valószínűleg ez a kikötők használatának fő hibája: alapvetően olyan szorosan vagy röviden csatolják be őket, hogy a ló fejét függőleges tartásba kényszerítik, és a ló az összeszedettséghez hasonló külső formát vesz fel – kell felvennie – anélkül, hogy aktív hát és előrehaladó hátsó lábak esetén tényleg a támaszkodást keresné. Így használva minden segédszár rövid idő alatt szilárddá teszi a hátat, és egyenesen arra bátorítja a lovat, hogy jól feküdjön rá a zablára!

Futószárazás így vagy úgy

“A” futószárazás módja, “a” felszerelés, “a” kiképzés elemei nincsenek és nem is létezhetnek. Minden lovasnak tájékozódnia kell, az egyénileg megfelelő technikát kiválasztania és a szükséges hozzáértéssel használnia, főleg azonban a sikerekből és kudarcokból önkritikusan le kell vonnia a megfelelő következtetéseket, és nem fogcsikorgatva kitartani egy bizonyos módszer mellett, csak mert “mindig így csinálta”. Sok tragikus végű félreértésben hibás a ragaszkodás túlhaladott vagy egyszerűen csak nem általánosan használható kiképzési módszerekhez.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.februári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

A nóniusz fajta kialakulása

A nóniusz fajta kialakulása

A napóleoni háborúk során az osztrák császári hadak a francia rosiéres-i ménesből több fiatal mént zsákmányoltak, köztük egy Nonius nevű világospej angol-norman mént is, melyet 1816-ban Mezőhegyesre osztottak be.

Apja angol félvér, anyja egy normandiai kanca, angol telivér unoka volt. Nonius Senior 1816-tól 1832-ig 17 éven át 38 kancát fedezett, s ebből született 79 mén- és 122 kancacsikó. Utódai közül 15 fia fedezett törzsménként Mezőhegyesen, összesen 100 éven keresztül.

A kialakult négy törzsmén, amelyek több generáción át rögzítették és alakították a fajtát: Nonius XXIX, Nonius XXXI, Nonius XXXVI és Nonius XUI. Ezen mének genealógiai vonalát egy 1943-ban kelt méneskari utasítás értelmében az előbbi felsorolás sorrendjében “A”; “B”; “C”; “D” vonalként jelölték. A nóniusz fajta elterjedésében, genetikai bázisának bővülésében jelentős szerepet játszott Debrecen Szabad Királyi Város hortobágyi ménese. Jelentős volt még a mezőhegyesi ménestől elkülönült Ménesbirtok tenyésztése és állománya, valamint D’Orsay Olivér egykori ménesparancsnok által 1852-ben megalakított Mezőhegyesvidéki Tájfajta Lótenyésztő Szövetkezet tagjainak állománya.

A II. világháború után a ló katonai hasznosítása gyakorlatilag megszűnt, a nóniusz főleg az Alföld igáslovaként vált kedveltté. A hetvenes években, amikor a ló mezőgazdasági hasznosítása jelentősen visszaszorult, kísérleteztek a fajta sportirányú átkeresztezésével, de ez szélesebb körben elterjedni nem tudott. 1989-től, a Nonius Lótenyésztő Országos Egyesület megalakulásától kezdve ismét a fajtiszta tenyésztés és a génmegőrzés a meghatározó cél.

Nemcsak fogatlóként és igáslóként kiváló, hanem a korábban megrendezett távhajtási versenyeken állóképességét és mozgáskészségét mindannyiszor bizonyította. Jobb ügetőképességű egyedei a fogatsportban nemzetközi szinten is eredményesek.

Jellegzetes megjelenése, egyöntetűsége miatt mint bemutató és hobbiló is egyre inkább számításba jöhet. Igazi “mindenes” lóként kiszolgálja a családok igényeit, akár hátas, akár fogatos szolgálatban.

Forrás: Magyar Lovas Kör
2002.
Kép: canva
Frissítve: 2024.02.22.

Bojár – A csikóból ló lesz

Bojár (A csikóból ló lesz)

Közös munkánk azzal kezdődött, hogy a ló határozottan a tudtomra adta, nem hajlandó az általa kivívott vélt vagy valós pozícióból engedni! Már nem volt kis csikó, de még felnőtt mén sem. Számára én nem voltam más, csak egy idegen ember, egy új lény az életében. Kegyesen megengedte, hogy nap-nap után lepucoljam. Próba képen néha belém csípett. Eleinte durván, aztán csak játékosan. Igyekeztem csak annyit dolgozni vele, amennyi szükséges volt. Nem azért, mert nem szerettem volna többet, hanem azért, mert a ló ennyit igényelt Aztán, egy szép napon, amikor már végeztem a tisztításával, egyszerűen beállta bokszajtóba, és nem engedett ki! Vártam, hogy kiderüljön, mit akar tőlem! ő barátságosan bökdösött és elégedetten prüszkölt néhányat. Átöleltem a nyakát és halkan szóltam hozzá: “Bojár, engedj ki, fel kell öltözni a futószáras munkához!” ő csak nézett rám apró szemeivel. En pedig gyengéden arrébbtoltam az ajtóból. Két hét után ez volt az a nap, amikor tisztességesen dolgozott a futószáron! Az volt az érzésem, abba sem hagyja. Amikor letelt az idő (meggyőződésem, hogy óra volt a fejében) befordult a kör közepére és hozzám bújt! Kialakult a bizalmi kapcsolat ló és ember között És én pontosan tudtam, ebből a lóból soha nem lesz eszköz. TÁRS lesz!

Az érdemi munkát áprilisban tudtuk elkezdeni. A hónap első fele főleg futószáras munkával telt el. Eleinte csak ügetett és vágtázott, később megszokta a mindennapos munkát, és lassan elkezdett szóra is dolgozni. Sőt, sikerült őt rábírnom a lépés jármód használatára. A módszer nem az enyém, én is tanultam: minél gyorsabban ment a ló a körön, annál rövidebbre fogtam a futószárat Ha az általam kért jármódra váltott, vagy a tempót csökkentette, akkor újra engedtem a futószáron. 2 hét alatt elértem, hogy körön a megkívánt jármódban közlekedjen! Ezután újabb feladat elé állított a lovacska, kezdett sumákolni: laposan lépett, rúgta a port. Találomra lefektetett rudakkal “orvosoltam” a problémát. Kénytelen volt odafigyelni. A hónap második felében rátettem a voltige hevedert. Amint megszokta, készségesen dolgozott. Mindig megdöbbent az arab lovak intelligenciája. Bámulatra méltó a kitartásuk a tanulásban is! Es nem csak csinálni akarják, hanem jól is akarják csinálni. Amikor először a hátára ültem, hátrafordult és megnézte, ki ül rajta! Idegen lovassal el sem indult. Két embert túrt meg a hátán: a gazdáját és engem. Felülés alatt nyugodtan állt, lépésben kicsit megszeppent, ment előre és jól a súlypontja alá lépett. Kellemes mozgású, érzékeny szájú lónak bizonyult. Az első napon csak tíz percet ültem rajta, és ettől is megizzadt!

Májusban már a karámban tanultunk. Kezdettől fogva úgy tanítottam a fordulatokat, hogy a szükséges derék és sarok segítségek mellé a kezemet is használtam, de nem a megszokott módon. Pl. ha balra akartam fordítani, akkor a bal kezemet tettem a nyereg elé a mar bal oldalára, és szóval is irányítottam. Bámulatosan rövid idő alatt megtanulta! Később elég volt csak szólnom, vagy a kezemet letenni valamelyik oldalra és már fordult is. Erre a trükkre a tulajdonos sérült testrészei miatt volt szükség. Az ugrás-előkészítő munkában, amikor járóiskoláztunk, mindkét kezemet rátettem a mar két oldalára és gyengén előre nyomtam! Soha nem keverte össze az utasításokat. Amikor már ugrattam vele, elég volt letenni a kezem, és ő tudta, ugrani kell!
A bemelegítés mindig egyelőre összeállított program szerint történt Az istállógőz kisétáltatása után ügettünk, majd a nagy ívek lovaglása (átlóváltás, fél lovarda) következett Az izmok és ízületek bemelegítése után jöhetett a kígyóvonal, átváltás és kis kör lovaglása. Minden áldott nap ezzel a bemelegítéssel kezdtünk, volt ideje megtanulni.

Nemsokára úgy tűnt, mintha lefogyott volna a ló. Pedig nem, csak átalakult. A zsír helyett izom lett a nyakon, a combokon, a háton. Mélyült és szélesedett a szügye, és a terjedelmes has is a múlté lett A csikóból lassan egy pompás mén formálódott Egy szép napon megjelent a lovardában a Tulajdonos! Két mankóval, papucsban.
Lóra akart ülni! Okos asszony nem vitatkozik akaratos férfiemberrel! Gondoltam, a törlesztést a Bojárra bízom. Nos, a ló hozta is a formáját! Kint a pályán elkezdte az oly sokszor ismételt bemelegítést Csak néztem őket, ahogy dolgoznak és egy másik lóra gondoltam. Millió emlék tört rám! Talán a könnyem is megindult, amikor a Bojár odajött és félreérthetetlenül tudatta: vége, kezdődhet az érdemi munka. Gazdája csak nézte kedvencét, látszott rajta, elégedett az egyik munkámmal. A ló kényelmes, jól fordul, és visszatartás nélkül megy előre. Amíg O leszállt, a ló nyugodtan állt. Amikor én ültem fel, már nyugtalankodott Tudta, ugrani fog, és azt szerette. Bármit, bárhogy, bárhonnan, csak ugorhasson!

