Éltető hagyományok a jurtatáborban

Éltető hagyományok – a IX. Kárpátaljai Jurtatáborban

Szarukürt mély hangja hívja egybe a jurtákban és a sátrak körül tartózkodó táborlakókat. A csapatok felsorakoznak. A varázsló, táncot lejt a sámánfa körül, szól a dob. Kezdetét veszi a XI. Kárpátaljai Hagyományőrző Jurtatábor, amely egyúttal a negyedik alkalommal megrendezésre kerülő képzőművészet tábornak is helyet biztosít.

A kép illusztráció

Kovács Katalin, a táborvezető köszönti a 140 résztvevőt és a vendégeket. A táborvezető azt hangsúlyozza, hogy nemzeti hagyományaink ápolásán, történelmünk jobb megértésén túl, a tíz napos együttlét a nemzetek közötti megértés és közeledés ügyét is jól szolgálja. Bejelenti, hogy ezúttal nem csupán a megyéből, de Kijevből és Lembergből is fogadtak ukrán gyerekeket. Köszönti az egybegyűlteket Varga Attila ungvári konzul, aki a tábort Kárpátalja egyik fontos magyarság-intézményének nevezi. Illés István, Péterfalva polgármestere és Dupka György a MÉKK elnöke annak a reményüknek adnak hangot, hogy jövőre talán már több turnusban fogadhatja a tábor a gyerekeket. Ünnepélyes pillanatok következnek: megnevezik a történelmi esszé- és rajzpályázat győzteseit, valamennyien ajándékokban részesülnek. Az ezt követő kulturális program során fellép a nagy-paládi citerazenekar, a bökény tánccsoport. Kricsfalusi Miklós szólóban legényest mutat be.

A megnyitó után a tábor élete visszazökken a mindennapi kerékvágásba. Egy csapat fiú és lány – ezúttal vendégektől kísérve – arra a tisztásra vonul, ahol az íjászatot lehet gyakorolni. A lovászok körül is népes csapat verődik össze: a legtöbben ma sem akarják kihagyni a lovaglási alkalmat. A lóhoz szoktatás fokozatosan történik: először a lovassal kötőféken és lépésben vezetik a lovakat, majd kötélen fogják ügetőre, csak aztán jöhet a szabad lovaglás.

Az első jurtában a lakók jelenetet próbálnak. Tudni kell, hogy mind a hét csapat már első nap megkapta feladatát: ennek lényege, hogy meg kell jeleníteni a magyar történelem valamely fontos epizódját. Íly módon lehet leginkább emberközelbe hozni, megérteni régmúlt korok történéseit, vallják a tábor szervezői. Kint a szabadban felállított iskolatáblán különböző pajzsok rajza látható, némelyikük szabályos mezőkre van osztva. Marinics Sándor, nagyszőlősi művésztől megtudom, a táborlakók tegnap a címertan és a címerfestés alapjait vették át. A későbbiek során pedig gótikus írással és rovásírással is megismerkednek. Emellett az elkövetkező napok során gyöngyfűzést, nemezelést, korongozást, fafaragást, suskafonást is tanulnak majd. Közösen kopjafát is készítenek. Esténként táncház várja a fiatalokat. A talpalávalót a vidék határain túl is jól ismert Tiszaháti Együttes húzza

– Egyre ismertebbek, népszerűbbek vagyunk, állapítja meg mosolyogva Kovács Katalin; idén már magyarországi csoportok is jöttek (ők Hatvanból, illetve Apcról érkeztek hozzánk). Örülök annak, hogy idén a korábbiaknál gazdagabb és színesebb programot sikerült biztosítani. Ide várjuk Dévay Nagy Kamillát és az általa vezetett Krónikásének Zeneiskola tanítványait. Kirándulást szervezünk a nevickei várba és a vereckei-hágóra. Művészettörténeti előadást Horváth Anna szobrászművész tart majd, korongozni pedig ezúttal Hidi Endre nagydobronyi keramikus tanítja a táborlakókat.

Forrás: Kárpátalja Kultura

2007.05.14.

 

Frissítve: 2024.01.16.
Fotó: Canva

Hozzászólások