Biogazdálkodás a Mongol nyíl hegyén
A Mongol nyíl hegye. Így nevezi a Hortobágyot a magyar pusztán működő Hortobágyi Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója arra célozva, hogy a keleti sztyeppék legnyugatibb vége a legnagyobb nemzeti parkunk területe. A természet megóvásán kívül a társaságnak az itteni természeti kincsek bemutatása és a vele járó üzleti, turisztikai, illetve oktatás lehetőségek minél jobb kiaknázása a célja.
Az ország elsőként megalakult nemzeti parkjában a parkért felelős természetvédők és a térségben működő állami gazdaságok között mindennaposak voltak az ütközések. Nem is lehetett ez másként, hiszen a gazdálkodóknak a haszon, a nemzeti parknak pedig a természet megőrzése volt a célja.
– A rendszerváltás után el kellett dönteni, hogy az állami gazdaságokból mi az, ami tartósan állami tulajdonban maradjon, s mi az, ami eladható. A Hortobágyi Állami Gazdaság sok mindennel foglalkozott. Amikor már minden eladhatónak minősített része dobra került, visszamaradt közel 20 ezer hektár föld, belőle 1200 az erdő, amelynek javarésze a nemzeti park területén fekszik. Visszamaradt az ősi magyar háziállatok csoportja, nóniusz ló, szürke marha, mangalica, racka. Az Állami Vagyonügynökség (a mai privatizációs szervezet elődje) felajánlotta ezeket a környezetvédelmi tárcának. Egy kézbe került a gazdálkodás, s megszűntek az érdekösszeütközések. 1994 áprilisában alakult meg a Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Közhasznú Társaság. Ennek minden feladata a park területeinek fenntartásához és az őshonos magyar állatfajták tartásához, s a természet értékeinek bemutatásához kapcsolódik – foglalja össze a kezdeteket Gencsi Zoltán, a legnagyobb magyar pusztán működő Hortobágyi Közhasznú Társaság ügyvezető igazgatója, aki annakidején a hortobágyi erdők kezelését végző egységet vezette, s 1997-ben pályázaton nyerte el a Kht. igazgatói posztját.
– A társaság tevékenységében állattenyésztés, növénytermelés és vendéglátás is szerepel. A tizenhétezer hektáros terület fenntartásával szorosan kapcsolódunk a park életéhez, annak megfelelően, hogy a Hortobágy a kultúrtáj kategóriában lett a világörökség része. Ez eleve feltételezi, hogy az itt élő és gazdálkodó ember jelenlétében kell fenntartani a természetet. Annál inkább, mivel ismereteink a Hortobágyról sokat változtak az utóbbi időben. Korábban a kutatók azt gondolták, hogy a Tisza szabályozása, az áradások elmaradása nyomán alakult ki a szikes puszta, s az itt végezhető legeltetéses állattartás. De ma már tudjuk, ez a fajta együttélés több ezer évre visszamenőleg folyt ezen a tájon – magyarázza az igazgató.
– Itt alakult ki Magyarország őshonos háziállatainak legnagyobb génbankja. A Hortobágyi Nemzeti Parkban több állat van, mint a többi kilencben együttvéve. 200 ló, 2800 szürkemarha, 250 házi bivaly, 2000 fehér és fekete racka 300 mangalica járja a pusztákat. Ekkora állatállományhoz szántóterület is kell, azokra az időszakokra gondolva, amikor nem lehet minden jószágot legeltetni.
– Így a második feladatunk a növénytermesztés, a harmadik pedig a puszta bemutatása a vendégeknek. Állatparkunk van, amelyben minden őshonos magyar háziállat szerepel, az említetteken kívül a pásztorkutyák, s a magyar fajtájú baromfi. Bemutatóhelyeink legnagyobbika a mátai ménes, s a nézelődésben elfáradt, megéhezett vendégeket várja a kilenclyukú híd mellett a hortobágyi csárda. S minden tevékenységünket ökológiai gazdálkodás keretében végezzük, amelynek az eredménye a különböző biotermékek előállítása. Nemcsak a húst, hanem más élelmiszereket is biológiailag tiszta, vegyszermentes körülmények között állítunk elő. Erre itt igen jók a lehetőségek, hiszen egy-egy biogazdaságot nem fenyeget, hogy a szomszéd tábláról mégis kap vegyszert a termék. Egyrészt itt mindenki biotermelő, másrészt olyan nagy távolságra vannak egymástól, hogy amúgy sem fenyegetne a szennyezés. Ennek megfelelően április eleje óta a hortobágyi csárdában kizárólag bioételek kaphatók. Még olyan termékeknél is ragaszkodunk ehhez, amelyek nem teremnek meg a Hortobágyon, például a borok esetében – hangzik a vendégcsábító bemutató.
– A pusztában van néhány egzotikus állatfajta is…
– Igyekszünk bővíteni azokat a lehetőségeket, amelyek a legeltetéses állattartást illusztrálják. E célból keletebbre tekintünk, hiszen a Hortobágyot úgy is szokták jellemezni, mint a keleti sztyeppék legnyugatibb területe, képes beszéddel: a mongol nyíl hegye. Ezért igyekszünk összegyűjteni azokat az állatokat is, amelyekkel a magyarság találkozott a Kárpát-medencébe tartó útján. Különleges látványossággá vált, hogy 1997-ben egy körülkerített 2400 hektáros területen tucatnyi przewalski (vad)lovat telepítettünk. Belőlük már 70 tagú ménes alakult ki. A lovak télen-nyáron vadon élnek, egész évben rá vannak bízva a természetre. A szaporulat azt mutatja, jól érzik magukat a Hortobágyon.
– Milyen újabb lehetőségeik vannak a puszta bemutatására a már megszokott ménes futtatáson, csikós bemutatón kívül?
– Még sorolhatnám: pusztai szekerezés, a madárvonulás megtekintése, a tanösvények bejárása, kerékpáros túrák a puszta belsejébe. Nemrég adtuk át látogatóközpontunkat, ahol a vendégek minden információt megkapnak, amely segíti tájékozódásukat. Ha nem kedvező az időjárás, filmvetítések, előadások szórakozatják őket. Szintén új dolog, hogy a kézműves műhelyekben 20 mesterember mutatja be azon termékek készítését, amelyek a legeltető gazdálkodással kapcsolatosak. Új lehetőségeink vannak a gyerekek megnyerésére, ami azért fontos, mert ha gyermekkorban megszeretik a természetet, felnőttként is értékelik azt. Nemrég avattuk erdei iskolánkat, amelyben több napot, akár egy hetet eltöltve ismerkedhetnek meg a puszta rejtelmeivel. Tanösvényeket járhatnak be a Halastó, Feketerét, Szálkahalom térségében. Életre szóló élményt jelent nekik a hortobágyi puszta.
Gőz József
Forrás: MTI/EchoTV
2007.06.12.
Frissítve: 2023.05.12.
Fotó: Canva