Sajnos az első évben a ménvizsgából nem lett semmi. Először a Bojár ugrott ki a bokszból egy sárló kanca után. Majdnem kiherélte magát! Szerencsére gyorsan meggyógyult Mire a ló sérülését én is kihevertem, addigra a Tulajdonos sántult le újra! Így év végére újra egymásra maradtunk, a Bojár és én.

Bogye Zsuzsanna

Forrás: Magyar Lovas Kör
2002.
Frissítve: 2023.07.28.

A családtenyésztés jelentősége a lótenyésztésben

A családtenyésztés jelentősége a lótenyésztésben

Az állattenyésztés folyamán az ember megpróbálta a jó tulajdonságokat rögzíteni, a kedvezőtleneket pedig háttérbe szorítani. E törekvés célja az, hogy egyre jobb és jobb tulajdonságokat mutató egyedeket tenyésszünk.

Ezen egyedek közül azonban csak azok igazán értékesek a tenyésztés számára, melyek jól örökítették tulajdonságaikat. El kell gondolkozni tehát azon, mi az, ami egy adott tulajdonságot hosszú időn át magában foglal, fejleszt és erősít úgy, hogy azt közben eredetiségében megőrzi. A kérdésre a válasz: a nőivar. Ez a továbbfejlődés alappillére, az anyai vér továbbvivője, amelyből a szintén legjobb anyától származó hímivarral párosítva, őket felülmúló ivadékot nyerhet. Nem véletlen az sem, hogy míg a hímivar esetében vonalakról, addig a nőivar esetében családokról beszélünk. A családfát tehát a nőutódok képezik igazán.

A tenyészanyag kiválasztásánál a hímivarnak sokkal szigorúbb követelményeknek kell megfelelnie, mint a nőivarnak. A hímivar genetikai spektruma tehát jóval szűkebb a hozzájuk párosított anyákénál. Ha általánosságban vizsgáljuk a kancák szerepét, először is figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy az állomány létszámának fenntartása érdekében, a nőivarban nem végezhetünk olyan szigorú szelekciót, mint a méneknél. A kancák elbírálásánál az ősök sorozatán kívül figyelembe kell vennünk a versenyeredményeket. Mégis a gyakorlott tenyésztő a soha semmit nem nyert kancában megláthatja a tenyészértéket, ha a kérdéses ló egészséges, idomítható, és a tőle telhető küzdőkedvet és legalább átlagsebességet – jelen esetben jó ugróképességet – mutatott, mert akkor – természetesen, ha az ősök jók voltak – átmenetileg ugyan nem a legjobb, de fajtajellegénél fogva továbbtenyésztésre kiválóan alkalmas lehet. Végleg pálcát törni ilyen ló felett csak akkor szabad, sőt kell is, ha olyan küllemi vagy temperamentumbeli hibái is vannak, amelyeknek káros öröklődése valószínű, vagy éppen biztos.

A cél felé haladunk, ha a tenyésztésre szánt méneket és kancákat teljesítmény, küllem és származás alapján elbíráljuk, osztályozzuk, besoroljuk vagy selejtezzük – ha a tenyésztésben már szereplők termékenységét és utódnevelő képességét megállapítva, a szükséges előtanulmányok elvégzése után megfelelően párosítunk. Az anyai vonaltól elvárható a nyugodt munkakészség, a testtömeg, a ráma – ami nélkül tartós, kimagasló eredményt még a lehető legjobb mének tenyésztésbe állításával sem lehet elérni.A hímivar tenyészideje alatt sok ivadékot képes ugyan létrehozni, de különböző anyákból. Az anyai oldal stabilan rögzült génjeit a megfelelően megválasztott apa előnyösen egészítheti ki, hisz sohasem a ménhez választjuk a kancát, hanem a kanca családjának, illetve saját tulajdonságait ismerve választunk számára komplementer mént.

A tökéletességre való törekvés iránya valóban ez, de a legjobbat a legjobbal elv nehezen valósítható meg, különösen a lótenyésztésben. Marad tehát az, hogy a meglévőt párosítjuk azzal, amelytől a legkedvezőbb kombinációt várjuk. Ezen munka eredménye az egyre magasabb szintű teljesítmény mind a galopp-pályán, mind a lovassportokban. A fejlődési folyamat azonban egyre lassul, mint minden, ami a tökéletesség felé tart. A lótenyésztés célja ma már elsősorban olyan egyedek kitenyésztésére korlátozódik, melyek konstitúció, szervezeti szilárdság, teljesítmény tekintetében is helytállnak a legkeményebb próbákon. Természetesen nem minden egyed éri el ezt a szintet, azonban megfigyelhető, hogy egyes családok és tagjaik különböző mértékben felelnek meg az elvárásoknak. Egy adott populációban a kancacsaládok bizonyos százaléka adja a legkiemelkedőbb egyedek és fedezőmének legnagyobb részét.

Kiváló példa erre az 1978-ban, a shlenderhahni ménesben elletett sárga kanca, Allegretta xx családja. Apja Lombard xx 29 versenyéből 20-at megnyert, így méltán lett kétszer is az év lova Németországban. Anyja Espresso xx ivadéka és négy versenyt nyert. Allegretta xx yearlingként Newmarketbe került Michael Stoute tréner keze alá. A könnyű kis kanca két évesen kétszer nyert, majd háromévesen második volt a Johnny Walker Lingfield Oaks Trial Stakes-ben. A kancát ezután eladták 24.000 guineas-ért a decemberi newmarketi árverésen. Az Egyesült Államokba került, ahol első két ménesévében terméketlennek bizonyult. Második csikójából, Anzille xx-ből ellették Anzillero xx-t 1997-ben Law Society xx után. Urban Sea xx (ap.: Miswaki xx) az ötödik Allegretta xx csikó, egyben az 1993-as Prix de l’Arc de Triomphe hősnője, aki ménesévei alatt a mai napig is kiváló csikókat ellik. Első ivadéka, Urban Ocean xx 3 évesen Írországba a mének között volt sapmion. Melikah xx a következő Urban Sea xx csikó, aki helyezett volt az Angol és Ír Kancadíjban is. A legkiválóbb azonban a Saddler’s Wells xx apaságú Galileo xx. Az 1998-ban elletett pej mén megnyere az Epsom Derby-t, majd az Ír Derby-t. Erre a teljesítményére rég nem volt példa az angol és ír versenypályákon, pláne ha hozzáteszzük még a King George VI. és a Queen Elizabeth Diamond Stakesben aratott győzelmeit. Galileo xx teljes testvére Black Sam Bellamy xx Franciaországban és Olaszországban Group I. versenyekben ért el kiváló eredményeket.Turbaine xx szintén Allegrette ivadék a Native Dancer xx ménvonalba tartozó Trempolino xx után.

A sárga ménnek eddig két csikója jeleskedett a versenypályákon. A sprinter Tertullian xx mára Németország egyik legkeresettebb telivér fedezőménje (apja Miswaki xx volt Urbean Sea xx apja is). Terek xx, Riverman xx legjobb fia, Irish River xx után született 1996-ban és Group 3-as versenyt nyert Németországban. Riverman xx az apja a soron következő Allegretta xx csikónak is. Allez Les Trois xx Franciaországban megnyerte a Prix de Flore Group 3-as versenyt. Anabaa xx-ból elletett ménfia Anabaa Blue xx a 2001. évi Francia Derby győztese, aki egyébként Ascotban megmérkőzött rokonával Galiloe xx-val is, aki azonban legyőzte. A 2001-es versenyév volt az az időszak, amikor Allegretta xx felhívta magára a világ figyelmét ivadékai által. A kanca unokái június-július hónapokban hat gruppe versenyben nyertek. Angol, Ír, Francia Derby győzelmek, ill. a híres King Georg VI-ban.

A sikersorozatnak azonban még nincs vége. King’s Best xx-et 1997-ben ellették King Mambo xx után. A pej mén 2000-ben megnyerte a English 2000 Guneas-t (Gr. 1.), majd fedezőménként Ausztráliában állították fel a Darley Collingwood ménesben. Első évjárata az idén bizonyíthat a versenypályákon. Allegretta xx-t 2001-ben szállították vissza Európába, Franciaország egyik híres ménesébe Haras’d Etreham-ba. Kentucky-ban utolsó partnere Woodman xx volt, bár a fedeztetés eredménytelen volt. A kancát tavaly Saddler’s Wells xx-hez osztották, aki után vetélt. Az idei tenyészszezonban Poliglote xx-t kapta partneréül. Egy telivér populáció kancáinak családokba való következetes beillesztését a múlt század végén egy ausztrál lovasember, Bruce Lowe végezte el, amely munka az akkori teljes telivérállományra kiterjedt. Kutatási eredményeit “Versenylovak szám-rendszer alapján”című, 1895-ben megjelent könyvében foglalja össze. A szerző leírja ebben, hogy a híres szám-rendszert a három nagy angol klasszikus verseny, a Derby /1780-tól/, az Oaks /1779-től/ és a Leger /1776-tól/ nyerőinek statisztikai felsorolása alapján hozta létre.

Az egy kancára visszavezethető, legtöbb versenyt nyerő család alkotta az 1-es kancacsaládot, a második legjobb a 2-est, és így tovább, egészen 48-ig /mára már 52-ig/ Ezek a kancák az 1793-ban először megjelent General Stud Book-ban megtalálhatók, mint az angol telivér fajta alapítói. A kancák ilyenfajta csoportosítása nagy jelentőséggel bírt, hiszen egy ilyen magas egyedlétszámú fajtát képtelenség lenne a megkívánt igényességgel és részletességgel nyilvántartani és rendszerezni.

