Egyre fogynak a haszonállatok

Látva édesapja szép hivatását, az ifjú Pardavi Andor is állatorvosnak tanult. Szülője mellett gimnazistaként is sok tapasztalatot szerzett, s már akkor megkedvelte a szakmát.

Elvégezve az állatorvosi egyetemet, azóta is neve elé írhatja a doktori címet jelentő két betűt. Csak közben eltűnnek a jószágok, legalábbis a haszonállatok.

– Az egyetem elvégzése után, fiatal diplomásként a Zalaszentgróti Állami Gazdaság állattenyésztő telepein gyakorolhattam a hivatást – kezdi visszaemlékezését Pardavi doktor. – Hamarosan adódott a lehetőség, hogy a megyeszékhely állami gazdaságába, a bekeházai szarvasmarha-telepre kerülhettem, egy nagy tapasztalatú állatorvos mellé. Nagy segítségemre volt, még inkább bevezetett a gyakorlatba, és megismertette velem a szakmai irányítást.

Ezzel minden tekintetben felkészülve vehette át a gazdaság andráshidai kerülete állategészségügyének vezetését. Akkor mintegy kétezer szarvasmarha szakmai ellátásáról kellett gondoskodnia, s e jószágok mellett ott volt az ugyancsak nagy értékű hidegvérű ló-törzsállomány. Mindez a gazdaság megszűnésével semmivé lett, a hízóállatokat levágták, a teheneket, a lovakat eladták.

– Akkoriban már magánállatorvosként is dolgoztam. Igaz, a kistermelői haszonállat is egyre fogyott, s azzal együtt az állatorvosok száma is csökkent, ezért mind nagyobb terület jószágait kellett ellátnom. Kezdetben itt Andráshidán egy teljes napot vett igénybe a szarvasmarhák tbc-oltása, ma hét faluban végzek fél nap alatt. Van már olyan község a területemen, ahol egyetlen kérődző sincs.

A tehénállomány csökkenésének okát abban látja Pardavi Andor, hogy megszűnt a tej szervezett felvásárlása, csak azok tartanak fejősállatot, akik helyben hasznosítani tudják a terméküket. A sertések számának nagyarányú apadásához viszont a bizonytalan felvásárlási ár, a környéken levő vágóhidak bezárása vezetett. Valamikor sokan vettek például négy malacot is, azok közül kettőt hízlalás után levágtak, a többit hízóként eladták, hogy az előbbiek költségét így finanszírozzák. Az állatorvos szerint a háztájiban úgy ahogy továbbra is megmaradt a baromfi, viszont a jelentősebb szárnyastermelőket megszűrte a madárinfluenza és a feldolgozói bizonytalanság.

– Azért nem vagyok munka nélkül. Valamennyi haszonállat még van a kisgazdaságokban is, ezek ellátása mellett pedig a zalaszentgyörgyi tehenészet és a zalaszentiváni sertéstelep jószágainak az egészségét felügyelem. A sokéves gyakorlati munkám során egy izgalmas esetet említenék: Éjszaka egy tehén elléséhez hívtak. Méhcsavarodást állapítottam meg, amit a fekvő állaton csak császármetszéssel lehetett megoldani. A nem kis veszéllyel járó helyzetet felismerve egyik kollégámhoz fordultam segítségért. Bonyolult beavatkozással, hatórás küzdelemmel sikerült az anyát és a borjút megmentenünk.

Azt is elmondja Pardavi doktor, hogy az évek során az állatorvoslás más irányt vett. Miközben a gazdák körében jelentősen lecsökkent a haszonállatok száma, a kedvtelésből tartott kutyáké, macskáké, vadászgörényeké, madaraké annál inkább gyarapodik.

Az állatok gyógyítása mellett azonban van még más elfoglaltsága is, negyedik esztendeje az állatorvosi kamara Zala megyei elnöke. E minőségében a magánállatorvosok érdekét igyekszik szolgálni.