Allegretta xx családja:

Allegretta 1978, kanca – (ap. Lombard 1967; any. Anatevka – 1969)
Anatevka 1969, kanca – (ap. Espresso 1958; any. Almyra – 1962)
Almyra 1962, kanca – (ap. Birkhahn 1945; any. Alameda – 1951)
Alameda 1951, kanca – (ap. Magnat 1938; any. Asterblute – 1946)
Asterblute 1946, kanca – (ap. Pharis 1936; any. Aster – 1939)
Aster 1939, kanca – (ap. Oleander 1924; any. Arkebuse – 1930)
Arkebuse 1930, kanca – (ap. Wallenstein 1917; any. Arabis – 1915)
Arabis 1915, kanca – (ap. Ard Patrick 1899; any. Ibidem – 1903)
Ibidem 1903, kanca – (ap. Little Duck 1881; any. Bayreuth – 1896)
Bayreuth 1896, kanca – (ap. The Bard 1883; any. Alveole – 1889)
Alveole 1889, kanca – (ap. Crafton 1882; any. St Alvere – 1883)
St Alvere 1883, kanca – (ap. Hermit 1864; any. Adelaide – 1866)
Adelaide 1866, kanca – (ap. Y Melbourne 1855; any. Teddington Mare – 1855)
Teddington Mare 1855, kanca – (ap. Teddington 1848; any. Maid Of Masham – 1845)
Maid Of Masham 1845, kanca – (ap. Don John 1835; any. Lydia – 1838)
Lydia 1838, kanca – (ap. Belshazzar 1830; any. Comus Mare – 1816)
Comus Mare 1816, kanca – (ap. Comus 1809; any. Delpini Mare – 1807)
Delpini Mare 1807, kanca – (ap. Delpini 1781; any. Miss Muston – 1790)
Miss Muston 1790, kanca – (ap. King Fergus 1775; any. Columbine – 1781)
Columbine 1781, kanca – (ap. Espersykes 1775; any. Babraham Blank Mare – 1771)
Babraham Blank Mare 1771, kanca – (ap. Babraham Blank 1758; any. Tipsey – 1750
Tipsey 1750, kanca – (ap. Starling 1727)

Dr. Bokor Árpád Ph.D. (2002)
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

Tanácskozás Kaposmérőn 2002

Tanácskozás Kaposmérőn

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Kht. (ONTE Kht.) határozott lépéseket kíván tenni annak érdekében, hogy területén rendszeres lovas rendezvényekre kerüljön sor.

Az emlékpark igazgatójának, Nagy László úrnak ezen törekvését szolgálta tanácskozó testületi ülésünk összehívása. Dr. Pál János, a Magyar Huszár- és Lovas Hagyományőrző Társaság ügyvezető elnöke és T. Nagy Ferenc, a Gidrán-Senior Kft. tulajdonosa, Körünk lelkes tagja és támogatója vállalták a tanácskozás megszervezését. Kassai Lajos világbajnok lovas íjász örömmel adott otthont kaposmérői birtokán ülésünknek.

A meghívottak közül Nagy László igazgatón és a szervezőkön kívül megjelent Bartók László, a Parádi Cifra istálló méntelep vezetője, Kucsora István, a Hód-Mezőgazda Rt. Aranyági Ménesének ménesvezetője, báró Győrffy Villám András, a Magyar Huszár- és Katonai Hagyományőrző Társaság elnöke, Somogyi Győző huszár hagyományőrző, festő és grafikusművész, dr. Pataki Balázs, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet főtanácsosa, Zilahy István, a Hortobágyi Nemzeti Park Mátai Ménesének ménesigazgatója és jómagam.

Az érdemi tárgyalások előtt nem mindennapi élményben volt részünk. Kassai úr végigkalauzolt bennünket festőien szép birtokán. A terület maradéktalanul szolgálja a nomád lótartást, a lovas íjász képzést és versenyek rendezését.

Megtudhattuk, hogy 15 éve művelője a honfoglalás kori lovas harcászatoknak, melyet a legmagasabb fokon képvisel a világon. Képzésre és vizsgára messze földről érkeznek a lovas íjászok birtokára. Versenyeket és bemutatókat 1994 óta rendez Kaposmérőn, azzal a céllal, hogy olimpiai sportággá váljék a lovasíjászat. Emellett történelmi órákat nyújt a diákságnak és jurtájában elméleti oktatást tart hazánk honfoglalás koráról, majd lóra ülteti őket, hogy “megfertőződjenek” lószeretettel. lovairól csak annyit, hogy egyik fajtának sem elkötelezettje, de ragaszkodik tradicionális lófajtáinkhoz, illetve azok félvéreihez.

Állománya 12-15 lóból áll, melyeket ő lovagol be. Télen-nyáron a dombos legelőn vannak, nem ismerik a patkót, csak körmöli őket. Ha a tó jege beszakad alattuk és rájuk fagy a víz, akkor Kassai úr leveri róluk a jeget, és már mehetnek is tovább mozogni, játszani a betegségeket nem ismerve. A változatos domborzati viszonyok lovaiban kifejlesztik a biztos járást, a tökéletes egyensúlyt.

A birtok bejárása után az éppen történelem órára érkezőkkel együtt nézhettük meg a házigazda bemutatóját. Minden alkalommal lenyűgöz pontossága, tévedhetetlensége, lovával kialakult tökéletes összeszokottsága. A bemutatót ebéd követte, nem a reform konyhás fajtából. Kassai úr babgulyást készített marhalábszárral, kemencés kenyérlepénnyel, mindezt pedig villányi borokkal öblíthette le az, aki nem volt autóvezetésre ítélve. Az ízletes ebéd és a rövid ejtőzés után kezdődött el tanácskozásunk a jurtában.

Először az ülésnap két szervezője 1: Nagy Ferenc és dr. Pál János köszöntötték a házigazdát, a megjelenteket és megnyitották az érdemi tárgyalást. Nagy László úr, az ONTE Kht. Igazgatója vázolta a nemzeti park adottságait, terveit és azt, hogy miben is kérné az egybegyűlt lovas szakemberek segítségét. Nagy úr 1995-tól vezetője a parknak, melyet úgy igyekszik működtetni, hogy az történetiségével, hitelességével méltó őrzője legyen nemzeti kulturális örökségünknek. Az évek során 300 utazási irodával alakított ki jó kapcsolatot. A park eddigi látogatottságával és programjaival tulajdonképpen elégedett is lehetne, de tudja, hogy bővíteni kell ezt a palettát olyan színes lovas programmal, mely honfoglalásunktól kiindulva a népies gazdafogataink elterjedéséig átfogó képet jelenítene meg a látogatók számára, illetve a fiatalok szervezett oktatása céljából. A bemutatók időpontjai áprilistói októberig ismétlődnének, egy- vagy kétheti rendszerességgel. A nemzeti park két kiemelkedő ünnepsége a június utolsó szombatján rendezett Hunniális és Szent István napja, augusztus 20-án. Az igazgató úr kihangsúlyozta, hogy pályázat útján elnyert finanszírozásból szeretné működtetni a parkot, nem pedig üzleti vállalkozásként. Mindezek után Nagy László úrnak bőven volt jegyzetelni valója, hiszen a megjelent személyek mindegyike ontotta az értékes ötleteket és ajánlatokat.

Végül is kialakult egy egységes vélemény a nemzeti park lovas programjairól, miszerint azoknak a történelmi helyhez méltón, kizárólag a magyar lovas hagyományokat és lótenyésztésünk ügyét kell képviselnie, bemutatnia. Mentesülnie kell a lovassport szakágak versenyeitől, hiszen az élsport egyetlen célja a győzelem, az eddigi eredmények megdöntése. Az Ópusztaszerre látogató közönség ismerje meg őseink lovas harcmodorát, csodálja meg nyalka huszárainkat, gyönyörködjön lófajtáink kiváló egyedeiben, teljes képet kapjon hazánk népies fogatairól, kocsijaink, szerszámaink fajtáiról és az egykori gazdák, lovasok, hajtók változatos öltözékéről. Mindezekhez a ló és emberanyag az eszközökkel együtt hazákban elszórtan létezik, összehívható, és színvonalas bemutatóra képes. Muszáj azonban a dolgok anyagi oldalát, követelését is mérlegre tenni. Egyetlen résztvevő sem haszonszerzés céljából kíván majd szerepelni, csupán járulékos költségeit szeretné megkapni étkezési és szállás ellátásával együtt.

Éppen ezért a tanácskozás végén Nagy László úr azt kérte, hogy a javaslatok alapján összeállított programok költségeiről mihamarabb kapjon részletes kimutatást. Ennek tükrében tudunk továbblépni, melynek konkrét tervéről még ez év végéig újból tárgyalnunk kell. Házigazdánktól Kassai Lajos úrtól búcsúzáskor a Magyar Lovas Kör nevében egy termetes Miska-kancsót adtam át Szűcsné Szabó Kata munkáját. Egyrészt baráti vendéglátásunkért, de főleg annak a fanatikus, teljes életet követelő, eredményes munkának elismeréséért, amelyet Kassai úr kivívott magának és a magyar lovas hagyományoknak hazánkban és szerte a világon.

Egy pár gondolattal szeretném megvilágítani ennek az összejövetelnek a leendő hatását Körünkre nézve. Amennyiben az elképzelések megvalósulnának, úgy a gazdaversenyeink és a távhajtó emlékversenyeink tekintetében elérnénk néhai alelnökünk, Menthy Árpád törekvését, Körünk egyik főfeladatát. Ennek lényege, hogy ne csak produkciót lásson a közönség a lovas rendezvényeken. A résztvevői zöme kulturált magánlótartókból álljon, akik saját színvonalas kedvtelésüket, lovas hagyományaink hiteles ápolását mutatják be mindenki örömére. Hatásukra tovább növekedne a képzett lótartók száma olyan mértékűvé, hogy valóban lovas nemzetnek tekinthessük magunkat. Mindez persze csak jól átgondolt és megfelelően szervezett oktatással, kontrollálással építhető fel több év munkájával. De ezt is valamikor el kell kezdeni, mégpedig azon szakemberek vezetésével, ellenőrzésévei, akik tanítómestereiktől ismerik lovas hagyományainkat. A tudást és a tapasztalatot pedig kötelessége mindenkinek átadni a következő generációnak. Jó lenne, ha lovaséletünk vezetői nem csak kizárólag a kiemelt tenyésztésben és az élsportban tevékenykednének. Nem minden lótartó akar a tenyésztés és a lovassport kiválósága lenni. Az viszont minden magánlótartótól elvárható legyen, hogy ismerje a lótartás, lovaglás, hajtás, stilisztika és lovaskultúra alapjait. Ehhez kéne a szakavatott segítség és nem a legyintő sajnálkozás, a megmagyarázott tehetetlenség. Ne vándorcirkuszként működjék produkciójával néhány tenyészegyesület, lovas hagyományőrző, magán lovas és fogathajtó, hiszen hazánk egymástól távol eső lovas rendezvényein nem ugyanazokra a szereplőkre kíváncsi a közönség. Még akkor sem, ha tehetséges, lelkes, képzett lovasemberek mindannyian. Szeretett lófajtáink egyedeit – tisztelet a kivételnek – nem elég csak származásuk és küllemük által csodálni, hanem teljesítményük által kell őket értékelni. Ere nyújtana kitűnő felmérési lehetőséget távhajtó emlékversenyünk.

Egyre több lovunk kaphatna minősítést, ezáltal magas piaci értéket és tekintélyt. Mindezek szervezéséhez, rendezéséhez, bonyolításához Körünknek eddig is megvoltak képzett és elismert orvosai, bírái, írnokai, vagyis egy jól működő szakmai csapat. Ópusztaszer és a Magyar Lovas Kör közös sikere komoly eredményt és elismerést jelenthetne mindkét félnek. Nemes célunk legyen jelmondatunk: „Mindent a magyar lóért!”

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
2002.
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.03.

IV. Budapesti Lovas Juniális 2002.

IV. Budapesti Lovas Juniális
2002. június 29-30.

A Nemzeti Lovas Marketing Társaság idei rendezvényének időpontja egybe esett a futball-világbajnokság döntőjének küzdelmével. Ennek ellenére a lovas programokat szerető közönség – az előző évekhez hasonlóan – tekintélyes számban látogatott ki a Hajógyári-szigeten zajló kétnapos lovas juniálisra.

Az időjárás rendkívül kegyes volt hozzánk, hiszen péntek délután és éjszaka kellő mennyiségű esővel portalanított, majd szombaton és vasárnap derült, napos, mérsékelten nyárias meleggel ajándékozott meg minket.

Az előző évek tapasztalatait, tanulságait figyelembe véve ideális körülményeket teremtettek a Társaság vezetői, Pető Sándor elnök, Kovács Ágnes titkár és Szabados András technikai vezető, a sikeres rendezés érdekében. Gondolok itt a lovas pálya kijelölésére, méretére, a várható látogatottság és a kézművesek, árusok, büfék számának megfelelő arányára. Külön dicséretet érdemel a hangosítás, amely a tucatnyi hangfalnak és helyes irányba állított hangszórásának megfelelően a terület minden pontján élvezhető volt. Lényeges és nehéz feladat ez, akárcsak egy jó film esetében, hiszen a háttérzene megválasztása, hangereje, hanghatása észrevétlenül kell, hogy keretet adjon a látottaknak.

A szombati nap programsorozatát az Első Magyar Pónifogathajtó Egyesület nyitotta a Kossuth-kupa versenyszámával, Kossuth Lajos születésének 200. évfordulója tiszteletére. Kemény küzdelmet láthatott a közönség, mintegy 16 pónifogat részvételével. Gratulálunk tagtársunknak, Bartha Józsefnek, hogy az előkelő II. helyen végzett a komolyan felkészült vetélytársak között. A szinkron- és akadályhajtás után a pónisok fogathajtó karusszellel, pünkösdölő lovas népi játékkal, csikós bemutatóval és Karai Antal jóvoltából puszta ötös bemutatóval nyújtottak élvezetes látnivalót a közönségnek.

A Mészáros fivérek minden alkalommal biztos sikert aratnak négyes és egyesfogatukkal. Az idén csatlakozott hozzájuk egy “idősebb” hajtó is póni kettesfogatával, a 10 éves Makai Dániel személyében. Ősmagyarjaink harcművészetét Kelemen Zsolt, Kassai Lajos világhírű lovasíjász és a Felvidékről érkezett Csallóközi Lovas Íjászok képviselték fergeteges sikerrel. Körünk különdíját a csallóközi lovas hagyományőrző barátainknak adtuk át leírhatatlan lelkesedésükért, magukkal ragadva mindannyiunkat egy látványos, mozgalmas történelmi utazásra. Elismerésünket és díjunkat az Egyesületük vezetője könnyes szemmel és baráti öleléssel fogadta és vette át a nézők vastapsa kíséretében. Üdeséget és eleganciát sugároztak a lovas hölgyek bemutató számai. Kafka Zsófia, a Monori Hegyessy Nyerges Fogadó díjlovasa, az Eőry Lovasiskola négy fiatal növendéke és francia dámalovasok képviselték az ellenpólust a kemény lovas harcművészek, lovagi tornászok és lovas kaszkadőrök bemutatói között.

A kutyák szerelmesei is különleges élményekkel lettek gazdagabbak a Magyar Pásztor Kutyás Bemutatócsoport ügyességi, szórakoztató és őrzővédő programja láttán. A magyar lófajták bemutatója tulajdonképpen a lovas szakágak bemutatóját is jelentette. A Tápióbicskei Tüzércsapat ágyúlövéseinek robaj a hathatósan pezsdítette fel a vasárnap délutánra elpilledt közönséget. Némedi István és Nagy Sándor urak, fogathajtó kiválóságaink, ügyességi szlalomhajtásban mérték össze tudásukat Karai Antal pónifogatával. „Atom Antinak” semmi oka nem volt a szégyenkezésre, hiszen pörgős lábú póniai parányi időkülönbséggel a második helyen végeztek.
A fóti westernlovasok hamisítatlan vadnyugati életképet mutattak be szikrázó pisztolyforgatás és trükklovaglás kíséretében.

A rendezvény két kulcsemberének bemutatásával még adós vagyok. Egyikük Kurdics Mihály úr, a pónifogathajtók egyesületének titkára, aki megalakulásuk óta versenyeik levezetője, műsorvezetője. Érthetően, humorosan fogalmaz, és ennek ellenére soha nem akar a látottak fölé emelkedni. Mondataival észrevétlenül tölti ki a holtidőket, és a számára kissé ismeretlenebb témában is határozottan kommentál, de soha nem pongyolán fogalmazva, vagy helytelen megnevezéseket használva. A másik illető minden kételyt és előítéletet eloszlatott az átlag diszkósok felől. DJ Smasch lemezlovas, aki az idő törtrésze alatt tudott hatni a közönség, elsősorban a gyerekek hangulatára. Pedig, ahogy mondani szokás, a gyerek nagy kritikus. A kritikát pedig jelesen kiállta ezen a hétvégén, a gyerekek kedvence, mókamestere lett.

Azt hiszem első olvasatra is sikerült mindenkit meggyőznöm arról, hogy gazdag lovasprogramot láthattak az érdeklődők. Akik pedig kihagyták, csak sajnálhatják mulasztásukat, azonban jövőre ők is bepótolhatják mindezt az V. Budapesti Lovas Juniálison. A sok pozitív élmény mellett szólnom kell hibákról is. Az egyik csupán szervezés kérdése. Pető Sándor úr talán túl sokat szeretett volna nyújtani a közönségnek. Kevesebb program is elegendő, hiszen akkor nincs torlódás, időelcsúszás és vannak kellő mennyiségű születtek a nézelődésre, étkezésre, vásárlásra. A másik nem szervezési gond, hanem egy buta, bosszantó szokás. Minden évben az útbaigazító táblák a kezdés napjának reggelére eltűnnek a sziget területéről.

Kézműveseinket dicséret illeti, hiszen munkabemutatóik és árukészletük valóban emelték a rendezvény színvonalát. Társrendezőknek azért nevezhetjük magunkat, mert az aktív szereplés mellett a lovas fesztivál szervezésében és bonyolításban is részt vettünk. Egyes programok kiválasztása, néhány résztvevő beszervezése, a lovas pálya bizonyos elemeinek tárolása, szállítása, az akadályok megépítése és versenybíráskodás volt többek között a feladatunk Muszkán István úrral karöltve. Mindez persze csak töredéke annak a hatalmas és hosszadalmas munkának, amit a lovas rendezvény egésze kívánt szervezőjétől, a Nemzeti Lovas Marketing Társaságtól. Gratulálunk a szervezőknek a sikeres rendezésért!

Versenyeredmények:

Kossuth-kupa, póni kettesfogatok versenyének összesített eredménye:
I. Kovács Roland, sh. Kovács Sándorné – Tündér – Surda (Kiskunmajsa)
II. Bartha József, sh. ifj Bartha József – Betti – Dáma (Dabas, MLK)
III. Szabó Elek, sh. Stegma László – Högyke – Csillag (Orgovány)
IV. Kovács Dávid, sh. Pál Katalin – Nóri – Zafír (Alsónémedi)
V. Joó Lajos, sh. Joó Barbara – Ocsi – Tündér (Agasegyháza)
VI. Koczka Géza, sh. Hajdú Tibor Lenke – Vihar (Bény)

Provera-díj kettesfogatok és pónifogatok szlalom versenye:
I. Némedi István, sh. Oláh Mihály – Vipera – Manó (Dóra-major)
II. Karai Antal, sh. Szikura Attila – Ricsi – Pajkos (Nagykőrös)
III. Nagy Sándor sh. Gliba Gyula – Corso – Viktor (Dóra-major)

Köszönet néhai Fehér István családjának!