– Mindent összegezve, inkább régi típusú állatorvos vagyok, olyan, akit házhoz hívnak. Sajnos az említett okok miatt egyre ritkábban, így a tevékenységem nagyobb részét mostanában a telepi munka teszi ki.

Forrás: Zalai Hirlap
2007.04.16.
Kép: canva
Frissítve: 2024.03.20.

A magyar pusztaötös titka

A pusztaötös ötlete közel száz éve egy osztrák festő fejéből pattant ki, megvalósításához azonban magyar csikósok kellettek. A piktort idővel elfelejtették, de a vágtázó pusztaötös nélkül ma már elképzelhetetlen bármilyen alföldi lovasbemutató.

Történt, hogy bizonyos Ludwig Koch nevű osztrák piktor az 1900-as évek elején meghökkentő képpel rukkolt elő. A festmény egy pusztaötös hátán vágtató szilaj magyar postást ábrázolt, amint hatalmas porfelhő közepette nyargal, hogy mielőbb eljuttassa a címzettekhez a postai küldeményeket. A festő vízióját német jelentkező híján végül Lénárt Béla híres magyar lovas valósította meg. Tőle aztán sokan eltanulták a meglehetősen veszélyes mutatványt, így jutott el a pusztaötös Bugacra is, ahol mára a legfőbb idegenforgalmi látványosságnak számító lovasbemutatók elengedhetetlen részévé vált. (A pusztaötös hajtója a két hátsó lovon állva maga előtt három lovat hajt ügetésben, majd eszeveszett vágtában úgy, hogy a lovakkal csak a hajtószáron keresztül van kapcsolatban.)

Fekete Sándor (45), a bugaci Ménes Kft. telepvezetője fogatos édesapja révén szerette meg a lovakat. Mint mondta: nyolcadikos kora óta lovagol, később fogatot is hajtott, tehát mindenhez ért, ami a lovakkal kapcsolatos. Húsz esztendeje rövid ideig ő is aktívan részt vett a pusztaötös-bemutatókon. Aztán elvitték katonának, leszerelés után azonban nem folytatta a bemutatókat. Bár ő többé nem áll fel a lovak hátára, a bugaci ménestelep vezetőjeként nem szakadt el a lovaktól. Így arról is tudomása van, hogy Gödöllőn tíz, Tápiószentmártonban tizenkét, míg a Hortobágyon már tizenhat lóval is bemutatták a lélegzetelállító vágtát.

A bugaci pusztaötöst jelenleg László Attila (38) hajtja. A Gondi Béla nyomdokaiba lépő jakabszállási származású fiatalember tízéves kora óta lovagol. Hajtott pusztaötöst, pusztanyolcast, fogatot, és külföldön is megfordult, végül mégis a pusztaötös mellett kötött ki. Ettől a kudarcok sem riasztották el. Mert bizony megesett – mesélte –, hogy levetette a hátáról a két „nyers ló”. Sőt! Előfordult, hogy vágta közben esett le a lovakról, melyeket aztán egy közeli erdőben sikerült befogni. Hat hónapig nyomta az ágyat súlyos gerincsérüléssel, aztán felkelt és kezdte elölről.

Állítja: a pusztaötöshöz rendkívül fontos a lovak kiválasztása. Nem elég az azonos testalkat, az állatok kora, vérmérséklete is hasonló kell legyen, de felmenőiket se hagyják figyelmen kívül. A kiválasztást aztán egyéves kitartó gyakorlás követi, melynek végére a hajtó és lovai „egy testté” olvadnak össze. Csak ezután következhetnek bemutatók. A turisták elé már a precízen kidolgozott produkció kerül: a hatalmas porfelhőben veszettül vágtató lovak és a hátukon boszorkányosan egyensúlyozó csikós. Elvégre német ötletről van szó, még ha magyar virtus kellett is a megvalósításához.

2007.04.14.
Forrás: Petőfi Népe
Frissítve: 2023.03.20.
Fotók: Canva