Fogathajtó sportunk és lovas kultúránk kiemelkedő alakját, Fehér Istvánt tavaly vesztettük el. Szerető családja megtisztelt bennünket azzal, hogy Pista bácsi használati és emléktárgyai közül néhányat Körünknek adományozott. Meghatódva vettem át a számomra ereklyeként tisztelt hagyaték minden darabját. Szakkönyvek, jelvények, díj- és emlékszalagok, patinás zablák és hiányos szerszámzatok “mesélnek” egy eredményekben, sikerekben gazdag életútról. Köszönet a Fehér családnak! Pista bácsi, ígérem, hogy barátságunkhoz, örök emlékedhez méltóan őrizzük hagyatékodat!

Pajlócz András
Forrás: Magyar Lovas Kör
Kép: Canva
Frissítve: 2024.04.17.

Bella, a kisbéri klasszis

Bella, a kisbéri klasszis

Lázár Zoltánnak eddigi példátlanul sikeres pályafutása során csak egy olyan lova volt, amelyikkel 3 egymás után következő világbajnokságon tudott versenyezni. Ezt a lovat Bellának hívják.

Mikor és hogyan került Önhöz ez a kivételes képességű fogat ló?

Bella egy Magyarországon tenyésztett kisbéri félvér kanca, de én már Ausztriából vásároltam meg 1994-ben. Magyarországról adták el és én úgy kerültem Ausztriába, hogy egy ismerősöm szólt, hogy van kint két jó képességű ló, amelyeke gazdájuk nem igazán tud elhajtani. „Nézzem meg – mondta, biztosan fog tetszeni!” Kiutaztam és valóban nagyon megtetszett a két ló.

Ausztriában Bella és Tünde kisebb versenyeken indultak tulajdonosukkal, változó sikerrel. Majd okoztak egy komoly balesetet, amikor elszaladtak hajtójukkal, ezért úgy gondolta a gazdájuk hogy megválik tőlük. Amikor kipróbáltam őket, jó benyomást keltettek, nagyon jó volt őket hajtani. Így cserét ajánlottam értük és egy féléves huzavona után nagy nehezen, de sikerült megkötni az üzletet. Következő évben 1995-ben, Poznan-ban ezzel a fogattal indultam életem első világbajnokságán és rögtön második lettem a maraton hajtásban, s nem sok hiányzott ahhoz, hogy megnyerjem ezt a versenyszámot. Az összetett eredményem kicsit elmaradt a várakozástól, hiszen a két ló közük igazán jó és egyenletes teljesítményt csak Bella tudott nyújtani.

A következő év őszén, úgy gondoltam, hogy új fogatot építek, így Bellát és Tündét eladtam. Ez utólag nem igazán bizonyult jó döntésnek. Az új lovaim nem váltották be hozzájuk fűzött reményeimet, így ’97 tavaszán visszavásároltam régi lovaimat, de a Riesenbeck-i VB-n már csak Bella versenyzett új társával Fabula nevű lipicai lovammal. Ezzel az összeállítású fogattal tudtam egyéni VB-t nyerni.

Két év múlva kecskeméti VB-re ismét új társat kellet keresni Bellának, hiszen szegény Fabula időközben elpusztult. Az új összeállítású csapatom Bella vezérletével megnyerte a maraton hajtást, úgy, hogy a nyolc akadályból ötben mi voltunk a leggyorsabbak. Az összetett versenyben pedig bátyám, Vili mögött a dobogó második fokára állhattam és a csapat aranyérmet is megszereztük.

Az 1999-es év hatalmas siker volt a magyar fogathajtó sportnak és természetesen a Lázár családnak, hiszen mindent megnyertünk amit csak lehetett és a bátyám, Vili is egyéni világbajnok lett. A következő Vb-re szerettem volna Bellát újra felkészíteni, de egy edzés során rosszul lett és én úgy éreztem, hogy ez egy jelzés volt arra, hogy ne erőltessem a versenyzését. Így 2001-ben fejezte be sikeres sport pályafutását.

Mi volt Bella erőssége?

A maraton versenyszámban nagyon jól teljesített, hihetetlen szíve van, nagyon jó versenyző, hiszen a versenyeken mindig sokkal többet tudott nyújtani mint az edzéseken. Nagyon gyors volt, robbanékony, jól fordult, könnyen feltudtam venni, élmény volt vele a versenyzés. Amíg a fogatom tagja volt, Magyarországon minden maraton versenyszámot megnyertünk, egyszer sem tudtak legyőzni minket! Mai napig, amikor a négyes fogatom összeállításánál gondjaim vannak, mindig eszembe jut: „De jó lenne, ha a Mama – így hívtam Bellát – fiatalabb lenne!”. Még most is eltudnám képzelni a fogatom élén. Amióta befejezte versenyzői pályafutását, a Lázár Lovaspark kanca ménesében tölti jól megérdemelt „nyugdíjas éveit”.

Bella eredményei:

1994-től versenyzett Magyarországon, 3 VB-n vett részt.

1995 – Poznan VB: maraton hajtás 2. hely
1997 – Riesenbeck VB: egyéni 1. hely,    maraton hajtás 3. hely
1999 – Kecskemét VB: egyéni 2. hely, csapat 1. hely,  maraton hajtás 1. hely

Bella 2001-ben ménesbe vonult.

Szerző: Tóth István
Frissítve: 2023.05.16.
Fotó: Canva

Épületek elhelyezése

Az egyes létesítmények, felépítése, elhelyezése

Épületek elhelyezése

Cél: a lovak és lovasok számára, a napi munkához legkedvezőbb elrendezés kialakítása és minél kevesebb dolgozó, minél hatékonyabban dolgozzon (trágyázás, almozás, karbantartás)

  • minden istállóépületet, ill. az egész létesítményt célszerű karámmal körülvenni
  • istálló megközelíthetősége
  • abraktároló és roppantógép egy helyen legyen
  • takarmány és trágyatároló az istálló közelében, jól megközelíthető legyen
  • az istálló közel, vagy egybeépítve a fedett lovardával
  • lovaspálya az istállótól távolabb (lovak nyugalma miatt)
  • tűzvédelem (villámhárító, tűzoltó készülék, tűzcsapok)
  • nagyobb létesítmények esetén gépesítés

Szociális helyiségek

  • öltözők, lovász szobák (lakások), az istállótól elválasztva (fűthető helyiségek)

Istálló

  • elhelyezése: lejtőn, vagy magaslaton, vagy mezőn (sík helyen) fontos a geopatikus zónák figyelembe vétele (4. kép)
  • építéskor a lehető legtöbb természetes anyag használata; a beton kerülendő
  • mérete a lovak számától és a tartás módjától függ
  • min. 3-4m belmagasság
  • istálló típusok (nyitott-zárt, német, angol rendszer, futóistálló, gyűjtőboxok (5. kép)
  • istálló folyosó: talaja aszfalt, aszfaltbeton, 2,5 – 3,5 m széles, (balesetvédelem), szintje a boxok alapszintjénél alacsonyabb legyen
  • lehetőleg 2 bejárat, nagy ablakok, a legtöbb természetes fény érdekében (6. kép), infra lámpa (“lószolárium”)
  • abraktakarmány tárolása (rágcsálóktól mentes, zárható, száraz hely)
  • szerszámos, nyerges, szociális helyiségek
Bokor Árpád, 2002
Frissítve: 2023.05.06.
Fotó: Canva

 

Lóvásárlás: Lovat venni nem nehéz…?

Lóvásárlás:  Lovat venni nem nehéz…?

Még ha határozott elképzeléseink is vannak jövendőbeli lovunkról, a lóvásárláskor számos dolog nem derül ki egyetlen pillanat alatt a lóról, amelynek vételéről döntenünk kell – hacsak nincs hozzá különleges tehetségünk, hogy az eladó dicshimnuszai mögött felfedezzük a valóságot. Ugyanakkor egy ló eladásának számos oka lehet, amely nem feltétlenül a lóval való elégedetlenségen alapul. Nemritkán szomorú események vagy megváltozott életkörülmények teszik szükségessé ezt a lépést.

A ló túl kicsi, illetve a kislány nőtt meg, az egykori lovas egyetemre megy, szakmát tanul (egyszerűen túl kevés lesz az ideje a lóra), sportágat váltott és ehhez régi lova nem felel meg számára, de anyagi gondok vagy a tulajdonos költözése, betegsége vagy halála is indokolhatja a ló eladását.
Sok lovat kereskedőnek, “lókupecnek” adnak tovább eladásra, akit – kevés kivételtől eltekintve – nem igazán érdekel a ló előélete. A lovat tehát látható előnyei alapján kínálják megvételre, és ennek megfelelően dicsérik. A küllemet és az adottságokat többnyire könnyen fel lehet ismerni. Viszont a ló rejtett hibái, viselkedése, az, hogy mit szeret és mit nem, csak több hét után derül ki. A visszaadási lehetőség törvényileg garantált nyolcnapos határideje ezért nem ritkán kihasználatlan marad. A lovak általában nagyon érzékenyen reagálnak az idegen környezetre és a költözésre. A kezdeti visszafogottság az új istállóban, az új gazdáknál és új lótársaknál, amelyekkel szemben még nem sikerült kivívnia a megfelelő helyét, néhány hét múlva elmúlik, és a rendes kis ló egyszer csak mindenféle kellemetlen “játszadozásba” kezd. Persze az ellenkezője is megtörténhet: esetenként a tulajdonosváltás és az ezzel járó jobb tartási körülmények rendes, megbízható lóvá tehetik a korábban kevésbé kedves állatot.

Egy kis kockázat mindig marad…

…de minimálisra csökkenteni azért lehet. Először is nem vihetünk magunkkal találomra egy lovat, hogy majd meglátjuk, mi lesz belőle, ha nem vagyunk tisztában vele, hogy az ilyen spontán vásárlás nagyon megbosszulhatja magát. Lehetőleg legyen viszonylag pontos elképzelésünk arról, hogy mit is szeretnénk, igyekezzünk reálisan felmérni saját képességeinket és korlátainkat, valamint alaposan tájékozódjunk a kiválasztott ló előéletéről és tulajdonságairól.

Zsák a foltját…

Illik egymáshoz a ló és a lovas, ideális párosnak mondhatók? Ez talán a legfontosabb kérdés. Hiszen mi haszna van egy tüzes paripának, ha a gazdája félénkebb jellem, aki nem tudja ellenőrzése alatt tartani?
Néhány vevő számára a fajta, származás, kor, nem, nagyság, szín és teljesítmény a döntő, másoknak mindez mellékes. Ők teljesen más kritériumok szerint keresnek, és érzésből döntenek. Nagyon sok ló talált már így új otthonra, és a gazdáik is elégedettek voltak. De tanácsolni nem lehet általánosságban az ilyen vásárlást.

Milyen fajtát?

Hobbilovas-körökben egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a különlegesebb fajták képviselői – töltöző izlandiak, mangalarga marchadores, pasók… De a berberek, arab-berberek, a hidegvérűek és a legkülönbözőbb pónik és kislovak is egyre divatosabbak. Ezek a fajták valóban jók a nyugodt tereplovagláshoz, hobbi szintű díjlovagláshoz, és jól tűrik a nyitott istállóban való tartást is. A különböző fajtákról az egyes tenyészegyesületek adnak felvilágosítást. És vásárlás előtt feltétlenül tájékozódni kell! A szakirodalom alapos áttanulmányozásával, valamint más tulajdonosokkal, tenyésztőkkel folytatott beszélgetésekkel lehet kideríteni, tényleg rendelkezik-e a fajta azokkal az előnyös tulajdonságokkal, amelyeket szeretnénk, milyen hátrányokra lehet esetleg számítani, és tényleg illik-e hozzánk majd a ló.
Aki a fajta tekintetében már elhatározásra jutott, a kor, nem, szín és nagyság kérdésében kell döntenie. Ebben a kérdésben a legkisebb a súlyos következményekkel járó hibás választás veszélye, és mások tanácsára sincs feltétlenül szükség, hacsak nem kimondottan ritka, rendkívüli lovat akarunk. Így lehetőség szerint ne legyen feltétlenül mén, ha nem tudunk tényleg megfelelő életet biztosítani a számára – a csikóvásárlást is jól meg kell fontolni, mert nem minden lovas képes maga kiképezni egy lovat!
Vannak olyan vevők is, akik nem maguknak keresnek lovat, hanem gyereküknek vagy unokájuknak. Még ha “csak” egy kis póniról van is szó, akkor is ügyelni kell az egészségére és barátságos jellemére. A lovaglásban tapasztalatlan gyerekeket nem szabad fiatal lóra felültetni, akármilyen fajtájú legyen is. Az alapszabály: Fiatal lovas – öreg ló, öreg lovas – fiatal ló!
A “fiatal” és “öreg” fogalmát itt persze a “tapasztalatlan” és “tapasztalt” szavakkal kell helyettesíteni. Egy békés ló fél életbiztosítás. Különösen a gyerekeknél kell erre ügyelni! Az esetleg megfontolatlan cselekedeteket a lónak nem kell rögtön rúgással, harapással vagy más durvasággal kiegyenlítenie. Nemcsak a lovaglásnak, hanem a napi kapcsolatnak is örömet kell szereznie gyereknek és lónak egyaránt. A gyerekek érdekében nem kell vakon elhinni az eladó minden kijelentését, és mindig mellettük kell lenni, ha a gyerek és a póni találkozik. Ez különösen a tereplovaglásokra érvényes!

Nyitott szemmel

A lóvásárlás bizalmi ügy, mondják – de a túl naiv vevők keserű tapasztalatai az ellenkezőjét sejtetik. Természetesen nem kell eleve bizalmatlansággal telve elindulni új társunk keresésére. De az egészséges mértékű kritikus megfigyelőkészség és egy szakember objektív tanácsa megakadályozza a legcsúnyább csalódásokat. A legjobb szakértő a lóvásárlásban az, akinek megfelelő tapasztalata van, semmilyen érdeke nem fűződik az adásvétel létrejöttéhez, és a vevő barátja. Érdemes őt magunkkal vinnünk “lókereső” útjainkra, mert ő lehet az, aki józanul ítélve meg a helyzetet, szerencsésen lebeszélhet minket arról, hogy egy-egy megigéző lópillantástól vagy dúsan lobogó sörénytől megrészegülve elhamarkodott döntést hozzunk egy-egy nem megfelelő ló vételéről.

Ezt megveszem!

Ha semmi nem szól az üzlet megkötése ellen, azért egy állatorvost hívjunk el. Valószínűleg el fog végezni egy kis “vásárlás előtti vizsgálatot”, amiből megállapítja a ló általános egészségi, gondozottsági és táplálási állapotát.
A drága sportlovakat, amelyek a “nagy” versenyeken vesznek részt, és teljesítményre készítik fel őket, inkább olyan kritériumok alapján veszik meg, amelyek a vevő csekkfüzetében csapódnak le. A végső tulajdonosváltás előtt egy klinikán alaposan megvizsgálják és megröntgenezik őket, de ez a speciális lófajtáknál is egyre inkább elterjed. Elgondolkodtató leleteket nem szabad hagyni “kimagyarázni”. Bár tényleg sok hendikepes ló létezik, amely ennek ellenére kitűnő sporteredményeket ér el, olyanok is vannak, amelyek éppen ezektől a hendikepektől szenvednek, és többé nem lehet őket használni.
A hobbilovasnak, aki a lovát saját nyitott istállójában akarja tartani, feltétlenül ügyelnie kell a ló ellenálló képességére és egészségére, érdeklődni az eddigi tartásról, táplálásról és a féregtelenítések időközeiről, ellenőrizni az oltási bizonyítványt. Különösen fontosak ezek az információk, ha a választott lónak nincsenek papírjai, amelyekből meg lehetne tudni a tenyésztő, az egykori tulajdonosok nevét, a sporttevékenységet és a pontos születési dátumot.

Kereskedők, tenyésztők, magánszemélyek

Lovat kistenyésztőtől, nagy tenyésztelepről, magánszemélyektől és kereskedőktől egyaránt lehet venni. Hogy melyikkel járunk a legjobban, azt nem lehet általánosságban megmondani. Ha elég tapasztalatunk, időnk és pénzünk van, és szeretnénk látni, ahogy a saját csikónk felnő, biztosan a tenyésztő a megfelelő választás. Ha azonban rögtön lovagolható lovat szeretnénk, nem feltétlenül a tenyésztőnél járunk jó helyen. Vannak olyan lókereskedők, akik igyekeznek a vevő kedvében járni, és a megfelelő lovat kínálni vagy gondosan felkutatni számára. Sajnos azonban vannak másmilyenek is. Legyünk szkeptikusak, ha a kereskedő megpróbálja a saját elképzeléseit ránk erőltetni, csak mert éppen nincs kéznél a kívánt típusú ló, és ehelyett egy “nagyon hasonlót” kínál, bár nekünk első látásra sem tetszett. A lóvásárlásnál a megérzés hasonló szerepet játszik, mint egy idegen emberrel való találkozáskor. Ha meggondoljuk, hány évig lelhetünk örömöt egy egészséges lóban, ne hagyjuk rögtön “rábeszélni” magunkat az új családtagra. Jó, ha előzetesen elbeszélgetünk az adottságairól, viselkedéséről, tulajdonságairól. Néhány próbalovaglás után jobban meg tudjuk ítélni, tényleg megvan-e benne mindaz, amit ígértek, és illünk-e egymáshoz.

Kérdezni, kérdezni, kérdezni!

Aki sokat kérdez, sok választ kap! Így megy ez. Ha a válaszok nagyon ellentmondásosak, az a ló ellen szól. Ha az eladó minden lova nagyon derekasan dolgozó, kedélyes, ragaszkodó, kocsiban jártas, terepbiztos, jámbor, makkegészséges és még minden más, ami jót csak el lehet mondani egy lóról, karakterében nem tér el lényegesen a többitől, legyünk résen – különösen, ha más érdeklődők más tulajdonságokat keresnek a lovakban, amelyekkel hirtelen szintén rendelkeznek mindannyian. A “mind nagyon rendesek” olyan kijelentés, amelynek körülbelül annyi a tartalma, mint hogy “mind lovak”. A precíz kérdések precíz válaszokat követelnek meg, amelyek tisztázzák a dolgokat. A jól hangzó általánosító kijelentések és ígéretek csak az eladási politikának használnak, de nem a vevőnek. A világos kijelentések és határozott, írásos ígéretek megnyugtatják a vevőt, és lehetővé teszik a vételt. Ha az adásvételi szerződésben az áll, hogy a ló kovács- és szállítójámbor, nem várhatjuk, hogy ennél többet nyújtson – mindegy, mit ígért vagy mire utalt az eladó.

A ló legjobb jelzője a “miénk”!

Ki ne ismerné a saját állatról szeretettel regélt, áradozó történeteket, amelyek iránti legnagyobb lelkesedés gyakran a mesélőtől és kevésbé a hallgatóságtól ered. A lóvásárlásnál ezeket kellő gyanakvással, de érdeklődő figyelemmel kell hallgatni. A “Lovunk” név sok mindent elmond a ló és gazdája kapcsolatáról. A hobbilovasok, akik családi lovat keresnek, biztosan nem járnak rosszul egy ilyen lóval.

Kegyelemkenyéren élő veteránok

Ezek többnyire idősebb lovak, amelyeken már nem lehet lovagolni, tenyésztésre sem használják, mégsem ölik meg őket. A kegyelemkenyéren élő lovakat egyre többen választják társukul, hogy gondoskodjanak a szükséges nyugalomról és lótársaságról a saját állományban. Az erőtől duzzadó fiatal állatok csoportjába nem szabad állítani őket, mert ott aligha találják meg megérdemelt nyugalmukat. Idősebb lovak vagy egy nyugodt fiatal állat társaságában érzik magukat a legjobban. Ezzel azonban többnyire ki is merült alkalmazási területük – tényleges erőnlétüktől függően néha szívesen mennek vezetéklóként terepre vagy tesznek kiadós sétát. Aki tudatosan ilyen ló mellett dönt, és megfelelően bánik vele, tiszteletet érdemel, mert éppen ezeknek a lovaknak van szükségük sokkal szeretőbb, megértőbb gondozásra és odafigyelésre, amit csak bizalommal tudnak meghálálni.
Nem minden lovat, amely nem talál már gazdára és elviszik a vágóhídra, kellene tényleg levágni. Néhányukat még évekig lehetne legelőn tartani. De nem mindegyiket! A hibásan értelmezett állatszeretet esetleg csak meghosszabbítja a szenvedést. Az állatorvos tanácsát a kegyelemkenyéren élő lovaknál is ki kell kérni, mert a közvetlenül nem felismerhető krónikus betegségek vagy öregség okozta fájdalmas bajok olyan kínokat okozhatnak a lónak, amelyeket nem lehet megszüntetni, de még csillapítani sem. Ezeknek a lovaknak minden nap ajándék, amellyel korábban megszabadítják őket szenvedéseiktől.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2002.februári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Frissítve: 2023.03.29.
Fotó: Canva

 

Elsősegélynyújtás lovaknak

Annak a személynek a megfelelő cselekvésétől, aki szükség esetén elsősegélyben részesíti a lovat, legalább annyira függ, hogy a ló ismét egészséges lesz-e, mint az állatorvostól vagy a klinikától, amely végül ellátja. Az elméleti alapismeretek ugyanolyan fontosak a veszélyhelyzet felismeréséhez, mint azután a helyes gyakorlati ellátás.

Tulajdonképpen magától értetődőnek kellene lennie, hogy mindenki igyekezzen megszerezni ezeket az ismereteket, aki kapcsolatban áll lovakkal vagy lovakat tart. De többnyire még a nagy lovardákban – amelyek pedig “iparszerűen” űzik a lótartást és kiképzést – sincs senki, aki szükség esetén helyesen el tudna látni egy lovat. A megfelelő képzettség mellett legtöbbször az anyagi feltételek is hiányoznak a hatékony elsősegélyhez. Gondoltak már arra, hogy vajon ki felel tulajdonképpen azért, ha egy drága sportló elpusztul, mert egy súlyos sérülés után nem volt megfelelő kötszer az istállóban, hogy csillapítani tudják a vérzést?

Értelmes azonnali segítség

Elsősegély alatt azokat az intézkedéseket értjük, amelyeket a baj megtörténte után azonnal megtesznek. Az elsősegély célja az, hogy megakadályozza a ló állapotának további romlását, és biztosítsa az optimális végleges ellátást.
Milyennek kell lennie az elsősegély-felszerelésnek? Szándékosan nem használom az “istállópatika” szót. Elsősegélyt gyógyszerek nélkül is lehet adni. Bármilyen gyógyszer – amelyek garmadával hevernek az istállóban – hibás alkalmazása meghiúsíthatja az optimális végleges ellátást. A hibás elsősegélynyújtás jellemző példája a “kék spray” reflexszerű használata mély sebeknél. Egy meggondolatlanul befújt sebet például többé már nem lehet összevarrni.
Sajnos számolni kell azzal is, hogy a sérülés esetleg olyan fokú, hogy végül a ló kényszervágását eredményezi, és nem mindenki engedheti meg magának, hogy állatszeretetétől hajtva lemondjon egy négy-ötmázsás állat vágóáráról, ráadásul az elaltatott és nem vágóhídra küldött ló tetemének elhelyezése sem éppen egyszerű dolog. A lovak az európai jogszabályok szerint alapvetően olyan állatoknak számítanak, amelyek élelmezési célokat szolgálnak. A gyógyszerek használata viszont lehetetlenné teheti a ló levágását, mert az antibiotikumok és más vényköteles gyógyszerek használatánál is be kell tartani az élelmezésegészségügyi várakozási időt.
A gyógyszerek alkalmazása ráadásul már kezelés, nem pedig elsősegély! És igaz, hogy tulajdonképpen semmilyen rendelet nem tiltja, hogy akárki kezelhesse bárki lovát, a kezelési hibákért a “terapeuta” jogilag is felelős. ő felel azokért a károkért, amelyeket a kezelés hibái okoznak.

A felszerelés

A lovak elsősegély-felszerelése jó kötszerekből, lázmérőből és megfelelő kényszerítő eszközökből áll, hogy a lovat szükség esetén nyugodttá tegyék a segítségnyújtáshoz.
Mindig legalább két lóláb ellátására elegendő kötszernek kell rendelkezésre állnia. Nagyobb lóállomány esetén természetesen tanácsos nagyobb készletet raktározni. A szívverés mérése néhány esetben, mint a kólika, keringési zavarok, de erős fájdalmak esetén is, mint például egy savós patairha-gyulladás, fontos információkat szolgáltat a betegség súlyosságáról. Egy lótartónak képesnek kell lennie megállapítania lova szívverését. Ez mindenféle eszköz nélkül is lehetséges a pulzus mérésével a pofacsontnál vagy a farok tövénél. De nyugtalanabb lónál ez sokszor még a gyakorlottabbaknak sem sikerül. Egy sztetoszkóppal nagyon egyszerűen és biztosan meg lehet mérni a szívfrekvenciát.
Egy digitális hőmérőnek minden istállóban ott a helye. Gyakran már a testhőmérséklet végbélben történő megmérésével tisztázni lehet, miért nem eszik a ló, vagy miért olyan lusta a kilovagláson. A helyes eredményhez jutáshoz a hőmérőt a digitális kijelzőig be kell vezetni a végbélbe. De az eredmények értékelésekor tartsuk szem előtt, hogy közvetlenül munka vagy szállítás után az értékek magasabbak is lehetnek.
Bár a sérülések csak egy részét teszik ki a vészhelyzeteknek, ezek az azonnali intézkedések leglátványosabb esetei. A sérüléseket sajnos majdnem mindig rosszul látják el. A megfelelő elsősegélynyújtás feltétele, hogy a ló hagyja, hogy segítsenek rajta. Senki sem kívánhatja meg, hogy egy segítő kockáztassa az egészségét vagy akár az életét egy sérült lóért. A ló hiányos nevelése most megbosszulhatja magát. Hogyan lehetne például egy balesetet szenvedett, nyugtalan ló hátsó lábára nyomókötést felhelyezni, ha meg sem engedi fogni a lábát? Ha a ló nem hagyja feltenni magát a lószállítóra, egy bélelzáródásos kólika a halálos ítélete lehet.

Biztonság

A legkezesebb lovak is heves védekező mozdulatokkal reagálhatnak a fájdalmas sérülések ellátásánál. Ezért mindig gondoljon a saját biztonságára! A lovon nem segít, ha az egyetlen, aki segíthetne rajta, maga is ellátásra szorul.
Egy világos, tiszta és kellően tágas terület a ló körül – ez nyújtja a legjobb munkafeltételeket. A szűk helyek, mint például egy kis méretű box, amelyben nincs lehetőség kitérni a pánikba esett ló elől, halálos csapdává válhat a segítők számára. Ha fennáll a veszélye, hogy a ló eleshet vagy elcsúszhat, a puha vagy kipárnázott talaj jobb, mint a beton. Mindig csak annyi ember dolgozzon a ló körül, amennyi a hatékony segítségnyújtáshoz valóban szükséges. A szenzációra éhes szájtátók csak idegesítik a sérült lovat, és “jó tanácsaikkal” a segítőket is zavarják. A sérült lovat úgy kell felszerszámozni, hogy a fejénél biztonságosan lehessen rögzíteni.
A ló elülső lábain való munkánál egy megbízható segítőnek az ellátandó vagy a beteg lábbal szemközti lábat mindig fel kell emelnie. A ló feltartott végtagokkal nem tud kitérni. Egy segítő sem állhat a ló lábainak közvetlen hatósugarában. Ha hátsó lábat kell ellátni, akkor vagy a beteg hátsó lábat, vagy az ugyanazon oldali mellső lábat kell felemelni. Így megnehezítjük a hátsó lábbal való célzott rúgást. Nagy segítség a lábak felemeléséhez a lábtartó hurok, amelyet akár egy futószár egy darabjából is készíthetünk. Ezzel nagyobb biztonsággal tartható meg a felemelt láb, mint ha egyszerűen kézben tartanánk azt.
A ló figyelmének rövid ideig tartó elterelésének egyszerű módja a nyak egy bőrredőjének felhúzása. Ez a figyelemelterelés gyakran elég az egyszerűbb elsősegély elvégzéséhez.
Nyugtalan lovaknál, különösen amikor a segítségnyújtás közben fájdalom léphet fel, ajánlatos az állatot “megpipázni”. Ez nem az ajkaknak okozott fájdalommal hat, ahogy tévesen még mindig gyakran hiszik, hanem a test saját morfiumszerű anyagainak, az endorfinoknak a kiválasztásával. Az ajkak nyomása olyan erős endorfin-kiválasztást eredményez, hogy az elsősegélyhez többnyire elegendő mennyiséget ér el. A modern elemzési módszerekkel igazolható a vér endorfintükrének emelkedése a pipa használata után. A legjobb nyugalmi helyzetet úgy érjük el, ha a pipa felhelyezése után várunk egy fél percet, mielőtt elkezdjük ellátni a lovat. Egy megfelelő pipa akár 10-15 percig is fent maradhat anélkül, hogy a felső ajak sérülne. Ennek ellenére csak akkor szabad használni, ha az egyszerűbb kényszerítő eszközök nem bizonyulnak elegendőnek!
Sose használjunk azonban bálamadzagból készített pipát, mert az igen vékony és erős műanyag zsinór heves fájdalmat okozhat a lónak. A legjobb az alumínium kapcsos pipa. Ez gyorsan fel lehet tenni, ha pedig túl szorosra nyomják, egyszerűen elhajlik. Angolul ezért “human twitch”-nek, humánus orrféknek nevezik. Mindenképpen magyaráztassa el az állatorvossal a fék használatát, és tanulja meg, hogyan kell helyesen bánni vele, mert az orrfék szükség esetén döntő segítség lehet!
Ritkán előfordulhat, hogy a fék felhelyezésekor a ló pánikba esik, és ahelyett, hogy megnyugodna, inkább a földhöz veri magát. Ez azonban csak kivételes esetekben következik be.

A sebek ellátásának alapjai

A cikk előző részében a lovak körüli elsősegélynyújtás alapjait ismertettük. Megvizsgáltuk, milyen felszerelések nélkülözhetetlenek az “istállópatikában”, illetve hogyan cselekedjünk ésszerűen, gyorsan és hatékonyan, ha baj történik. Az egyik leggyakoribb helyzet, amikor elsősegélyben kell részesítenünk egy lovat, amíg az állatorvos megérkezik, ha valamilyen sérülés, sebesülés következik be. Nézzük tehát, mik a legfontosabb tudnivalók, ha egy ló sebesülését kell azonnal ellátnunk.

A sebek ellátásánál az első és legfontosabb feladat, hogy őrizzük meg a nyugalmunkat. Először gondolkodjunk, csak aztán cselekedjünk. Azokat a sebeket, amelyek átütnek a bőrön, a következő alapszabályok szerint látjuk el: steril sebfedés, kipárnázás, öntapadó kötszer. Az erős vérzéseket nyomókötéssel és nem elkötéssel csillapítjuk.
A sérülések okozta vérveszteséget többnyire mértéktelenül túlbecsülik. Egy 500 kg súlyú lónak körülbelül 35-40 liter vére van, így még hét-nyolc liter vérveszteség sem életveszélyes számára. Ilyen nagyságrendű vérveszteség a lábtőízület vagy a csánk alatti sérüléseknél csak többórás vérzés után következik be.


Friss sebre nem szabad rojtosodó kötözőszert tenni. A fertőtlenítő szerek agresszív anyagok, amelyek a kórokozókat a sejtek közvetlen roncsolása által pusztítják el. A felületek sterilizálására, eszközök, helyiségek vagy az érintetlen bőrfelszín sebészeti beavatkozások előtti előkészítésére fejlesztették ki őket. A bőr alatti szövetet szétroncsolják. Ez a “holt” szövet aztán a baktériumok ideális táptalaja. A fertőtlenítő szerek helytelen használata védtelenebbé teszi a sebet a fertőzésekkel szemben. A sebek elsősegélyének célja, hogy megteremtse az állatorvos számára a seb összevarrásának feltételeit. A jó kötés csillapítja a vérzést, védi a sebet a szennyeződésektől és megakadályozza a sebszélek duzzadását és tátongását. A jó elsősegély a gyors és esztétikailag optimális gyógyulás feltétele. Sok csúnya heg nem alakult volna ki a lovak lábán, ha megfelelően ellátták volna őket.
A láb tájékán minden sérülést azonnal be kell kötözni. Hogy a sebet még össze lehet-e varrni, a sebben lévő kórokozók mennyiségétől függ. Az esetek többségében lábsérüléseknél kell elsősegélyt nyújtani. A pata és a lábtő, illetve a pata és a csánk közötti sérüléseket különösen fenyegeti a további szennyeződés. Három-négy órán belül véglegesen el kell látni őket, mert később már alig lehetséges összevarrni a sebet.
A ló lábának helyes bekötözéséhez megfelelő kötszerre van szükség. A segítő számára a vészhelyzet rendkívüli stresszt jelent. Ha még alkalmatlan kötszerekkel is bajlódnia kell, nem ér el használható eredményt. A hatékony elsősegélyhez feltétlenül szükséges a speciálisan lovak számára fejlesztett, lehetőleg egyszerűen kezelhető kötszer. A ló lábának bekötözésekor figyelembe kell venni anatómiai adottságait is. A lábtőízület és a csánk alatt a bőr közvetlenül a csonton és a felületi hajlítóínon fekszik. Ezeken a helyeken a kötés túl erős nyomása teljesen megszakítja a bőr vérellátását. Ha a helytelen kötés két óránál tovább marad fent, a bőr elhal. Egy elég vastag vattapárna a kötés alatt megakadályozza ezt a gondot. Kétség esetén mindig egy kicsit jobban párnázzuk ki. A kiugró csontoknál, amelyeket a bőr közvetlenül fedi, a párnának különösen vastagnak kell lennie a kötés alatt.

A láb sérüléseinek megfelelő ellátása
1. A sebet steril sebfedéssel letakarni
2. Gézzel fedett vattával jól kipárnázni, a párnát kétszer körbetekerve a lábon
3. A kötést öntapadó kötszerrel körbetekerni

SOHA ne használjunk rojtosodó anyagot közvetlenül a sebre helyezve!
SOHA ne vigyünk fertőtlenítő szert, kenőcsöt vagy hintőport közvetlenül a sebbe!
A LEHETő LEGGYORSABBAN gondoskodjunk a seb végleges, állatorvosi ellátásáról!

A ló lábsérüléseinek ellátására szolgáló kötés három alapelemből áll. Közvetlenül a sebre kerül a steril sebfedés. Soha nem lehet foszló, rojtosodó anyagból. Ideális a készen kapható 10×20 cm-es sebfedés. A párnázóanyag sem rojtosodhat. A legmegfelelőbbek a mindkét oldalán gézzel fedett, 40 cm széles és kb. 1 cm vastag vatták. A párnázást készre vágott kötözőpárnaként vagy többméteres tekercsben is meg lehet vásárolni. A kötés külső rétegét a kötszer képezi. A legjobb kötést öntapadós, 10 cm széles és 4,5 méter hosszú kötszerekkel lehet elérni. A kötszer tekercsei egymáshoz tapadnak, a kötés elcsúszása szinte kizárt. Ezzel az anyaggal még egy laikus is képes jó kötést készíteni.
A kötszereket portól és nedvességtől védve kell tárolni, hiszen bármikor szükség lehet rájuk. Erre az istállóban ideálisak az alumínium- vagy műanyag dobozok. Túralovagláshoz a kötszereket víz- és porátnemeresztő fóliába kell csomagolni. A felhasznált kötszereket azonnal pótolni kell. Azoknak a lovastársainak, akik szeretik magukat az ön készletéből kiszolgálni, udvariasan, de határozottan hívja fel a figyelmét, hogy az anyag nem ingyen van…
A ló lábának kerülete fentről lefelé csökken. A kötés elcsúszásának megakadályozására a magasabban lévő sebek bekötözését mindig alulról kell kezdeni, és felfelé haladva betekerni. A sérült testrészre sebfedést kell tenni. Ha előbb gondolkodunk, és csak azután cselekszünk, akkor már nem is tűnik a dolog igazán nehéznek, ugye?
A hastájék sérüléseit egy tiszta sebfedés és egy lótakaró segítségével is el lehet látni.
Egy szügyhám, futószárazó heveder, takaró-leszorító heveder, farmatring, vagy épp egy kis ragtapasz és más segédeszközök szintén segítenek a sebfedést a “normál” kötszerrel nehezen elérhető helyeken is rögzíteni. A kötés felhelyezése előtt készítse elő a teljes kötéshez szükséges összes anyagot.

FONTOS!
A seb nagysága semmit sem mond a veszélyességéről. A legkisebb szúrt sebek az ízületeken és ínhüvelyeken örökre tönkretehetik a ló egészségét. A kisebb szúrt sebek az egyébként veszélytelen helyeken oltatlan lovaknál tetanuszhoz vezethetnek.
A nagyobb bőr- és izomsebek megfelelő kezelés mellett meglepően hamar gyógyulnak. A mély sebeket az ízületek és ínhüvelyek környékén állatorvosnak kell a lehető leggyorsabban alaposan megvizsgálnia és kezelnie. Alapvetően a kötés csak elsősegély, és semmiképpen sem helyettesíti a ló állatorvosi ellátását.

A cikk megjelent a Nemzetközi Lovas Magazin 2001.decemberi és 2002.januári számában.
Fordította: Bíró Ágnes és Matsch Evelin
Frissítve: 2023.03.31.
Fotó: Canva

 

Hiba bejelentés